Az ének SZÖVEGE

A felső szobából a Gecsemáné-kert felé tartva Jézus megemlítette tanítványainak az imameghallgatás néhány feltételét. Ezek közül az egyik a következő volt: szavainak a tanítványokban kellett maradniuk. „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” (Jn 15:7)

Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy Krisztus szavai megmaradjanak bennünk az, ha megzenésítjük, és elénekeljük a bibliaverseket. Ez persze nem az egyetlen módja annak, hogy a szívünkbe rejtsük Krisztus szavait, de az egyik leghatékonyabb. Pál szerint akkor, amikor Isten szavait énekeljük, azok „gazdagon” élnek bennünk. „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” (Kol 3:16)

Persze a Szentírás szavait megzenésíthetjük bármilyen zenei műfajban vagy kategóriában. De ugyanúgy, ahogyan a szentélyből származó szent edények nem tudták megszentelni a babiloni bort Belsazár ünnepén, a szent szavak sem tehetik szentté a szentségtelen zenét. A szakrális (szent) és a profán (hétköznapi) zene megkülönböztetése fontos része a vallásos nevelésnek. Régen „a szent ének művészetét szorgalmasan ápolták a prófétaiskolákban. Nem hallatszott egyetlen komolytalan keringő vagy felszínes dal sem…; hanem szent és ünnepélyes zsoltárok zengtek a Teremtő dicsőségére, amelyek magasztalták az Ő nevét, és beszámoltak csodálatos műveiről.” (The Signs of the Times, 1882. június 22.)
A Szentírás zenéje egy teljes zenei műfajt tesz ki. Ideális esetben az ének dallama könnyen megtanulható, a ritmusa pedig olyan, mint a hegyek alatti gránit – stabil, de észrevétlen. Sok, a Szentírás igéin alapuló ének vár még megírásra. Mialatt a Biblián elmélkedünk, és arra törekszünk, hogy életünket összhangba hozzuk az abban szereplő tanácsokkal, a Szentlélek új énekek alkotására ihlethet minket. (Lásd Zsolt 40:3; 144:9)
A vallásos zene egyike volt a Szentlélek megnyilvánulási módjának. Míg néhány ember úgy próbálja meg elfojtani az aggodalmát, hogy lerészegedik, a keresztényeket Isten Lelke tölti be, és így próbálnak megbirkózni a nehézségekkel. Tőle kapunk békességet, örömöt és bátorítást, amikor szent énekeket énekelünk. „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.” (Ef 5:18, 19)
A vallásos zene kellemes módja a tanulásnak és a tanításnak. Zsoltárok 105:1, 2 ezt mondja: „Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.” Mózes a zene számos jellemzőjét felhasználta tanításai során. Elrendelte, „hogy a törvény Igéit zenésítsék meg. Míg az idősebb gyermekek hangszereken játszottak, az ifjabbak meneteltek és együtt énekelték Isten parancsolatainak énekét. Az emlékezetükben tartott törvények, amelyeket gyermekkorukban tanultak meg, könnyen felidéződtek gondolataikban.” (Evangelizálás, 500. old.)
Ha így tanítottak bennünket, akkor a Szentlélek felhasználhatja ezeket a Szentírás szövegein alapuló énekeket arra, hogy emlékeztessen minket Isten szavaira. (Lásd Jn 14:26) A gyermekkorban tanult „ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy bevésse a szívekbe a lelki igazságokat. A szorongatott, a kétségbeesés határán álló hívőnek eszébe jut Isten néhány igéje, esetleg egy régen elfelejtett gyermekkori ének, s a kísértés erejét veszti felette. Megújult élete által új célkitűzéseket, bátorságot és örömet tud adni másoknak is.” (Gyermeknevelés, 523. o.)
Amikor a Szentírás énekbe foglalt szavaival biztatjuk egymást, gondolataink mélyebbek lesznek, ezáltal pedig életünk tartalmasabbá és értelmesebbé válik.

Kevés hatékonyabb eszköz létezik Isten Szavának emlékezetbe vésésére, minthogy énekek által ismételjük őket. Egy ilyen éneknek csodálatos ereje van. – The Youth’s Instructor, 1904. március 29.

Nézzétek meg újra Kolossé 3. fejezetének 16. versét! Az elismert Louw-Nida Greek lexikonban így fordítják: „tanítsátok meg egymást zsoltárok, himnuszok és szent énekek éneklésére.”

Napjainkban, akárcsak Pál korában, a fiataloknak képzésre van szükségük a megfelelő zenét illetően. „Énekeljünk otthonunkban kedves, tiszta énekeket, s akkor majd kevesebb ítélkező, megrovó szó hangzik el, helyettük inkább több reményt, vidámságot és örömet árasztunk mindenfelé. Énekeljünk az iskolában, így a gyermekeket közelebb vonjuk Istenhez és egymáshoz.” (Gyermeknevelés, 523. old.)
A szent zenéhez szent szavak illenek. A lármás, zavaros és érzéki ritmusú zene feltüzeli a test kívánságait. És bármi, ami a testi természetünket buzdítja, a Lélek ellen harcol. „Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.” (Gal 5:16, 17)
Pálnak az a véleménye a Lélek és a testi természet közötti harcról, hogy senki sem tehet meg mindent, amit szeretne. Egy részünk jót akar tenni, a másik pedig rosszat.
A lelki énekek megkönnyítik az Isten törvényének való engedelmességet. Nem túlzottan érzelmesek, és nem is az ütőhangszerek ritmusa irányítja őket. Nem ösztönzik az embert arra, hogy az érzései szerint éljen, és ennek nyomán az ember nem is rendeli alá magát a vágyainak. Ez a három kategória – himnuszok, zsoltárok és lelki énekek – az egészséges zene széles választékát kínálja. Korábban tanulmányoztuk, hogy a zenei ízlésünk mennyire megbízhatatlan. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az ízlés is képes változni.
Előfordulhat például, hogy nem tetszenek nektek a himnuszok. De ez nem jelenti azt, hogy sosem fog tetszeni nektek ez a dallam. Amennyiben úgy döntötök, hogy felhagytok a káros zene hallgatásával, és inkább jobb zenéket hallgatok helyette, akkor az ízlésetek elkezd majd alkalmazkodni a jobb minőségű zenéhez. Ne csüggedjetek el akkor sem, ha ez eltart egy ideig! Isten segítségével és megtért szívvel odáig juthat az ember, hogy megvesse a démoni zenét, amelyben valaha örömét lelte. Ez az ízlésváltás pedig szükséges ahhoz, hogy a mennybe jussunk. Enélkül a változás nélkül még csak nem is örülnénk az angyalok zenéjének, ha belépést nyernénk a mennybe.
„Ha nem fogadjuk be Krisztus vallását, és nem táplálkozunk Isten Igéjéből, akkor nem nyerhetünk jogot az Isten városába való bemenetelre. Világi táplálékon élve, és világi dolgokat szeretve, nem válhatunk alkalmassá a mennyei lakhelyre. Nem is tudnánk értékelni a Menny tiszta és fenséges légkörét. Az angyalok hangja és hárfájuk muzsikája nem elégítene ki minket. A Menny tudománya talány maradna a számunkra. Éheznünk és szomjaznunk kell Krisztus igazságossága után! Át kell formálódnunk kegyelmének átalakító befolyására, hogy alkalmassá válhassunk a mennyei angyalok társaságára! Ahhoz, hogy majd otthon érezzük magunkat a Mennyben, a Menny légkörének először itt a Földön kell a szívünkbe ivódnia.” (Isten csodálatos kegyelme, 251. o.)
„Aki új szívet kapott, alázatos és hálás engedelmességgel támaszkodik Krisztus segítségére. Életében megjelennek az igazságosság gyümölcsei. Egykor szerette önmagát, és a világi élvezetekben lelte örömét, de bálványa immár összedőlt, és Isten uralkodik az életében. Az egykor szeretett bűnt már gyűlöli. Szilárdan és eltökélten követi a szentség ösvényét.” (Uo., 107. old.)

Egy előző leckében olvastuk, hogy Isten szereti a zenét. A Szentírásból megtudhatjuk, hogy milyen zenében leli örömét. A Zsoltárok könyvét a Szentírás leghosszabb könyvévé tette. A Biblia más könyveibe is elhelyezett énekeket. (Lásd 5Móz 32, Ézsa 5, Hab 3 és Jel 5:9, 10) Ő maga is szeret zenét szerezni és énekelni. (Lásd Sof 3:17) Jézus megfújja a trombitát. (1Thessz 4:16) Isten úgy tervezte a zenét, hogy az a mennyei és a földi istentisztelet kellemes része legyen.

Lehetséges-e mégis úgy énekelni a vallásos zenét és akár a Szentírás szövegeire épülő dalokat is, hogy az ne tetsszen Istennek? Igen. Jeremiás bánkódott is emiatt: „Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktől!” (Jer 12:2)
Ahogyan azt egy előző lecke során láthattuk, az a zene, amely Istennek tetszik, az Úrnak teljesen odaszentelt szívből származik. Amikor tiszta a szívünk, Isten örül a dallamos énekeknek, amelyeket Neki szánunk. Szereti, ha gondolataink valóban az igazságra irányulnak úgy, ahogyan azokat az énekekben kifejezzük. Egy szeretetteljes szülőhöz hasonlóan Ő is örül, amikor Hozzá közeledünk. Örül, ha egy imán vagy egy éneken keresztül kifejezzük valamelyik ígéretébe vetett bizalmunkat. Pál azt mondja: „Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.” (Zsid 13:15) Az ilyen zene segít beilleszkednünk a mennyország kultúrájába. Ott mindannyian fogunk kapni egy hangszert, amelyen a zenekarban, a menny kórusában játszhatunk. Ellen White látott minket először énekelni abban a kórusban, és a következőket írta erről a tapasztalatról: „Először a vezénylő angyalok adták meg a hangot, azután mindnyájan hálás, boldog dicsérettel emelték fel hangjukat; minden kéz ügyesen pengette hárfája húrjait, a dallamos zene gazdag és tökéletes hangját hallatva.” (Boldog otthon, 537. old.)
„Dicsérő énekeinkben törekedjünk arra, hogy amennyire csak lehetséges, megközelítsük a mennyei énekkarok összhangját. Gyakran okoznak fájdalmat a kiműveletlen, éles, magas hangok, amikor visítozva adják elő valamelyik dicsérő ének szent szavait. Mennyire helytelen, mennyire nem Isten ünnepélyes tiszteletére valók ezek az éles, fülsiketítő hangok! Csak fülemet szeretném befogni, vagy menekülni arról a helyről. Örülök, ha egy ilyen kínos énekszám véget ér.” (Evangelizálás, 507, 508. old.)
Sátán tudja, hogy valójában milyen kellemes a mennyei zene. Kiűzetése után (Jel 12:7-9) különösen hiányzott neki. Lehet, hogy az első mennyországon kívül töltött szombati napon „megdöbbentette új lelkiállapota. Boldogsága elmúlt... Elérkezett az Istent és az Ő drága Fiát dicsérő örömteli énekek boldog órája. Sátán vezette a mennyei kórust. Megadta a kezdőhangot, majd a teljes angyalsereg csatlakozott hozzá, és az Atya és szeretett Fia tiszteletére előadott zene hangjai visszhangoztak a mennyben. … Hol van ő most? Nem csak egy szörnyű álom az egész? Kiűzték a mennyből? Soha többé nem fognak megnyílni a mennyország kapui a fogadására? Közeledik az istentiszteleti óra, amikor a fényes és szent angyalok az Atya előtt imádkoznak. Többé nem csatlakozik hozzájuk, és nem énekel velük.” (Tapasztalatok és látomások, 24, 25. old.) Ez része volt a büntetésének, és most minket is megpróbál megakadályozni abban, hogy megtapasztaljuk a mennyei zene örömét.
De nem szabad megfosztanunk magunkat a szent zenétől akkor sem, ha ebben a bűnös világban élünk. Isten szereti hallani az egyszerű, dallamos, a Szentírás szövegein alapuló énekeinket. A Lélek arra használja ezeket, hogy tanítson, megerősítsen minket, és ezáltal másokat is bátorítson. Ha gyakrabban énekeljük a Szentírás szép szavait, akkor Dáviddal együtt elmondhatjuk: „Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.” (Zsolt 119:54, 55)

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
I. RÉSZ
1. Mit parancsol nekünk Isten, mit tegyünk a törvényével? (Józs 1:7, 8; Zsolt 1: 1, 2)

Mi segíthet nekünk ebben? (Zsolt 119:54, 55)

2. Ha a prófétaiskolák tanulója lettél volna, milyen énekeket tanítottak volna neked?

Milyen típusú énekeket nem tanítottak volna ezekben az iskolákban?

3. Amikor zenét hallgatunk, hallgassunk jó minőségűt. De miért nem helyettesítheti a zenehallgatás az éneklést? (Ef 5:19, 20)

II. RÉSZ
4. Tegyük fel, hogy megszoktátok az egészségtelen étrendet, és a legteljesebb mértékben élvezitek. Hogyan nevelhetitek rá magatokat, hogy egészséges táplálkozzatok?

Hogyan változtathatjuk meg a zenei ízlésünket is?

Miért fontos ez?

5. Milyen zene segít felkészülnünk a mennyország kultúrájára?

III. RÉSZ
6. Írjátok le néhány szóban, hogy milyen zenét énekelnek az angyalok!

7. Válasszatok ki néhány olyan éneket az énekeskönyvből, amelyek szövege bibliaversekre épül, majd olvassátok el a szöveget a Bibliából is, és figyeljétek meg, hogyan kapcsolódik egymáshoz a kettő.

Újabb tábori találkozó

Április 14-én a San Francisco-i gyülekezet vezetőségének tagjai találkoztak J. L.
James testvérnő otthonában, ahol White testvérnő mesélt nekünk a látomásáról. Azt mondta, hogy San Francisco mindig is misszióterület lesz, és hangsúlyozta, hogy fontos építenünk ott egy imaházat. Az ottani szegény gyülekezet számára ez lehetetlen lépésnek tűnt, de ha kezdeményezést indítottak volna ez irányba, Isten gondviselése utakat nyitott volna meg, és sikerült volna teljes mértékben fedezniük a költségeket.

A tagok anyagi helyzetének ismeretében egy 30×80 láb nagyságú imaház építése valóban úgy tűnt, mint egy „ugrás a semmibe”, tekintettel arra, hogy a telek önmagában 6000 dollárba került. Találtunk azonban egy darab földet a Laguna utcában, 4000-ért, majd az egyik testvérnő ígért 1000 dollárt, amit egyik földjének eladása révén remélt szerezni, majd két hét múlva 1000 dollárral többért sikerült eladnia, mint amennyire számított. „Ha az Úr azt mondja, hogy meg kell tennünk, akkor megnyitja az utat” – jelentette ki egy testvér, aki nem gondolta, hogy az építkezés megvalósítható lenne. Hamarosan 20000 dollárt kapott egy ingatlanért, amelyből 1000 dollárt adományozott erre a célra. Az imaházat végül 14000 dollárból építették fel, beleértve a telek árát is, amelynek több, mint felét még annak befejezése előtt kifizették. Ezután az iskolai kerület havi 75 dollárért bérelte a földszinti szobákat két éven keresztül. Az 1877-es Yountville-i tábori találkozón a madarak hajnali éneke a kora reggeli összejövetelek felé irányította az emberek gondolatait. Ez volt az első olyan tábori alkalom, hogy orgonát használtunk az istentiszteleten. J. Edson White biztosította egy San Francisco- i kereskedő jó állapotban levő orgonájának ingyenes használatát azzal a kikötéssel, hogy az illető nevével és címével ellátott névjegykártyáját látható helyre kifüggeszthesse. Mivel néhányan ellenezték a hangszeres zene nyilvános istentiszteleten való használatát, az első találkozáskor felolvastam a 150. zsoltárt. „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kürtzengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és…” A következő szóhoz érve lassan szótagoltam: „ORGO- NÁ-VAL”. Ezután a következő megjegyzést tettem: „Mivel ennek a doboznak a hátoldalán pont ezt a szó áll, a következő alkalomra kivesszük belőle az orgonát, és dicsérni fogjuk vele az Urat, ahogyan Ő azt elrendelte.” A találkozó befejezésekor a skót Rowland testvérnő a következőket mondta nekem: „Olyan vagyok, mint a skót, aki azt mondta, hisz abban, hogy teljes erejéből kell dicsőítenie az Urat.” Aznap használni kezdtük az orgonát, ami határozott fejlődést jelentett az énekszolgálatunkra nézve. A másnapi reggeli találkozón kifejtettem a gondolataimat Rowland testvérnő megjegyzésével kapcsolatban, nevezetesen arra vonatkozóan, hogy „minden erejével dicsérje az Urat.” „Csak egy orgonára van szükség ehhez” – magyaráztam. „Az elmének a zenére kell összpontosítania, a szemnek a hangjegyekre, a lábaknak a pedálokkal kell dolgozniuk, az ujjaknak meg kell érinteniük a billentyűket, az ember hangjának pedig énekelnie kell a dicsőítő éneket – ezekből áll ös�sze egy ember, aki teljes erejével dicséri az Urat.” Amikor a találkozó véget ért, Rowland testvérnő mosolyogva mondta nekem: „Jól van, ezentúl is elkísérlek.” A következő, kora reggeli találkozón ő volt az első, aki megszólalt: „Testvérek és testvérnők, mit gondoltok, mi volt az első gondolat ma reggel, amikor felébredtem? Az a bibliavers volt, amely azt mondja, hogy dicsőítse Istent minden, ami csak lélegzik. A következő gondolatom pedig az volt, hogy miért nem dicsérjük az Urat olyan hangszerekkel, amelyeket lélegzettel tudunk megszólaltatni?” Ezt követően nem volt több ellenállás a hangszerekkel szemben. A tábor sikeres volt, és még egy keresztségnek is tanúi lehettünk. A keresztelendők között voltak olyanok, akik északról vagy délről jöttek, és hosszú, 300 mérföldes távolságot tettek meg. J. E. White elnökletével megalakult az Állami Szombatiskolai Egyesület. Ekkortájt kezdtünk el táblát használni a szombatiskola tárgykörének illusztrálására, és Mary White, W. C. White felesége komolyan és hatékonyan foglalkozott ezzel a feladattal.

Az igazságot énekelve

Mózes énekének szövegét egész Izráel ismételte, s olyan dallammá, dicsőítő énekké vált, amit gyakran énekeltek. Mózes bölcs előrelátása volt ez, hogy az igazságot énekekben tárta eléjük, így az a dallammal együtt az egész nép – fiatalok, idősek – gondolataiba vésődött.

Fontos volt, hogy a gyermekek is megtanulják az énekeket; mert szívükhöz szól, hogy intse, fegyelmezze, feddje és bátorítsa őket. Így vált az énekből állandó prédikáció. (Evangelizálás, 496. old. Pusztai vándorlásuk során dalok formájában is soksok értékes lecke vésődött be elméjükbe. Amikor megszabadultak a fáraó seregétől, mindenki csatlakozott a győzelmi énekhez. Messze s távol a puszta és a tenger zengett örömteli himnuszuktól, és a hegyek is visszhangozták a dicsőítő dallamokat: „Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő!” (2Móz 15:21) A vándorúton sokszor ismételték ezt a dalt, ami mindig felvidította a zarándokok szívét, és lángra lobbantotta hitüket. A sínai-hegyi törvényeket, Isten kegyelmes ígéreteinek és csodálatos, szabadító tetteinek történetét is isteni utasításra foglalták dalba, és zenei kísérettel énekelték egyetlen dicsőítő kórusban. Így gondolataik elterelődtek az út próbáiról és nehézségeiről. Zaklatott, feszültségekkel teli szívük lecsitult és megnyugodott, az igazság alapelvei szívükbe íródtak, hitük megerősödött. A közös előadás rendre és egységre tanította őket, így a nép tagjai közelebb kerültek Istenhez és egymáshoz is. – Nevelés, 39. old.

Hogy a nagy vezető ezeket az igazságokat mélyebben véshesse népe elméjébe, szent költeménybe foglalta azokat. Ez az ének nem csupán történelmi, hanem profetikus is. Míg egyrészt elismételte, hogy Isten milyen csodálatosan bánt népével a múltban, másrészt előre vetítette a jövendő nagy eseményeit, a hívek végső győzelmét, amikor Krisztus eljön másodszor hatalommal és dicsőséggel. Megparancsolta a népnek, hogy e történetet vésse jól emlékezetébe és tanítsa meg arra fiait és fiainak fiait. El kellett énekelni Izrael egész gyülekezetének az istentiszteleten, és el kellett énekelnie a népnek minden nap, amikor munkába ment. A szülők kötelessége volt gyermekeik fogékony elméjébe úgy bevésni e szavakat, hogy azokat soha el ne felejtsék. – Pátriárkák és próféták, 467. old.

Ahogy Izrael gyermekei a pusztában szent énekekkel tették örömtelibbé az utat, ugyanúgy int bennünket is Isten arra, hogy szerezzünk örömet másoknak a vándorlás során. Kevés olyan módszer van, amivel hatékonyabban tudnánk memorizálni az Ige szavait, mint ha énekben ismételjük azokat. Az ilyen dalnak hatalmas ereje van. Hatalma van ahhoz, hogy legyőzze durva és faragatlan természetünket, hogy élénkítse gondolkodásunkat és együttérzést ébresszen bennünk, elősegítse a közös munkát és kiűzze a borúlátást a balsejtelmekkel együtt, amelyek rombolják bátorságunkat, elszívják erőnket. A zene az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy az emberek szívébe lelki igazságokat juttassunk. – Nevelés, 167, 168. old.

Boruljatok le az Úr előtt minden este és reggel gyermekeitekkel, Isten Igéjét olvasva és Neki énekelve. Tanítsátok meg őket arra, hogy rendszeresen ismételjék el magukban Isten törvényét. Az izraeliták a következő utasítást kapták a parancsolatokról: „És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” Következésképpen Mózes megtanította az izraelitákat a törvény szavainak éneklésére. Míg a nagyobb gyerekek hangszereken játszottak, a kisebbek meneteltek, és együtt énekelték Isten parancsolatainak énekét. A következő években emlékezetükben maradtak a gyermekkorban tanult törvény szavai. Ha Mózes számára elengedhetetlen volt, hogy a parancsolatokat beépítse a szent énekekbe, és a gyerekek megtanulhassák versről versre énekelni a törvényt, mialatt a pusztában vándoroltak, mennyivel fontosabb ebben az időben megtanítanunk gyermekeinknek Isten Igéjét! Segítsünk az Úrnak azáltal, hogy gyermekeinket a parancsolatok betű szerinti megtartására tanítjuk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy ének hangozzék otthonainkban, és Isten lehessen jelen közöttünk. Szabaduljatok meg az aggodalmaktól és a viszályoktól! Ne engedjétek, hogy a szenvedélyeitek a felszínre törjenek! A keresztény szülők el fognak távolítani minden elfogadhatatlannak tűnő jellemvonást, naponta tanulva a Nagy Tanítótól, hogy bölcsen neveljék gyermekeiket, az Úr félelmében és dorgálásában. – The Review and Herald, 1904. szeptember 8.

Jézus kellemes és dallamos énekekkel javította a szenvedélyes, meggondolatlan, vádló és hűtlen beszédeket mind gyermekkorában, mind serdülő- és ifjúkorában. Akkor is énekelt, amikor a bírálói támadták.
– The Youth’s Instructor, 1901. április 4.

Jézus vidáman és tapintatosan végezte munkáját. Sok türelemre és lelkiségre van szükségünk ahhoz, hogy a Biblia vallását behozzuk az otthoni életbe és a munkahelyre, hogy elviseljük a világi ügyek okozta megterhelést, és szemünket mégis egyedül Isten dicsőségére szegezzük. Krisztus ezen a ponton segít. Sohasem volt annyira elfoglalva a világi gondokkal, hogy ne lett volna arra ideje, hogy törődjön a mennyei dolgokkal. Szívének örömét gyakran zsoltárokkal és mennyei énekekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran hallották hangját, amint dicsérettel és hálával járult Isten elé. A mennyel éneke által tartotta a kapcsolatot. Ha társai a fárasztó munkáról panaszkodtak, a Megváltó ajkáról felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy tűnt, hogy dicsérete elűzi a gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal tölti be a környéket. Hallgatóinak gondolatait a földi élet terhéről a mennyei otthon felé irányította.
– Jézus élete, 73. old.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Miért volt fontos, hogy Izrael fiai megtanulják Mózes énekét (2Móz 15:1-18)?

2. Mi volt isteni ihletésű abból, amit ez az ének kifejezett?

Mikor énekelték az izraeliták ezeket az énekeket?

Milyen hatással volt rájuk az éneklés?

3. Mit szeretne Isten, hogyan örüljön népe a zarándokéletnek?

Milyen ereje van az ilyesfajta zenének?

4. Hogyan segíti elő a szent zene azt, hogy a szülők engedelmeskedjenek az 5Móz 6:5-7-ben adott parancsnak?

5. Soroljátok fel, milyen módokon vált hasznára Jézusnak a szent zene!

Elizabeth meghívása

Karin Erickson

Elizabeth huszonegy éves, és hét gyermek közül a legidősebb. Gyermekkorában az evangélikus templomba járt szüleivel Duabával és Kapiyatóval együtt. Nem vonzotta az egyház, így amikor elég idős lett ahhoz, hogy maga döntsön, többé nem járt templomba.

Amikor nővéremmel, Johannával együtt meghívtuk a gyülekezetbe, visszautasította. „Istenem – imádkoztam –, kérlek, hozd el Elizabethet a gyülekezetbe.” Végül elkezdett járni, csakhogy ritkán és megszakításokkal. A Szentlélek azonban ennek ellenére dolgozni kezdett a szívében. Elizabeth fáradhatatlan lány volt, egy kisvárosba utazott egy csoporttal, ahol állást kapott. Kisegítőként dolgozott egy kínai kereskedő boltjában. Bár a szülei örültek, hogy van munkája, gyakran aggódtak érte. A város világi hely volt, sok kísértéssel. Lánytestvére, Elsie gyakran imádkozott azért, hogy az Úr óvja meg az olyan döntésektől, amelyek tönkretehetnék az életét. Egyik nap megláttam Elizabethet a faluban. Akkor jött haza a városból. Köszöntem neki, és megkérdeztem, hogy tervez-e visszatérni a városba a közeljövőben. Bevallotta nekem, hogy nem akar visszamenni. „Most már megértettem, hogy a város egy sötét hely” – mondta. Gyakran imádkoztam Istenhez azért, hogy Elizabeth a barátjának érezze Őt. Azon töprengtem, vajon felajánljam-e neki, hogy tanulmányozzuk együtt a Bibliát. Néhány hónappal később erős késztetést éreztem arra, hogy tegyek valamit Istenért. „Uram, kérlek, mutasd meg nekem, hogy mit tehetek Érted” imádkoztam. Azon a szombaton, amikor megláttam Elizabethet a gyülekezetben, azonnal megkérdeztem tőle: „Elizabeth, szeretnéd, ha együtt tanulmányoznánk a Bibliát?” „Igen, szeretném – válaszolta rövid gondolkodás után. – De előbb tudni szeretnék valamit. Megtanítasz imádkozni? Sohasem éreztem képesnek magam az imádkozásra, ezért Elsie elkezdett segíteni nekem. De most, hogy bentlakásos iskolába jár, nincs senki, aki taníthatna.” „Hát persze – válaszoltam lelkesen. – Gyere, végezzünk holnap bibliatanulmányozást az imával kapcsolatban!” Néhány hét bibliatanulmányozást követően Elizabeth elutazott két hétre pár barátjával a folyóhoz, hogy szágólisztet készítsenek. Amikor visszatért Kotaléba, mesélt az egyik álmáról. Valami ártalmas üldözte álmában. Egy házhoz rohant, és valaki behívta. Később egy fához merészkedett a hátsó udvarban. Felnézett a fára, és meglátott engem! „Elizabeth – mondtam neki álmában –, gyere, egyél ebből a gyümölcsből, olyan finom!” Kinyújtottam a kezem, és felsegítettem a fára. Elizabeth megértette, hogy ez az álom Isten üzenete volt. Érezte, hogy a gyengéd hang, amely arra szólította, hogy menjen be a házba, a Szentlélek hangja volt, aki Jézushoz hívta. A fa gyümölcsei azok az áldások voltak, amelyek Isten Igéjének tanulmányozásából származtak. Isten megmutatta, hogy én majd segíteni fogok neki felmászni oda, ahol elérheti az áldásokat. Hát nem csodálatos, ahogyan Isten dolgozik?

Csak vesd az igazságnak magvát,
Vesd hittel, nézve a Megváltó lábnyomát.
Vesd hittel, késő vagy kora lesz,
Üdv annak, ki jó reményre vet.

Sötétben vetsz-e vagy fényben teszed,
Erőben vetsz-e vagy nem érezed?
Aratásod, ha nem díszlik lent,
Úgy követ az öröklétben fent.

Habár némely mag útfélre hull,
Némely meg a kősziklán elpusztul,
Egynémelyet meg a tövis elölt,
Némelyre mégis akad jó föld.

De jaj annak, kik most konkolyt vetnek,
Ott a bíró előtt majd remegnek.
Amit vetsz ember, azt aratod,
Örökéltet, vagy kárhozatot.