Zenei KÉPZÉS

Ezen a tanulmányon belül a gyakorlásról és a zeneórákról lesz szó. Akár a saját nappalidban veszel zongoraleckéket, akár hegedülni tanulsz egy virtuóz mellett a közeli városban, a zeneórák fontos részei lehetnek az életednek. A Bibliának pedig erről is van mondanivalója.

A hangszeren való ügyes játék képessége mindig is értékes tehetségnek számított. Az emberek szeretnek olyasvalakit hallgatni, aki mesterien tud előadni egy bizonyos darabot, vagy jól játszik valamilyen hangszeren. Isten a következőre bátorít minket: „Az énekeket hangszerek kísérjék.” (Evangelizálás, 507. old.)

Mint láthattuk, a templomi zenészeket a hozzáértésük alapján választották ki. Az istentisztelet részei a vallásos zene, az értékes bibliai útmutatás és a személyes bizonyságtételek. Ezeket arra tervezték, hogy segítsenek Isten Igéje szerint cselekednünk. De hívőkként felelősséggel is tartozunk. Be is kell fogadnunk az ott elhangzó felhívásokat, fenntartás nélkül követve Krisztust. Ellenkező esetben a legjobb istentiszteleti forma is hiábavaló lesz. Isten ezt mondta Ezékielnek: „És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.” (Ez 33:32) 

A hallgatói szórakoztatónak tartották Ezékielt. Bár szerették hallgatni, amit mondott, nem vágytak arra, hogy megváltozzon az életük. Az élet számos területén ilyen az emberek hozzáállása. Még amikor zeneleckéket veszünk is, könnyű élveznünk azokat és kedvelnünk a tanárt, ugyanakkor elhanyagolnunk a gyakorlást. Azokhoz az emberekhez hasonlóan, akik Ezékielt hallgatták, ezekből a tanulókból is hiányzik az elszántság, hogy befejezzék, amit elkezdtek, így a legjobb képzés és a leghasznosabb tanács is haszontalanná válhat.
Sok ember értékeli a zenei elődásokat, legyenek azok egy képzett énekes vagy egy hozzáértő zenész előadásai. De ahhoz, hogy az Ezékiel üzenetének erejéhez hasonló hatékonysággal dolgozhassatok, gyakorlásra van szükségetek. A legtöbb ember számára ez az egyetlen módja annak, hogy „jól énekeljen” vagy „nagyon kellemes hangja legyen”.
A másik szempont egy általános megfigyelésen alapszik. Ez azt jelenti, hogy az ügyes zenészeket általában gyakran megdicsérik. És ebből a dicséretből gond is lehet. Nézzük meg a hangszerek eredetét a Bibliából!
A hangszereket még az emberi történelem elején találták fel. Jubált, az első többnejű ember fiát úgy emlegették, mint aki „atyja minden lantosnak és síposnak” (1Móz 4:21). Testvérének a fia, Tubálkain, találta fel a réz hangszereket (1Móz 4:22).
Lehetséges, hogy a hét generációval később született Jubál játszott Ádámnak az egyik ilyen hangszeren. Lehetséges, hogy életük hosszú időn keresztül fedte egymást. Jubál azonban sajnos nem volt a hűséges földi családok tagja. Káin leszármazottja volt, aki fellázadt Isten ellen, és változtatott az istenimádaton. Azok pedig, akik Káin példáját követték, találmányaikat saját maguk dicsőítésére használták ahelyett, hogy Istennek adtak volna dicsőséget.
Sajnálatos módon azóta is azok a legügyesebb zenei előadók, akik a taps kedvéért élnek, és akik szeretik, ha megdicsérik őket. Ez egy veszélyes életforma, amelyet minden keresztény zenésznek figyelmesen el kellene kerülnie. Emlékezzetek arra, hogy azok, akik féltek állást foglalni Jézus mellett, jobban törődtek mások véleményével, mint az igazsággal. „Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.” (Jn 12:43)

Miközben gyakoroltok, vagy épp énekelni, hangszeren játszani tanultok, ne engedjétek, hogy az elismerés büszkeségre vezessen titeket. Isten rendjében a zenészek nem azért zenélnek, hogy megdicsérjék őket. Azért énekelnek, hogy ezáltal is megtiszteljék Istent.

A nevelésben a hang helyes képzése igen fontos tényező, s ezért azt nem szabad elhanyagolnunk. – Pátriárkák és próféták, 594. old.

A büszkeség megrontja a szívet. Sátán már a legkorábbi időktől fogva a büszkeség serkentésére használta a szép éneklés képességét. Engedte, hogy még a saját képességei is növeljék az önbizalmát! Isten gyöngyörű zenésznek teremtette, de túlságosan nagy értéket tulajdonított önmagának szépsége, hozzáértése és bölcsessége miatt. (Lásd: Ez 28:13, 17.)

Lucifer története nem arra tanít meg minket, hogy rossz dolog szépnek vagy bölcsnek lenni, mint ahogyan arra sem, hogy hiba lenne jól értenünk a zenéhez. De a bukott angyal életét látva megérthetjük, hogy a saját magunkról alkotott elfogult gondolatok nem biztonságosak. „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.” (Fil 2:3, lásd még Róm 12:3-5)
Ez az egyik oka annak, hogy kevés feljegyzést találunk a Bibliában az emberek jócselekedeteiről. Emberek tisztelete, a kivételezés nem biztonságos. „Isten nem engedte meg, hogy sok olyan leírás kerüljön a Bibliába, amely a Földön valaha élt legjobb emberek erényeit dicsérhetné. Valamennyi győzelmüket és jó tettüket Istennek tulajdonították. Egyedül Ő részesülhetett dicsőségben, csak Ő emelkedhetett fel. Ő minden mindenben. Az ember csak ügynök, gyenge eszköz az Ő kezében. A hatalom és a kiválóság Istené. Isten állandó hajlamot látott az emberben arra, hogy elforduljon Tőle, elfelejtse Őt, és a teremtményt imádja a Teremtő helyett. Következésképpen Isten nem engedte meg, hogy az embert illető dicséretek helyet kapjanak a szent történelem lapjain.” (Spirit of Prophecy, 1. köt., 380. old.)
Amennyiben zenészek vagytok, a fent vázolt alapelvek azt sugallják, hogy emlékeztetnetek kell önmagatokat és másokat a zenei tehetség valódi forrására. Amikor valaki azt mondja: „Csodálatos előadás volt!”, ezt válaszolhatnátok: „Dicsőség Istennek! Köszönöm.” Valószínűleg meg fogjátok találni a saját módszereteket, amellyel közölni tudjátok, hogy Istennek jár a tisztelet.
Önmagunk más, kevésbé tehetséges emberekkel való összehasonlítása Sátán egyik módszere, amely által eléri, hogy felfuvalkodjunk. Vagy hogy irigyekké tegyen minket. Sohasem bölcs, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal. „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.” (2Kor 10:12)
De tegyük fel, hogy azt gondoljátok, ti nem vagytok büszkék. Tudatában vagytok annak, hogy Isten megadja nektek a zene előadásához szükséges erőt és hozzáértést. Szeretitek tisztelni és dicsőíteni Őt. Nem képzeltek túl sokat magatokról, és nem is hasonlítjátok magatokat másokhoz. Ez jó dolog. Azonban még így is jó, ha vigyáztok, mert a büszkeség mindig valós kísértés. Emiatt figyelmeztet Pál minket: „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” (1Kor 10:12) „Vigyázzatok és imádkozzatok”, figyelmeztet Jézus, „hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.” (Mt 26:41)
A tanulmány további pontja arra tanít minket, hogy a lehető legjobban végezzük a munkánkat. „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.” (Préd 9:10)
Más szóval egyszerűen tegyél meg mindent a Teremtődért! Isten elvárja ezt, és meg is érdemli. Ahogy Dávid már fiatal korában értelmessé vált, úgy te magad is magasabb szintre juthatsz, ha arra kéred Istent, hogy adjon neked képességet, és ha teljes szívedből részt veszel abban, amit éppen teszel. Ha az értékes időtöket arra használjátok, hogy gyakoroltok egy hangszeren vagy énekórákon vesztek részt, érdemes jó munkát végeznetek, amely megtiszteli Istent. Ahogyan Pál mondta: „akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Valószínűleg túlságosan fiatalok vagytok még ahhoz, hogy gyereket vállaljatok. De nem túl korai elgondolkodnotok azokon az alapelveken, amelyek irányt mutathatnak majd nektek a gyermeknevelésben. A gyermekeknek nem kell már egészen kicsi korukban zeneórákra járniuk.

Ellen White írt a túl korai gyakorlás és tanulás kérdéséről is. A gyermekeknek nem lenne szabad korán elkezdeniük a tanulást, a nyugtalanabb természetű gyermekek esetében pedig még tovább kellene halasztani a zeneórák elkezdését. „Gyakori, hogy nagyon kicsi gyermekeket küldenek iskolába, ahol arra kérik őket, hogy olyan dolgokat tanuljanak meg a könyvekből, amelyek megerőltetik az elméjüket, és zenetanulásra is gyakran ösztönzik őket. A szülőknek sok esetben korlátozottak az anyagi lehetőségeik, és nagy erőfeszítésükbe kerül, de úgy gondolják, hogy mindent meg kell tenniük ennek a mesterséges nevelési vonalnak a biztosítása érdekében. Ez nem bölcs dolog. Az ideges gyermeket semmilyen irányban nem szabad túlterhelni, és nem lenne szabad zenét tanulnia mindaddig, amíg ki nem fejlődik fizikailag.” (Tanácsok szülők, nevelők és tanulók számára, 145. old.)
A zene tanulása munkát igényel. És ugyanúgy, ahogyan a munka egyes formái megterhelik az ember hátát, mások pedig nyomot hagynak az ember tenyerén, a zene az idegeinket viselheti meg. Ellen White figyelmeztetett egyszer valakit arra, hogy zongorahangolói munkája veszélyt jelent legyengült idegrendszerére nézve.
„Ha kevesebbet dolgoznál, ha tudnál szerezni egy darab földet, és egy éven keresztül a szabadban dolgoznál távol minden üzleti dilemmától, megmenthetnéd az elmédet és a lelkedet. Nem bölcs dolog folytatnod a zongorahangolást csak azért, mert ezáltal könnyedén pénzt kereshetsz, amennyiben ez kihat az idegrendszeredre.” (Manuscript Releases, 3. köt., 351, 352. old.)
Egy, a zenéről és az istentiszteletről szóló előző leckében azt tanultuk, hogy a zene szörnyű átokká válik olyankor, amikor átveszi a bibliatanulmányozás és az ima helyét. Habár fontos és értékes, de nem jelent életet a lélek számára. Gyakorlása pedig nem helyettesítheti a fontosabb dolgokat, például az élethez szükséges alapvető készségeket. „Nagyon sok leánynak (…) alig van fogalma a feleségre és anyára háruló gyakorlati ismeretekről. Tudnak olvasni és hangszeren játszani, de főzni nem. Nem tudnak jó kenyeret sütni, ami elengedhetetlenül fontos a család egészségéhez. (…) A gépírónő, a varrónő és a zenetanár nem ér fel a szakács fontosságával.” (Étrendi és táplálkozási tanácsok, 252. old.)

Azok, akik nem szeretik elvégezni a szükséges házimunkákat, kísértést érezhetnek arra, hogy más tevékenységekbe meneküljenek: olvasással, tanulással, varrással, számítógépes projektekkel vagy hangszereken való gyakorlással töltsék az idejüket. Fiatalok lévén azonban megtanulhatjuk az egyensúlyt, amen�nyiben nem hanyagoljuk el kötelességeinket a különböző kedvtelések miatt.
A zene gyakorlásának alapelvei az életre nézve is érvényesek: (1) Meg kellene tennünk minden tőlünk telhetőt, de a temperamentumunkat és a tehetségünket illetően nem vagyunk mindannyian egyformán alkalmasak a művészet, a zene és más hasonló tevékenységek végzésére. (2) Az ilyesfaja készségek értékesek lehetnek, szem előtt kellene tartanunk azokat. Ugyanakkor ne fordítsunk olyan sok időt és figyelmet a nem létfontosságú tevékenységekre, hogy emiatt ne tudjuk elsajátítani az élethez szükséges gyakorlati készségeket. (3) Nem szabadna időt töltenünk azzal, hogy hírnevet, vagyont vagy elismerést szerezzünk. Egyedül Isten érdemel dicséretet. (4) Nem szabadna megengednünk, hogy bármilyen tevékenység megfosszon minket az imára és a bibliatanulmányozásra szánt időtől.

Amikor megengedjük, hogy a zene átvegye az áhítat és az ima helyét, szörnyű átkot vonunk magunkra. – The Review and Herald, 1880. március 11.

I. RÉSZ
1. Milyen zenészeket választottak ki arra a feladatra, hogy hangszereken kísérjék a templomi énekeket? (1Krón 25:7; Zsolt 33:3)

Mit fontos hozzáértéssel végezni a templomi zenére nézve?

2. Olvassátok el 1Móz 4:21-et! A fuvolán és hárfán előadott zene a lázadó Káin utódaitól ered. Miért nem bizonyíték ez arra, hogy a fuvolán és hárfán játszott zene helytelen lenne? (1Sám 10:5; Zsolt 150)

II. RÉSZ
3. Miért szerepel rengeteg az Ábrahám által elkövetett hibák közül a Bibliában, de alig néhány a jó cselekedetei közül?

Soroljatok fel néhány olyan személyt a Bibliából, akiknek a hibái megmaradtak az írásos emlékezetben!

4. Az énekeseket gyakran megdicsérik a képességük miatt. Soroljatok fel néhány olyan módot, amellyel Istent dicsőítve válaszolhattok a rátok irányuló dicséretekre!

III. RÉSZ
5. Olvassátok el Préd 9:10-et! Vajon ez azt jelenti, hogy a zene gyakorlása töltse ki időnk nagy részét?

Soroljatok fel néhány olyan kötelességet, amelyek fontosabbak ennél!

Hogyan tudjátok eldönteni, hogy mennyi időt kellene szentelnetek a zenének?

Tudnátok-e egész lényetekkel gyakorolni a zenét akkor is, ha csak 30 percet szánnátok rá naponta?

Kaliforniai nagylelkűség

A Review 1874. április 21-i számában White lelkész javasolta, hogy egyik kiadványunkat (Signs of the Times – Idők jelei) a Csendes-óceáni partvidéken is megjelentessük.
Akkoriban azt terveztük, hogy Cloverdale-ben tartsunk találkozókat, és útjára is bocsátottuk a hatvan láb széles sátrat.

Amikor a White házaspár meglátogatta Willis nővér és Tay testvér családját, White testvérnő közölte a férjével: „Ez az a hely, amelyet láttam, és ahol ki kellene adnunk az újságot.” Ezeket tudva úgy tűnt, hogy az igazság Oaklandben történő bemutatása fontos kérdés. White testvér azonnal úgy döntött, hogy Santa Rosából ide költözteti háztartását. Mialatt ezért a célért imádkoztak, annyira izgatottak voltak a tábori összejövetelek miatt, hogy nem tudtak aludni. White lelkész elindult Alexander Valley felé, amely Healdsburg közelében található, és átkelt a Russian folyón, hogy utolérje a csapatot, amelynek Cloverdale-be kellett szállítania a sátrat. Épp időben érkezett, és fel is tették a sátrat az oaklandi vonatra. Áprilisban állították fel egy gyönyörű helyen, az összejöveteleket pedig Canright és Cornell lelkészek tartották. Június 14-én, vasárnap keresztséget szerveztünk a Merritt-tónál. 1500-2000 ember gyűlt össze egy sziklán, 30 méterrel a part felett, és több kis csónak is lebegett a vízen. A keresztség pillanatát megelőzően White testvér rövid, komoly és meggyőző prédikációt tartott a törvényről és a keresztségről. Mindannyian a legnagyobb tisztelettel hallgatták, majd 23 személy megkeresztelkedett. Jól emlékszem arra az oaklandi napra, amikor összegyűltünk Canright lelkész szobájában a nyomdából frissen érkezett Signs első számát olvasva. Együtt imádkoztunk a White és a Canright családdal, Isten áldását kérve „új folyóiratunkra”. White lelkész remegve, nyugtalanul és mégis Istenbe vetett hittel imádkozott. Idővel kiderült, hogy pontosan erre volt szükség. Már most nagy dolgokat értünk el a folyóirat révén. Mivel a woodlandi nyár melege túlságosan erősnek bizonyult feleségem legyengült szervezete számára, eladtuk Santa Rosa-i házunkat, és St. Helenába költöztünk. Szeptember 24-én felállítottuk a két 60 láb széles sátrat a yountville-i táborhelyen, közvetlenül egymás mellett, mindösszes egy vászon választotta el őket egymástól. Abban a kiváltságban volt részünk, hogy első alkalommal jött közénk George I. Butler lelkész, a Generál Konferencia bizottságának tagja. Mivel a feleségem nagyon várta ezeket a találkozókat, és úgy érezte, ez lehet az utolsó esélye, hogy jelen legyen rajtuk, közvetlenül a gyülekezeti sátor mögött állítottam fel egy sátrat neki és a lánytestvérének, hogy ágyban fekve is hallhassa a prédikációkat. Október 11-én elmondtam az embereknek, hogy a Generál Konferencia 4000 dollárt akar gyűjteni Az idők jelei folyóirat támogatására. A találkozón érezhető volt Isten jelenléte, és 19414 dollár gyűlt össze minden felszólítás nélkül. Egy gyűlést terveztünk arra a délutánra, amelynek során 500 dollárt szerettünk volna gyűjteni a tábor szervezésével járó költségek fedezésére, de mivel az adományok olyan nagylelkűek voltak aznap reggel, úgy döntöttünk, hogy nem kérünk további összeget. T. M. Chapman testvér a következőket mondta nekünk: „Próbáljatok meg minket, és lássuk, hogy tudunk-e annyit adni, hogy az elég legyen egy új sátorra és további tábori találkozók szervezésére!” 50 dollárral indult az adakozás, és hamarosan 1616 dollár gyűlt össze. Ez volt a harmadik és a valaha szervezett legnagyobb tábori találkozó Kaliforniában. Az utolsó napon 49 ember keresztelkedett meg a tábor melletti Napa folyóban, köztük volt Knud Brorsen is, aki úttörő evangéliumi munkás lett Norvégiában. A San Francisco-i Wesley Diggins komolyan kérte, hogy állítsuk fel a szülővárosában is a két sátrat. Megtartottam egy darab földet a Golden Gate sugárúton, és október 16-án kezdetüket vették a találkozók. Butler lelkész november 1-ig vett részt rajtuk, amikor is Cornell lelkésszel együtt visszautazott Michiganbe. Minden este 800 és 1200 közötti volt a jelenlévők száma. Munkámat többnyire a White házaspár mellett végeztem egészen februárig, amikor feleségem rosszabbodó állapota miatt visszatértem St. Helenába. Szombatonként prédikációkat tartottam az ottani gyülekezetben, míg március 24-én csendesen elhunyt. Békésen alszik a St. Helena-i temetőben.

Izrael szeretett zsoltárosa

Századokkal a megváltó eljövetele előtt Dávid, a zsenge ifjú, ott őrködött nyája fölött.
Ez a nagyszerű pásztorfiú maga szerezte énekeket énekelt, s hárfájának
zenéje édes kíséretet nyújtott üde, fiatal hangjának.

Az Úr Dávidot választotta ki, úgy intézve életét, hogy alkalma legyen művelni hangját és ápolnia zenei tehetségét. A nyája melletti magányos életében az Úr felkészítette őt arra a feladatra, melyet a későbbi években rá akart bízni.

A magányos juhpásztort igen meglepte az üzenet, hogy a próféta Betlehembe jött, és őérte küldött. Csodálkozva kérdezte magától, miért akarja őt látni Izrael prófétája és bírája? De azért haladéktalanul engedelmeskedett a hívásnak. „Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.” (1Sám 16:12) És amint Sámuel gyönyörködve vizsgálgatta a szerény, szép arcú, de férfias külsejű juhpásztort, így szólt hozzá Isten: „Kelj fel, és kend fel, mert ő az.” (1Sám 16:12) Dávid hűségesnek és bátornak bizonyult a pásztorság szerény kötelességei közben, és ímé most Izrael pásztorául hívta el az Úr! „Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak Lelke Dávidra szálla, és azután is.” (1Sám 16:13) A próféta pedig ahogy elvégezte az Úr által reábízott feladatot, megkönnyebbült szívvel tért vissza Rámába.

A nagy kitüntetés nem tette elbizakodottá az ifjú pásztort. Annak ellenére, hogy magas tisztség várományosa volt, nyugodtan legeltette nyáját, és várt, míg Isten terve a maga idejében és akarata szerint kibontakozik. Felkenetése után ugyanolyan szerényen tért vissza Betlehem halmai közé, és ugyanolyan gyengéd figyelemmel őrizte a rábízott nyájat, mint azelőtt. Énekeit új lelkesedéssel énekelte. Gazdag szépségével terült el előtte a táj; körös-körül szőlőfürtök csillogtak a napsugárban. Az erdők fáinak zöld lombja suttogott a szélben. Reggelenként a nap előtte bontotta ki arany palástját, s szinte olyan volt, mint a szobájából előjövő vőlegény, vagy mint erős vitéz, aki örömmel áll ki versenyfutásra. El-elnézte a körülötte merészen magasba szökő sziklákat és a szelíd lankájú dombokat; a távolban Moáb kopár sziklabércei tűntek fel, és az egész kép fölött megnyugtatóan, mélykéken ragyogott az ég. Mindezek fölött pedig Isten, a hatalmas a Teremtő … Nem láthatta őt, de minden alkotása az Ő dicséretét zengte. Az erdőket, hegyeket, réteket és folyókat bearanyozó fény szárnyra kapta gondolatait, és felvitte a magasba a világosság Atyjához, minden jó és tökéletes ajándék adójához. Isten hatalmának és fenségének Az Úr Dávidot választotta ki, úgy intézve életét,  hogy alkalma legyen művelni hangját és ápolnia zenei  tehetségét. A nyája melletti magányos életében az Úr  felkészítette őt arra a feladatra, melyet a későbbi években  rá akart bízni.  A magányos juhpásztort igen meglepte az üzenet,  hogy a próféta Betlehembe jött, és őérte küldött. Csodálkozva  kérdezte magától, miért akarja őt látni Izrael  prófétája és bírája? De azért haladéktalanul engedelmeskedett  a hívásnak. „Ő pedig piros vala, szép  szemű és kedves tekintetű.” (1Sám 16:12) És amint  Sámuel gyönyörködve vizsgálgatta a szerény, szép  arcú, de férfias külsejű juhpásztort, így szólt hozzá  Isten: „Kelj fel, és kend fel, mert ő az.” (1Sám 16:12)  Dávid hűségesnek és bátornak bizonyult a pásztorság  szerény kötelességei közben, és ímé most Izrael  pásztorául hívta el az Úr! „Vevé azért Sámuel az olajos  szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól  fogva az Úrnak Lelke Dávidra szálla, és azután is.”  (1Sám 16:13) A próféta pedig ahogy elvégezte az Úr  által reábízott feladatot, megkönnyebbült szívvel tért  vissza Rámába.  A nagy kitüntetés nem tette elbizakodottá az ifjú  pásztort. Annak ellenére, hogy magas tisztség várományosa  volt, nyugodtan legeltette nyáját, és várt, míg  Isten terve a maga idejében és akarata szerint kibontakozik.  Felkenetése után ugyanolyan szerényen tért  vissza Betlehem halmai közé, és ugyanolyan gyengéd  figyelemmel őrizte a rábízott nyájat, mint azelőtt.  Énekeit új lelkesedéssel énekelte. Gazdag szépségével  terült el előtte a táj; körös-körül szőlőfürtök csillogtak  a napsugárban. Az erdők fáinak zöld lombja suttogott  a szélben. Reggelenként a nap előtte bontotta ki arany  palástját, s szinte olyan volt, mint a szobájából előjövő  vőlegény, vagy mint erős vitéz, aki örömmel áll ki versenyfutásra.  El-elnézte a körülötte merészen magasba  szökő sziklákat és a szelíd lankájú dombokat; a távolban Moáb kopár sziklabércei tűntek fel, és az egész  kép fölött megnyugtatóan, mélykéken ragyogott az  ég. Mindezek fölött pedig Isten, a hatalmas a Teremtő  … Nem láthatta őt, de minden alkotása az Ő dicséretét  zengte. Az erdőket, hegyeket, réteket és folyókat  bearanyozó fény szárnyra kapta gondolatait, és felvitte  a magasba a világosság Atyjához, minden jó és tökéletes  ajándék adójához. Isten hatalmának és fenségének mindennapi megnyilatkozása imádattal és örömmel  töltötte el az ifjú költő szívét. Isten és műveinek szemlélése  közben ereje, képességei itt fejlődtek ki és erősödtek  meg a jövő kötelességeinek hordozásához.  

Napról napra meghittebb közösségbe került az  Úrral. Istennel naponta érintkezve lelke mindig új  mélységekbe hatolva állandóan új szépségeket talált,  amelyek új énekre, új dalra hangolták. Hangjának  gazdagabb csengése a magasba szállt és visszaverődött  a közeli hegyekről, dombokról, mintha mennyei  angyalok örvendező énekére válaszolna.

Dávid ifjúságának és erejének teljében készült elő  arra, hogy majd a föld hatalmasai közötti magas tisztségét  elfoglalja. Tehetségét, mint Isten kegyes ajándékát,  nevének magasztalására használta fel. Az önvizsgálat  és elmélkedés magányos órái azután jutalmul  hozták neki azt a bölcsességet és áhítatosságot, amely  kedvessé tette őt Isten és az angyalok előtt. Mert amíg  Teremtője tökéletességét szemlélte, tisztább kép tárult  elé Istenről. Istent kereső lelke előtt a homályos dolgok megvilágosodtak, a bonyolult helyzetek megoldódtak, a látszólagos ellentmondások kiegyenlítődtek; minden fénysugár újabb elragadtatást váltott ki lelkéből, és újabb lelkesedéssel dicsőítette a világ Teremtőjét és Megváltóját. Gondolatait állandóan a féltő szeretet, gyötrő gondok és győzelmek foglalkoztatták; és amikor életének minden mozzanatában Isten gondoskodó szeretetét fedezte fel, szíve még inkább megtelt imádattal és hálával, dalai még lelkesebben, hárfája diadalmasabban zengett, és a pásztorfiú erőre erőt, ismeretre ismeretet halmozott, mert Isten Szentlelke rajta nyugodott.
– Idők jelei, 1888. június 8.
Az éneket az istentisztelet állandó alkotórészévé tette. Zsoltárokat írt nemcsak a szolgálatukat végző papok, hanem a nép számára is, akik az évenkénti ünnepek alkalmával megjelentek a nemzeti oltár előtt. Az ily módon végzett istentisztelet hatása nemcsak a helybeliekre, hanem a vidéken élőkre is jó hatással volt. Ennek eredményeként a nép felhagyott a bálványimádással. A körülöttük élő népek közül sokan Izrael jólétét látva elkezdtek kedvezően gondolkodni és nyilatkozni Izrael Istenéről, aki ilyen nagy dolgokat cselekedett népéért.
– Pátriárkák és próféták, 711. old.

Tehetségét, mint Isten kegyes ajándékát, az Ő nevének magasztalására használta fel.

 

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Isten gondoskodott Dávid életének körülményeiről annak érdekében, hogy mire legyen képes?

2. Hogyan hatott Dávid önmagáról alkotott képére a megtiszteltetés, amelyben része volt?

Hogyan befolyásolta ez a zenéjét?

3. Soroljatok fel néhány olyan dolgot, amelyekről Isten jutott eszébe Dávidnak!

Milyen hatással voltak Dávidra ezek a dolgok?

4. Mi növelte és erősítette meg Dávid szívének és elméjének képességeit?

5. Hogyan használta fel Dávid a zenei tehetségét?

6. Mi késztette újabb dicsőítő énekek alkotására?

7. Soroljatok fel három olyan dolgot, amelyek Dávid gondolatainak középpontjában álltak!

8. Mi történt Dáviddal, amikor meglátta Isten szeretetét az életében megnyilvánuló gondviselésben?

9. Milyen hatással volt Dávid zenéje az izraeliták bálványimádására?

Változást hozó mozgalom

Annemarie Freeman

Ahhoz, hogy jól érezd magad, alkoholt kell innod. Ez a vélemény része az ír világnézetnek. Írországban gyakran látni alkoholt reklámozó hirdetéseket, amelyek a termékek széles skáláját népszerűsítik, mindegyikkel boldogságot ígérve. Íme, három olyan ír barátunk története, akiknek megváltozott az alkoholról alkotott véleményük.

„Örülni fogtok, ha meghalljátok, hogy felhagytam az ivással”, mondta foghegyről Stacy nekem és férjemnek egyik találkozásunk alkalmával. „Próbáltam elnyomni a fájdalmamat az alkohollal, de aztán rájöttem, hogy ez kihat az elmémre.” Nagyon örültünk, amikor ezeket a szavakat hallottuk a barátnőnktől, aki két héttel korábban nyilvánosan bevallotta a bortól való függését. Ez a változás valóságos csoda volt. Néhány héttel korábban Jeff előadást tartott az alkoholfogyasztás veszélyeiről az egészségre nézve, és arról is beszélt, hogy milyen hatással van az emberekre, illetve az egymással létesített kapcsolataikra. Sokan meglepődtek azon, hogy egy ilyen széles körben elterjedt és a kultúrájukban bevett szokás valójában rosszat okoz nekik. Az előadást hosszú beszélgetés követte. Imádkoztunk, hogy a Szentlélek áldja meg ír barátaink elméjét, mutassa meg nekik az igazságot, és vezesse megtérésre őket. 14 éves fia két évvel ezelőtti halálát követően Stacy úgy érezte, hogy megsemmisült. Abból a két pohárból, amely a maximális mennyiséget jelentette számára esténként, idővel nyolc vagy kilenc lett. A gyógyulási folyamat részeként hosszútávfutó lett belőle, elkezdett másokon segíteni, bénult nőkre vigyáz, és klubot szervez a helyi idősek számára. Most, hogy Stacy már nem fogyaszt alkoholt, ráébredt, hogy anélkül is képes jól érezni magát, és élesen tudatosult benne, hogy az alkohol milyen könnyen feloldja a körülötte élők gátlásait. Megnyíltak a szemei, és most már képes tisztán gondolkodni. Ez a Szentlélek munkájának eredménye. Egy másik barátnőnk, Delores mesélte, hogy évekig szokása volt elfogyasztani egy pohár bort esténként, mert az orvosa azt mondta, hogy jót tesz neki. Meglepődött azt hallva, ezek a kedvező hatások magából a szőlőből, és nem a borból származnak. Miután hallott az alkoholfogyasztás káros kihatásairól, közölte a családjával, hogy ezentúl csak szőlőlevet fog inni. Edward is úgy döntött, hogy nincs többé szüksége alkoholtartalmú italokra. Fiatal lévén ez nagy lépést jelentett számára, és eleinte harcolt a gondolattal. „A barátaim – mesélte –, egyre ostobábbá válnak, és egyáltalán nem szeretnék többé kocsmázni velük. Kicsit magányosnak és elszigeteltnek érzem magam, mert én vagyok az egyetlen, akinek tiszta a feje.” Azért döntött a józanság mellett, mert képes akar maradni a tettei irányítására. Nem akar olyan dolgokat tenni, amelyeket utólag megbánna, ahogyan ez a barátaival is történt. Edward egyre tovább halad a hit útján, és a barátait is arra bátorítja: fedezzék fel, hogy alkohol nélkül is jól érezhetik magukat. Rájöttünk, hogy öt kulcsfontosságú tényező segíti elő a változást ebben az alkoholiparban és -fogyasztásban gyökerező kultúrában. Először is meg kell nyernünk a meghallgatáshoz való jogot azáltal, hogy bekapcsolódunk mások életébe. Másodszor őszintén kell törődnünk a körülöttünk élőkkel, akár hallgatnak ránk, akár nem. Harmadszor időt kell szánnunk arra, hogy erős baráti és bizalmi kötelékeket építsünk ki. Negyedszer, és ez a legfontosabb, a változás megköveteli, hogy a Szentlélek ereje dolgozzon az emberek szívében és elméjében. Az ötödik tényező pedig az, hogy a barátainknak szükségük van arra, hogy megosszák az életről alkotott új elképzelésüket más, a saját kultúrájukban élő emberekkel is. Most, hogy ez a három ír barát hatással van a körülöttük élőkre, imádkozzatok azért, hogy sikeresen el tudják indítani a pozitív változás mozgalmát, amely végül mindannyiukat elvezeti a Teremtőhöz!

A jó választást s cselekvését
Te munkáld bennem, Istenem!
Szentlelked s Igéd felkészíthet
méltóképp járni mindenben.
így kedved szerint élhetek,
betöltöm oly szent törvényed.