Egy menekült reménysége

Az álom

1Móz 28:10-22

Jákób sokféle módon szenvedte annak következményeit, hogy ellopta fivérétől az elsőszülöttségi jogot. Egyedül volt, mindentől távol, amit szeretett. Biztos volt abban, hogy Ézsau soha nem fog megbocsátani neki, és attól félt, hogy Isten sem fog. De vajon Isten továbbra is gondot viselt róla? Igen. Mikor a puszta földön, párna gyanánt egy kővel a feje alatt álomba merült, Isten egy csodálatos álmot adott neki. Álmában egy létrát látott, amelynek alja a földig, a teteje pedig az égig ért, és angyalok jártak rajta fel és le. Odafönn látta az Urat, amint letekint rá, és egyértelműen hallotta, amint szól hozzá. 1Móz 28:12-15

Amikor Jákób felébredt, sötét volt és mély csend honolt. De ahogy felpillantott a csillagokra, mennyire más érzések keltek már benne! Most már tudta, hogy Isten megbocsátott neki, és hogy nincs egyedül. Habár nem láthatta őket, angyalok voltak vele, és Isten megígérte, hogy épségben visszaviszi otthonába. A létra Jézust jelképezte. A bűn örökre elválasztott volna bennünket Istentől és a mennytől, ha Jézus nem lenne. Jézus, mint egy létra, összeköt bennünket Istennel és a mennyel. Azzal, hogy közénk jött és meghalt értünk lehetővé tette számunkra, hogy olyan szilárdan összekapcsolódjunk Istennel és a mennyel, amilyen szilárdan Ő is kapcsolódik az Atyához. Milyen csodálatos! Mennyire szeret minket Isten! Nem csoda, hogy amikor Jákób felébredt, ezek voltak az első szavai: „Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint… a menny kapuja!” „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” Amikor feljött a hajnal, Jákób vette a követ és emlékkőnek állította az ott történt dolgok emlékére. Elnevezte a helyet Béthelnek, ami ezt jelenti: „Isten háza”, és tett egy különleges fogadalmat. 1Móz 28:20-22. 

Alkalmazás: Jézusnak köszönhetően mi is szilárd összeköttetésben lehetünk a mennyel. Biztosan tudhatjuk, hogy Isten mindig szeret bennünket. Jn 3:16-17 

A következő ősatya (pátriárka)

A bátorító álom után - amit Istentől kapott Béthelben - Jákób nem félt többé. Ahogy folytatta útját a távoli Háránba, rengeteg ideje volt gondolkodni. Tudta, hogy a csodálatos álmot a létrával soha nem fogja elfelejteni! Jákóbnak mintegy 500 mérföldet (kb. 800 kilométert) kellett gyalog megtennie. Napról napra, sőt kilométerről kilométerre egyre csak arról az álomról elmélkedett. Milyen hálával töltötte el a tudat, hogy Isten megbocsátott neki! Immár bizonyos volt abban, hogy az Úr még mindig szereti és nem hagyta magára. Jákóbnak sok megpróbáltatáson kellett átmennie, amíg távol volt az otthonától, de az álom emléke bátorsággal töltötte el. Isten ugyanazt az ígéretet ismételte meg, amit nagyatyjának, Ábrahámnak és atyjának, Izsáknak elmondott. Ő lesz a következő ősatya, és utódainak adatik Kánaán földje. Jákóbnak nagyon fontos volt emlékeznie arra, hogy mivel már őt illeti az elsőszülöttség joga, lelki vezetőként különleges felelősségek nyugszanak rajta. Ha majd családja lesz, nem űzheti azokat a gonosz dolgokat, amiket a körülöttük élő bálványimádó népek. Háránban élő rokonai annyira hozzászoktak azokhoz a gonosz dolgokhoz, hogy a bálványimádás bizonyos formáit maguk is űzték. Ma is előfordul, hogy Isten gyermekeinek vannak rokonaik vagy közeli barátaik, akik tesznek olyan dolgokat, amiket a hívő keresztények nem. Az ilyen embereknek azzal segítünk, ha jó példával járunk előttük azzal, ahogy élünk és beszélünk. Jákób valami új dolgot tett, amikor megígérte Istennek, hogy tizedet ad mindenből, amije lesz? Nem. Ezzel csupán nagyapja, Ábrahám példáját követte, aki tizedet fizetett Melkhisédeknek, Isten papjának. Jákób hálás volt a létráról szóló álomért, és azzal, hogy visszaadta a tizedet, ami Istené, bizonyságát adta annak, hogy minden áldás Tőle származik. 1Móz 28:22 

Alkalmazás: Hogyan mutathatod ki Isten iránti háládat? Zsolt 105:2 

Megérkezés Háránba

1Móz 29:1-14

Jákób egyre csak ment és ment, és talán arra gondolt, mennyire más az ő útja Háránba, mint amilyen sok-sok évvel azelőtt Eliézeré volt, aki tevekaravánnal és szolgákkal utazott, hogy menyassszonyt találjon Jákób atyja, Izsák számára. Időközben Jákób nagybátyja, Lábán, Nákhór városából Háránba költözött. Jákób most úgy jött, hogy semmije sem volt a batyuján, valamint azon a pár holmin kívül, amit valószínűleg a hátán cipelt. Ám a létráról szóló álom, illetve Isten ígéretei arra ösztökélték, hogy bátran menjen tovább. Jákób végre Hárán közelébe ért, ahol nagybátyja, Lábán lakott. A távolban meglátott egy kutat, három juhnyájjal, amelyek arra vártak, hogy megitassák őket. Amikor a kúthoz ért, találkozott Lábán egyik lányával. A Bibliából kiderül, mi minden történt aznap délután. 1Móz 29:1-14

Amikor Eliézer leánykérőbe jött, már másnap haza is indult. Jákób vendégsége nem ilyen volt. Az idő, amit náluk töltött, jóval több, mint egy hónap volt. Lábán hamar észrevette, hogy Jákób jó munkás és értékes segítség lenne a számára. A hónap végére már nem is akarta, hogy elmenjen tőlük. Az alatt az egy hónap alatt, míg Lábánnál dolgozott, Jákóbban komoly elhatározás született. Szerette Ráhelt és feleségül akarta venni őt. Viszont tisztában volt azzal, hogy egy család nem adná a lányát feleségül olyan valakihez, aki nem tudja eltartani. Jákób atyja, Izsák, gazdag volt. De nem tevékkel és gazdag ajándékokkal bocsátotta útra a fiát, ahogy Eliézer érkezett. Jákóbnak nem volt semmije, amit jegyajándékul adhatott volna. 

Alkalmazás: Fontos elsajátítanunk a szorgos munka szokását? Mikor van itt az ideje ennek: most vagy inkább később? Péld 13:4 

A kegyetlen csel

Lábánnak két leánya volt. A nagyobbikat Leának, a kisebbiket Ráhelnek hívták. Jákób Ráhelt akarta feleségül venni, Lábán pedig azt akarta, hogy Jákób továbbra is neki dolgozzon. Láthatta, hogy Jákób kiváló munkás. Abban a korban, ha egy vőlegénynek nem volt pénze, amit a menyasszony szüleinek adhatott volna, megkereshette azt munkával. Akkor az volt a szokás, hogy a menyasszony apja a menyegzőkor adta ajándékba a menyasszonynak azt, amit a vőlegény munkával megkeresett. Azzal, hogy dolgoznia kellett a menyasszonyért, a férfi bizonyságát adta annak, hogy a leánynak azután is jól lesz dolga, hogy feleségül megy hozzá. Emellett az idő megpróbálta, hogy a férfi szerelme a leány iránt igazán tartós-e. Ha az, kész volt kivárni a maga idejét. Jákób tehát ráállt arra, hogy hét évig dolgozzon Lábánnak a lányáért, Ráhelért. Vajon az a hét esztendő egy örökkévalóságnak tűnt Jákób számára? 1Móz 29:15-20

A menyasszonyok abban a korban fátyolt viseltek, és senki, még a vőlegény, de még a férj sem láthatta az arcát egészen az esküvő másnapjának reggeléig. Lábán ezt a szokást arra használta fel, hogy egy kegyetlen cselt vigyen végbe. Milyen döbbenetes lehetett Jákób számára a felismerés az esküvő másnapjának reggelén! Amikor meglátta menyasszonya arcát, rájött, hogy ő Leát és nem Ráhelt vette feleségül! És még rosszabbul érezte magát, amikor végiggondolta, hogy Leának is segédkeznie kellett a terv sikerre vitelében. Hogyan próbált Lábán mentséget találni arra, amit tett? 1Móz 29:25-26.

Mit gondolsz, Lábán rettenetes ármánya eszébe juttatta Jákóbnak azt a pillanatot, amikor atyjától csellel csikarta ki az elsőszülöttségi jogot? Lábán nyilván azt remélte, hogy ezzel a csellel magánál tarthatja Jákóbot, aki kész lesz továbbra is neki dolgozni, hogy elvehesse Ráhelt. 1Móz 29:27. 

Alkalmazás: Szabad-e bármikor is kihasználni valakit? Mindig meg kell tartanunk az ígéreteinket? Péld 1:10-19 

A baj soha nem jár egyedül

1Móz 30:22-36, 43

Habár Lábán csellel vette rá Jákóbot arra, hogy Ráhel helyett Leát vegye feleségül, Jákób tisztában volt vele, hogy ha nem tartaná meg Leát feleségül, azzal gyalázatba keverné a családot. Jákób ugyanakkor annyira szerette Ráhelt, hogy elfogadta Lábán ajánlatát, hogy másik hét év munkával szolgálja meg őt. Egy héttel később tehát újabb menyegzőt tartottak. Jákóbnak két felesége lett ezzel, amivel végeláthatatlan viszályok keletkeztek a családjában. A két nővér féltékeny volt egymásra. Lea volt a féltékenyebb, mivel Jákób jobban szerette Ráhelt, mint őt. Ráhel viszont azért volt féltékeny, mivel Leának születtek gyermekei, neki pedig nem. Az első hét esztendőben Leának hat fiúgyermeke és egy Dina nevű leánya született, illetve még két fia a szolgálónője révén. Ugyanezen időszakban Ráhelnek két fiúgyermeke született a szolgálónője által. De a hét esztendő végén Ráhelnek saját gyermeke is született, aki a József nevet kapta. Miután tizennégy esztendőn át dolgozott nagybátyjának, Lábánnak, így szolgálva meg a feleségeiért, Jákób vissza akart térni Kánaán földjére. Lábán azonban unszolta, hogy maradjon és dolgozzon azután is neki. Isten megáldotta Jákób munkáját Lábán nyájával és marhájával, amelyek felettébb megszaporodtak. Ez Lábán gazdagságát növelte, és magától értetődő volt, hogy egy ilyen értékes munkaerőt nem akart elveszteni. De Jákóbnak a saját családja jólétéről kellett gondoskodnia. Annak idején úgy érkezett Lábánhoz, hogy a saruján kívül nemigen volt egyebe. Tizennégy évi kemény munka után lett egy szép nagy családja, de semmi több. Lábán ezért arra kérte Jákóbot, hogy szabja meg neki a bérét, amivel még tartozik. Jákób különös választ adott. 1Móz 30:28-32

Lábán elfogadta ezt a különleges ajánlatot, és Isten áldásával Jákób mindössze hat esztendő alatt jómódú ember lett. Ez azonban Lábánt és fiait féltékennyé tette. Mit parancsolt meg azért Isten Jákóbnak? 1Móz 31:1-3 

Alkalmazás: Lábán önző volt és kihasználta Jákóbot. Helyes- e bármikor is kihasználni valakit? Szabad-e bármikor is önző és méltánytalan módon megszerezni dolgokat másoktól? Zsolt 1 

Jákób hazaindul

1Móz 31:1-7, 13-24 

Jákób bizonyára jóval azután indult el Háránból és tért vissza Kánaánba, hogy Lábán és fiai kimutatták haragjukat, de mind többször jutott eszébe bátyja, Ézsau is. Akár ott marad Háránban, akár hazatér Kánaánba, az ő és a családja élete így is, úgy is veszélyben forog. Tudta, hogy hamarosan útra kell kelniük. A létráról szóló álomban Isten a Kánaán földjére történő biztonságos hazaérkezésről biztosította. Nagyon megkönnyebbülhetett, amikor buzgó imájának meghallgatásaképpen Jézus álomban Jákób értésére adta, mit kell csinálnia. 1Móz 31:3

A kinti munkákkal végezve Jákób azt üzente Leának és Ráhelnek, hogy menjenek ki hozzá, ahol megbeszélhették, mi legyen. Egy véleményen voltak, hogy nem lehet tovább maradásuk: ideje szedelőzködniük és útra kelniük. A két nővér soha nem jutott hozzá a szokásos ajándékhoz, amit az apák a menyegzőkor adnak át a menyasszonyoknak. Nem gondolták, hogy Lábán többet tett a jólétükért, mint Jákób. Jákób tisztában volt vele, hogy azonnal indulniuk kell. Felmálházták hát a tevéiket és öszvéreiket, és megkezdték a hosszú utazást. Lábán a vidék egy másik szegletében tartózkodott, a juhait nyíratta, és csak három nap múlva jutott tudomására, hogy Jákób és családja útra keltek, és mindenüket, amijük volt, magukkal vittek. Nagy haragra gerjedt. Tudta persze, hogy annyi kisgyermekkel, szolgával és málhás állattal Jákób nem juthatott messzire. Ezért hát más férfiakkal együtt a nyomukba eredtek. Erőnek erejével akarta őket visszahozni. Az önző Lábán azt gondolta, hogy semmi nem állhat útjába, de Isten megintette. Hogyan? 1Móz 31:23-24. 

Lábán nem mert szembeszegülni azzal, amit Isten az álomban mondott neki. Ekkor jött rá, hogy Jákóbot sem ígéretekkel nem győzheti meg, sem erővel nem tudja visszatérésre kényszeríteni, ennek ellenére folytatta a hajszát. Biztosan tudta, hogy a házából valaki ellopott egyet s mást: olyan dolgokat, amik a családjának fontosak voltak, és amiket vissza akart kapni. 

Alkalmazás: Amikor Jákób nem tudta, mitévő legyen, mit tett? Amikor nem tudod, mitévő légy, te is imádkozhatsz, és Isten segíteni fog neked. Zsolt 50:15  

Tanulmányozásra

1Mózes 28:10-22; 1Mózes 29; Pátriárkák és próféták, 183–194. old.