Megtérés és ÚJJÁSZÜLETÉS

A természetből sokat tanulhatunk Isten igazságairól. Eszetekbe jutott valaha, hogy minden madár kétszer születik meg? Először tojásként, ami tulajdonképpen nem is élet. Ott nemsokára elkezd fejlődni, verni kezd a szíve, nőni kezdenek a tollai és megkeményedik a csőre. De még soha nem repült. Soha nem csicsergett boldogan napfelkeltekor. A kikelés előtt egész élete egy aprócska burokban zajlott. Sok madár nem is jut ennél tovább. Ha egy kígyó rátalál a fészekre, hiába védekeznek a szülők kétségbeesetten, megeszi a tojásokat. Ha egy kismadár el akar jutni odáig, hogy örüljön az életnek, újjá kell születnie. Igaz másképp, de ez az emberekre is igaz. „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3:3) Nikodémusnak nem tetszett az a gondolat, hogy nem elég tökéletes a mennyhez, ezért úgy tett, mintha nem értené Jézus szavait. Megkérdezte, hogy vissza kell-e térnie anyja méhébe. Ez a nevetséges kérdés csak arra világított rá, mennyire nem értette meg a dolgot. Te érted?
Sokan arra számítanak, hogy amikor megtérnek, különleges érzések kerítik őket hatalmukba. De ez nem feltétlenül van így. Isten azt szeretné, ha ereje már most betöltene téged. Nem kell egy olyan személynek lenned, aki hétről hétre eljön ugyan a gyülekezetbe, de élete soha nem változik meg, esetleg csak rossz irányba. Új szívre van szükséged. „Mi az új szív? Egy új elme. Mi az elme? Akarat. Hol áll a te akaratod? Vagy Sátán, vagy Krisztus oldalán. Most már tőled függ. Krisztus oldalára állítod ma akaratodat? Ez az új szív. Egy új akarat, egy új elme. »Új szívet adok nékik.« Kezdjük el most. A megtérés egyszerű, nagyon egyszerű. Döntsük el most, hogy betérünk a mennyek országába. Hogyan? Kisgyermekként. Olyan egyszerű, amilyen csak lehet. (…) A legjobb, ha átadod elméd Jézus Krisztusnak, (…) és azt teszed, amit Máté tett. Az Úr Jézus megkereste Mátét, (…) és azt mondta neki: »Máté, kövess engem.« Erre ő így válaszolt: »Ó, Uram, majd amikor elég jó leszek követlek téged«? Azt mondta: »Ó, Uram, amikor majd szenvedek, borzalmasan szenvedek bűneim miatt, eljövök Hozzád«? A legtöbben erre azt válaszoljátok: »Nem, Máté felállt, és követte Őt.« A világosságban járt. (…) Akkor mit is kell tennünk? Csak hinnünk kell, mint egy kisgyereknek. Foglaljunk állást az Úr oldalán, és az Ő gyermekeivé válunk. Ő ezt szeretné, hiszen meghalt, hogy azok lehessünk. Azok leszünk?” (Sermons and Talks, 1. köt., 210, 211. old.) Egy madár úgy születik újjá, hogy csőrével belülről kopogtatja a tojáshéjat. Az újjászületés folyamatában a mi feladatunk az, hogy saját, önző hajlamaink helyett Jézust kövessük. Isten azt szeretné, ha követnénk. Amikor ezt választjuk, Isten felruház az Ő erejével, és újjászületünk. Egyszerűen, „olyan egyszerűen, ahogy csak lehet”.

Amikor azt mondjuk, hogy a megtérés könnyű, a mi részünkre értjük azt. Talán nem éppen annyira könnyű, de nem is nehéz megérteni. Isten része megtérésünkben azonban egyáltalán nem könnyű.
Tulajdonképpen „ez a mennyei erő leghatalmasabb csodája” (Evangelism, 290. old.). Isten része, hogy megváltoztassa gondolkodásmódunkat. Amikor ezek a változások bekövetkeznek, megtapasztaljuk ezt az elképesztő csodát, habár lehet, hogy nem érezzük. Ő mondta: „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” (Ez 36:26) Ennek az elképesztő csodának a része a bűnbánat ajándéka. A megtérés, vagyis a szív megváltozása soha nem következik be bűnbánat nélkül. Nem lehet új szívünk addig, ameddig nem állunk készen elfordulni régi bűneinktől. „Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ez 18:31) „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” (ApCsel 3:19) A bűnbánat az, ami mások számára is láthatóvá teszi a megtérést. Ők nem láthatják szívedet, nem tudják, mire gondolsz, de amikor abbahagyod a szitkozódást, vagy megszűnnek a dühkitöréseid, amikor bocsánatot kérsz hibáidért, amikor elkezded tisztelni szüleidet és szépen viselkedsz testvéreiddel, azt mások is észreveszik. Láthatóvá válik, hogy a dolgok megváltoztak. A tanítványokat annyira jól ismerték őszinteségükről, hogy amikor Péter el akarta hallgatni kilétét, egyszerűen halász módjára kellett beszélnie. De amint utoljára megtagadta Jézust, Ő ránézett. A szeretet, amit a Mester szemében látott, összetörte a szívét és bűnbánatra késztette. Borzasztóan szégyellte magát és keservesen sírva ment el onnan. Így történik a megtérés. Amikor Jézusra, az Ő szeretetére gondolunk, amikor látjuk, mennyire jó és kedves velünk szemben, akkor elszégyelljük magunkat, hogyan bántunk Vele. „Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?” (Róm 2:4) Természetesen nem tudunk mindent megmagyarázni az újjászületéssel kapcsolatban. „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” (Jn 3:8) Ha a megtérésünk láthatatlan, biztosak lehetünk benne, hogy nem történt meg. „A valódi megtérés egy gyökeres változás. Egész gondolkodásmódunk megváltozik, átalakulnak szívünk indítékai, és új életet kezdünk Krisztusban.” (4T, 17. old.) Ha meglátsz egy tojást, nem kell feltenned a kérdést, hogy kikelt-e már, vagy sem. A tojás és a csibe közötti különbség nagyon nyilvánvaló. Jézus szerint ez az újjászületéssel is ugyanígy van. Talán nem látod a Szentlelket dolgozni szívedben, de a változás, amit előidéz, észrevehető lesz. Mint a láthatatlan szél, amely érezhető és hallható, a szívedben végbement változásokat is érzékelik a körülötted élők. „Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete.” (A Nagy Küzdelem, 468. old.)

Ha már újjászülettél, eltávolodhatsz az Úrtól? Igen. A tékozló fiú elment egy idegen országba, mert eltávolodott Istentől. De abban a kiváltságban volt része, hogy visszatérhetett. Ha hátat fordítottál Istennek és eltávolodtál Tőle, Ő hív, hogy térj vissza Hozzá. Helyreállíthatja a lelked. „Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!” (Jer 3:22) „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.” (Ef 2:1) De hogyan térhetünk vissza Hozzá? Ugyanúgy, ahogy első alkalommal. Megbánjuk bűneinket, és úgy döntünk, hogy elfordulunk azoktól. „Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” (Ézsa 55:7) Honnan tudjuk, hogy ezek az ígéretek azoknak szólnak, akik elfordultak az Úrtól? Onnan, hogy az emberek nem térhetnek vissza Hozzá, ha korábban már nem voltak Vele. Nem eshetnek vissza, ha korábban nem fejlődtek lelkileg. Ez a visszatérés ugyanolyan, mint egy második megtérés? Igen. Amikor teljes szívvel visszafordulunk Istenhez, Ő új szívet ad nekünk. „És szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az Úr, és ők én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert teljes szívökből megtérnek hozzám.”(Jer 24:7) Mit tegyünk, amikor rádöbbentünk, hogy visszaestünk? Ha már nem érdekelnek annyira a lelki dolgok, mint régen, ha már nem engedelmeskedünk Istennek mindenben, amiben tudjuk, hogy kellene, ne várjunk tovább, azonnal térjünk vissza Istenhez! „Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked.” (Hós 14:2-3) Nem lenne még jobb, ha teljességgel elkerülnénk a visszaesést? Természetesen jobb lenne. De hogyan tehetjük ezt meg? „Az írás viszont világosan megmondja, hogy aki egyszer már ismerte az élet útját,örvendezett az igazságnak, azokat a hitehagyás veszélye fenyegeti. Ezért naponta szükségük van Istenhez való határozott megtérésre.” (SDA Bible Commentary, 6. köt., 1114. old.) A megtérésnek nem egyszer kell megtörténnie keresztény tapasztalatunk kezdetén, majd utána minden lényeges visszaeséskor, hanem naponta. „Senki sem életerős keresztény, hacsak naponta tapasztalatra nem tesz szert Isten dolgaiban, hacsak naponta meg nem tagadja magát, hacsak jókedvvel nem viseli keresztjét, és nem követi Krisztust. Minden életerős keresztény naponta fejlődik lelkiekben. Amint halad a tökéletesség felé, naponta tapasztalni fogja az Istenhez való megtérést. A megtérés pedig nem teljes, amíg el nem éri a tökéletes keresztény jellemet, amíg teljesen fel nem készült a halhatatlanság utolsó simítására.” (2T, 505. old.) Megtértél? Valóban megtértél? Minden nap megtérsz? Ne pihenj elégedetten, ameddig nem vagy teljes mértékben biztos benne, hogy a válaszod mindhárom kérdésre igen.

1. Mit jelent az új szív, az újjászületés? Válaszolj olyan egyszerűen és világosan, hogy egy kisgyerek is megértse.

2. Melyek azok a dolgok, amelyek nem szükségesek az újjászületéshez?

3. Melyik ajándék jár együtt a megtéréssel?

Mi a bűnbánat? Tiszta, közérthető szavakkal írd le válaszod!

4. Mi vezette Pétert bűnei megbánására, miután előtte többször is fogadkozott és hazudott?

Téged mi vezet bűnbánatra? Róm 2:4

5. Olvasd el Kol 3. fejezetét. Írd le a megtért és a megtéretlen ember közötti különbséget.

6. Tekints vissza az életedre. Megtértél? Ne feledd, ha megtértél, akkor nyilvánvaló, hogy megtörtént, még akkor is, ha nem tudod megmagyarázni a folyamat minden részletét.

7. Milyen bibliai bizonyítékot ismersz arra nézve, hogy bármikor visszatérhetsz Istenhez, ha visszaestél?

8. Ez 18:23-ra adott válaszod igen, vagy nem? (lásd: 32. v.)

Miért fontos ez?

Ezernyolcszázötvenkettő nyarán egyik nagybátyámra erős hidegrázás és láz tört. Magához hívatott, és azt mondta: „John, szeretném, ha felolvasnál nekem Jakab levelének ötödik fejezetéből.” Megtettem. Ezután hozzátette: „Hiszem, hogy ha megkéred Boughton és Morehouse testvéreket, hogy csatlakozzanak hozzád imában és kenjenek meg olajjal, az Úr kigyógyít ebből a lázból és jobban leszek. Megkéred őket?” Megtettem, és ők azonnal jöttek. Követtük a Jakab levelében olvasott utasításokat, melynek következtében a láz teljesen elmúlt, és a szobát betöltötte az Úr jelenléte. Néhány héttel később tudomást szereztem róla, hogy egy hetednapi lelkész van Parmában, és ott már sok adventista hiszi, hogy az Egyesült Államok lesz a kétszarvú fenevad, ugyanakkor elkezdték megünnepelni a hetedik napi szombatot. Néhány elsőnapi (vasárnapünneplő) adventista megpróbált előítéleteket ébreszteni bennem a szombattartókkal kapcsolatban. „Összegyűlnek, kiáltoznak és sírnak, hangos, fanatikus megnyilvánulásaik vannak” – mondták. Sokat imádkoztam e kérdés tekintetében. Egy éjjel azt álmodtam, hogy Rochesterben vagyok egy adventista összejövetelen. A teremnek alacsony mennyezete, füstös falai voltak, gyér világítással és szellőzéssel. Felismertem néhány lelkészt. Köztük volt Joseph Marsh, J.B. Cooke és O.R.L. Crosier is. Az emberek nemcsak zavarodottak, hanem szomorúak és csüggedtek is voltak. Amikor a lelkészek közül egyesek felálltak prédikálni, beszédük láthatóan megdöbbentette hallgatóikat. Ahogy a helyzetről gondolkodtam, közvetlenül előttem kinyílt egy ajtó, amely egy sokkal nagyobb szobába vezetett, ahol a falak magasak és ragyogóan tiszták, fehérek voltak. Jól megvilágított és szellőztetett helyiség volt, és vidám légkör uralkodott. Mindenkinek Biblia volt a kezében és láthatóan nagy megelégedéssel élvezték igazságait. A szoba túlsó végében egy táblázat volt kifüggesztve, amelyet még soha nem láttam. Egy zsidó szentélyt és egy kétszarvú fenevadat ábrázolt. Mellette egy magas ember állt, akinek már a megjelenése is őszinteséget, odaadást és komolyságot sugárzott. A hallgatóságban parmai és hamlini testvéreket fedeztem fel. Álmomban felálltam és kijelentettem: „Átmegyek a másik terembe.” Elkezdtem gondolkodni a kettő közötti hatalmas különbségről és azzal a gondolattal ébredtem fel, hogy nemsokára nagy világosságot fogok tapasztalni a szentély és a kétszarvú fenevad kérdésének körében. Néhány nappal később a rochesteri Orton testvér így szólt hozzám: „A hetednapi testvérek sorozatot tartanak a Mt. Hope sugárút 124. szám alatti épületben. Menjünk el egyik összejövetelükre.” „Nem! Én nem megyek” – ellenkeztem. „De feladatod van ott. A nyájadból néhányan csatlakoztak a szombati adventistákhoz, és neked kötelességed visszahozni őket abból az eretnekségből. Lehetőséget kínálnak fel neked, hogy felszólalj az összejövetelükön. Készítsd elő a beszéded, és két perc alatt bebizonyíthatod nekik, hogy a szombatot eltörölték” – mondta. Hét másik elsőnapi adventistával elmentünk az említett összejövetelre. Amikor beléptünk, éppen egy bizonyságtevést hallgattak. Nem volt semmi fanatikus, lármás megnyilvánulás, hanem nyugodt beszélgetés, néhányan könnyeztek. Ez a mennyei légkör mélyen érintett. Ekkor lépett elő Harvey Cottrell Mill Grove-ból, és arca sugárzott Isten szeretetétől: „Áldott legyen az Úr neve az irántam való jóságáért. Múlt csütörtökön nagyon türelmetlenül vártam, hogy eljöhessek az összejövetelre, de egész nap lázasan feküdtem az ágyban. Kérésemre a testvérek követték Jakab levelének utasításait, megkentek olajjal, imádkoztak értem és meggyógyultam. Áldott legyen az Úr neve!” Ezt a nyugodt, egyszerű bizonyságtételt követően a Szentlélek betöltötte a termet jelenlétével. Ezt mondtam magamban: „A nagybátyám esetében is pontosan így történt.” Előítéletem azonnal azzá a meggyőződéssé változott, hogy ezeken az embereken Isten áldása nyugszik. Amikor körülnéztem a teremben, felfedeztem, hogy az előttem levő falon egy pontosan olyan táblázat lóg, mint amit álmomban láttam, és amikor J.N. Andrews lelkész felállt beszélni, őt is felismertem. Így kezdte: „Előkészítettem egy bizonyos témát, de a társas beszélgetés alatt meggondoltam magam. Talán az Úr akarata, hogy egy másik témáról beszéljek, éspedig azokról a bibliaszövegekről, amelyekkel azt vélik magyarázni, hogy a Tízparancsolat a kereszten el lett törölve.” Andrews lelkész nem tudta ki vagyok. Senki, egyetlen szót sem szólt hozzá, mióta beléptem az ajtón. 

Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” János nem talált szavakat leírni azt a hatalmas szeretetet, mellyel Isten minket megajándékozott. Csak arra szólít fel, hogy figyeljük meg, tapasztaljuk meg ezt. Isten beleegyezett, hogy egyetlen, szeretett Fiát elküldi erre az érzéktelen, megromlott földre, hogy emberként az emberek között éljen és elszenvedje a kereszthalált. Hát nem elegendő bizonyíték ez Isten szeretetének erejére? Isten szeretete olyan magas, mint a menny, és olyan széles, mint az örökkévalóság. Miért adta nekünk? Azért, hogy az Ő gyermekei legyünk. „De én nem vagyok kész keresztény lenni. Még nem éltem ki magam” – mondja egy fiatalember. Egyszer beszélgettem egy csoport fogollyal. Egyikük egy fiatalember volt, aki éppen befejezte a főiskolát. Tanulmányait szorgalmasan végezte és úgy tervezte, hogy jó élete lesz. Azonban rossz társaságba keveredett, elkövettek egy bűncselekményt, előállították és elítélték őket, és ez a fiatalember hét év börtönbüntetést kapott. Szomorú eredménye a fiatalság kiélésének. Kedves fiatalok, ti is azok között vagytok, akik hisznek a fiatalság léhaságában? Ne feledjétek, hogy közeleg az aratás, és mindenki azt aratja, amit elvetett. A fagy nem töri le, a vihar nem rombolja szét, a kártevők nem pusztítják el a vetést. Biztosak lehettek a gazdag termésben. Ha időtöket léhasággal, szórakozással, önfényezéssel töltitek, a keserűség termését kell learatnotok. Amikor viszontagságos idők jönnek, megtapasztaljátok, hogy Sátán szolgálata valóban csak szenvedés. Amikor az egyik fiatalt kérve kértem, hogy térjen a Megváltóhoz, így válaszolt: „Nem vagyok készen. Ez a zenei együttes felbomlana, ha én kilépnék. Szükség van rám ebben a társadalmi körben. És, szükségem van a szabadságomra.” Nem tudta, mit beszél. Nincs szabadság azon kívül, mint amit Krisztus ad nekünk. A bűnben csak szolgaságot találunk. Mivé vált Ádám a bűnbeesés után? A bűn rabjává, és sötét jövőjét egyedül az eljövendő Megváltó ígérete ragyogta be. Akik azt hiszik, hogy a Krisztusnak való odaszentelődés szabadságuk elvesztésével jár, a legrosszabb zsarnok fogságában vannak. Sátán megkötözi őket a sötétség láncaival és örül pusztulásuknak. És még ők beszélnek a szabadságról! Szabadság a bűnben, amikor a bűn zsoldja a halál! Krisztus mindannyiunkat elhalmoz áldásokkal, amelyeknek örvendezhetünk. A természet szépségei az Ő keze munkája. Minden lélegzetvételünk bizonyítéka annak, hogy mit köszönhetünk a mennyei erőnek. És hol van odaadásunk, Isten iránti szeretetünk? Sokan, akik az Ő követőinek vallják magukat, csak névleg keresztények. Isten annyi mindent tett, hogy lehetővé tegye számunkra a szabadságot Krisztusban, hogy szabadok legyünk a rossz szokások és gonosz hajlamok rabságától. Kedves ifjú barátaim, nem törekedtek arra, hogy Krisztusban szabadok legyetek? Ne azokra nézzetek, akik keresztényeknek vallják magukat, és mondják rájuk: „Nem bízunk bennük. Ha életük a kereszténység példája, akkor mi nem kérünk belőle.” Ne a körülöttetek élőket figyeljétek, hanem az egyedüli tökéletes példaképet, az ember Jézus Krisztust. Tekintsetek Rá, és átalakultok az Ő képére. Próbáljátok bemutatni a jobb utat azoknak, akikkel kapcsolatba kerültök; azt, ami abba a városba vezet, melynek építője és alkotója Isten? Ha alázatosan jártok Istennel, a Szentlélek hatékonnyá tesz benneteket. Ha világosságotok jó cselekedetekben ragyog, a körülöttetek élők meglátják a világosságot a ti fényetekben. Ne engedjétek, hogy az elhalványuljon, mert az nemcsak saját lelketekre, hanem másokéra nézve is veszélyes. Ragyogjon fényetek. Legyetek vidámak, reményteljesek és állhatatosak. Gyűjtsétek a kegyelmet és az erőt, hogy napról napra mind megbízhatóbbá és reményteljesebbé váljatok. Imádkozzatok, figyeljetek és dolgozzatok, mert másként az Úr napja úgy érkezik meg, mit az éjféli tolvaj. A sikerekkel együtt feladataitok és kötelességeitek is sokasodnak. Sátán megpróbálja eltántorítani elméteket Jézustól és azzal ámít, hogy nem azt aratjátok, amit vetettetek. Ne hallgassatok rá. Tegyétek Istent az első helyre. Rejtőzzetek el Benne. Fogadjátok szívetekbe a Megváltót, mint szeretett vendéget. Nélküle semmit, de Vele „mindent” megtehettek. Ő mindenható Isten, örök Atya, békesség Fejedelme. Legyőzhetetlen, és akik az Ő erejével dolgoznak, győztesek lesznek. – The Youth’s Instructor, 1902. augusztus 21.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Mi Isten szeretetének bizonyítéka?

Miért kaptuk ezt a szeretetet?

2. Mit ne feledjenek el azok, akik a fiatalság léhaságában hisznek?

3. Mi az egyedüli szabadság, amivel rendelkezhetünk?

Mi az egyedüli, amit a bűn hozhat számunkra?

4. Jellemezd azokat, akik szerint a Krisztusnak való odaszentelődés a szabadságuk elvesztésével jár. 

5. Soroljatok fel néhány áldást, amit Istentől kapunk.

6. Mit kell tennünk ahelyett, hogy a körülöttünk levőket figyelnénk?

7. Mit próbáljunk bemutatni azoknak, akikkel kapcsolatba kerülünk?

Mi történik, ha világosságunk jó cselekedetekben mutatkozik meg?

8. Melyik két dologgal próbálkozik Sátán?

9. Mit tegyünk ahelyett, hogy rá hallgatnánk?

„Csing-csing.” Azonnal felvettem a telefont, és a vonal másik végén egy kedves hang szólalt meg angolul, erős portugál akcentussal. „Mills úr, itt a miami-i brazil konzulátus. Ezennel értesítjük, hogy a Brazíliában végzett önkéntesmunka érdekében beadott vízumkérelmüket elutasították.” Megdöbbenve, ledermedve, hitetlenkedve kérdeztem vissza: „Elutasították! Úgy érti…? Vagyis, hogy érti? Most mit tegyünk?” Már ott voltunk Brazíliában és készültünk újraindítani az amazonasi régió orvosi segítő szolgálatát, Krisztus közeli visszajövetelének üzenetével kiegészítve. Ott voltunk, a feleségemnek négy hete volt hátra, hogy világra hozza második fiunkat, és egész életünket arra szenteltük, hogy ezt az ügyet képviseljük. Most pedig a vízumkérelmünket visszautasították. Csak imádkoztunk és imádkoztunk, és kérdeztük Istent, hogy mi történik. Láttuk az Ő irányítását, nagyon sok kilátástalan helyzetben megtapasztaltuk erejét, és rengeteg ajtót nyitott meg előttünk. Hogy történhet ez most? Elhatároztuk, hogy hittel lépünk előre. Biztosak voltunk abban, hogy ez is csak az ördög elterelő hadművelete lehet, hogy elbátortalanítson és eltántorítson Isten munkájától. Hittel, sok imával indultam el az Egyesült Államok nagykövetsége felé, hogy lássam, mi a teendő. Nehéz helyzet volt. A gyerekünk Brazíliában fog megszületni úgy, hogy szülei csak turistavízummal rendelkeznek. Ezek október 10-ig voltak érvényesek, tehát az volt az utolsó nap, amikor még törvényesen az országban tartózkodhattunk. Ha a kicsi Brazíliában születik meg, akkor kérnünk kell az amerikai állampolgárságot, amerikai születési anyakönyvi kivonatot, valamint amerikai útlevelet neki, és ez mintegy négy hetet vesz igénybe. Tehát kérhetik, hogy hagyjuk el az országot, térjünk vissza az Egyesült Államokba, de a kicsinek, mivel még nem lesz amerikai állampolgár, nincs joga visszatérni. Ez komoly gondot jelentett! Az amerikai nagykövetségen a kedves hivatalnok meghallgatott, de ő sem volt biztos benne, hogy mi a teendő ebben az esetben. Azt javasolta, hogy beszéljünk a brazil rendőrséggel, mert ők foglalkoznak az emigrációs kérdésekkel. Még több imával indultam el oda. Újra elmagyaráztam a helyzetünket. A vízumkérésünket visszautasították, úton van a kisbaba, és több időre van szükségünk, hogy a babának útlevelet készíttessünk, hogy visszatérhessünk vele az Egyesült Államokba. A hölgy nagyon nyugodtan elmondta, hogy amikor a kisbaba megszületik, nem kell mást tennünk, mint bemutatni a keresztlevelét, és automatikusan megkapjuk a végleges állampolgárságot. Végleges állampolgárság? Ez csodálatosan jó hír volt. Egy ideiglenes vízum helyett, amely 230 dollárba került és évente meg kell újítani, állandó állampolgárok lehetünk! Ez csupán személyenként 60 dollárba kerül, és állandó! Áldott legyen az Úr neve! Jézus mondta: „Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.” (Jel 3:8) Van valami, ami lehetetlen Istennél? Biztosan nincs. Az evangélium terjesztése során gyakran találkozunk számunkra lehetetlennek tűnő helyzettel. Isten azonban azt kéri, hogy menjünk előre. A munka az Övé, és Ő biztosítja a sikert. Szeretnéd látni, hogy Isten ajtókat nyit meg életedben? Bízz Benne! Fogadd el meghívását, és engedd, hogy nyissa meg előtted az ajtót. Csak egy hittel teli élet lehet teljes.