Jézus meggyógyít egy édesanyát

A tanulmány alapja: Máté 8:14-15, Márk 1:29-31, Lukács 4:38-39, Jézus élete, 259. o.

Hmm-hmm-hmm, dúdolt vidám dalocskákat az édesanya, miközben a házimunkát végezte a Galileai-tenger mellett lévő otthonában. Szviss-szviss-szviss, seperte a padlót. Fu-fu-fu, törölte a port. Lics-locs, töltötte tele vízzel a vödröket, és hmm-hmm-hmm, dúdolt tovább. Időnként megkavarta a tűzhelyen rotyogó ízletes ételt. Szerette boldoggá tenni az embereket – mindig másokon segített. 

Ti is ismertek egy olyan különleges édesanyát, aki szeret segíteni? Jézus szereti a segítőkész édesanyákat, nagymamákat és gondozókat. Ő az, aki megajándékozza őket sok szeretettel, hogy megöleljenek (öleljük meg a gyermeket), hogy mosolyogjanak (mosolyogjunk), hogy csiklandozzanak (csiklandozzuk meg a gyermeket), hogy kuncogjanak (nevessünk), hogy puszit adjanak (adjunk puszit a gyermek arcára), hogy meghallgassanak (hegyezzük a fülünket), és hogy a rosszkedvet vidámsággá változtassák (mosolyogjunk). 

Egy szombat reggel Péter anyósa azzal a gondolattal ébredt, hogy aznap szeretné kimutatni a mások iránt érzett szeretetét, és segíteni szeretne az embertársainak, azonban sajnos nem tudott felkelni az ágyból. A bőre égett a láztól. Alig tudta nyitva tartani a szemét, a feje is fájt. Nagyon, nagyon beteg volt. Szegény! Vajon ki segíthetne rajta? 

Kopp-kopp, kopogott valaki. A szolgák siettek ajtót nyitni. Jézus érkezett a szombati ebédre. Ó, lehet, hogy Ő tudna segíteni! Jézus mosolygott. Igen, örömmel segít rajta. Azonnal az ágyához sietett, mert az asszony túlságosan beteg volt ahhoz, hogy felkeljen. Jézus gyengéden a kezébe vette a kezét, és felemelte, ő pedig azonnal meggyógyult. 

Az asszony egészségesnek érezte magát, és nagyon boldog lett. A láza és a fejfájása elmúlt, a szíve pedig megtelt Jézus iránti szeretettel. Hálásan köszönetet mondott Neki, és szorosan megölelte (öleljük meg a gyermeket). Ezután a vendégek segítségére sietett. A szombati ebéd készen volt, a segítői előkészítették, neki csak fel kellett szolgálnia azt Jézusnak. Glugy-glugy, töltött ki egy nagy pohár friss, hideg vizet, majd megkavarta a melegedő ételt, és tálalt Jézusnak egy nagy tányérra az ízletes, ínycsiklandozó ételből. Boldoggá tette, hogy szolgálhatott Jézusnak. Jézus édesanyákkal és édesapákkal ajándékozott meg bennünket, hogy szeressenek és gondoskodjanak rólunk. (Mondjuk együtt) Köszönjük, Jézus, az édesanyákat, akik szolgálnak Neked, és segítenek nekünk. Szeretünk Téged. 

Alkossunk!

Segítsünk a gyermeknek ajándékot készíteni egy édesanyának, aki lehet a saját anyukája (vagyis mi), a nagymamája, a nagynénje vagy a gondozója! Rajzoljunk egy nagy szívet, és segítsünk kiszínezni és kidíszíteni! Beszélgessünk arról, mennyire különlegesek számunkra az édesanyák! Jézus számára is különlegesek. Imádkozzunk együtt az édesanyákért, majd kérjük meg a gyermeket, hogy adja át az elkészített ajándékot!

Kapcsolódjunk!

Vonjuk be a gyermekünket apróbb, könnyebb házimunkák végzésébe, amelyek általában nem az ő feladatai! Kérjük meg, hogy segítsen nekünk! A gyermek már akkor különleges segítőnek érzi magát, amikor egyszerűen a kezünkbe adogatja az edényeket a konyhában, és ezzel azt is éreztethetjük vele, hogy mi is mennyi mindent teszünk, amikor ellátjuk őt. Játsszunk! Játsszunk orvosos-ápolós szerepjátékot a gyermekkel! Ösztönözzük őt az együttérzés kifejezésére, miközben megkérdezi a „pácienstől”, hogyan érzi magát, és mire van szüksége! Játsszuk azt, hogy bekötözzük a sebeket, meghatározzuk a kezelés módját vagy lázat mérünk! Beszélgessünk arról, mennyire boldoggá teszi Jézust, amikor kedvesek vagyunk a szenvedőkkel!

Kutassunk!

Amikor ezen a héten sétálni megyünk a gyermekünkkel a környékre, vagy vásárolni a boltba, figyeljünk rá, hogy van-e valakinek szüksége segítségre körülöttünk! Lehet, hogy kinyithatjuk valakinek az ajtót, vagy segíthetünk a csomagja cipelésében. Figyeljünk, ha esetleg sérült állatokat látunk, és amennyiben megtehetjük, gondoskodjunk mi magunk egy házi kedvencről! Dicsérjük meg a gyermeket, hogy segített! 

Imádkozzunk!

Az áhítat idején gondoljunk egy szomorú vagy gondterhelt ismerősünkre! Imádkozzunk a jóllétéért, és kérjük Istent, hogy éreztesse életében az Ő gondviselését és szeretetét! A családi körben beszélgessünk arról, hogyan tudnánk ezt a személyt bátorítani vagy segíteni (például vigyünk neki főtt ételt, látogassuk meg, énekeljünk neki egy éneket, stb.)! Válasszunk ki egy ötletet, és szombat délután ültessük gyakorlatba!

Heti aranyszöveg: „Én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)

Szülőnek lenni nem könnyű. Vannak családok, ahol a gyermeknevelést csak a szülők végzik, máshol a rokonok vagy a közeli barátok is besegítenek, de egy biztos: senki nem marad egyedül. Jézus megígérte, hogy a segítségünkre lesz. Isten tervében fontos helyet foglal el a család, amelynek segítségével bemutathatjuk az Ő szeretetét a világnak. Jézus értékeli a gyermeknevelésben tett erőfeszítéseinket, és egyetlen aprócska feladat vagy kihívás sem kerüli el a figyelmét. Amikor a türelmünk a vége felé jár, bízzunk abban, hogy az Ő türelme örök és végtelen! Ha fáradtak vagyunk, nyugtasson, hogy Ő soha nem alszik! Ő segít nekünk testileg, lelkileg és szellemileg is egészségesnek maradni. Amikor kérjük, betölti a szükség és az igyekezet között tátongó űrt. Elmélkedjünk a héten ezen az ígéreten! Válasszunk ki egy-egy szót, ami minden nap másképp bátorít vagy buzdít bennünket! Foglaljuk ezeket az imáinkba, és ejtsük ki hangosan, majd próbáljuk személyessé tenni önmagunk számára! Ezáltal még jobban fogjuk értékelni azt a csodálatos segítőtársat, akit Jézus személyében kaptunk magunk mellé.

„Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:28-31)