Az esküvői csoda

A tanulmány alapja: János 2:1-11, Jézus élete, 144–153. o.

Micsoda boldog nap! Jézust és a barátait meghívták egy ünnepségre – egy esküvőre. Mindenki mosolygott és integetett, amikor megérkeztek. (Integessünk!) Üdvözlünk, Jézus! Jó, hogy jöttél. Az asztalok roskadoztak a finomabbnál finomabb falatoktól. Füge, friss sajt és olajbogyó illata csalogatta a vendégeket. Hmm, nyami! A poharak csordultig voltak töltve vörös, édes szőlőlével. Mmm, de finom! A virágok illata betöltötte a levegőt. Lágy zene hallatszott, és az érkező, boldog vendégek megtöltötték az udvart. Jézus édesanyja is jelen volt. Szia, Mária! (Integessünk!) Ő azonban sajnos nem mosolygott. Volt egy gondja.  

Ahogy meglátta Jézust, azonnal Hozzá sietett. Lábujjhegyre állt, és Jézus fülébe súgta (suttogjunk): Elfogyott a szőlőlé! Ó, ne! Az esküvőn nagyon sok vidám vendég volt, és sokféle ízletes étellel kínálták őket. A szőlőlé azonban elfogyott, és túlságosan késő volt ahhoz, hogy még többet vásároljanak. Milyen hatalmas probléma!  Mária tudta, hogy Jézus az, aki segíteni tud, ezért odahívta a szolgákat. „Amit mond nektek, tegyétek meg” – utasította őket (János 2:5). Jézus rámutatott hat nagy kővederre (mutassuk meg a képen), és arra kérte a szolgákat, hogy töltsék meg azokat vízzel. Vízzel? Hát nem szőlőlére volt szükségük? A szolgák összezavarodtak, de igyekeztek engedelmeskedni. Glugy, glugy, glugy, csorgott a vedrekbe a víz. Színültig töltöttek (számoljuk az ujjainkon) 1, 2, 3, 4, 5, 6 vedret.  A szolgák Jézushoz cipelték a vízzel teli edényeket. Lics-locs – majdnem kiloccsant a víz, amint letették a földre. Jézus arra utasította őket, hogy merítsenek a vedrekből, és kezdjék el megtölteni a korsókat. Ők pedig pontosan ezt tették. Elkezdték tölteni a vizet, de… már nem víz volt, hanem szőlőlé! Jézus szőlőlévé változtatta a vizet. Milyen rendkívüli csoda!   

A szolgák megkínálták a vendégeket a teli korsókkal, ők pedig mosolyogva nézték a szőlőlé csodálatos, sötétvörös színét, és érezték friss illatát. Mmm, nyami! Nagyokat kortyoltak. Mmm, nyami! Ízletes, édes volt. A legjobb szőlőlé, amit valaha kóstoltak. Az emberek örültek. Jézus gondoskodott a szükségleteikről. Segített nekik, amikor szükségük volt rá.
Jézus rólunk is gondoskodik, a mi érzelmeinkkel is törődik. Akármit elmondhatunk Neki.
(Mondjuk együtt) Köszönöm, Jézus, hogy gondot viselsz rólam.

Kutassunk!
Vásároljunk a boltban vörös szőlőlevet! Töltsünk egy pohárba vizet, egy másikba pedig szőlőlevet, majd kérjük meg a gyermeket, hogy írja körül szavakkal, hogyan néz ki és milyen íze van mindkettőnek! Mi át tudjuk változtatni a vizet szőlőlévé? Nem! Jézus egy hatalmas csodát tett! (Mondjuk el, hogy a csoda olyasmi, amit egyedül Isten tehet meg.) Adjunk hálát Istennek a szeretetéért és a gondoskodásáért!
Tanuljunk!
Állítsunk fel az udvaron egy vízi játszóasztalt! Vegyünk elő egy nagy műanyag lavórt vagy tálat, és töltsük meg vízzel! Rakjunk bele kisebb műanyag edénykéket! Beszélgessünk a „teli” és az „üres” fogalmakról! Töltsük meg vízzel, majd ürítsük ki a játékedényeket! Beszélgessünk arról, hogyan töltötte meg Jézus ízletes szőlőlével az eredetileg üres kővedreket!
Ünnepeljünk!
Szervezzünk egy kis ünnepi pikniket az udvarunkon vagy a parkban! Öltözzünk fel szépen, szedjünk virágokat, akasszunk fel díszeket, és hívjuk meg néhány barátunkat ünnepelni! Tartsunk fenn egy helyet Jézusnak, majd beszéljünk arról, mit szeretünk Benne! Kérjük meg a többieket is, hogy osszák meg a gondolataikat! Magyarázzuk el, hogy Ő mindig velünk van, és szeretne boldoggá tenni bennünket!
Alkossunk!
Rajzoljunk együtt egy „boldog” képet! Kérdezzük meg a gyermeket, hogy milyen színek, milyen tárgyak teszik őt boldoggá, majd ezek felhasználásával alkossuk meg a képünket! Beszélgessünk arról, mennyire boldoggá tesz minket Jézus!
Imádkozzunk!
Jegyezzünk fel egy papírlapra néhány olyan gondot, amellyel a gyermekünk a nap folyamán szembenézhet! Magyarázzuk el neki, hogyan segíthet Jézus ezek leküzdésében! Mondjuk el a negyedévi aranyszövegünket: „Neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Mondjunk egy különleges imát, megköszönve Jézusnak, hogy gondja van ránk, és segít a problémáink megoldásában!

Heti aranyszöveg: „Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)

Jézus első csodája az örömről és az emberi szükségletekkel szemben tanúsított együttérzésről szól, hiszen tulajdonképpen Ő az öröm teremtője és ajándékozója. Ő arra vágyik, hogy a szívünk megteljen örömmel, boldogsággal, az Ő szeretetével és békéjével. Első csodaként elmehetett volna a templomba, hogy mindenkit meggyógyítson, vagy felszabadíthatta volna a népét a római elnyomók uralma alól, Ő azonban egy szerény, egyszerű kánai menyegzőt választott. „Így fejezte ki rokonszenvét az ember iránt, és vágyát, hogy boldogságát szolgálja” (Jézus élete, 144. o.).
Mária Jézus elé tárta azt a problémát, ami elszomorította őt, és ami elronthatta volna az ünnepséget. Meggyőződéssel hitte, hogy Jézus megteheti a lehetetlent. Milyen csodálatos, hogy Jézus nyilvánosan fejezte ki a tiszteletét Mária hitével szemben! Bármilyen gondunk is van, semmi sem túl jelentéktelen a számára. Neki elmondhatunk bármit. Ő vágyik arra, hogy megajándékozzon az Ő örömével.
„Ha tekintetünket Jézusra szegezzük, meg fogjuk látni a könyörületes Üdvözítőt, akinek arcáról fény árad ránk. Ahol az Ő Lelke uralkodik, ott béke lakozik. Ott öröm is lesz, mert nyugodt, szent bizalom él Istenben” (Jézus élete, 152. o.).
Áldjon meg benneteket a jó Isten ezen a héten, amint befogadjátok az Ő világosságát! Vigyétek Jézus elé minden apró és nagy gondotokat, és megtapasztaljátok az Ő örömét, mert Nála „teljes az öröm” (Zsoltár 16:11)!