A pénzérme és a hal

A tanulmány alapja: Máté 17:24-27, Jézus élete, 432–435. o.

Lics-locs, fodrozódott a Galileai-tenger vize. Minden nyugodt és csendes volt. Lics-locs, jött a következő hullám. Mitől loccsant a víz? Ott egy hal! Egy halacska ugrott ki a vízből. Milyen mókás! Ez a hal lesz ma Jézus különleges segítője.

Péter mosolygott (mosolyogjunk), miközben otthonától a tengerpart felé ballagott. Örült, hogy Jézus meglátogatja őket. Alig várta, hogy mindenkinek bemutathassa új barátját, Jézust. Hirtelen meglátott néhány vámszedőt. Talán ők is szeretnének találkozni Jézussal. A férfiak azonban rosszallóan néztek Péterre (ráncold össze a homlokod). Csing-cseng, csörgött a pénz a tarsolyukban. A vámszedők megkérdezték Pétertől, hogy fizetett-e Jézus a templomnak. Péter bólintott (bólintsunk). Igen, Jézus helyesen járt el.  

Péter szomorúan sétált hazafelé (vágjunk szomorú arcot). Neki nem volt pénze a templomi adóra. Jézus minden idejét mások szeretetére és a róluk való gondoskodásra fordította. Nem volt tömött a tarsolya. A perselye sem volt tele csillogó aranypénzzel. Nem volt szamara, nem volt háza. Hogyan fizessék ki így a templomi adót?  

Jézus Péterre mosolygott. Pontosan tudta, hol keresse a pénzt. Nem egy tarsolyban, nem is egy perselyben. Péter tágra nyílt szemekkel hallgatta Jézus utasításait, de engedelmeskedett Neki. Elment halászni! Bedobta a hálót a vízbe. Ploccs! A háló elmerült, le, le, egészen a mélybe. Péter csendben várakozott. Ó, hirtelen megmozdult valami! Fogott egy halat! Kihúzta a halat a vízből, és kinyitotta a száját. És ott volt – egy fényes pénzérme! Péter pontosan ott találta meg a pénzt, ahol Jézus mondta – a hal szájában!  

Jézus egyszerűen csodálatos! A fényes pénzérmét egy hal szájába helyezte. Pontosan tudta, hol találhat Péter pénzt a templomi adóra. Jézus barátai előtt ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy még a halak is engedelmeskednek Neki. Ő gondoskodott Péter szükségleteiről. Ő rólunk is gondot visel. Megad nekünk mindent, amire szükségünk van.

(Mondjuk együtt) Köszönöm, Jézus, hogy megadod nekem, amire szükségem van.

Alkossunk!
Színes papírból, vagy krepp-papír darabkákból készítsünk egy hal formájú kollázst! Ragasszunk rá pikkelyeket! Vágjunk ki kartonpapírból egy pénzérmét, és helyezzük a hal szájába! Tegyük az elkészült alkotást olyan helyre, ahol a gyermekünk egész héten láthatja!

Játsszunk!
Vegyük elő a múlt heti mágneses horgászbotot (gemkapcsokkal felszerelt papírhalak, mágnes egy zsinór végén), és játsszunk halászós játékot! Az egyik hal feje mögé rejtsünk el egy apró pénzérmét, majd keverjük össze alaposan a halakat! Horgásszuk ki őket sorban, igyekezve megtalálni a „pénzes” halacskát!

Tanuljunk!
Nézegessünk a tengerek és óceánok élővilágáról szóló könyveket! Beszélgessünk arról, hogy mennyi az esélye annak, hogy
egy pénzt találunk egy hal szájában! Jézus valóban egy elképesztő csodát tett, és
biztosan rólunk is gondot visel.

Fedezzük fel!
Rajzoljunk le olyan egyszerű dolgokat, amelyeket Jézus biztosított számunkra (például: étel, víz, otthon, család, barátok, stb.)! Készítsünk 2 példányt mindegyikből, majd játsszunk memóriajátékot! A játék végén köszönjük meg Istennek a képen található dolgokat, és adjunk hálát Neki, amiért gondoskodik a családunkról!

Imádkozzunk!
Beszélgessünk az egyik lerajzolt dologról! Kérjük meg a gyermekünket, hogy válasszon ki egyet, majd köszönje azt meg Istennek! A család minden tagja válasszon egy képet, és egyenként köszönjük meg Istennek, hogy megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van!

Heti aranyszöveg: „Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket!” (Máté 4:19)

Aggodalom. Ó, mennyire felemészt, kimerít és kifoszt bennünket! Sivárnak, kilátástalannak, viharosnak mutatja be a jelent. Életünk mennyi értékes percét töltjük aggódással! Anyagiak, iskola, munka, otthon, hitelek, a jövő, a klíma, és természetesen, hogy vajon elég jó szülők vagyunk-e, és megadjuk-e a gyermekeinknek mindazt, amire szükségük van.
Aggodalmaink azonban abból fakadnak, hogy önmagunkra támaszkodunk. Amikor megpróbálunk mindent kézben tartani, rádöbbenünk a hiányosságainkra. Ekkor ránk tör a szorongás, az aggodalmak hirtelen megsokszorozódnak, és burjánzani kezdenek. „Az aggodalom vak, nem lát a jövőbe. Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget, és előre elkészítette számunkra az enyhülést. Olyan sok a tennivaló, de ki a munkavezető? Jézus Krisztus, a mi Urunk felajánlotta, hogy megkönnyíti terheinket, magára véve azokat. Lakjunk Benne, és Ő mibennünk. Az Ő segítségével bármit megtehetünk, mert Ő az, Aki minket megerősít” (Ellen G. White: Christian Leadership, 77. o.).
Jézus átveszi az aggodalmainkat, és csodálatos módon elégíti ki a szükségleteinket (akár egy pénzérmével is egy halacska szájában). Ő azt szeretné, ha szabadon élnénk, és szeretné magára venni a terheinket. Ezen a héten adjuk át Neki imádságos szívvel az aggodalmainkat, és figyeljük, milyen csodálatosan gondoskodik mindenről!
„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?” (Máté 6:25-27, Károli Gáspár bibliafordítás)