Aranyszöveg: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” 2Mózes 6:5
(2Móz 32:19-33:23)
Mózes és Józsué a Sínai-hegyről leereszkedve kiáltozást hallottak. Mikor a tábor látótávolságba került, bebizonyosodott, hogy igaz, amit Isten Mózesnek mondott! Az izraeliták az Áron által készített aranyborjú körül táncoltak, az Egyiptomban látott pogány istentiszteleteket utánozva! Biztonságos-e más tiszteleti formákat követni, még ha templomban láttuk is? Mózest feldühítette amit látott, ahogyan Istent is haragra ingerelte. A nép szeme láttára ledobta a Tízparancsolat kőtábláit, és azok darabokra törtek. Mózes porrá zúzta az aranyborjút, vízbe szórta, és megitatta az emberekkel. Beszélt Áronnal, aki egy ostoba történetet mesélt neki az aranyborjú készítéséről. Aztán a tábor bejáratához ment, és a néphez szólt. Mi volt az, és mi történt? 2Móz 32:27-28
Isten azt mondta: „Ne kövesd a többséget a rosszban!” (2Móz 23:2) Bár a nép imádta az aranyborjút, néhányan, így a léviták, nem tették. Ők mind és azok, akik megbánták, Mózes mellé álltak. Ám a lázadókat elpusztították. Majd Mózes újra felment a hegyre, hogy megbocsátásért könyörögjön a nép számára. Annyira szerette őket, hogy ő is meg akart halni, ha Isten nem tud megbocsátani nekik. 2Móz 23:31-33.
De az ő halála természetesen nem hozna megbocsátást a számukra. Jézus vette át a bűneinket és halt meg értünk. Ezért kapunk bocsánatot a bűneinkre, amikor megvalljuk őket (1Jn 1:9). Az izraeliták fülbevalóikat adták Áronnak az aranyborjú készítéséhez. Most Isten azt mondta Mózesnek, szóljon nekik, hogy vegyék le maradék ékszereiket és díszeiket, amit meg is tettek. Amikor Mózes a táboron kívülre vitte a „gyülekezet sátrát”, még inkább rádöbbentek, milyen rosszat tettek. Hallották, hogy Isten jelenléte nem megy tovább velük. Ezt mutatta az is, hogy Isten nem maradt a táborban, miután ilyen szörnyű bűnt követtek el. Mi történt ezután? 2Móz 33:8-10
Mózes számtalanszor beszélt Istennel és nagyon közel került Hozzá. Arra vágyott, hogy valójában láthassa Istent. Egyetlen emberi lény sem láthatta úgy, hogy életben maradt. Mit mondott ezért Isten, mit fog tenni, habár az arcát nem mutathatta meg? 2Móz 33:20-23.
Alkalmazás: Mit gondolsz, örült Isten annak, hogy Mózes meg akart halni az izraelitákért? Szerinted azt akarja, hogy mi is ilyen nagyon szeressük a többi embert?
(2Móz 34. fej.)
A Tízparancsolat kőtáblái darabokra törtek, jelezve, hogy az izraeliták megszegték ünnepélyes fogadalmukat. Az Úr azonban tudta, hogy a népnek még mindig szüksége van azokra a fontos törvényekre, melyek rájuk voltak írva. Mit mondott az Úr Mózesnek, mit tegyen? 2Móz 34:1-4
Ezúttal Mózes egyedül ment fel a hegyre. Az Úr megígérte neki, hogy láthatja a hátát, de az arcát nem. Kezével betakarta és a kőszikla hasadékába állította, amíg elvonult előtte. Majd elvette a kezét és Mózes láthatta a hátát. Mikor elvonult előtte, az Úr elmondott Mózesnek néhány fontos dolgot magáról. 2Móz 34:6-7.
Mikor Mózes kérte az Urat, hogy bocsásson meg népének, ő nemcsak megbocsátott, mert megbánták, hanem azt is megígérte nekik, hogy velük lesz és csodálatos dolgokat tesz értük. De csak abban az esetben tudja betartani az ígéreteit, ha átadják Neki életüket. Mózes negyven napig maradt az Úrral a hegyen. Előző negyvennapos tartózkodásához hasonlón most sem evett vagy ivott semmit. Az Úr azon kívül, hogy ismét saját ujjával írta fel a Tízparancsolatot a kőtáblákra, még több utasítást is adott Mózesen keresztül a népnek. Mózes csodálkozott, mert amikor a Tízparancsolattal visszatért a táborba, az emberek megijedtek meg tőle. Keressük meg ennek okát a következő versekben: 2Móz 34:29- 35.
Mózes arca az Úr dicsőségét sugározta vissza.
Alkalmazás: A Jézussal való időzés, a Biblia tanulmányozása a mai napig megváltoztatja az embereket. Arcunk talán nem fog úgy ragyogni, mint Mózesé, és hozzá hasonlóan talán mi sem tudjuk, hogy megváltoztunk, de a többiek észre fogják venni. Látni fogják, hogy kedvesebbek vagyunk, türelmesebbek és kötelességtudóbbak. Nem ez az, amit szeretnél?
Hogyan befolyásolja a Tízparancsolat mindazt, amit teszünk, mondunk vagy gondolunk? Némelyik csak négy-öt szóból áll! Az összes együtt rövidebb, mint a mai leckénk! Mégis, mindegyik olyan fontos, hogy ha egynek nem engedelmeskedünk, az hatással van az összes többire, és mindenik áthágásában bűnösök leszünk. Jak 2:10
A Biblia tükörhöz hasonlítja a Tízparancsolatot. Ha a tükörbe nézve piszkosnak látod az arcodat, a tükör összetörése megtisztít? Vagy a tükörrel el tudod távolítani a piszkot az arcodról? Nem. A tükör nem tud megtisztítani. Megmutatja, hogy ehhez még valami másra is szükséged van. A Tízparancsolat olyan, mint a tükör (Jak 1:23-24). Tanulmányozása által meglátjuk a bűn „szennyét” a szívünkben. Meglátjuk, hogy nem vagyunk annyira szépek és szeretetre méltóak. Meglátjuk, hogy mennyire szükségünk van Jézusra, hogy megtisztítson bennünket a bűntől, hogy tisztává tegyen minket. Egyedül Jézus tudja megbocsátani bűneinket és megtisztítani bennünket (1Jn 1:99); csak Ő az, akinek bennünk lakó élete által boldogan engedelmeskedünk a Tízparancsolatnak (Zsolt 40:8); csak Ő tud bennünket a törvény megtartóivá – és nemcsak hallgatóivá – tenni (Jak 1:23- 25); és csak Ő tud megóvni minket az eleséstől, attól, hogy újra „piszkosak” legyünk. Júd 24-25
Ahogyan egy szerető édesanya segít gyermekének megmosni az arcát, amikor az piszkos, úgy akar szerető Jézusunk megszabadítani minket a bűn „piszkától”. A szeretete olyan nagy, hogy kész volt életét adni ezért. Jn 3:16
Hogyan tud Jézus visszatartani bennünket a bűnök elkövetésétől, és tisztává, feddhetetlenné tenni? A titok nyitja abban áll, amit a szemünkkel nézünk, és amin a fejünkben gondolkodunk. Zsid 12:1-2; 2Kor 3:18
Ha egy fiú szeretne egy szép sportautót, akkor csak egyszer nézi meg a képét, és el is feledkezik róla, amíg elég idős nem lesz ahhoz, hogy vezethesse? Természetesen nem! Gyönyörködik benne, kívülről tudja az összes csodálatos tulajdonságát, és minden alkalommal beszél róla. Ha szeretjük és csodáljuk Jézust, és Hozzá hasonlóak szeretnénk lenni, akkor buzgón tanulmányozzuk jellemét, megtanuljuk szavait és beszélünk Róla, amikor csak tudunk. Így valami csodálatos történik a gondolkodásmódunkkal: olyanná válik, mint az Övé! Szeretnéd, ha a lelkületed, olyan lenne, mint Jézusé? Szeretnéd mindig azt tenni, ami örömet okoz Neki, és úgy élni, mint Ő, nem úgy, mint a világ? Próbálj meg több időt tölteni azzal, hogy tanulmányozod Jézus életét a Bibliában, hozzánk írt leveleit, és figyeled, hogy mennyiben térnek el attól a te gondolataid és tetteid! Jézus a szívedben fog élni, és akkor a Tízparancsolat a „szabadság tökéletes törvénye” lesz számodra is. Jak 1:25
Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Tízparancsolatot, Isten segítségét kérve a megértéshez, látni fogjuk, hogy mindegyik a szeretetről szól – Isten szeretetéről és az emberek szeretetéről. Ez az, amit Jézus egy farizeusnak válaszolt, amikor az megkérdezte Tőle, hogy melyik a legnagyobb a parancsolatok közül (Mt 22:35-40). Amit hallott, az a törvénytudó számára nem volt újdonság. A Szentlélek ihlette Mózest, hogy szinte ugyanezeket a szavakat írja le több mint ezer évvel korábban. 5Móz 6:5; 3Móz 19:18
Körülbelül négyezer évvel azelőtt, hogy az a farizeus megszületett volna, Isten már megmutatta szeretetét azzal, hogy megalkotta a világot. Ez a hatalmas szeretet látható a mennyben támadt háború kezdetétől egészen a végéig, amikor Sátán is elpusztul. Láthatjuk a Biblia történeteiben, benne van a tanulmányainkban. Isten a szeretet. Ez a természete. Természeténél fogva szeret. Nemcsak van Benne szeretetet, Ő maga a szeretet (1Jn 4:16). Mindig ilyen volt, és mindig ilyen lesz. A Tízparancsolat is a szeretet alapelve, ahogyan Jézus mondta a farizeusnak. Ezért mondja az Írás, hogy Isten jelleme a szeretet. A Tízparancsolat tökéletes, ahogy Isten is tökéletes. Ez kormányzásának alapja. Tehát a Tízparancsolat nem változtatható, ahogyan Isten sem változik soha. Mal 3:6
Amikor a Biblia azt írja, hogy Isten a szeretet, az magában foglalja az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ők mindhárman a szeretet, és mindhárman egyformán szeretnek bennünket. A Fiú a „létra”, amely összeköt minket a mennyel. A Biblia nagy részében Istennek, Úrnak vagy Úristennek nevezik. Mikor a földre jött, Jézusnak hívták. Ő volt az, aki a Tízparancsolatot a Sínai-hegyről elmondta és a kőtáblákra írta.
A Tízparancsolat a boldogság tíz alapelve, mert a nekik való engedelmesség boldogságot ad az embereknek. Ádám és Éva boldogan engedelmeskedtek neki. Ezekkel a törvényekkel a szívükben voltak megteremtve, tehát kezdettől fogva betartották a Tízparancsolatot. Az engedelmességhez nem volt szükségük kőtáblára, vagy könyvbe írt emlékeztetőre. Ám amikor Ádám és Éva bűnbe estek, elveszítették a természetes engedelmességet, és azóta senki nem engedelmeskedik természetétől fogva a Tízparancsolatnak. A parancsolatokat azonban továbbadták szájról-szájra egészen Mózes idejéig. Akkor Isten kőtáblákra írta őket, hogy könnyen megérthessük. Az összes parancsolat a szeretetről szól. Nem tudunk engedelmeskedni anélkül, hogy ne szeretnénk Őt. Nem tudunk helyesen bánni más emberekkel, ha nem szeretjük őket. A Biblia szerint szeretni annyi, mint engedelmeskedni Isten törvényének. Róm 13:8-10
De mi csak akkor tudunk így szeretni, ha Jézus bennünk él. A Tízparancsolat elmondja nekünk, hogyan működik az a szeretet, vagyis hogyan kellene működnie bennünk. Olvassuk el az elsőt! 2Móz 20:3
A keresztények nem tisztelnek más isteneket! Vagy mégis? Mi lehet más isten? Valójában bármi, ami fontosabb nekünk, mint Jézust szeretni, engedelmeskedni Neki, és időt tölteni Vele. Az „ÉN” az az isten, amit mi természetünktől fogva tisztelünk, és örömet akarunk szerezni neki. De önmagunknak megfelelni ugyanaz, mint Sátán kedvére tenni, és Sátán kedvére tenni mindig bűn. Soha nem hoz boldogságot. Ezért kell NEM-et mondanunk önmagunknak! (Mt 16:24) A Biblia szerint egyes embereknek a „hasuk” az istenük! Túl sokat és bármit megesznek, amit megkívánnak. Nem engedelmeskednek az egészségügyi törvényeknek, ami miatt már a gyermekek is különböző betegségekben szenvednek (Fil 3:19). A büszkeség egy másik isten. Sok mindenre lehetünk büszkék: a tehetségünkre, a javainkra, a véleményünkre vagy a vonzó kinézetünkre. Mielőtt bármit tennénk, kérdezzük meg magunktól: „Megsérti ez az első parancsolatot?”
A második parancsolat Az első parancsolat, vagy „boldogság-törvény” rövid és könnyű megjegyezni. Tanuld meg kívülről, ha eddig nem tetted volna! Megtanultuk belőle, hogy az értelmünkben is lehetnek istenek. Azok az istenek, amikről gondolkodunk, de szemmel nem láthatjuk, mint például önmagunk, az étvágy, vagy a büszkeség. Tanuljuk meg a második parancsolatot is kívülről! Hasonlít az elsőhöz, de többet beszél azon dolgok tiszteletéről, amiket szemmel láthatunk. Emberek milliói Kr.e. 4000 tisztelnek különböző emberi vagy állati alakot mintázó bálványokat. Az izraeliták pogány bálványok tiszteletét látták Egyiptomban, és ők maguk is kísértésbe estek. Nehéz elhinni, hogy nem sokkal az után, hogy megígérték, nem fognak szobrokat imádni, az aranyborjú imádásával átálltak Sátán oldalára. Még azt is mondták, hogy az volt az az isten, aki kivezette őket Egyiptomból! Annyira hozzászoktak a bálványimádáshoz Egyiptomban, hogy azt utánozták. Mi is annyira hozzászokhatunk a különböző modern bálványok tiszteletéhez, hogy már nem is találunk semmi rosszat bennük, és észre sem vesszük, hogy utánozzuk őket. Mi nem készítünk aranyborjúkat, mint az izraeliták a Sínai-hegynél, de eszedbe jutnak olyan „bálványok”, amiket észrevétlenül „tisztelhetünk”? Mi a helyzet a videó- és számítógépes játékokkal? A filmsztárok, TV-s „celebek” nem lesznek-e olyan „bálványok”, akiket „tisztelsz”? Tegyük azt, amit Dávid király szerint is tennünk kell: „Nem vetem rá szemem hiábavaló dologra.” (Zsolt 101:3) Legtöbbünk olyan országban él, ahol sokféle divat van, amit utánozhatunk, sok olyan holmit vásárolhatunk, amire nincs szükségünk. Ezek szintén a bálványainkká lehetnek. Másoknak a pénz, az ékszerek és az öltözködés a bálványuk. Sátán felhasználja ezeket, és egyéb dolgokat (drága házakat, luxusautókat), hogy Isten feledésére csábítsa az embereket, és elvonja őket a Biblia hűséges tanulmányozásától. Olvassuk el, mit mondott erről Jézus a Mk 4:19-20 versekben!