Egy biztonságos ösvény
Text de memorat
Aranyszöveg: „Világosságom és üdvösségem az Úr, kitől féljek? Életem erőssége az Úr, kitől remegjek?” Zsoltár 27:1
Megkezdődik a hosszú vándorlás
Elérkezett húsvét éjszakája Egyiptomban. A pusztító angyal átsuhant az ország felett, legalább egy halott személyt hagyva minden egyiptomi házban. Képzeljük csak el a bánat jajszavait, melyek a levegőt betöltötték! Milyen parancsot adott ezután a fáraó Mózesnek és Áronnak? 2Móz 12:29-32
Az izraeliták addig nem kaptak fizetséget a munkájukért, ezért Isten azt mondta nekik, hogy sok értékes holmit kérjenek. Az egyiptomiak magukon kívül voltak a rémülettől és türelmetlenül várták, hogy a zsidók elhagyják az országot, még mielőtt egy következő szerencsétlenség lesújt rájuk. Ezért mindent nekik adtak, amit csak kértek (Zsolt 105:37-38).
Sok arannyal, ezüsttel, új ruhaneművel és egyéb kincsekkel megrakodva hagyták el az országot. Gazdag nemzet lettek! Egy másik ígéretet is teljesítenek azzal, hogy magukkal visznek egy másik értékes dolgot is. Mi volt az? 2Móz 13:19
Körülbelül hatszázezer izraelita férfi állt készen azon az éjszakán Egyiptom elhagyására, de ez a szám valószínűleg csak a húsz éves, illetve annál idősebb férfiakat tartalmazta, akik fizikailag képesek voltak háborúban harcolni (4Móz 1:2-3). Adjunk hozzá hatszázezer asszonyt, legalább ugyanennyi gyermeket és az úgynevezett „vegyes sokaság” óriási csoportját – és a végső létszám több mint kétmillió ember lesz. Az embereken kívül még ott volt a nagyszámú lábasjószág, amiket vándorlásuk alatt legeltettek. A „vegyes sokaság” olyan egyiptomiakból állt, akik hittek az igaz Istenben, akik izraelitákkal házasodtak össze, vagy akik biztonságban akarták tudni magukat bármilyen további szerencsétlenségtől. Néhányuk csak követte a tömeget egy izgalmas kaland reményében. Annak ellenére, hogy az izraelitáktól elkülönítve táboroztak, elég sok gondot okoztak. A zsidók végül készen álltak az indulásra. Csapatokba szerveződtek, külön vezetővel, és még napfelkelte előtt elhagyták Gósen földjét. Annyi minden történt az elmúlt néhány héten! Isten hatalmasan munkálkodott kiszabadításukért! Láthatták, hogy ígéretei igazak.
Alkalmazás: Mesélj egy esetről, amikor Isten segített rajtad!
Az úttorlasz
Az izraeliták egy magas felhőoszlop vezetésével hagyták el Gósen földjét. Napkelte után, és amikor melegük volt, az oszlop óriási napernyőként terült szét a fejük felett, így árnyékban gyalogoltak. Éjszaka olyan volt, mint a tűz, mely világosságot ad. Ki volt abban a felhőben? 2Móz 13:21; Zsolt 105:39
Az Úr nem a legrövidebb úton vezette őket Kánaánba, mert az a filiszteusok országán haladt át. A filiszteusok tudták, hogy az izraeliták rabszolgák voltak és megtámadták volna őket, azt gondolván, hogy munkafelügyelőik elől menekülnek. A zsidók még nem voltak felkészülve a háborúra, nagyon megrémültek volna. Az Úr azt mondta Mózesnek, vezesse a népet egy sziklás átjárón a Vörös-tenger partjáig, és ott táborozzanak le. Elmondta neki, hogy a fáraó üldözni fogja őket, hogy rabszolgáiként visszavigye őket. De azt is mondta, hogy egy olyan különleges csodával fogja megszabadítani őket, amit sem ők, sem a körülöttük élő népek nem felejtenek el soha. Így az izraeliták eltértek menetirányuktól és követték Mózest és a felhőoszlopot a sziklás átjárón keresztül a Vörös-tenger partjáig, ahol letáboroztak. Ez volt a harmadik éjszakájuk Gósen elhagyása óta. Úgy tűnt, semmiképpen nem menekülhetnek meg, ha az egyiptomiak követik őket. Előttük a Vörös-tenger, és egy köves, sziklás hegység zárta el az utat, amelyen haladtak. Mi történt közben Egyiptomban? A fáraó és bölcs emberei arra a következtetésre jutottak, hogy mégsem az izraeliták Istene cselekedte a történteket. Valami másnak kellett azt a sok halálesetet okoznia. Biztosak voltak benne, hogy bolondság volt szabadon engedniük a rabszolgáikat. Mire mennek majd nélkülük? Mit szólnak majd más népek, ha rájönnek, mi történt? 2Móz 14:5
Alkalmazás: Szomorú, vagy bűnbánó volt a fáraó? Honnan tudhatod, hogy tényleg igazán szomorú vagy? 2Kor 7:10
Az üldözés
A fáraó és tanácsadói tomboló haraggal gondoltak arra mit tettek, és elhatározták, hogy üldözőbe veszik és visszaviszik a zsidókat. Az egyiptomi hadsereg hamarosan készen állt és útra kelt. Nem volt nehéz követni a több mint kétmillió embert a nyájaikkal és állataikkal. Amikor a nyomok a Vörös-tenger felé fordultak, az egyiptomi hadvezérek tudták, hogy a tenger és a hegység megállítja őket, nem menekülhetnek. Az izraeliták is tudták ezt, és amikor valaki a táborból visszatekintve meglátta az egyiptomiak napfényben megcsillanó fegyverzetét, a rémület sikolyai hangzottak fel a táborban. A legtöbben azonnal elfelejtették, hogy Isten vezeti őket, és Mózes ellen fordultak, mintha nehézségeik okozója ő volna. „Miért vezetett minket a felhőoszlop a hegység rossz oldalán? Most csapdába kerültünk!” „Jobb lett volna az egyiptomiak rabszolgáiként élni, mint meghalni itt a pusztaságban!” A vádaskodást hallva Mózes szomorú lett. Úgy tűnt, az emberek nem emlékeznek azokra a hihetetlen csodákra, amiket az Úr tett értük Egyiptomban. Megpróbálta türelmesen eloszlatni félelmeiket. 2Móz 14:13,14
Imádkozott. Tudta, hogy az Úrnak van egy terve, és biztos volt benne, hogy el fogja mondani neki, mit tegyen. Az izraeliták hirtelen meglátták, hogy a gyönyörű felhő elmozdul, a nép mögé megy, és méltóságteljesen megállapodik közöttük és az egyiptomi hadsereg között. Mi történt? 2Móz 14:19-20.
Az egyiptomiak biztosak voltak benne, hogy semmi sem állíthatja meg őket. Ám most váratlanul nem tudtak megmozdulni, mert nem láttak. Minden olyan sötét volt, hogy nem tudtak továbbmenni. A zsidók oldalán viszont olyan világosság volt, mint fényes nappal! Az Úr olyan csodát készült tenni, ami semmi kétséget nem hagy afelől, hogy hatalmas Isten és képes megóvni népét.
Alkalmazás: Bízhat ma Istenben népe, ha engedelmeskedik Igéjének?
Az átkelés
Még mindig sötét volt a felhőoszlop egyiptomi oldalán, de világos nappal az izraeliták oldalán. Aztán Mózes kinyújtotta botját a tengerre, és erős keleti szél támadt. Szétválasztotta a vizet, és két magas fallá tömörítette egy tengeren átvezető széles, száraz út mindkét oldalára. A nép állataikkal együtt gyorsan az útra lépett, siettek a túlsó part felé. Eközben a felhő felemelkedett, és az egyiptomi sereg felkészült, hogy ismét üldözőbe vegye a zsidókat. Hallották őket távozni és most a sötétségben a hangok irányába siettek. 2Móz 14:23
Hirtelen hangos mennydörgés támadt, óriási villámok cikáztak. Félelmetes vihar tört rájuk. A harci szekerek elakadtak a homokban. Az egész sereg pánikba esett. „Menjünk vissza! Isten harcol az izraelitákért!” – kiáltották. De már túl késő volt. Mózes kinyújtotta botját a tenger fölé, és a vízfalak azonnal lezúdultak a fáraó seregére, mindenkit magukkal sodorva. A Szentlélek késztette Mózest, hogy győzelmi és hálaadó énekkel vezesse tovább a népet. Milyen szép lehetett, amint a dal szállt a Vörös-tenger felett! Olvassuk el legalább egy részét! 2Móz 15:1-18
Isten népe ugyanilyen győzelmi éneket fog énekelni, miután Jézus visszajön és megmenti őket ellenségeiktől. Magával viszi őket a mennybe, ahol egy olyan helyen fognak énekelni, ami tűzzel kevert üvegtengernek látszik. Nagyban különbözni fog a Vörös-tengertől, ahol a zsidók énekelték győzelmi éneküket, de a dal nem lesz nagyon más. Éppen úgy Mózes és a Bárány énekének hívják. Jel 15:2-4
Alkalmazás: Ki az az egyetlen, Aki győzelmet tud adni neked az ellenséged felett? 1Kor 15:57
A vándorlás folytatódik
Mózes ismerte az országot, amelyen keresztül a felhőoszlop vezette az izraelitákat. Ezen az úton ment, amikor negyven évvel korábban a fáraó elől menekült, és nemrégiben ugyanezen az úton tért vissza Egyiptomba. Bár nem volt öröm egész nap gyalogolni a pusztaságban, az izraeliták boldogok voltak attól, ami a Vörös-tengernél történt. Most végre valóban szabadok voltak! De örömük aggodalomra változott, amikor három nap múlva elfogyott az ivóvizük, amit magukkal vittek. Mózes aggodalommal nézte a felhőoszlopot, amint az egy Mára nevű hely felé mozdult, ahol volt ugyan néhány forrás, de tudta, hogy a víz olyan rossz ízű, hogy senki nem tudná meginni. Mikor Mózes hallotta az emberek kiáltásait „Víz, víz van előttünk!”, tudta, mik lesznek a következő szavaik, és igaza lett. „Keserű!” – mondták és kiköpték. Mit tettek ezután? 2Móz 15:23-24
Az Úr mutatott Mózesnek egy fát, aminek levágott ágát a vízbe kellett dobnia. Akkor egy újabb csoda történt. A víz iható lett. Milyen hálásak voltak az emberek! Míg Márában tartózkodtak, az Úr egy csodálatos ígéretet adott nekik. Az egyiptomiaknak ugyanazok a betegségeik voltak, mint a ma élő embereknek, akik túl sok cukrot, zsírt, húst és egészségtelen ételt esznek. Az Úr megígérte nekik, hogy egyiket sem kapják meg közülük, ha engedelmeskednek törvényeinek. Olvassuk el az ígéretet! 2Móz 15:26.
Isten ezután egy másik oázisba vezette őket, ahol 12 forrás és 70 pálmafa volt. Így jó pár napra letáboroztak, mielőtt egy másik sivatagon keresztül a Sinai-hegy felé indultak volna. Mostanra élelmiszerkészleteik apadóban voltak, mert nagyon sok embert és állatot kellett élelmezni. Mit fognak most tenni? 2Móz 16:2-3
Alkalmazd a gyakorlatban: Mit gondolsz, mit tesz Isten érted, ha mindig engedelmeskedsz egészségügyi törvényeinek?
Zúgolódás és panaszkodás
Izrael fiai még nem voltak éhesek, de már aggodalmaskodtak. Minden okuk megvolt elhinni: az Úr vezeti őket a felhőoszlopban. Árnyékot adott nekik a forró sivatagi napsütés ellen, éjszaka fényt adott, így soha nem kellett félniük. Mégis újra panaszkodni kezdtek. Úgy beszéltek, mint a Vörös-tengernél, amikor azt hitték, hogy az egyiptomiak elfogják őket. Megint Mózest okolták, mintha az összes problémájuk az ő hibája lett volna. Milyen bolondság így gondolkodni és beszélni! Már elfelejtették azt a sok szörnyű évet, amit rabszolgaságban töltöttek, és mennyire gyűlölték helyzetüket? Elfelejtették azt a tíz szörnyű csapást, ami megmutatta, hogy Istenük mindenható? Alig néhány héttel korábban ámultak és boldogok voltak, amikor az Úr elkészítette nekik azt a széles, száraz utat a tengeren keresztül és megmentette őket a kegyetlen egyiptomiaktól. Hogyan tudták elfelejteni? A körülöttük élő népek nem felejtették el! Hogyan éreztél volna, ha nem bíznak benned és panaszkodnak, ahogyan a zsidók tették? Nem megígérte nekik az Úr, hogy nem lesznek betegségeik, ha engedelmeskednek törvényeinek? Akkor miért féltek attól, hogy éhen halnak? Megérdemlik a segítséget, vagy otthagynád őket éhen halni? De az Úr nem olyan, mint mi. És nekünk sem kell olyanoknak lennünk, amilyenek vagyunk. Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Szerette azokat az embereket, az Ő népe voltak. Arra vágyott, hogy bízzanak Benne, még akkor is, ha nem látnak semmi módot arra, hogy kétmillió ember elegendő élelmet találjon a sivatagban.
Alkalmazás: Miért olvashatjuk a Bibliában az izraeliták panaszkodásának történeteit? Gondolod, az Úr tudta, hogy mi is panaszkodni fogunk majd? Ezek a történetek arra tanítanak bennünket, hogy inkább Istenben bízzunk, mint panaszkodjuk, amikor nem látunk kiutat a gondjainkból.
Tanulmányozásra 1Kor 10:11 2Mózes 12:29-51; 13-15; 16:1-3; Pátriárkák és próféták, 280–294. old.
Ki volt? (Írd a választ a kérdés alá)
- Mózes elsőszülött fia (2Móz 18:3)
2. Mózes második fia (2Móz 18:4)
3. Mózes felesége (2Móz 18:2)
4. Mózes apósa (2Móz 18:6)
5. Ahol Jákob az angyalok létrájáról álmodott (1Móz 28:19)
6. Ahol József családja letelepedett Egyiptomban (1Móz 47:27)
7. Ahol Mózes negyven évig élt, miután elmenekült Egyiptomból (2Móz 2:15)
8. Ábrahám és Izsák próbatételének helye (1Móz 22:2)
9. Ábrahám és Hágár fia (1Móz 16:15)
10. A föld, amelyet Isten az izraelitáknak ígért (2Móz 6:4)
11. A fáraó testőrségének kapitánya (1Móz 39:1)
12. József egyiptomi neve (1Móz 41:45)
13. József felesége (1Móz 41:45)
14. József elsőszülött fia (1Móz 41:51)
15. József második fia (1Móz 41:52)
16. Barlang, ahová Jákobot temették (1Móz 50:13)
17. Ország, ahol az Izraeliták rabszolgák voltak (2Móz 1:8)
18. Ország, amely körül Isten vezette népét (2Móz 13:17)
19. Ahol Isten a keserű vizet édessé változtatta (2Móz 15:23)
20. Városok, amelyeket az izraelita rabszolgák építettek a fáraónak (2Móz 1:11)
21. Ahol az egyiptomi hadsereg vízbe fulladt (2Móz 15:4)
Studiul 6, 3-9 May
