---

¹ Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában:
² Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!
³ Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”
⁴ János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz.
⁵ Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;
⁶ és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
⁷ Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
⁸ Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt,
⁹ és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
¹⁰ A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
¹¹ Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.
¹² Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
¹³ Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt.
¹⁴ János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?
¹⁵ Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki.
¹⁶ Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll.
¹⁷ És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.