Jóban lenni a szülőkkel

Az ötödik parancsolatban Isten olyan hatalmat adott a szülőknek gyermekeik felett, amelyet nem szabad semmibe venni.

Minden ember találkozik tekintélyekkel élete során: rendőrökkel, tanárokkal, munkaadókkal vagy akár kórusvezetőkkal, ha tagjai vagyunk egy kórusnak. Néhány tekintélyes ember szelíd, míg mások kíméletlenek. Néhányan bölcsek, míg mások ostobák. Néhányan igazságosak, mások igazságtalanok. Van világi és vallási tekintély is. Isten egy tekintélyre épülő rendszert helyezett el az otthonban annak érdekében, hogy megtanuljunk tisztelni másokat. Az édesapa a ház feje, aki mellé az Úr egy segítőt helyezett, az édesanyát. Maga adott utasítást arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljanak a gyermekek az otthonukban élő tekintélyekhez.

„Tiszteld atyádat és anyádat!” 2Móz 20:12

Miközben megtanuljuk, hogyan viszonyuljunk a szüleinkhez, azt is megtanuljuk, milyen legyen a magatartásunk általában másokhoz. Azáltal, hogy a szüleinket tiszteljük, megtanuljuk az Urat is tisztelni. A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogyan kell tisztelnünk a szüleinket. Először is, amennyiben a kéréseik nem mondanak ellent Isten akaratának, a Tízparancsolatnak, tiszteljük őket azzal, hogy készségesen teljesítjük azokat.

„Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.” Ef 6:1

Az utolsó napok egyik jele az, hogy a gyermekek engedetlenek lesznek a szüleikkel szemben. (Lásd 2Tim 3:1, 2.) De az ötödik parancsolatban Isten olyan hatalmat adott a szülőknek a gyermekeik felett, amelyet nem szabad semmibe venni.

„Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.” Kol 3:20

Szüleink hiányában az ötödik parancsolat a gyámjainkra is kiterjed. „Bölcs az ifjú és igen áldott, aki, ha élnek szülei, kötelességének tartja feltekinteni rájuk. Ha pedig nem élnek, tiszteli gyámjait, vagy akikkel él, mint tanácsadóit, fékezőit, s bizonyos szempontból feletteseit; aki hagyja, hogy családjának fékező rendszabályai uralkodjanak felette.” – Bizonyságtételek, 2. köt., 308. old. Másodszor azzal tiszteljük meg a szüleinket, ha szép és megfontolt dolgokat teszünk értük, és nem csak egyszerűen szép szavakat mondunk nekik. (Lásd Máté 15:8) „Ha valóban megtértetek és Jézus gyermekei vagytok, akkor tisztelitek szüleiteket; sőt nemcsak azt teszitek meg, amit mondanak, hanem keresitek az alkalmakat, hogy segítsetek nekik. Amikor így cselekedtek, akkor Jézusért munkálkodtok. Ő úgy tekinti a gondoskodó és figyelmes cselekedeteket, mintha neki tettétek volna. Ez a missziómunka legfontosabb fajtája.” – Boldog otthon, 295. old. Más szóval, azáltal tiszteljük meg a szüleinket, ha szükségleteiket a saját vágyaink fölé helyezzük.

„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon.” Ésa 58:13

Harmadszor, megtiszteljük őket azzal, hogy gondoskodunk a szükségleteikről, amikor megöregednek. (Lásd Mk 7:10-13)

„Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. (…) Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” 1Tim 5:4, 8

Az ötödik parancsolat annyira fontos, hogy Isten közvetlenül a nép békéjéhez és jólétéhez kapcsolta.

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.” 2Móz 20:12

Izrael csak azzal a feltétellel tudta leigázni a népeket és tudott Kánaánban lakni, ha a gyermekek tisztelték szüleiket. Ez ma is érvényes ránk nézve. A szüleink iránti engedelmesség előfeltétele annak, hogy részünk legyen az örök életben az új földön. Pál azt mondja:

„Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.” Ef 6:2, 3

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Nem csak a fiataloknak kell tekintélynek alávetniük magukat. Gondolj a szüleidre, és nevezz meg néhány hatóságot, amelynek nekik is engedelmeskedniük kell! 

2. Mit mondanak a következő igeversek az angyalokról és a tekintélyről? Zsolt 103:19-22; Mt 6:10 

3. Mit mondanak a következő igeversek Jézusról és a tekintélyről? Jn 5:30; 12:49, 50 

További tanulmányozásra: Boldog otthon, 292–296. old.

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész előadás-sorozatot tartott, melynek ezt a címet adta: „Hogyan tanuljunk meg önállóan gondolkodni anélkül, hogy lázadókká válnánk?” Találó cím, ugye? Nézzük meg közelebbről ezt a témát. Sok szülő csalódik, amikor gyermekeik fiatal felnőttekké válnak. Azok a gyermekek, akik kicsikként édesek és engedelmesek voltak, tizenéves korukban lázadni kezdenek. Sok fiatal számára a szülőkkel való kapcsolat odáig fajul, hogy gyakran rosszindulatú szavakat mondanak, és a kellemetlen érzések úgy lebegnek az otthonuk felett, akár egy sötét felhő. De a lázadás nem az egyetlen dolog, ami problémát okozhat. A szüleidnek – egyiküknek vagy akár mindkettejüknek – komoly problémáik lehetnek az ingerültségük kezelése terén. Talán az egyik szülőd alkoholista, vagy talán nem tudja, hogyan adja meg neked a szabadságot, hogy a saját fejeddel gondolkozhass. Vagy talán kezdő keresztény vagy egy olyan otthonban, ahol nem tisztelik az arra irányuló vágyadat, hogy megszenteld a szombatot, tizedet fizess vagy megkeresztelkedj. Tudtad-e, hogy Jézus kamaszkorában megtapasztalta, milyen érzés szembesülni egy szülővel olyasmi miatt, amit valójában nem is csinált rosszul?

„És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai? De ők nem érték e beszédet, amit ő nékik szóla.” Lk 2:48–50

Jézus ekkortájt lépett abba a korba, amikor az élet különösen zavaros tud lenni. A serdülőkor az az időszak, amikor a gyermekben kezdetét veszi a felnőtté válás folyamata. Nézzük meg közelebbről a serdülőkort! Egyrészt eleget tudsz ahhoz, hogy meglegyen a saját véleményed. Másrészt viszont nincs tapasztalatod a fontos döntések meghozatalában. A szüleid szemszögéből nézve továbbra is gyermek vagy, te viszont kezdesz felnőttként gondolni magadra. Ami azonban az anyagi helyzetedet illeti, a szüleid állják az étkezésedet, az iskoláztatásodat és szállást is ők biztosítanak neked. De előfordulhat, hogy még így sem akarod követni az otthoni szabályokat. Jézus tapasztalatából egy nagyon fontos alapelvet tanulhatunk meg arról, hogyan lehetünk jóban a szüleinkkel még ebben az időszakban is. A következő versben találod:

„És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik.” Lk 2:51

Míg a gyermek anyagilag a szüleitől függ, észszerű, hogy a szülők döntsenek az otthonban érvényes szabályokról. Gondoljunk Jézus példájára! Amikor hazaérkezett Názáretbe, jóllehet tisztában volt azzal, mi a mennyei Atya küldetése számára, továbbra is engedelmeskedett földi szüleinek. Igen, alávetni magad az észszerű korlátozásoknak és tiszteletben tartani a szüleid mint lakástulajdonosok jogait értelmes módja annak, hogy jól kijöjj velük. Ezt néha nagyon nehéz megtenni. De meglepődhetsz azon, hogy még nehezebb, ha a szülők azt tanácsolják, hogy Isten törvényének megszegésével járjuk a saját utunkat. A következő részben erről lesz szó.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

4. Hogyan tudnál több megbecsülést és tiszteletet tanúsítani a szüleid iránt? Lk 2:51 

5. Hogyan tudnál olyankor is tiszteletet mutatni a szüleid iránt, ha olyasmivel vádolnak, amit nem tettél meg, vagy olyasvalamivel szembesítenek, ami nem is volt rossz cselekedet a részedről? 

Jézus a Gecsemáné-kertben is megmutatta nekünk, hogyan tisztelhetjük a mennyei Atyát azáltal, hogy átadjuk Neki az akaratunkat, a terveinket és a vágyainkat. Jézus érzései teljesen szemben álltak azzal, amit az Atya akart. Ennek ellenére engedelmeskedett.

„Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” Lk 22:42

A mennyei Atyának való engedelmességünk kulcsfontosságú ahhoz, hogy megfelelő legyen a kapcsolatunk földi szüleinkkel. Jákób története segíthet nekünk ennek megértésében. Legnagyobb vágya az volt, hogy elnyerje az elsőszülöttnek járó áldást. Édesanyjával együtt meg volt győződve arról, hogy Isten neki szánja azt, de Izsák, édesapja, azt szerette volna, ha Ézsau kapja meg. Amikor a szülők nem értenek egyet, a gyermekek nehezen tudják megtalálni annak a módját, hogy mindkettőjüket tiszteljék és engedelmeskedjenek. Talán a te szüleid sem látják egységesen a dolgokat. Ha így van, akkor biztos nem nehéz elképzelned Jákób kétségeit, amikor az édesanyja engedelmességet várt tőle, és azt kérte, hogy csapja be az édesapját. Vonakodott követni édesanyja tervét, ezért megpróbált érvelni ellene.

„Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok. Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.” 1Móz 27:11,12

De anyja elhárította Jákób aggodalmait, és ragaszkodott ahhoz, hogy tegye meg, amit mondott.

„Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.” 1Móz 27:13

Ez egy nagyon nehéz helyzet volt. Jákób erősen akarta az elsőszülöttségi áldást, de Isten akaratának kellett volna alávetnie magát, és nem a sajátjának. Erőért és bölcsességért kellett volna imádkoznia, azután pedig szelíden beszélnie édesanyjával és határozottan megtagadnia az engedelmességet. Jákób azonban hajlandó volt letérni Isten útjáról azért, hogy a saját elképzelését követhesse. A saját utunkhoz való ragaszkodás alapvető probléma a kapcsolatainkban. Helyesnek és szükségesnek tűnhet, sőt még igazságosnak is. De azok mindig rosszul végződnek.

„Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja.” Péld 16:25

Jákóbnak hazudnia kellett ahhoz, hogy megszerezze az elsőszülöttségi jogot. Nagyon rövid ideig örülhetett neki, de megkeserítette élete hátralévő részét. Bár megbánta a bűnét, el kellett menekülnie otthonról, hogy megmentse az életét, és soha többé nem látta az édesanyját. Íme egy másik példa. Leának az volt a legnagyobb vágya, hogy férjhez menjen és családot alapítson, de sajnos Rákhel, a húga keltette fel Jákób figyelmét. Amikor Jákób eljegyezte Rákhelt, Lábán, édesapjuk aggódni kezdett, hogy talán Lea sohasem megy férjhez. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt. Lea nagyon szeretett volna férjhez menni, az édesapja pedig azt szerette volna, hogy Jákób vegye feleségül. De Leának alá kellett volna vetnie az akaratát Istennek, és nem a saját akarata szerint kellett volna cselekednie. Erőt és bölcsességet kellett volna kérnie Istentől, majd beszélnie kellett volna az édesapjával, és határozottan vissza kellett volna utasítania, hogy megtévessze Jákóbot. De Lea nem így tett… Bár Lea elérte a célját, ez nem okozott boldogságot neki. Úgy érezte, nem szeretik, pedig bármit megtett, hogy Jákób kedvében járjon. A tanulság világos. Minden reggel át kell adnunk Istennek életünk útját. Követnünk kell útmutatását a törvényben írtak szerint, és törekednünk kell arra, hogy tiszteljük a szüleinket, ugyanakkor ne hágjuk át Isten törvényét.

„Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.” Ef 6:1

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

6. Olvasd el azt az érdekes levelet, amit egy árva fiúnak írt Ellen White! Bizonyságtételek, 2. köt., 307–314. old. Sok más fiatal helyzetéhez hasonlóan az övé sem volt ideális. Milyen alapelveket találhatsz ebben a levélben, amelyek segíthetnek a helyzetedben?

A hit fejezetei

Prajit*, „a változás ügynöke” és a Gospel Outreach munkatársa egy túlnyomórészt muszlim ország déli régiójában él. Nagy hite van Jézusban, Megváltójában. Prajit nagy változásokat tapasztalt az életében, mióta követni kezdte Jézust. Továbbra is minden nap eljár a mecsetbe, ahol az emberek észreveszik, hogy mély értelem húzódik meg a szavai mögött. Megosztja más hívekkel a Koránból ismert szavakat azért, hogy megszüntesse az előítéleteiket, de idéz egy másik szent könyvből is, amit Szentírásnak vagy Szent Bibliának nevez. Néhány, hagyományokhoz ragaszkodó muszlim minden erejével azon volt, hogy problémákat okozzon neki. Egy nap, amikor Prajit elhaladt egy teásbódé mellett a piacon, az említett emberek közül néhányan épp ott teáztak. Amikor észrevették, egyikük gúnyosan felkiáltott: „Hé, keresztény cimbora, gyere, taníts minket a kereszténységről!” Prajit bátor ember lévén nem ijedt meg, hanem belépett a bódéba, és elkezdett beszélgetni velük a Koránról. Miközben bizonyságot tett Ábrahám igaz hitéről a gúnyolódóknak, gondolatban Isten segítségét kérte. Néhány embert megleptek a magyarázatai, és zavarba jöttek. Alig néhány nappal később, pénteken, Prajit a mecsetbe ment a déli imára. Az istentisztelet végéhez közeledve az említett férfiak közül többen sugdolózni kezdtek, mondván, hogy egy keresztény jött közéjük imádkozni. Miközben Prajit távozott, aggódni kezdett amiatt, hogyan fog reagálni a tömeg a pletykákra. A mecset előtt valaki ezt kiáltotta: „Hozzátok ide! Törjük be ezzel a téglával a fejét!” Most már nagyon aggódott. Csendes imát küldött az égbe: „Ha valóban az Istenem vagy, kérlek, segíts, Uram!” Egy perccel később egy másik hangot hallott: „A buddhisták és a keresztények egyaránt beléphetnek a mecsetbe, mert ez a hely mindenkié, aki igaz szívvel jön.” Néhányan elhallgattak e szavak hallatán, de az imám, aki megriadt attól a hírtől, hogy keresztény irodalom terjed a hívek között, megkérdezte: „Ki terjeszti ezt a felforgató anyagot? Szeretném annak az intézménynek a telefonszámát és címét, ahonnan ez származik.” Prajit látva, hogy ez újabb lehetőség a bizonyságtételre, gyorsan válaszolt az imámnak: „Vettem egy különleges könyvet egy fővárosi iszlám alapítványtól” – mondta a Biblia egy különleges fordítására utalva. „Ha szeretné, szívesen megadom a címet és a könyv adatait. Kérem, látogasson meg az otthonomban, és megmutatom, miről van szó.” Az imám így vágott vissza: „Ha találok bármit is abban a könyvben, ami hamis, biztos lehet benne, hogy nem csak a mecsetből, hanem a faluból is száműzzük a családjával együtt!” Az imám meglátogatta Prajit az otthonában, és látta, hogy kéznél tartja a már sokszor olvasott Koránt, de a Szent Biblia különkiadását is, melyet valóban egy iszlám alapítványtól vásárolt. Prajit jelenleg bizonyságot tesz ennek az imámnak, akiben most már kevesebb az előítélet. Az evangélistánkkal szembeni ellenségesség továbbra is megnyilvánul, de már kevésbé hevesen. Az országban dolgozó munkásaink egyik vezetője a következőről számol be: „Imádkozunk ezért a bátor változási ügynökért, ahogyan a munkásainkat hívjuk ebben az országban.” Prajit és a hozzá hasonló munkások naponta nagy kihívásokkal és veszélyekkel néznek szembe. Kérlek, imádkozz Prajitért és a többiekért, akik ezen a nehéz helyen dolgoznak. * Álnév. Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach szervezetről, vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének terjesztésében a 10/40 földrajzi ablak északi szélességén, látogass el a goaim.1.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-509-525-2951.

Történelmi kapcsolat

Az Úr így szól a fiatalokhoz: „Adjad fiam a te szívedet nékem.” A világ Megváltója szereti, ha gyermekek és ifjak szívüket neki adják. Nagy gyermeksereg bizonyul hűségesnek Isten iránt, azért mert a világosságban járnak. Krisztus a világosság. Szeretik az Úr Jézust és gyönyörűségük, hogy tetszésére lehetnek. Nem türelmetlenkednek, ha megrovásban részesülnek, türelmükkel megörvendeztetik a szülők szívét. Szívesen segítenek szüleiknek a mindennapi élet terheinek viselésében. Gyermekkorukban és ifjúságukban az Úr hűséges tanítványainak találtatnak. Gyermekek és ifjak, már legifjabb éveitekben is az otthon áldására lehettek! Milyen szomorú, ha istenfélő szülők gyermekei rakoncátlanok, engedetlenek, hálátlanok, önfejűek és el vannak szánva, hogy saját útjukon haladjanak, tekintet nélkül arra, mennyi szomorúságot okoznak ezzel a szüleiknek. Sátán örömét találja abban, hogy uralja a gyermekek szívét, és ha ezt megengedjük, saját gyűlöletes szellemével fogja átitatni őket. Bár a szülők minden tőlük telhetőt megtehetnek, hogy gyermekeiknek minden kiváltságot és tanítást megadjanak, hogy szívüket Istennek adják, de mégis előfordulhat, hogy a gyermekek nem akarnak a világosságban járni. Gonosz dolgaikkal árnyat vetnek szüleikre, akik szeretik őket és sóvárogják gyermekeik üdvösségét. A gyermekeket Sátán kísérti meg, hogy a bűn és az engedetlenség útján haladjanak. Ha lehetséges, elveszi életüket, amikor még a bűnben vesztegelnek azért, hogy elvágja őket az üdvözülés minden reményétől és az istenfélő szülők szívét tőrrel szúrja át. A szülőket soha el nem múló bánat fogja nyomni gyermekeik végső megtéretlensége és Isten ellen való lázadása miatt. Bár a gyermekek szülei mindent megtettek azért, hogy azokat Isten szeretetében és félelmében neveljék, lelkiismeret-furdalást éreznek. Újra és újra visszagondolnak a múlt szavaira és tetteire, és azt kérdezik majd maguktól: „Vajon minden kötelességemet teljesítettem a gyermekemmel szemben? Mi olyat tettem, amit nem kellett volna? Mit kellett volna megtennem, de elhanyagoltam?” Vajon odafigyelnek a gyermekek ezekre a dolgokra? Ha nem hajlandók a világosságban járni, alárendelni akaratukat Istennek és útjukat Rá bízni, ha megátalkodottságukban kitartanak a bűn mellett, akkor mindaz a világosság és kiváltság, amelyekben korábban részesültek, ítéletre kel ellenük, mert nem járnak a világosságban, és nem tudják, merre tartanak. Sátán vezeti őket, és az emberek azt mondják majd: „Nézd meg azokat a gyermekeket! A szüleik nagyon vallásosak, de látod, csemetéik rosszabbak az én gyerekeimnél, és én nem vallom kereszténynek magam.” Ily módon azok a gyermekek, akik jó nevelésben részesülnek, de nem cselekszenek aszerint, gyalázatot hoznak szüleikre, és megszégyenítik őket az istentelen világ előtt. Gonosz tetteikkel Jézus Krisztus vallására is szégyent hoznak. Micsoda bánat, keserűség és nehéz teher ez szüleik számára, akik tehetetlen csecsemőkoruk óta vigyáztak rájuk; akik egészségben és betegségben egyaránt gondozták őket, és amikor közeledett a halál, imádságban küzdöttek szeretteik életéért. Mennyire örültek, amikor kicsinyeiket visszakapták a halál szorításából, mégis akaratos, önfejű és lázadó emberek lettek belőlük. Istenfélő szüleik megbánják, hogy olyan buzgón imádkoztak szenvedő gyermekeik életének megkíméléséért. Hallottam, amint egy édesanya azt mondta: „Ó, bárcsak meghalt volna ártatlan gyermekkorában! Imádkoztam az életéért, az Úrnak adtam őt, ahogyan Anna Sámuelt, és mégsem akarta átadni magát Jézusnak, akaratát Isten akaratának alávetni, és most állandó teher a lelkemnek.” Amikor az ilyen gyermekekre néznek az istentelenek, azon tűnődnek, vajon milyen nevelésben részesülhettek, hogy úgy kitartanak a helytelen cselekvésben. A szülők vallását szégyen éri a gyermekek romlottsága miatt. Milyen ürügyet fognak felhozni ezek a gyermekek, amikor majd Isten elé állnak? Miért nem jártak a világosságban, amikor rendelkeztek azzal? Hát nem figyelmeztették őket arra, hogy aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy? Gyermekek és ifjak, Krisztusért kérlek benneteket, járjatok a világosságban. Vessétek alá akaratotokat Isten akaratának. „Ha a bűnösök el akarnak csábítani téged, ne fogadd beszédüket.” Maradj az Úr útján, mert nem lesz békéd törvényszegő életedben. Ha rossz utakra térsz, rossz hírbe hozod szüleidet és árnyat vetsz Krisztus vallására. Emlékezz arra, hogy a menny könyveiben számon tartják életedet, és ezek majd a világegyetem előtt lesznek felnyitva. Gondolj arra, hogy milyen szégyenben és önvádban lesz részed, ha az lesz a sorsod, hogy elveszíted örök életedet. „Térjetek az ért dorgálásomhoz, ímé közlöm veletek az én beszédeimet… akkor segítségül hívtok engem... aki pedig hallgat engem az bátorságban lakozik és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” Figyelj Krisztus tanításaira: „Járjatok amíg világosság van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket.” – The Youth’s Instructor, 1893. augusztus 10.

1. Mit szeret Jézus, a világ Megváltója?

2. Tagja vagy-e az Istenhez hűséges gyermekek seregének? Ha nem, miért nem csatlakozol még ma ehhez a csoporthoz? 

3. Hogyan örvendeztethetik meg a fiatalok édesapjukat és édesanyjukat?

4. Hogyan okoz sok fiatal kellemetlenséget és bánatot a szüleinek?

5. Mit éreznek az istenfélő szülők, amikor gyermekeik úgy döntenek, hogy fellázadnak az Úr ellen?

6. Mit gondolnak az istentelenek, amikor látják az istenfélő szülők lázadó gyermekeinek viselkedését?

7. Hogyan tudsz „a világosságban járni”?

A teremtés alapjai

A fehérfejű rétisas vagy más néven kopasz sas valójában nem kopasz. Neve a régi angol „bald” szóból ered, ami fehéret jelent, és a felnőtt madár jellegzetes fehér fejtollai miatt kapta. A kétméteres szárnyfesztávolság és az 5 kg-os testsúly a tápláléklánc csúcsára helyezi, és nincsenek rá nézve veszélyes ragadozók. A csodálatos sas testét kb. 7000 toll fedi. Az erős, egymást átfedő tollak vízszigetelést biztosítanak és lehetővé teszik a repülést. A kívülről látható tollak alatt egy pehelytollréteg található – nem véletlen ajándék, amely megvédi a sast a hidegtől. A fehérfejű rétisas szeme kb. akkora, mint az emberi szem, de a látása legalább négyszer olyan éles. Két fókuszpontja van, így egyszerre lát oldalra és előre. Egy belső membrán három-négy másodpercenként áthalad a szemén, folyamatosan törölve a szennyeződéseket és a port a szaruhártyáról. De a szem tisztulása közben is lát, mivel a membrán átlátszó. Ez egy szintén nem véletlen terv, amely lehetővé teszi, hogy nyomon tudja követni az alatta tartózkodó zsákmányt. A fehér fejű rétisas étrendjének nagy részét a halak alkotják. Nem meglepő tehát, hogy a világon létező fehérfejű rétisasok kb. fele Alaszkában honos, ahol bőséges lazacellátásnak örvendenek. Horgászat közben a sas zsákmányt keresve a víz felett köröz. Amikor észrevesz egy halat, lecsap rá. Karmaival kiragadja a vízből, és erőteljes szárnyaival felrepül egy fára, ahol elfogyasztja a frissen szerzett zsákmányt. Ha a hal túl nagy ahhoz, hogy egymagában elbírja, a sas képes szárnyaival a partra úszni. Ez is egy istenadta készség, és nagyon hasznos, amikor vízpart van a közelben. A fehérfejű rétisas más madarakra és kisemlősökre is vadászik. Isten szemétgyűjtő brigádjának tagjaként tetemeket is fogyaszt. Fiókáik nevelése idején a szülő marokba szorítják borotvaéles karmaikat, amikor hatalmas fészkükben tartózkodnak, mert azok sérülést okozhatnának az utódaiknak. Ez egy másik kedves, védelmező, nem véletlenül beléjük ültetett ösztön. A tojások költésének 35 napja alatt a hím rendszeresen hord zöld levelű gallyakat a fészekbe. A kutatók nem tudják, miért teszi ezt: mert árnyékot szolgáltat, vagy illatszerként használja, de semmiképp sem véletlen, és hamarosan megkérdezhetjük erről személyesen a Teremtőt.