Családi összejövetel

Ah, jóllakott gyomrok! Milyen csodálatos érzés volt! Jákób családja hálásan sóhajtott, miközben az Egyiptomból hozott gabonából készült kenyeret ette. Ahogy telt az idő, fogyni kezdett a gabona. Csak egy dolgot lehetett tenni - vissza kellett menni Egyiptomba és újra vásárolni! De ezúttal Benjámint is magukkal kellett vinniük, hogy kiszabadítsák Simeont, és gabonát vegyenek. Jákób apa megrázta a fejét. Még mindig nagyon hiányzott neki József. Nem akarta Benjámint is elveszíteni! Júda végül az apja elé állt. Mit ígért neki? Olvasd el 1Mózes 43:8-9-et! Micsoda jó nagytestvér! Jákób lassan bólintott. Imádsággal útnak indította mind a tíz fiát Egyiptomba. Ezúttal ajándékokkal teli zsákokat vittek a kormányzónak. Vittek pénzt az új gabonáért, és azt a pénzt is, amelyet József korábban elrejtett a zsákjaikban. A hosszú út után a tíz testvér újra az egyiptomi uralkodó elé állt. József kormányzó alig észrevehetően elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Benjámin is velük jött. Milyen felnőtt lett! Komoly arccal megkérte szolgáját, hogy vigye el őket az otthonába ebédre. A testvérek idegesek voltak. Miért hívja meg őket ebédre a kormányzó? De nem volt okuk félni, mert Isten vezette őket. A végén mindent jóra fog fordítani.

Vajon...

...József kormányzó miért hívta meg a testvéreit ebédre?

...melyik ajándéknak örült József a legjobban? Olvasd el 1Mózes 43:11-et!

Imagondolat

Mondd el úgy az aranyszöveget, hogy közben hálát adsz Istennek.

Feladat

József testvérei még mindig nem tudták, hogy a kormányzó a testvérük. Játsszatok „álruhás" játékot: öltözz be más ruhába vagy jelmezbe, hogy elrejtsd, ki vagy. Ki tudja kitalálni a családban, hogy ki vagy?

Simeon örömkiáltással rohant oda a testvéreihez. Szabad volt! A testvérek megölelték egymást, mosolyogtak, majd újra meg újra átölelték egymást. Nagyon hálásak voltak, hogy a kormányzó szabadon engedte Simeont. Isten valóban gondoskodott róluk. Együtt követték a szolgát József házához ebédre. Amikor a kormányzó hazaérkezett, a testvérek átadták ajándékaikat, és mélyen meghajoltak előtte. Még mindig nem tudták, hogy a kormányzó a testvérük, József! József kedves mosollyal kérdezte őket az apjuk felől. Így válaszoltak: „Még él, és egészségben van a te szolgád, a mi atyánk." (1Mózes 43:28) Micsoda jó hír: életben volt József apja! Ezután József tekintete Benjáminéval találkozott. Itt volt a kisöccse, aki annyira hiányzott neki. József szívében feltörtek az érzések. Gyorsan kiment a szobából, hogy ne lássák sírni a testvérei. József szolgái egy nagy, díszes asztalhoz ültették a testvéreket. Régóta nem láttak ennyi ételt egy helyen. Micsoda lakoma! A testvérek azonban észrevettek valami még különlegesebbet, mint a finom ételek. Mi volt az? Olvasd el 1Mózes 43:33-at! Amikor minden finom étel az asztalra került, József egészen különlegeset tett a legfiatalabb testvérével. Minden egyes tányér ételért, amit a bátyjai kaptak, Benjámin öt tányért kapott! Féltékenyek vagy dühösek lettek rá a testvérek? Nem! Mosolyogtak Benjáminra, és tovább ettek és beszélgettek. József látta, hogy Isten megváltoztatta a szívüket. Ez nagyon boldoggá tette őt!

Vajon...

...hogyan bánt József a testvéreivel ezen a látogatáson?

...hogy viselkedtek a testvérek?

Imagondolat

Köszönd meg Istennek, hogy segít megváltozni az embereknek.

Feladat

Hívj meg valakit az otthonodba egy közös étkezésre, hogy megmutasd Isten kedvességét.

Missziós kihívás

Készítsetek a családdal valamit, amit odaadhattok egy vendégnek. Lehet ez saját termesztésű fűszer vagy virág, vagy egy kézzel készített kártya.

József figyelmesen nézte testvéreit, miközben ettek, nevettek és beszélgettek. Úgy tűnt, valóban megváltoztak. De biztos akart lenni benne. József odasúgta legmegbízhatóbb szolgájának: „Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait annyi eleséggel, amennyit el tudnak vinni, és mindegyikük pénzét tedd a zsákja szájába." (1Mózes 44:1) Ezután még egy dolgot mondott neki, hogy tegyen Benjámin zsákjába. Mi volt az? Olvasd el 1Mózes 44:2-t! Amint felkelt a nap, a testvérek elindultak hazafelé nehéz zsákokkal és vidám szívvel. De várjunk csak - mi ez a zaj? Megfordultak, és látták, hogy a kormányzó szolgája vágtat feléjük. Ó, ne! Mi történt? A szolga komoran megállította a lovát, és azzal vádolta őket, hogy ellopták a kormányzó ezüstpoharát. A testvérek csak rázták a fejüket. Dehogy lopták el a poharat! Gyorsan letették zsákjaikat, hogy bebizonyítsák. Rúbennel kezdve a szolga átkutatta a zsákokat egészen Benjámin zsákjáig. Ott volt az ezüstpohár! Meglepődve és megijedve vitték vissza őket József házába. Júda bátran előlépett. Elmondta Józsefnek, mennyire szereti apjuk Benjámint. Ez nagy félreértés volt! De ő vállalja a felelősséget. Ő lesz a szolga, csak Benjámin szabadon mehessen. Micsoda szeretet!

Vajon...

...József testvérei valóban megváltoztak? Miért igen vagy miért nem?

Hitbeli beszélgetés
Mesélj arról, amikor nehéz helyzetben voltál, és Isten jóra fordította.

Feladat

Kérj meg egy barátot vagy családtagot, hogy rejtsen el egy műanyag vagy papírpoharat, majd adjon nyomokat a megtalálásához. Micsoda meglepetés volt a testvéreknek is, amikor „megtalálták" a poharat!

Imagondolat

Kérd Istent, hogy segítsen gyorsan szeretetet és kedvességet mutatni a családod felé.

József döbbenten visszatartotta a lélegzetét. Júda az egész életét felajánlotta rabszolgának, hogy Benjámin szabad lehessen. Valóban megváltozott. József már nem tudta tovább titkolni magát. Megkérte, hogy mindenki hagyja el a termet, csak a testvérei maradjanak. Aztán sírva fakadt. „Én vagyok József" - mondta (1Mózes 45:3). A testvérek ámulva néztek rá. József, akit rabszolgának adtak el, most Egyiptom második leghatalmasabb embere? Biztos nagyon haragszik rájuk! Hogyan fogja megbüntetni őket? József látta, hogy félnek. „Jöjjetek közelebb hozzám... Ne féljetek, és ne vádoljátok magatokat amiatt, hogy ideadtatok engem. Isten küldött engem előttetek, hogy életeket mentsek meg... Nem ti küldtetek ide, hanem Isten." (1 Mózes 45:4-5, 7-8, ICB) Isten vezette az életüket. Mindent jóra fordított: József javára, Egyiptom népe javára és József családja javára. A Biblia ezt mondja: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van." (Róma 8:28) Mit kért József ezután a testvéreitől? Olvasd el 1Mózes 45:9-11-et! Újra együtt lesznek! „Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük." (1Mózes 45:15) Micsoda boldog nap!

Vajon...

...tényleg megbocsátott József a testvéreinek? Miért?

...van valaki, akinek neked kellene megbocsátanod? Kérd Istent, hogy segítsen most.

Imagondolat

Köszönd meg Istennek, hogy a végén mindent jóra fordít számodra is.

Feladat

Készítsetek házi limonádét vízből, citromból és egy kevés cukorból vagy mézből. Isten a savanyú, rossz helyzeteket is meg tudja édesíteni.

A palota suttogástól visszhangzott. Izgalmas hír terjedt: József kormányzó testvérei Egyiptomban voltak! A hír a szolgáktól a katonákig, majd végül a királyhoz is elért. A fáraó arca nagy mosolyra derült. Szeretett volna valami jót tenni barátjáért, Józsefért. Eljött az alkalom! Megparancsolta szolgáinak, hogy készítsenek ajándékokat József testvéreinek. Hosszú sor szekér érkezett, telepakolva élelemmel, ezüsttel és ruhákkal. A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Vegyétek magatokhoz atyátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám. Nektek adom Egyiptom földjének legjavát." (1Mózes 45:18) Mit adott még nekik a fáraó? Olvasd el 1Mózes 45:20-at! Micsoda nagylelkűség! Amikor a testvérek végre hazaértek ajándékokkal teli szekereikkel, apjuk sátrához siettek. Izgatottan újságolták: „József még él, és egész Egyiptom földjén uralkodik." (1Mózes 45:26) Jákób annyira meglepődött, hogy majdnem megállt a szíve. Azt hitte, József meghalt. De nem - élt, és uralkodó volt Egyiptomban! A testvérek mély levegőt vettek, és elmondták az igazat. Eladták Józsefet rabszolgának, és hazudtak róla. Nagyon megbánták. Megkérték apjukat, hogy bocsásson meg nekik. Jákób hallgatta őket, látta szomorú arcukat és az ajándékokkal teli szekereket. Megértette, hogy Isten mindvégig Józseffel volt, és megáldotta az életét. Isten valóban „mindent a javukra fordított" (Róma 8:28). Abban a pillanatban Jákób megbocsátott a fiainak.

Vajon...

...hogyan érezték magukat a testvérek, amikor apjuk megbocsátott nekik?

Imagondolat

Köszönd meg Istennek, hogy segít a családoknak szeretni és megbocsátani egymásnak, még a nehézségek után is.

Feladat

Énekeljetek el egy kedvenc dicsőítő éneket Isten jóságáról és szeretetéről.

Jákób nagy családja sietve összepakolta holmiját, és útnak indult Egyiptomba. Edényeket csomagoltak, ruhát és takarókat tekertek fel, juhokat és kecskéket tereltek össze. Hamarosan meglátják Józsefet! Útközben Jákób megállt egy helyen, ahol az apja is imádta Istent. Együtt hálaáldozatot mutattak be. Éjszaka Isten különleges üzenetet küldött neki: „Én vagyok az Isten, a te atyád Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott téged." (1Mózes 46:3) Milyen szerető Isten - emlékeztette Jákóbot, hogy mindig vele van. Örömmel folytatták útjukat új otthonuk felé. Hányan voltak összesen a családban? Olvasd el 1Mózes 46:26-ot! Amikor Egyiptom már látszott, Jákób előre elküldte Júdát Józsefhez. Kifulladva érkezett meg, és izgatottan újságolta Józsefnek, hogy apjuk és az egész család nemsokára megérkezik. Mindjárt ideér? Hurrá! József felugrott a harci szekerére, és porfelhőben vágtatott feléjük. Amint meglátta apját, leugrott a szekérről, és átölelte. Szorosan megölelték egymást, és örömkönnyeket hullattak. Isten újra egymáshoz vezette őket. Milyen hűséges barát! „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van." (Róma 8:28)

Vajon...

...Isten veled is ott van, ahogy Jákóbbal, Józseffel és a testvérekkel is ott volt a jó és rossz időkben egyaránt? Miért?

...jó volt-e Isten terve Izrael családja számára? Mi volt az?

Imagondolat

Köszönd meg Istennek, hogy mindig szeretettel munkálkodik értünk.

Családi napló

Rajzolj egy képet arról, szerinted hogy néz ki a megbocsátás. Mutasd meg, magyarázd el, majd ragasszátok be a családi naplóba.

A szülőknek

„Nincs mitől félnünk a jövöt illetően, kivéve, ha elfelejtjük, hogyan vezetett minket az Úr, és mit tanított nekünk múltbeli tapasztalatainkban." (Ellen G. White: Életünk és munkánk, 196. o.)