HITBEN JÁRNI

E heti tanulmányunk: Máté 15:21-28; Márk 8:11-12; Lukács 7:1-10; Ef 2:8; Zsid 11; Jelenések 14:12

Valaki egyszer azt mondta: „A hit olyan, mint a WIFI. Láthatatlan, de képes összekötni azzal, amire szükséged van.” Kétségtelen: hit nélkül nem lehet kapcsolatba kerülni Istennel.
Milyen a hited ma? Volt már, hogy ingadozott a hited Istenben? Talán átéltél valamit, ami megpróbált, és nem tudtad, hogyan tovább az Istennel való kapcsolat terén? Lehet, hogy olyan a hited, mint a rózsa: a kis szárból először bimbó lesz, majd kinyílik, dús, színes virág válik belőle, és betölti a szobát felejthetetlen illattal? „A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1, ÚRK). Ezt nem mi hozzuk létre, mert „az Isten adta kinekkinek a hit mértékét” (Róm 12:3), Isten ajándéka (Ef 2:8-9), és csak amiatt lehetséges, amit Ő már megtett bennünk és értünk.
A héten átnézzük a hit kérdéskörét. Mit tehetünk a kételyeinkkel és a hitetlenséggel, Jézus szerint milyen az erős hit, illetőleg mit jelent „Jézus hite”?

Május 23. – Az etnikai csoportok napja

EGW idézet

Ugyanaz a lelkület uraljon, mint ami volt Jézus Krisztusban. Krisztus értünk munkálkodik; fogunk-e úgy munkálkodni, ahogy azt Ő elvárja? Gyermekek, ápoljátok a türelmet, a hitet és a reménységet. Az Úr gyarapítsa örömteli hitünket az élő és örök Közbenjáróban. Próbáljátok meg, hogy egyetlen nap se múljon el úgy, hogy ne ébredjetek rá arra az Isten iránti kötelességetekre, amit kaptatok egyszülött Fiának áldozata révén. Jézust nem magasztalhatja olyan ember, aki atyafiait vádolja. Nem múljon el egy nap sem úgy, hogy ne gyógyítsunk, ne támogassunk és ne járuljunk hozzá régi sebek begyógyításához. Ápoljátok a szeretetet, és ne engedjétek meg, hogy a kétely akár egyetlen szava is elhagyja ajkatokat. Ezt az ajtót minél előbb zárjátok be, és tárjátok ki az ajtót Krisztus uralma előtt, mivel mi ismerjük Krisztus áldozatának és változhatatlan szeretetének az értékét. Igyatok Libánon életadó kutjainak vizeiből, de utasítsátok vissza a völgybeli zavaros vizeket – a sötét és gyanakvó gondolatokat. A gonoszságok akár igazak is lehetnek, de vajon tönkre kell tennünk a lélek jó illatát azért, mert mások keserűségbe öltöztek? Őrizzen meg ettől az Úr! Az összes gonoszságnak még az egy tizede sem érdemli meg, hogy időt szakítsunk az elemezgetésükre és ismételgetésükre. Beszédetekből távolítsatok el minden durvaságot; szóljatok szelíden, és bízzatok Jézusban.
Örök védőnk van, aki közbenjár értünk. Ezért tehát már elvből is vegyük védelmünkbe a vétkezőket. „És lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul.” Ő „könyörülő és hív főpap az Isten előtt való dolgokban.” Ezért tehát, miközben értünk munkálkodik, nekünk lelkesen és teljes odaadással kell munkálkodnunk az egységért. Krisztus azért imádkozott, hogy legyünk egyek, ahogyan Ő is egy az Atyával. Törekedjünk arra, hogy bármit is teszünk, őrizzük meg az egymás iránti bizalmunkat és szeretetünket, mert ezáltal mi magunk leszünk a válasz Jézus Krisztus imájára… Nem biztos, hogy helyes minden feltételezés és elképzelés, amit a testvéreitekkel kapcsolatosan ápoltok… Tegyük félre ezeket a gonosz gondolatokat és elképzeléseket; maradjunk Krisztus mellett, gondolva a tőle kapott gazdag bátorításra, és a magunk is bátorítsunk másokat… Engedjük, hogy az Isten szeretetének kútfejéből fakadó szeretet kioltsa az irigységet és a féltékenységet. A veszendő lelkek kiáltását az Ő füle azonnal meghallja. „Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, akinek nincs segítője.” – Lift Him Up, 321. o.

 

Talán hallottad már: „Hinnék, ha láthatnám, ahogy a Vöröstenger kettéválik, ahogy a manna hullik, vagy amikor Jézus meggyógyítja a vak embert.” Az is lehet, hogy hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benned is. Másrészt, miért volna nekünk könnyebb hinni, mint az ókori embereknek a bibliai időkben? Az izraeliták nem rendelkeztek a teljes Szentírással, sem olyan hosszú történeti visszatekintéssel, mint ami nekünk megadatott. Mózes nyomatékosította annak fontosságát, hogy emlékezzünk Isten vezetésére és jóságára (5Móz 4:7-10; 5Móz 8:23). Ellentétben az izraelitákkal, mi visszatekinthetünk hatezer év bibliai történelemre, amelyből okulhatunk (Jn 20:30-31). Minden generáció jelre vágyott, mi sem vagyunk kivételek. Ám a jelek körülvesznek minket. Máté evangéliuma 24. fejezetét olvasva, láthatod, hány és hány dolog teljesedett már, vagy éppen teljesedik napjainkban.

1. Az emberek Jézus idejében is jelet akartak látni, bizonyságul, hogy Ő tényleg Isten Fia, noha már rengeteg jelet kaptak. Mit válaszolt a kérésükre Jézus (lásd Mk 8:11-12)?

Mi is vitatkoznánk Jézussal, próbára tennénk Őt, mint a farizeusok? Mi is kiváltanánk belőle azt, hogy „lelke mélyéből” felsóhajt (Mk 8:12), mert nincs hitünk, pedig mindent megadott hozzá?
„…a zsidóknak nem ilyen jelre volt szükségük. Nem szolgálta volna javukat több külső bizonyság. Nem szellemi megvilágosodásra, hanem lelki megújulásra volt szükségük” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Advent Kiadó, 341. o.). Nem lehet, hogy nekünk is lelki megújulás kell inkább – eredeti, valóságos, percről perce való együttjárás Istennel? Talán nem is kell semmilyen jel, mert már kéznél van sok-sok ismeret, különösen a Bibliában.
Így ahelyett, hogy mi is megterhelnénk Jézust a hitünk hiányával, inkább emlékezzünk Megváltónk szavaira, amit Tamásnak mondott: „Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20:29, ÚRK; lásd még Zsid 11:1). Isten nem vak hitet vár tőlünk – hiszen már annyi mindent adott, hogy legyen okunk hinni. Ám a sok észérv mellett is van lehetőség a kételkedésre. A kulcs: arra kell fókuszálnunk, ami erősíti a hitünket, nem arra, ami kételyt ébreszt.

Hogyan tudnád leírni a hitedet mindössze hatvan másodperc alatt? Mit árul el a válaszod arról, amiképpen Istennel járod az utad?

EGW idézet

A Megváltó szavai villámlásként világították be a nemesember szívét. A főember megértette, hogy önző indítékból kereste Jézust. Ingadozó hite a maga valóságában lett világossá számára. Mélyen megrázta, hogy kétkedése fia életébe kerülhet. Tudta, hogy Ő van jelen, aki olvas a gondolatokban, Akinek minden lehetséges. Fájdalommal, könyörögve így kiáltott: „Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.” (Jn 4:49) Hite megragadta Krisztust, mint Jákob, aki az angyallal viaskodva így kiáltott: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.” (1Móz 32:26)
Jákobhoz hasonlóan ő is győzött. A Megváltó nem zárkózhat el a hozzá ragaszkodó lélektől, hisz segítenie kell rajta nagy szükségében.
„Menj el – mondta neki –, a te fiad él.” (Jn 4:50) A nemesember olyan békével és örömmel távozott a Megváltó jelenlétéből, amelyet azelőtt nem ismert. Nemcsak abban hitt, hogy a fia meggyógyul, hanem mélységesen bízott Krisztusban, megmentőjében is. […]
A bánatos apához hasonlóan azonban mi is gyakran földi javakra vágyakozva keressük Jézust, és csak akkor vagyunk hajlandóak bízni szeretetében, ha kérésünket teljesíti. A Megváltó nagyobb áldásban szeretne részesíteni, mint kérhetnénk; késlekedik kérésünkre válaszolni, hogy megmutassa szívünk gonoszságát, és nagy szükségünket kegyelmére. Arra vágyik, hogy lemondjunk az önzésről, mert így hozzá juthatunk. Valljuk meg tehetetlenségünket és nagy szükségünket, s bízzuk magunkat teljesen az Ő szeretetére.
 
A királyi főember látni akarta imájának beteljesülését, mielőtt hisz, de el kellett fogadnia Jézus szavát, hogy kérését meghallgatta és az áldásban részesítette. Ezt a leckét nekünk is meg kell tanulnunk. Közeledik a nap, amikor Sátán… sok csodát tesz, mert így akarja igazolni azoknak hitét, akik hasonló bizonyítékokat várnak. De milyen szörnyű lesz azoknak helyzete, akik becsukják szemüket az igazság fénye előtt, és álnokságaik megerősítése végett csodákat kérnek! – Conflict and Courage, 295. o.

Az ellenség az egész világ megtévesztésére készül csodatévő ereje által. Meg fogja személyesíteni a világosság angyalait és Jézus Krisztust is.
Ameddig a hatalma kiterjed, Sátán tényleges csodákat is művel majd. A Szentírás kijelenti: „E csodákkal, melyeket a fenevad színe előtt volt hatalma művelni, megtévesztette a föld lakóit.” (Jel 13:14) Tehát nem csak színlelésre van hatalma: a csaló szemfényvesztésénél többre figyelmeztet minket a Szentírás. De van bizonyos határ, melyen Sátán nem léphet túl; ekkor hívja segítségül a szemfényvesztést, hogy hamisítsa azt, amit nincs hatalma valóban megtenni. Az utolsó napokban úgy jelenik meg, hogy az emberek Krisztusnak gondolják őt, aki most jött el másodszor a Földre. Valóban a világosság angyalának változtatja át magát. – Maranatha, 207. o. (július 18.)

 

2. Hogyan látja Jézus a tanítványok hitét Mk 4:40 versében, és hogyan az asszony hitét Mt 15:21-28 szakaszában! Hasonlítsd össze a kettőt!

Csak mert Jézust követjük, még nem jelenti automatikusan azt, hogy a hitünk erős. Egyesek azt gondolták magukról, hogy hisznek, Jézus azonban pontosan látta, mi volt valójában a szívükben (Jn 2:23-25).

3. Olvasd el Lk 7:1-10 verseit! Mit tanulhatunk a hitről a beszámoló alapján?

Márk evangéliuma 9. fejezetében olvasunk egy emberről, aki kérte Jézust, hogy űzze ki a démont a fiából. A hite csak arra volt elég, hogy elmondja: „Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben” (Mk 9:24, ÚRK)!
Jézus minden ilyen helyzetben megemlítette az emberek hitét, vagy éppen annak hiányát, és azt, hogy a megtett csodák a hit eredményei, vagy azért történnek, hogy erősítsék az emberek hitét.
Ugyanígy ösztönöz a Szentlélek bennünket is, hogy higgyünk, miközben a lelkek ellensége azt akarja, hogy kétségeink legyenek, vagy elutasítsuk Isten befolyását az életünkben. „A lélekben dédelgetett hitetlenségnek megbabonázó hatása van. A kétely magjait oly régóta vetik, ezért megtermik gyümölcsüket, de a hitetlenség minden gyökerét folyamatosan ki kell ásni. Amikor e mérgező növényeket kigyomlálják, nem növekednek tovább, mert ahhoz a szavak és cselekedetek tápláló ereje kell. A léleknek szüksége van a hit és a szeretet drága palántáira a szív talajában” (Ellen G. White: Faith and Works. 17. o.).
Mit tehetünk, ha kétségek ébrednek bennünk Istennel vagy az Igével kapcsolatban? Isten nem veszi semmibe, nem kerüli ki az emberi értelem gondolatait, mivel a saját képmására teremtett bennünket. Hív, hogy párbeszédet folytassunk vele, ahogy tette ezt Ábrahámmal, Mózessel és Jóbbal. Hív, hogy megtanuljunk az Ő nagy, végtelen rendjében gondolkodni és munkálkodni, még akkor is, ha egy ponton alá kell vetnünk magunkat annak, amit nem értünk teljesen.

Gondolj végig minden logikus észérvet a hiteddel kapcsolatban! Melyik az a pont, amikor a logikus érvelés nem elég már, és a hitnek – a szilárd és józan hitnek – kell átvennie az irányítást?

EGW idézet

Ha Nátánael a rabbik vezetésében bízott volna, nem találta volna meg Jézust. Amit maga látott és tapasztalt, az tette tanítvánnyá. Így van ez ma is, az előítélet sokakat tart vissza a helyes úttól. Milyen más eredményre jutnának a „jöjj és lásd meg” elv alapján!
Amíg valaki az emberi tekintély vezetésében bízik, nem juthat el a megmentő igazság ismeretére. Nátánaelhez hasonlóan, a magunk számára kell tanulmányoznunk Isten Igéjét és imádkoznunk a Szentlélek világosságáért. Ő, aki látta Nátánaelt a fügefa alatt, minket is látni fog az imádság titkos helyén. A világosság országának angyalai közel vannak azokhoz, akik alázatosan keresik az isteni vezetést. […]
Mindazok, akik Istennek szentelték magukat, a világosság közvetítőivé válnak. Isten eszközeivé lesznek, kegyelmének gazdagságát átadják másoknak is. Megígérte: „Adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék 34:26)
Fülöp azt mondta Nátánaelnek: „Jer és lásd meg!” (Jn 1:47) Nem kérte, hogy fogadja el mások meggyőződését, hanem arra buzdította, nézze meg ő maga Krisztust. Ma, amikor Jézus a mennyben van, tanítványai képviselik Őt az emberek között. A lélekmentés egyik leghatékonyabb módja, ha mindennapi életünkkel példázzuk jellemét. Másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira attól függ, amit mondunk, inkább attól, amik vagyunk. Az emberek harcolhatnak vagy dacolhatnak érveinkkel, ellenállhatnak felhívásainknak, de az önzetlen szeretetet sugárzó élet olyan érv, amelynek nem tudnak ellentmondani. A Krisztus szelídségével jellemezhető következetes élet hatalom a világon. […]
Nátánael első hitvallása teljes, komoly és őszinte volt, ezért kedves zeneként hallatszott Jézus fülében. „Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.” (Jn 1:51) Az Üdvözítő örömmel tekintett a reá váró munkára: hogy a szegényeknek az örömhírt prédikálja, a töredelmes szíveket meggyógyítsa és Sátán rabjainak szabadulást hirdessen. Azokra a becses áldásokra gondolt, amelyeket az embernek hozott, és így folytatta: „Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Jn 1:52)
Krisztus tulajdonképpen itt azt mondja: a Jordán partján megnyílt a menny, és a Szentlélek galambként reám szállt. Az a jelenet csupán jele volt annak, hogy én Isten Fia vagyok. Ha hisztek bennem, hitetek megelevenedik. Meglátjátok, hogy az ég megnyílik, és soha többé nem zárul be. Én nyitottam meg nektek. Isten angyalai felszállnak, felviszik az Atyához a szűkölködők, nyomorultak imáit, majd leszállnak az ember gyermekeihez, és áldást, reményt, bátorítást, segítséget és életet hoznak.
Isten angyalai szüntelenül kapcsolatot tartanak a menny és a föld között. Krisztus csodáit a betegekért és szenvedőkért Isten erejével, az angyalok szolgálata révén vitte véghez. Minden isteni áldás Krisztuson keresztül, mennyei követeinek szolgálata által árad ránk. Azzal, hogy Üdvözítőnk emberi természetet öltött magára, egyesítette a saját valamint Ádám bukott fiainak és leányainak érdekét, így képviseli őket a mennyei trón előtt. Ezáltal Krisztus közbenjáróvá vált Isten és ember között – közöttünk és mennyei Atyánk között. – Jézus élete, 140–143. o.

Jézus azt mondta, hogy ha van hited, akár csak mustármagnyi is, hegyeket mozdíthatsz el (Mt 17:20). Aki látott már mustármagot, tudja, mennyire apró. Igen, ha van hited, még ha parányi is, nagy változások történhetnek. A hit tehát rendkívül fontos. Elég erősnek is kell lennie ahhoz, hogy valami emberfelettit cselekedjen. Ugyanakkor, akárcsak a mustármag, amely nagy fává nő (Mt 13:31-32), a hitünknek is növekednie kell, nem maradhat statikus. Igazából már az alapvető kapcsolat kialakításához is szükség van a hit egy bizonyos mértékére (Róm 12:3).

4. Mit mond Ef 2:8 verse a megváltásban szerepet játszó hitről? Miért nem állíthatja senki, hogy „azért nincs hitem, mert nekem Isten nem adott”?

Először is muszáj megértenünk, hogy a hit nem anyagi dolog, hanem az ember válaszreakciója a Lélek ösztönzésére. Isten a jóságos kezdeményező, aki Szentlelke által magához von, ha hagyjuk (Jer 31:3). Kegyelemből, hit által üdvözülünk, ami válasz Isten kegyelmére, amit Jézus halála által nyerünk. Isten megment bennünket, mert hiszünk Őbenne, kegyelmének eredményeként. Mindez az Istennel való kapcsolatunk szívében kap helyet.
Emlékeznünk kell arra is, hogy a hit nem érzés. „Sokan nem gyakorolják a hitet, amelyet joguk és kötelességük lenne gyakorolni, mert arra várnak, hogy megérkezzen az a bizonyos érzés, amelyet csak a hit hozhat el. A hit azonban nem érzés… A hitet nekünk kell gyakorolnunk, de az örömteli érzés és az áldás Isten ajándéka” (Ellen G. White: Early Writings. 72. o.).
Egyesek úgy vélik, hogy azért nincs hitük, mert nem érzik magukat közel Istenhez, vagy mert nem érzik magukat olyannak, amilyennek szerintük keresztényként lenniük kellene. A hívő élet a hitről és a bizalomról szól, nemcsak kellemes időkben, hanem a sötétben, az élet viharaiban is, vagy amikor nem igazán érted, mi történik veled. Az érzéseink nem uralkodhatnak a vallási tapasztalatainkon vagy az Istennel való kapcsolatunkon. Éppen akkor kell gyakorolni a hitünket és igyekezni Istenre támaszkodni, amikor azt gondoljuk, hogy távol vagyunk tőle (ahogy Mk 9:24 versében az apa tette).

Keresd ki a következő bibliai igéket, és a hit cselekedeteként igényeld ezeket, hogy erősítsd a kapcsolatodat Istennel (2Krón 15:7; Lk 7:50; Róm 3:23-26; Zsid 12:1-2)! Mond el ezeket hangosan, az imád részeként!

EGW idézet

Ma reggel fáradtnak érzem magam. Elmém fölött ködfelhők lebegnek, de elutasítom az ellenséget, amely azt sugallja, hogy ne bízzak az Úrban. Számomra most jött el az ideje annak, hogy megharcoljam a hit nemes harcát. Most van szükségem arra, hogy a szeretet által munkálkodó, kitartó hit megtisztítsa a lelkemet. Ezért még több buzgósággal keresem az Urat.
Az Úr prófétája üzenetet vitt Asának: „Az Úr van veletek, ha ti is ővele lesztek; ha őt keresitek, megtaláljátok; de ha őt elhagyjátok, ő is elhágy titeket.” (2Krón 15:2) Szívem gyarapszik a hitben. A hit nem érzelem és nem látás. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11:1)
Délután három órától a Rechabite’s Hallban Fil 4:4–7 verseiről beszéltem: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Én hiszem, hogy ez az ígéret nekem szól, és ezért személyesen a magamévá teszem. Az ígéret önmagában értéktelen, ha nem hiszek teljes mértékben abban, hogy aki az ígéretet adta, képes teljesíteni is azt az Ő végtelen hatalma által.
Az Úr a hit üzenetét adta ajkamra. Leginkább azzal gyalázzuk meg Istent, hogy nem bízunk az Ő szavában. Az érzelmekben nem érdemes bízni. Az érzések által táplált és fenntartott vallás értéktelen. A Szentírás olyan alap, amelyre teljes biztonsággal támaszkodhatnak reményeink, és az Isten Igéjébe vetett bizalmunk által erősödünk meg, és kapaszkodunk a korszakok Sziklájába. Akkor majd választ talál Pál imája: „Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg értetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében.” (Kol 1:9–10) – This Day with God, 156. o. (május 27.)

5. Tanulmányozd ma a hit nagyszerű leírását, A zsidókhoz írt levél11. fejezetét! Először olvasd el hangosan elejétől a végéig! Majd olvasd el újra, és írd le a gondolataidat a következő pontok alapján!

•    Olvasd újra a Zsid 1:1. verset! Miben reménykedsz a mára vonatkozóan, amit nem látsz? (Gondolj a közvetlen szükségleteidre és az örökkévalósággal kapcsolatos vágyaidra is!)

•    Milyen szerepe van a hitnek a bizonyságtételedben és a megtérésedben?

•    Olvasd újra a Zsid 1:3. verset Istenről és a teremtésről! Miért az a legkönnyebb több szempontból is, hogy hittel elfogadjuk az alkotó Isten létezését?

•    Olvasd újra a Zsid 1:6. verset, és írd le az üzenetét a saját szavaiddal!

•    A Zsid 1:7-40. versek bemutatják néhány bibliai hithős életét. Miért a hit az a központi tényező, amely meghatározza ezeknek az embereknek a kapcsolatát Istennel?

Egy kicsinyke hit is (mint egy mustármag) lehet erős, és mindössze erre van szükséged, hogy növekedj az Istennel való kapcsolatban (Mt 17:20). Amíg kész vagy együttműködni vele, Isten segít, hogy a hited növekedjen.
A hit abból származik, hogy hallod Isten szavát az Igéből, a Bibliából (Róm 10:17). Kötelezd el magad a napi igetanulmányozás és ima mellett!
Kérd Istent, hogy növelje a hitedet (Lk 17:5) – ahogy az apa tette, aki megszállott fiával Jézushoz ment: „A gyermek apja pedig könnyek között tüstént így kiáltott: Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben” (Mk 9:24, ÚRK)! Elismerhetjük hitetlenségünket és kérhetjük Őt, hogy növelje a hitünket.
A hit és a kétség jelen lehet egyszerre (Mk 9:24). Ne sétálj el egyszerűen Istentől, csak mert vannak megválaszolatlan kérdéseid! Valóban fontos „félelemmel és rettegéssel” dolgozni a megváltásodon (Fil 2:12-16), hogy végül „saját” hited legyen, nem valaki más hite, amit kölcsönöztél, ahogy azt az öt szűz próbálta elérni (Mt 25:8).
Válaszolj a Szentlélek késztetésére, és kérd, hogy még erőteljesebben legyen jelen az életedben!
Gyakorold a hitedet! Emlékezz rá, hogy a hit nem csupán érzés, inkább döntés, hogy bízni fogsz. Emlékezz rá, hogy az élet sötét óráiban, amikor nem látod Istent, Ő akkor is veled van (2Kor 5:7)!
Személyes hálaimádban köszönd meg Isten hűségét, és gondolkodj el a „Hűséged végtelen…” kezdetű ének szavain!

EGW idézet

Lehet, hogy az Istennel szoros kapcsolatban állóknak nem virágzó a földi élete; gyakran súlyos próba éri, szenvedés, szerencsétlenség, nyomorúság sújtja őket. Józsefet megrágalmazták, üldözték, mert megőrizte erényét és becsületességét. Dávidot, Isten választott hírnökét, ragadozó vadként üldözték gonosz ellenségei. Dánielt az oroszlánok vermébe vetették, mert igaz és tántoríthatatlan volt Isten iránti hűségében. Jób meg lett fosztva világi javaitól, és olyan betegség sújtotta a testét, hogy még a rokonai és barátai is irtóztak tőle. Mégis megtartotta feddhetetlenségét és Isten iránti hűségét. Jeremiás mindenki ellenére hirdette az Isten által szájába adott szavakat. Félreérthetetlen bizonyságtétele úgy felbőszítette a királyt és a fejedelmeket, hogy undorító verembe dobták. Istvánt megkövezték, mert nem tudták rávenni, hogy ne hirdesse Krisztust, a megfeszítettet. Pált bebörtönözték, megbotozták, megkövezték, végül pedig kivégezték, mert hűséges hírnökként vitte el az örömüzentet a pogányokhoz. A szeretett Jánost Pátmosz szigetére száműzték, „az Isten szaváért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért”.
Az isteni hatalom általi emberi állhatatosság példái tesznek bizonyságot a világ előtt Isten ígéreteinek hűségéről – az Úr maradandó jelenlétéről és fenntartó kegyelméről. Amint a világ ezen alázatos embereket nézi, nem tudja, milyen erkölcsi értéket képviselnek Isten szemében. A hit cselekedete: nyugodt lélekkel megbízni Istenben a legsötétebb órában, bármilyen súlyosan megpróbálva és viharverten azt érezni, azt tudni, hogy mennyei Atyánk áll a kormánynál. Egyedül a hit szeme képes túltekinteni az idő és érzékek világán, egyedül a hit szeme képes nagyra tartani az örök gazdagság értékét. A nagyhatalmú hadvezér nemzeteket hódít meg, és leigázza a félvilág hadait, mégis csalódottan és száműzetésben hal meg. A bölcs felkutatja a mindenséget, és mindenüvé követi Isten hatalmának megnyilvánulásait, és csodálja bennük az összhangot, de gyakran elmulasztja a lélegzetállító csodadolgokban felismerni a kezet, amely mindezt alkotta. „Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.” Isten ellenségei 
nek jövőjét nem ragyogja be a dicső halhatatlanság reménye. De a hit eme hősei olyan örökség ígéretével bírtak, mely értékesebb bármilyen földi gazdagságnál – olyan örökséggel, amely ki fogja elégíteni a szív vágyakozásait. Lehet, hogy senki sem tud róluk, s a világ sem ismeri el őket, mégis a menny könyveiben honpolgárokként jegyezték be őket. Magasztos nagyság, a dicsőség tartós, túláradó, örök mértéke lesz azok jutalma, akiket Isten mindenek örökösévé tesz. – Lift Him Up, 328. o.

Amikor a világtörténelem a végéhez közeledik, úgy jelenik meg Isten népe a hármas angyali üzenet összefüggésében, mint akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.

6. Olvasd el Jel 14:12 versét! Mit jelent a „Jézus hite” kifejezés?

Ha megnézed, hogyan értették meg a hetednapi adventisták a hit általi megigazulás tanát, azt látod, hogy az 1890-es években Jézus hitének és a hármas angyali üzenetnek a tanítása nagy hangsúlyt kapott az egyházban. Egészen addig kiemelten hangsúlyozták a törvényt, így szükség volt az evangélium nyomatékosítására. Ellen G. White így összegzi: „Az adventisták hirdették Isten parancsolatait, de Jézus Krisztus hitének nem tulajdonítottak hasonló jelentőséget, s így nem adtak lehetőséget arra, hogy a törvény és az evangélium kéz a kézben járjon” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 3. köt. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 155. o.). Bár A zsidókhoz írt levél felsorol hithősöket, egyikük hite sem mérhető a Jézuséhoz.

7. Olvasd el Mt 26:36-42 verseit! Mit mond a szakasz Jézus hitéről ebben a kritikus helyzetben?

Amikor Jézus hitével rendelkezünk, ez nem csupán azt jelenti, hogy iránta és Igéje iránti engedelmességben követjük Istenbe vetett bizalmát, hanem azt is, hogy nap mint nap élő, aktív tapasztalatként éljük meg a vele való kapcsolatot. Tisztában kell lennünk azzal, és eszerint is kell élnünk, hogy nem lehet üdvözítő kapcsolatunk Istennel anélkül, hogy Jézus a napi életünk középpontjában lenne.
Jézus hitével rendelkezni azt jelenti, hogy Ő bennünk van, a hite a szívünkben él, hiszen Ő a hitünk valódi alapja. A mi hitünk olykor meggyengül vagy meginog, de Jézus méltó (Jel 5:9), és mi részesülhetünk az Ő hitében. Ez a hit egyrészt tükröződik saját tapasztalatainkban, másrészt nekünk tulajdonítatik kegyelmi ajándékaként, amelyben minden hívő részesül.

Mennyire vágysz Jézus hitére? Kérd Istentől alázattal, hogy adja meg neked, és személyes imakérésként igényeld Zsid 11:6 üzenetét: „Uram, hit nélkül lehetetlen tetszeni neked. Hozzád jövök, mert hiszem, hogy te vagy és megjutalmazol, ha kitartóan kereslek. Most is ezt teszem.”

EGW idézet

Isten az örök igazság magasztos alapzatán vezet ki népet a világból – Isten parancsain és Jézus hitén. Az Úr meg fogja fegyelmezni, fel fogja készíteni népét. Nem fognak csoportokra szakadozni, hogy az egyik ebben higgyen, a másik egészen másban, teljesen szembenálló nézetekkel, hogy mind függetlenítse magát a testülettől. A gyülekezetbe helyezett ajándékok és vezető készségek segítségével mindnyájan eljutnak a hit egységére. Ha valaki testvérei nézeteinek semmibevételével alakítja ki a Biblia igazságairól alkotott véleményeit, ha mindenáron a maga eljárását akarja igazolni, ha azt hangoztatja, hogy joga van külön állásponthoz, sőt másokra is rá akarja erőltetni azokat, az illető hogyan tehetne eleget Krisztus imájának? De ha mindenki csak támad, mind ragaszkodva jogához, hogy abban higgyen, s azt hirdesse, ami neki tetszik – tekintet nélkül a testület hitére –, hol lesz már akkor az összhang, mely Krisztus és Atyja közt létezik, s amiért Krisztus könyörgött, hogy megvalósuljon testvérei között?
Isten népet vezet ki, akiket a hit egyetlen nagyszerű alapzatára helyez – Isten parancsaira és Jézus bizonyságtételére. A bibliai igazságok összefüggő, világos és töretlen láncát adta nekik. Az igazság mennyei eredetű, s úgy kutattak utána, mintha rejtett kincset kerestek volna. Úgy ásták fel, hogy gondosan kutatták a Szentírást, és sokat imádkoztak. […]
Isten szíve sosem vágyódott mélyebb szeretettel és szánakozóbb gyengédséggel földi gyermekei után, mint most. Sosem volt idő, mikor Isten készségesebben ne várta volna a kínálkozó alkalmakat, hogy többet tegyen népéért, mint ma. Tanítani fogja és megmenti az általa elrendelt úton való menekülést választókat. A lelki ember felismeri a lelki dolgokat, s mindenütt ott látja Isten jelenlétét, Isten keze művét.
Az ellenség ravasz és gonosz módszerével kivezette ősszüleinket az Éden kertjéből, az ártatlanságból és tisztaságból a bűnbe és kimondhatatlan nyomorúságba. Azóta is egyre pusztít. Ez utolsó időkben minden erejével és mindennel, ami rendelkezésére áll, az emberek romlásba döntésén mesterkedik. Megragad minden furfangot, hogy félrevezesse, megzavarja és elcsüggessze Isten népét. […]
De a meneküléshez előbb el kell fogadnod Krisztus igáját, amit pedig te alkottál magadnak, le kell vetned. Krisztus pusztai győzelme neked is ígéret, hogy nevében győzelmet arathatsz. Egyedüli reményed, üdvösséged, hogy te is győzz, amint Krisztus győzött. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 446–447, 455, 457. o.

Hit által (Róm 5:1) igazulunk meg (megbocsátást nyerünk és helyreáll a kapcsolatunk Istennel). Szintén hit által szentelődünk meg (erőt kapunk, hogy Jézushoz hasonuljunk – ApCsel 26:18). Amikor Jézust behívjuk az életünkbe, Isten gyermekeivé válunk (Jn 1:12), Isten Fiában élünk hit által (Gal 2:20).
„Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét és soha nem ereszti el” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 182. o.).

Ne feledd! Isten minden embernek ad egy bizonyos mértékű hitet, amely a Vele való kapcsolat alapját képezi. Hitünk Szerzőjeként és Beteljesítőjeként az Úr Jézus mindannyiunk számára a hit erejének Példaképe. Amikor úgy érezzük, hogy a hitünk kicsi, és könnyek közt, alázatos szívvel, őszinte imában orcája elé járulunk, Isten csodákat fog tenni az életünkben (ld. Jer 31:2–4, 9, 11–12). Ő fog minket igaz útjain vezetni, hogy többé ne botladozzunk, és békességünk legyen. Az Úr Jézus mindenben tökéletes példa számunkra, és az, hogy az Ő hite van bennünk, olyan jel lesz, amelynek alapján az utolsó napokban Isten népeként tekintenek majd ránk.

Naponkénti tanulmányozásra:

2Krónikák 22

2Krónikák 23

2Krónikák 24

2Krónikák 25

2Krónikák 26

2Krónikák 27

2Krónikák 28;

Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 14. fejezet

1. Miért állítottak ajtónállókat az Úr házának kapuihoz?

2. Miért mondta Joás Amásiának, hogy „Kérlek, maradj otthon!”?

3. Mit „hajigáltak” a tornyok tetején és a kőfal szegletein felállított gépezetek? 

4. Miért alázta meg az Úr Júdát?

5. Mely hivatás értékesebb minden más tudománynál?

Általános áttekintés

Volt egyszer egy király, akinek mindene megvolt ahhoz, hogy boldog legyen, mégis boldogtalan volt az élete, ezért úgy döntött, hogy beutazza a világot, és megkeresi a boldogság titkát. Egy nap, amikor leverten, kedvetlenül sétált az erdőben, egy férfi énekére lett figyelmes. A dal örömmel töltötte el a király szívét. Azt mondta magának, hogy ha a dal ennyi örömet szerzett neki, akkor minden bizonnyal az énekes szíve is tele van örömmel. Csendben a daloló férfi mögé osont, és egy bokor mögé bújva hosszan figyelte őt. A férfi valóban boldognak tűnt. A király kíváncsi lett, hogy mi teszi őt boldoggá, ezért úgy döntött, hogy odalép hozzá, és megkérdezi:
–    Mitől vagy ilyen vidám?
A férfi megijedt, és tanácstalanul nézett a királyra. – Hogyhogy? – kérdezte dadogva.
–    Jól értetted: mitől vagy ennyire boldog? Gazdag vagy?
–    Egyedüli vagyonom ez az ing, ami rajtam van, felséges királyom!
–    Add nekem az ingedet, és én gazdaggá teszlek téged!
A férfi elfogadta az ajánlatot. Odaadta a királynak az ingét egy zsák aranyért cserébe, majd elváltak az útjaik. A király felvette az inget, tett néhány lépést, és újra meg újra végig simogatta az inge anyagát. Semmi sem változott, ugyanolyan boldogtalan maradt.
A történet tanulsága: a boldogság nem az általunk birtokolt vagy bennünk rejlő dolgokon alapszik. Ahogy azt Isten népének bizonyságtételéből látni fogjuk (Zsid 11; Jel 14:12), a hit sem azon alapszik, ami bennünk van.

Magyarázat

Hogyan működik a hit? A kérdés megválaszolásához három bibliaszöveget fogunk megvizsgálni, mindhárom szöveg alapvető fontossággal bír a hit definíciója szempontjából. Az első szöveg a hit egyetlen bibliai meghatározását fogalmazza meg (Zsid 11:1), amelyet az Ószövetség pátriárkái és hithősei is megerősítenek (Zsid 11:4–40). A második szöveg a hit mechanizmusát magyarázza a hit általi megigazulás atyjának tartott Ábrahám tanúságtétele révén (1Móz 15:6). A harmadik szöveg az Isten utolsó időben élő népe (a szentek) „hitéről” szóló tanúságtétel (Jel 14:12).

A hit meghatározása (Zsid 11:1). A Zsidókhoz írt levél 11:1 verse az egyetlen bibliaszöveg, amely meghatározza a hit fogalmát (Zsid 11:1). Pál apostol, a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint a hit két összetevőből áll. Az első „a reménylett dolgoknak valósága” (Zsid 11:1), ami az emberi történelem utolsó eseményére, a „második eljövetelre”, Isten országának eljövetelére utal, ami egyben az a „megígért” dolog, amit „a régebbiek” „nem kaptak meg” (lásd Zsid 11:39).
A hit második összetevője „a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). Ez a szempont az emberi történelem első eseményére, a világ teremtésére utal. Meg kell jegyeznünk, hogy az eredeti szövegben a Zsidók 11:1 versében szereplő „lát” ige (blepomenon) gondolati kapcsolatot létesít a Zsidók 11:3 versében feltűnő „lát” igével (blepomenon), amely a világ teremtésére utal. Más szavakkal, a hit alapja két eseményen nyugszik, és mindkettő teljes mértékben isteni irányítás alatt áll: a világteremtésen és a második eljövetelen. A hit arra hív minket, hogy higgyünk a teremtés nem látott folyamatában, és reménykedjünk Krisztus még nem látott, még be nem következett visszatérésében. A hit alapvető megértése tehát e két eseményen alapul: a teremtésen és a második eljövetel reményén. Bizonyára nem véletlen, hogy ez a kettősség a Szentírás kanonikus szerkezetében is jelen van. A Biblia a teremtéssel kezdődik (1Móz 1:1–2:1) és az Úr eljövetelével végződik (Jel 22:20). Az Ószövetség is ugyanazt a kanonikus szerkezetet követi: a teremtéssel kezdődik, és vagy az „Úr napjának” eljövetelével (ld. Mal 4:5), vagy a babiloni száműzetésből való visszatérés és a szombatév reményével ér véget (2Krón 36:21–23).
Érdemes megjegyezni, hogy ez a szerkezeti minta a Szentírás más tartalmi egységeiben is igazolható, amint azt az alábbi példák is mutatják:
(1) Mózes első könyve a teremtéssel kezdődik, és az ígéret földjének kilátásával, végül pedig a feltámadás reményével zárul, amint azt József különleges kérése is sugallja: „Vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal!” (1Móz 50:24–26). (2) A Pentateukhosz a teremtéssel kezdődik, és ugyanazzal a kilátással, az ígéret földjével és a feltámadás reményével zárul (5Móz 34:4–6). (3) Ézsaiás könyve azzal indít, hogy Isten felszólítja az eget és a földet, hogy tanúskodjon az ő népével szemben érzett sérelmeiről, majd azzal ér véget, hogy Isten új eget és új földet teremt, s a megváltott emberiség szombatról szombatra örökké imádni fogja Őt (Ézs 66:22–23). (4) Prédikátor könyve a teremtéssel kezdődik (Préd 1:1–11) és az eszkatológiai ítélettel végződik (Préd 12:14). (5) Dániel könyve az étkezés próbatételével indít, amely a teremtéskor adott táplálkozási elvekre utal (Dán 1:12; vö. 1Móz 1:29), és a második eljövetellel, „a végfelé”, „a napoknak végén” bekövetkező feltámadás napjával zárul (Dán 12:13). (6) János evangéliuma szintén a teremtéssel kezdődik (Jn 1:1–10), és a második eljövetel perspektívájával végződik (Jn 21:22–23).
Ábrahám hite. Isten messianisztikus látomása hitre ösztönözte Ábrámot a jövőjét illetően. A csillagokat az égen Isten ígéretének szemléltetéseként értelmezte, aminek nyomán a hit megerősödött a lelkében. A héber he'emin ige (jelentése „hisz”) többet sugall érzelmi vagy intellektuális folyamatnál (ahogy a magyar nyelvben is, a szerk. megj.). „Hinni” többet jelent, mint egyszerűen egy hitvalláshoz vagy vallási meggyőződéshez ragaszkodni. A héber nyelvben a „hisz” ige jelentésében történeti és kapcsolati jelleg rejlik, amint azt az 'aman („szilárd”, „megbízható”) szógyök is sugallja, különösen akkor, ha a tárgyat a be prepozíció („benne”, „rajta”) előzi meg. Istenben bízva Ábrám meg volt győződve arról, hogy lesznek utódai. Ezt a fajta bizalmat – hitet, meggyőződést – Isten „igazságnak” tulajdonította. Isten a „tulajdonít” ige alanya, mivel a neve közvetlenül megelőzi az igét. Ezt az értelmezést támasztja alá a yekhaseb ige („számít”, „tulajdonít”) passzív (nifal) igemódban történő használata ugyanabban az idiomatikus kifejezésben, más helyeken (3Móz 7:18; vö. Zsolt 106:31), ahol ugyancsak Isten az alany. Ez a szóhasználat azt mutatja, hogy Ábrahám hitét az Isten igazságul tulajdonította neki (Zsolt 106:31).
Az ilyen hit igazságnak, feddhetetlenségnek minősül. Emberi erőfeszítések és cselekedetek nem eredményezhetnek feddhetetlenséget; az igazság és a feddhetetlenség Isten ajándéka. Az 1Mózes 15:6 versében szereplő kijelentést akkor érthetjük meg igazán, ha azt az Ábrahám korában elterjedt ókori egyiptomi hiedelmek fényében vizsgáljuk. Mindkét rendszerben a „tulajdonítás” és az „igazság” a jogi nyelv tartozéka, és a „tulajdonítást” az „igazság” értékelésére használják. A két szemlélet azonban alapvetően eltér egymástól. Az ókori Egyiptomban az ember igazságának értékét az ember cselekedeteinek a Maat istennő (igazságának) súlyával való egybevetése alapján értékelték, illetve határozták meg. Ebben a rendszerben az emberektől elvárták az isteni feddhetetlenséget, és ennek megléte vagy hiánya alapján hoztak az emberre nézve kedvező vagy megrovó ítéletet. Ezzel szemben Ábrám igazsága az ő érdekeit szolgáló isteni cselekedetek alapján értékelendő. Bibliai szemszögből az
„igazság” vagy „feddhetetlenség” (tsedaqah) kifejezetten isteni tulajdonság (Ézs 45:24; Dán 9:7), ezért azt csakis Isten ajándékozhatja az embernek (5Móz 6:25; 24:13; Ézs 45:24; Zsolt 24:5). Ami Ábrahámot igazzá teszi, az nem cselekedeteinek összessége, hanem az, hogy hajlandó Istennek az ő érdekeit szolgáló cselekedeteire hagyatkozni (Róm 4:2–4).
 
A végidején élő szentek hite. Az Ó és az Újszövetség kanonikus integrációjának közvetlen alkalmazása a „törvény és az evangélium” közötti kapcsolat, amelyet Ellen G. White is használ „megkülönböztető” nevünk értelmezésekor (ld. Selected Messages, 2. köt., 385. o.). Szintén jelentős tény, hogy ezen összefüggés alapján a „hetednapi adventisták” nevét jogilag is elfogadottnak tekintették ahhoz, hogy lefektessék a Hetednapi Adventista Egyház történelmi alapjait: „Mi, alulírottak, ezúton egyházként egyesülünk, és felvesszük a »hetednapi adventisták« nevet, fogadalmat téve arra, hogy megtartjuk az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (The Advent Review and Sabbath Herald, 1861. október 8.).
Nyilvánvaló, hogy ez a hitvallás a Biblia utolsó könyvének apokaliptikus szövegében is megtalálható. Jelenések 14:12 versében a „szentek” azok, „akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. A „törvény” és a „Jézus hite” több, mint pusztán az engedelmesség konkrét cselekedete, több, mint elvont, spirituális hit. A kifejezés nyelvtani felépítése valójában arra utal, hogy a két cselekedet ugyanannak az igazságnak a tartozéka, két lehetséges árnyalattal: a törvénynek való engedelmesség voltaképpen a Jézus hite. A bibliai gondolkodás szerint ugyanis a hit maga az igazság (ld. 1Móz 15:6). A „Mózes törvényének” és az Úr Jézus eljövetelébe vetett hitnek az összeegyeztetése jellemzi Illés üzenetét a vég idején (Mal 4:4–6), és képezi az Ó és az Újszövetség, azaz a „két tanúbizonyság” küldetését (Jel 11:3–6).

Alkalmazás

Tanács a tanító számára: Oszd meg a csoportodban az alábbiakban felsorolt elveket, amelyek segíthetnek hitünk és imaéletünk megerősítésében! Kérj meg valakit, hogy olvassa fel Máté 15:21–28 szakaszát, valamint a lentebb felsorolt tanácsokat, majd beszéljétek meg ezeket a csoportban! Válaszoljatok az Alkalmazás végén feltett kérdésekre!
1.    elv: Úgy imádkozzunk és viselkedjünk, mint akik meg vannak győződve arról, hogy Isten meghallgatta kéréseinket, és már válaszolt is rájuk (vagy hamarosan válaszolni fog)!
2.    elv: Ne aggódjunk a hitünk „állapota”, vagy jelenlegi helyzetünk miatt! Bízzunk Istenben, és haladjunk tovább az Úr által kijelölt utunkon!
3.    elv: Tanuljunk meg Istennel járni és engedelmeskedni az Ő parancsolatainak, még akkor is, ha emiatt nehézségekkel (státuszunk, barátaink elvesztésével) kell szembenéznünk!
1.    Mit jelent igaz, alázatos hittel követni Istent?
2.    Hogyan nyilvánul meg az Istenbe vetett igaz, alázatos hit?