GYAKORLATIAS IMÁDSÁG

E heti tanulmányunk: 1Királyok 19:1-18; Dániel 9:4-19; Máté 6:5-15; Lukács 11:24; Róma 8:26-27

Milyen az imaéleted? Milyen gyakran imádkozol? Mennyire buzgón? Milyen várakozással? Naponta imádkozol vagy csak vészhelyzetekben? Folyton valamilyen kéréssel keresed meg Istent vagy dicséred is Őt? Imádkozol reggel, étkezés előtt és mozgalmas napod közben is megállsz egy imára? Lehet, hogy már voltál részese rendszeres imacsoportnak, vagy akár átélted azt is, milyen éjjel-nappal imádkozni. Tapasztaltad már Isten erejét és jelenlétét az imádságon keresztül – azt az erőt, amely mindent megváltoztat az életedben?
Az ima folyamatos kapcsolat köztem (a szőlővessző) és Jézus (a Szőlőtőke) között. „Ha növekedni és virágozni akarunk, folyamatosan kapnunk kell a nedvet és a tápanyagot az élő Szőlőtőkétől, mivel arról leválasztva nincs erőnk” (Ellen G. White: Early Writings. 73. o.). Ez az állandó ima áldása. Isten meghallgat, és mindig a maga idejében, a maga tökéletes módján válaszol – habár lehet, hogy nem mindig úgy, ahogy azt várnánk.
A héten más imádkozó embereket nézünk meg a Bibliában és megvizsgáljuk, milyen gyakorlati módon erősödhetünk meg az imádságban a mindennapi életünkben.

Május 16. – Az egészség napja

EGW idézet

Imáinkat jellemezze mélységes szükségérzet és égő vágy, különben nem talál meghallgatásra. De nem szabad belefáradnunk és abbahagynunk a könyörgést, ha nem kapunk választ azonnal. „Erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” (Mt 11:12) Az „erőszakos” kifejezés itt a vágyra, a szent komolyságra utal, amely megmutatkozott Jákob életében is. Nem nekünk kell kiváltanunk ezt a vágyat, hanem kéréseinkkel járuljunk nyugodtan és kitartóan a kegyelem királyi széke elé. A mi dolgunk megalázni lelkünket Isten előtt, megvallani bűneinket és hittel közeledni Istenhez… Az Úr szeretné kinyilatkoztatni előttünk gondviselő kegyelmét. Imáink Istent dicsőítsék, nem pedig önmagunkat. […]
Isten nagy megtiszteltetésben részesített, megmutatta, hogy menynyire értékel bennünket. Áron vétettünk, Isten fiának drága vérén. Ha az Úr öröksége lelkiismeretesen követi az Igét, imáikra válaszként áldása nyugszik meg rajtuk. „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” (Jóel 2:12–13)
A lélek csendes imában tárulkozzon ki Isten kutató szemei előtt… A titkos ima felettébb értékes, mely alatt a lélek közösségbe kerül Istennel! Ezt az imát csak az imákat hallgató Isten hallja. Egyetlen kíváncsi fülnek sem szabad hallania a nehéz kéréseket. A lélek nyugodtan, de égő vággyal emelkedjen föl és ragadja meg Isten karját, aki titkon lát, de akinek a füle kész meghallgatni a szívből fakadó imát. Aki egyszerű hite által szoros kapcsolatba kerül Istennel, begyűjti a mennyei fénysugarakat, hogy megerősödjön a Sátánnal vívott küzdelemre. – That I May Know Him, 272. o.
 
A családi körben és a nyilvános helyen elmondott imának megvan a maga szerepe, azonban a lelki életet az Istennel való személyes, titkos érintkezés tartja fenn. Mózes látta a hegyen a csodálatos sátor képét, amely Isten dicsőségének lakhelyéül szolgált. A hegyen, egyedül Istennel – az imádság titkos helyén – az emberiség megmentéséről, e dicsőséges célról elmélkedjünk. Ezen a módon képesek leszünk jellemünket úgy átalakítani, hogy az ígéret megvalósulhasson: „Lakozom bennük és közöttük járok; leszek nékik Istenük, és ők az én népem lesznek.” (2Kor 6:16) […]
Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierőnek. Semmilyen más eszköz nem tudja helyettesíteni; megőrzi a lélek egészségét. Az ima közvetlen összeköttetésbe hozza a szívet az élet forrásával és erőt ad a keresztény tapasztalatoknak. Ha az imát elhanyagoljuk, vagy csak alkalomszerűen imádkozunk, akkor elveszítjük kapcsolatunkat Istennel; a lelki képességek életereje elvész, a vallásos tapasztalatok nélkülözik az egészséget és az erőt. – Az evangélium szolgái, 254–255. o.

A hűséges Illés gonosz időkben élt, Akháb király sok mindent elkövetett, amivel „még jobban haragra indította az URat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte” (1Kir 16:33, ÚRK). Élete egyik legdrámaibb pillanata minden bizonnyal a Kármelhegyi összeütközés volt a hamis prófétákkal (1Királyok 18). Az elképesztő történet csúcspontján Akháb és országa saját szemével láthatta, hogy az Úr valóban válaszol az imára. Ami történt, felejthetetlen pillanat Izrael történetében, ezért is lep meg minket a történet folytatása.

1. Olvasd el 1Kir 19:1-18 verseit, külön figyelve Illés imájára és Isten reakciójára! Mi áll Illés csüggedésének mélyén ebben a helyzetben? Miben különbözik Isten válasza attól, amit a Kármel-hegyen adott?

Habár az adott napon Isten a próféta minden imakérését meghallgatta, Illés érzelmi, mentális és fizikai állapota megtört. Aznap tapasztalta a hatalmas győzelem ízét Istennel, mégis a kimerültség egy pillanatában a halálfélelme felülkerekedett a hitén. Ami igazán szembetűnő a történetben, hogy bár Illésen erőt vesz a csüggedés és a csalódottság, Isten kedvesen és törődéssel közelít hozzá, ételt és italt ad neki ismét (1Kir 19:5-6) – éppen annyit, ami kitart negyven napon és negyven éjjelen át (1Kir 19:8). Amikor pedig Isten végül megjelenti magát neki, az egészen más, mint ahogy azt korábban tette.
Időnként Isten nagyon közvetlenül, erőteljesen és minden kétséget kizáróan válaszol a kérésünkre. Ez erősíti a hitünket, és ilyenkor érezzük az Atya közelségét az életünkben. Máskor viszont bizonytalankodunk, engedünk a kísértésnek, azt gondolva, hogy túl nehéz megingathatatlan hittel követni Istent. A válaszait keressük, olyan módon, ahogy egyébként számítanánk rá, nem gondolva bele, hogy az Ő gondolatai és útjai sokkal magasabbak és szélesebbek a mieinknél (Ézs 55:8-9). Ha csak a teremtés példáját vesszük, mennyi mindent nem értünk ezzel kapcsolatban, így nem kellene meglepődnünk azon, hogy hányféle olyan útja lehet Istennek, amit egyáltalán nem értünk.

Jó és szerető Atyánk pontosan tudja, mire van szükséged. Miként maradhatsz elég nyugodt ahhoz, hogy bízz benne és a szemedet minden körülmények között rajta tartsd? Beszélj most vele erről!

EGW idézet

Illés tapasztalata fontos tanulságokat közvetít számunkra. Amikor a Kármelen volt és esőért imádkozott, Isten próbára tette a hitét, Illés azonban kitartott, és tovább imádkozott… Ha a hatodik alkalom után csüggedten feladta volna, kérését nem hallgatta volna meg Isten, de ő mindvégig kitartott, és választ kapott. Nem olyan Istenünk van, aki nem hallja fohászainkat. Ha próbára tesszük az Igéjét, megjutalmazza hitünket. Azt akarja, hogy érdekeink az Ő érdekeivel fonódjanak egybe, és ha ez megtörténik, biztonságban lévén megáldhat minket: nem magunkat dicsőítjük, amikor áldások áradnak ránk, hanem egyedül Istent. Atyánk nem mindig hallgatja meg első kérésünket. Ha így tenne, azt hinnénk, hogy jogunk volt a ránk árasztott áldásokra. Ahelyett, hogy megvizsgálnánk szívünket, hogy lássuk, van-e benne dédelgetett gonoszság, rejtegetett bűn, figyelmetlenek lennénk, és nem ébrednénk tudatára annak, hogy teljes mértékben tőle függünk, és szükségünk van a segítségére.
Illésnek egészen addig a szintig kellett megalázkodnia, ahol már nem önmagának tulajdonította a dicsőséget. Ez a feltétele imáink meghallgatásának, mert így csakis Őt dicsőítjük. Az emberek dicsérete nagy gonoszt szül. Egyik ember dicséri a másikat, s ily módon késztetést éreznek saját maguknak tulajdonítani az érdemeket. Azzal, hogy felebarátaitokat dicséritek, csapdát állítotok a lelküknek, és Sátán ügyét szolgáljátok… Csakis Isten érdemes a dicsőségre. – Az imádság, 139. o.

A szolga figyelt, amíg Illés imádkozott. Amint Illés saját szívét vizsgálta, egyre kevesebbnek és kevesebbnek látta magát mind a saját értékelése szerint, mind Isten szemében. Úgy tűnt előtte, hogy ő semmi, és Isten a minden; mikor arra a pontra ért, hogy önmagát semminek látta, mikor mint egyedüli erejébe és igazságosságába, a Megváltóba kapaszkodott, a felelet megérkezett. – Isten fiai és leányai, 206. o. (július 18.)

2. Van-e valami az életedben, amiért hosszú ideje, talán évek óta imádkozol, és úgy érzed, hogy Isten még mindig nem hallgatott meg? A Biblia arra biztat, hogy kérjünk, és adatik nékünk (Mt 7:7), amennyiben Isten akarata szerint tesszük ezt (1Jn 5:14). Hogyan értelmezed ezeket az ígéreteket?

Anna esete jó példa arra, amikor egy odaszentelt életű asszony különleges dolgot kér (1Sám 1:10-17). Először úgy tűnik, Isten nem hallgatta meg az imáit, de ő kitartó volt, s végül Isten válaszolt neki, mégpedig a tökéletes időpontban és az Ő akarata szerint. Néha a várakozás segít elmélyíteni a kapcsolatunkat Istennel, mivel ilyenkor megtanulunk jobban bízni benne. Zsolt 62:9 verse így szól: „Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.” Bízzatok! Bízunk benne, hogy tényleg tudja, mi a legjobb nekünk, még akkor is, ha nem kapunk azonnali választ az imáinkra? Bízunk abban, hogy végül válaszol majd, a tökéletes pillanatban és a legtökéletesebb módon? Néha nem olyan gyorsan kapunk választ az imáinkra, amint várnánk vagy ahogy reméljük. Milyen tanácsot ad ezzel kapcsolatban a Biblia?

• A saját akaratod helyett Isten akaratát keresd (Mt 6:10; 1Jn 5:14-15)!
• Gondold végig a motivációidat (Péld 16:2; Jak 4:3)!
• Gondold végig, nincs-e dédelgetett bűnöd (Zsolt 66:18; Péld 15:29; 1Pt 3:12)!
• Maradj Istenben, Igéje mellett (Jn 15:7)!
• Hittel imádkozz (Mt 21:22; Mk 11:24; Zsid 11:6; Jak 1:6)!
• Gondold végig, milyen a szíved állapota – alázatos vagy büszke (Jak 4:6; 1Pt 5:6)!
• Légy kitartó (1Thessz 5:17-18)!
• Bocsáss meg másoknak (Mk 11:25-26)!
• És végül, Isten látja a teljes képet, és pontosan tudja, mi a legjobb nekünk ( Jer 29:11-13; Róm 8:28; Ef 3:20). A válasza néha csupán az, amit Pálnak adott: „Elég néked az én kegyelmem” (2Kor 12:9).

Van egy kulcsfontosságú tényező, amely meghatározza, miként reagálunk a látszólag meg nem válaszolt imákra, ez pedig az a kép, ami Istenről él bennünk. Ha úgy látjuk Őt, mint aki távol van, és nem igazán érdekeljük Őt, akkor a kapcsolatunk gyengülni fog. Ha ilyen érzéseink vannak, keressünk bizonyítékokat a Bibliában Isten szeretetére, törődésére, és imádkozzunk, hogy az eltorzult istenképünk tisztuljon ki!

EGW idézet

A szíriai Naámán megkérdezte Isten prófétáját, miként gyógyulhatna ki undorító betegségéből, a leprából. Elizeus azt üzente neki, hogy fürödjék meg hétszer a Jordánban. Miért nem követte azonnal Elizeusnak, Isten szolgájának utasítását? (…) Megaláztatásában és csalódottságában haragra gerjedt, s dühében megtagadta, hogy engedelmeskedjék az egyszerű utasításnak, melyet Isten embere mondott.
„Íme, én azt gondoltam, hogy majd kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. Avagy nem jobb-e Abana és Parpár, Damaszkusz két folyóvize Izráel minden vizénél? Avagy nem fürödhetném-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Ily módon megfordulván nagy haraggal elment. Szolgálója azonban lelkére beszélt: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna a próféta néked, avagy nem tetted volna-e meg? Mennyivel inkább, mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?”
E főember méltóságán alulinak tartotta, hogy a kicsiny Jordánban fürödjön. Az említett két folyó sokkal szebb volt. Lugasok és fák vették körül, bálványokkal a lugasokban. Sokan sereglettek a folyókhoz imádni a bálvány isteneket. Ezért nem lett volna megalázó, ha ott mártózik meg. A próféta utasításának követése azonban megalázta volna kevély, rátarti jellemét. Holott készséges engedelmesség hozza meg a kívánt eredményt. Amint bemerítkezett, meg is gyógyult.
 
A terveink nem mindig azonosak Isten terveivel… Ő, aki jobban ismer minket, mint mi magunkat, sokszor irántunk való féltő szeretete és sorsunk iránti érdeklődése végett nem engedi, hogy saját önző becsvágyunkat kövessük… Jóllehet sok mindent fel kell adnunk érte, de ezt téve csak arról mondunk le, ami a menny felé vezető utunkban akadályoz. […]
Az eljövendő életben napfényre kerülnek azok a titkok, amelyek itt bosszantóak voltak és csalódást okoztak. Végül be fog bizonyosodni, hogy a látszólag meg nem hallgatott imáinkat és meghiúsult reményeinket életünk legnagyobb áldásai közé sorolhatjuk. – Conflict and Courage, 228. o.

Isten, akitől minden áldást kapunk, javainkból bizonyos részt igényel. Így gondoskodik az evangélium hirdetéséhez szükséges anyagiakról. A tizedrész visszaadásával mutatjuk meg, hogy értékeljük ajándékait. De hogyan igényelhetjük áldását, ha megtartjuk magunknak azt, ami az övé?! Ha hűtlen sáfárok vagyunk a földi dolgokban, hogyan várhatjuk el, hogy megbíz minket a menny dolgaival?! Talán itt kell keresnünk a meg nem hallgatott imák titkát. – Krisztus példázatai, 144. o.

Jézus idejében nagyra értékelték az igen hosszú és alaposan kidolgozott imákat, amelyek szinte már előadás jellegűek voltak. Jézus viszont nem igazán tudott jót mondani az efféle imákról (Mt 6:5-8), a „kegyesség” látszatának titulálta ezeket.
A tanítványok látták Jézust imádkozni, és tudták, hogy életének nélkülözhetetlen része volt az ima (Lk 5:16; Lk 6:12; Lk 9:18; Lk 22:41; Lk 24:30; Mk 1:35; Mk 6:46). Ahogy figyelték, látták a különbséget az Ő imája és a vallási vezetők imája között, és megértették, hogy az ima sokkal több annál, mint azt korábban gondolták. Ezért megkeresték Jézust: „Uram, taníts minket imádkozni” (Lk 11:1). Ő megmutatta a tanítványainak (és nekünk), hogyan kell egyszerűen, a köznyelvet használva imádkozni. Megmutatta, hogy az imának őszintének és szívből jövőnek kell lennie.

3. Olvasd el Mt 6:5-15 és Lk 11:2-4 verseit, majd gondold át Jézus imáját a következők szerint!

•    Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben: személyes kapcsolatod felismerése a mindenek Atyjával.
•    Szenteltessék meg a te Neved: Isten szentségének felfedezése arra ösztönöz, hogy figyelemmel és tisztelettel forduljunk hozzá.
•    Jöjjön el a te országod: Vágyakozás Isten visszatérésére, valamint arra, hogy a Lélek bennünk lakjon, amíg Urunk vissza nem jön.
•    Legyen meg a te akaratod, úgy a földön, amint a mennyben: Meghajlás Isten akarata előtt, és könyörgés azért, hogy ez valósuljon meg a mi életünkben; bizalom, hogy Ő tudja, mi a legjobb nekünk. Ez jobb, mint azért imádkozni, hogy a mi akaratunk teljesüljön.
•    Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma: Kérni, ami az élethez kell, fizikai és lelki értelemben egyaránt.
•    Bocsásd meg a vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: Megtérés, bocsánatkérés, továbbá emlékeztető arra, hogy bocsássunk meg mi is azoknak, akik bántottak minket, ellentételezés nélkül, ahogy Isten is teszi.
•    Ne vigy minket a kísértésbe, és szabadíts meg a gonosztól: Védelem és menedék kérése a gonosz elleni küzdelemben (91. zsoltár).
•    Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen: Annak felismerése, hogy Istené minden, amik vagyunk, amink van és amit teszünk. Egyedül Övé a dicsőség (1Krón 29:11).

Mi lenne, ha többet imádkoznál, és minden reggel Istennel kezdenéd a napodat? Mi az, ami akadályoz ebben?

EGW idézet

Krisztus nem azért hagyta ránk ezt az imát [az Úr imádságát – Lk 11:2–4], hogy az emberek ebben a formában ismételgessék, hanem ezzel mutatta meg, hogy milyen legyen az imánk – egyszerű, őszinte és mindenre kiterjedő.
Nagyon sok imából hiányzik a hit. Betanult szöveget, szavak felsorolását használnak egyesek, amiben nincs valós könyörgés. Ezek az imák homályosak és bizonytalanok; nem eredményeznek megkönynyebbülést az imádkozónak, de vigasztalást és reménységet sem.
A formális imákból hiányzik a lelkiség, és arról tanúskodnak, hogy az imádkozó nem érez igazi szükséget. […]
Tanulj meg röviden és tárgyhoz szólóan imádkozni, és pontosan azt kérd, amire szükséged van. Tanulj meg hangosan imádkozni ott, ahol csak Isten hallhatja szavaidat. Ne mondj álságos imákat, hanem küldj forró, érzelemdús könyörgéseket az Úr elé, amelyekkel kifejezed az élet Kenyere iránti lelki éhségedet. Ha a csendes szobánkban többet imádkoznánk, több bölcs ima hangozna el a gyülekezetben is. Véget érnének a kételyekkel teli, tétovázó imák. Amikor nyilvános imádkozásra kerülne sor a testvéreinkkel, fokozhatnánk a találkozó jelentőségét, ha mi magunk teremtenénk meg egy részét a mennyei légkörnek, imádatunk pedig nem csupán külsőség, hanem valóság lenne… Ha a lélek nem érez vonzódást az imaszobában vagy a napi teendők közben, akkor ez meglátszik az imaórákon is. […]
A lélek élete az Istennel ápolt közösségétől függ. Itt hangzanak el a személyes szükségletek, a szív pedig kitárul az új áldások befogadására. Az őszinte ajkakról hála száll fel, a Jézustól kapott felüdülés pedig megnyilvánul a szavakban, a jócselekedetekben és a közösségi áhítatban. Jézus iránti szeretet lakozik a szívben, és ahol szeretet van, azt nem lehet lefojtani, ezért kicsordul. A személyes, csendes ima tartja életben a lelket. Az Istent szerető szív vágyik a vele való kommunikációra, és szent bizalommal hagyatkozik mindenben Őrá.
Tanuljunk meg bölcsen imádkozni, kéréseinket mondjuk el érthetően és pontosan. Imában fejezzük ki a pontos vágyainkat, konkrét kérésekkel járuljunk az Úr elé. „Mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5:16) – Our High Calling, 130. o.

Krisztus folyton olyan dolgokat hallott az Atyától, amit elmondhatott nekünk. „Az a beszéd, amelyet hallotok – mondta Jézus –, nem az enyém, hanem az Atyáé.” „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.” (Jn 14:24; Mt 20:28) Nem önmagáért élt, és nem önmagáért imádkozott, hanem másokért. Önmagával nem törődött, hanem másokkal. Reggelenként – az Istennel töltött órák után – a menny világosságát hozta az embereknek. Naponta részesült a Szentlélek keresztségében. Az új nap hajnalán az Úr felébresztette szendergéséből. Lelkileg megerősítette, hogy szavaival áldást áraszthasson másokra. Az üzenetet közvetlenül Isten trónjától hozta, hogy a megfáradtaknak és lesújtottaknak azt mondja el, amire szükségük volt. „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem – mondta –, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” (Ésa 50:4)
Krisztus imádkozása, Istennel való kapcsolata mélyen érintette a tanítványokat. Egyszer, miután kis időre eltávozott tőlük, imába merülten találták meg. Úgy látszik, nem vette észre őket, és hangosan imádkozott tovább. A tanítványok mélyen megindultak, és amikor Jézus befejezte imáját, így kiáltottak: „Uram, taníts minket imádkozni!” – Krisztus példázatai, 139–140. o.

 

Mt 6:5-15 verseiben Jézus imádkozni tanított. Ennek mintája szerint forduljunk Istenhez akkor is, amikor négyszemközt, vagy a családdal, vagy akár a gyülekezetben imádkozunk, emlékezve rá, hogy az ima beszélgetés Istennel mint Baráttal. Imáinkat gyakran telezsúfoljuk a kéréseinkkel, miközben Jézus annyi más dologért tanított imádkozni.

4. Olvasd el Dániel imáját Dán 9:4-19 szakaszában, és nevezd meg az ima különböző részeit!

Dicséret: A dicséret Isten imádata Önmagáért, és azért, amilyen. Olvasd el a 100. zsoltárt, Isten gyönyörű dicséretét! Gondolkodj Isten sokféle nevéről és lebilincselő jelleméről! Dicsérd Őt, mert Ő a Megváltó, a Szabadító, a Vigasztaló, a Gyógyító, a Jó Pásztor, az Alfa és az Ómega, a Kőszikla, hogy csak néhányat említsünk a megnevezései közül.
Bűnvallás és megbocsátás: Amikor ráébredünk, hogy akivel beszélünk és akiben élünk, az maga Isten, nem hagyhatjuk, hogy bármi visszatartson vagy elszakítson minket tőle. Minél közelebb kerülünk hozzá, annál inkább látjuk értéktelenségünket és siralmas állapotunkat. Ez arra ösztönöz, hogy könyörögjünk a bűneinktől való szabadulásért, azért, hogy jellemünk hozzá hasonlóvá váljon. Amikor azt várjuk Istentől, hogy megbocsát nekünk, nekünk is készen kell lennünk megbocsátani másoknak. „Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van” (Jak 5:16, ÚRK).
Kérések: Milyen kihívásokkal nézel szembe, ha a családra, barátokra, egészségi állapotra, anyagi kérdésekre, munkára vagy tanulmányi dolgokra gondolsz? Mely területen van leginkább szükséged Isten segítő vezetésére? Kinek van rád szüksége, és hogyan adhatod meg neki a legtöbbet? Imádkozz konkrétan azokért a dolgokért és emberekért, kérve Istent, hogy legyen meg az Ő akarata!
Hálaadás: Olvasd el Fil 4:6 versét, és gondolj az életedben jelenlévő áldásokra! Nagy dolgok juthatnak az eszedbe – de mi a helyzet a kicsikkel, amelyeket oly gyakran veszünk magától értetődőnek? Isten kegyelmének állandó haszonélvezői vagyunk, ennek ellenére csak ritkán fejezzük ki hálánkat, ritkán dicsőítjük Őt azért, amit értünk tesz.

Mely dolgokért kellene dicsőítened Istent, mit kellene bevallanod Neki, mit kellene kérned Tőle, és miért kellene hálát adnod Neki? Miért nem teszed meg már most ezt a négy dolgot?

EGW idézet

Pünkösd napján a végtelen Isten hatalommal nyilatkoztatta ki magát a gyülekezetnek. Szentlelke által az ég magaslatáról erős szélben leszállt a szobába, ahol a tanítványok együtt voltak. A Lélek hatása alatt a bűnbánat és bűnvallomás szavai a megbocsátott bűnökért elhangzott dicsérő énekek hangjaival elegyedtek. A hálaadás és a jövendölés szavait lehetett hallani. Az egész menny lehajolt, hogy lássa és csodálja a páratlan szeretet bölcsességét.
A tanítványok szíve túláradt a jóakarat ilyen teljességétől, mélységétől, messze ható voltától. Ez kényszerítette őket elmenni a világ végéig, tanítva, hogy Isten őrizzen mással dicsekedniük, mint Uruk, Jézus Krisztus keresztjével. Sóvárgó vágy töltötte be őket, hogy megmenekülni vágyókkal gyarapítsák a gyülekezetet. […]
Miként a tanítványok a Szentlélek erejével telten mentek hirdetni az evangélium örömüzenetét, úgy kell tenniük Isten szolgáinak is ma. Körülöttünk már mindenütt aranyló búzamezők állnak készen az aratásra. Ezeket kell learatnunk. A munkát nekünk kell elkezdeni, önzetlen vággyal elvinni az irgalom üzenetét azokhoz, akik a tévelygés és a hitetlenség homályában élnek. Isten meg fogja érinteni a hívők szívét, hogy távoli vidékekre is elvihessék a munkát. […]
Isten örök érvényűen megígérte, hogy erőt ad bárkinek, aki megszentelődik az igazság iránti engedelmesség által. Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, szívesen egyesül az odaszentelt emberi eszközökkel, azokkal az őszinte lelkekkel, akik nap mint nap részesülnek Isten kenyeréből, „amely mennyből száll alá” (Jn 6:33). A földi egyház a mennyei egyházzal egyesülve bármit megvalósíthat. – That I May Know Him, 344. o.

Az Úr arra szólít fel, hogy tegyünk vallomást a jóságáról… Krisztus hűségének megvallása a menny választott eszköze, amivel bemutathatjuk Őt a világnak. Méltányolnunk kell a kegyelmét, amelyet a hajdani szent emberek által ismertetett meg, de ennél is hatásosabb a saját tapasztalatunkról bizonyságot tenni. Isten tanúi vagyunk, ha isteni erő munkálkodása nyilvánul meg bennünk. Mindenkinek a másokétól különböző élete van, tapasztalatai is eltérők a többiekétől. A Mindenható azt szeretné, ha a saját egyéniségünk jegyeit viselő dicséret szállna föl hozzá. Ha kegyelme dicsőségének, magasztalásának ilyen értékes elismerése krisztusi élettel párosul, ellenállhatatlan erőt jelent a lélekmentő munkában. – Isten csodálatos kegyelme, 277. o. (szeptember 26).

5. Miért kell imádkoznunk, hiszen Ő mindentudó? Mt 6:7-8, Fil 4:6

„Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadjuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 69. o.). Biztosak lehetünk benne, hogy Isten ismeri minden vágyunkat és minden szükségletünket, olvassa szívünk minden szándékát. Az ima nekünk tesz jót. Lehetőséget ad, hogy megálljunk a mindennapi rohanásban, felismerjük Isten mindenhatóságát a világ összes dolga felett, megpihenjünk a lábánál. Másrészt utat nyit számára, hogy cselekedhessen a kéréseink szerint. Amikor pedig nem tudunk úgy imádkozni, ahogy kellene, a Szentlélek jár közben értünk (Róm 8:26-27).
Miért imádkozzunk, amikor minden rendben van? A hatékony imaélet egyik legnagyobb akadálya lehet az önelégült és büszke gondolkodás (lásd 3. tanulmány). Ha valóban ráébrednénk, mennyire nagy szükségünk van Istenre, sokkal közelebb kerülnénk hozzá. A tökéletes angyalok imádják és dicsőítik Őt, akkor miért gondoljuk, hogy bűnös emberként erre kevésbé van szükségünk? Mit mond erről Ézs 44:3 és Mt 5:6?
Mi a hit szerepe az imában? Olvasd el Zsid 11:6 versét, majd gondolkodj azon, amit olvastál! „Az ima és a hit közeli rokonok. […] Krisztus világossá teszi előttünk, hogy a kéréseinknek összhangban kell lenniük Isten akaratával. Azokat a dolgokat kell kérnünk, amelyeket Ő megígért, és amit elnyerünk, azt fel kell használnunk az Ő akaratának teljesítésére! Ha a feltételeket teljesítjük, az ígéret félreérthetetlen… Nem kell az áldás külső bizonyítékait keresnünk” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 256. o.)!
Kivel kell imádkoznunk? Az ima és a bibliatanulmányozás az Istennel való kapcsolatunk vérvonala. Szánj időt arra, hogy a szívedet megvizsgáld, miközben beszélsz Istennel és figyelsz rá (Mt 6:6). Ugyanakkor a családban és kis csoportokban is kell imádkozni (ApCsel 12:12), mivel ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott Isten is megjelenik (Mt 18:20). Nem utolsó sorban a gyülekezeti közösségünkkel is fontos imádkozni (Jak 5:13-16).
Hogyan hallgassuk Istent? Amikor imádkozunk, lehetővé kell tennünk Istennek, hogy megtisztítson minket és beleszóljon az életünkbe. A legegyértelműbb és legbiztosabb módja ennek az, ha az imádságot a Biblia tanulmányozásával kombináljuk. Ne csak a saját gondolatainkra figyeljünk, hanem keressük Isten Igéjében a válaszokat!

EGW idézet

Isten nem válaszol mindig első imánkra. Ha így tenne, azt hinnénk, hogy jogunk van minden áldásra, melyet kiáraszthat ránk. Tartsunk önvizsgálatot, hogy lássuk, vajon nem táplálunk magunkban rejtett bűnöket. Tudatára kell ébrednünk, hogy teljességgel Istentől függünk, és szükségünk van segítségére.
A Szentírásban értékes ígéretek rejlenek mindazok számára, akik az Úr támogatását várják. Mindnyájan rögtön válaszokat szeretnénk imáinkra, és ha nem kapjuk meg, hajlamosak vagyunk elcsüggedni. A tapasztalat megtanított, hogy ez nagy tévedés. A válasz késése különleges javunkat szolgálja. Alkalmunk van megtudni, hogy igaz és őszinte a hitünk, vagy változó, mint a tenger hullámai. A hit és szeretet erős kötelékeivel kell az oltárhoz kötnünk magunkat, és engedjük, hogy a türelem elvégezze tökéletes munkáját. A hit állandó gyakorlat által erősödik. A várakozás nem azt jelenti, hogy ha gyógyulásunkat kérjük Istentől, nekünk semmit sem kell tennünk ennek érdekében. Ellenkezőleg, a lehető legjobban kell felhasználnunk az eszközöket, amelyeket jóságos Urunk bocsátott rendelkezésünkre szükségleteink betöltésére. – Az imádság, 110. o.

A családfő fordítson különleges figyelmet arra, hogy az áhítat órája mindenki számára érdekes legyen. Egy kis gondossággal és némi előkészülettel kellemessé tehetők ezek az összejövetelek; és majd az örökkévalóság teszi nyilvánvalóvá, milyen áldásos, jó hatással vannak az egész családra. Az apa válasszon ki érdekes és könnyen érthető igeszakaszt. Néhány vers elegendő egyegy tanítás alátámasztásához, amelyet a nap folyamán mindenki jól átgondolhat és meg is valósíthat. A témával kapcsolatban kérdezni is lehet. Elhangozhatnak rövid, de érdekes és hasznos megjegyzések, esetleg képekkel vagy szemléltetőeszközökkel is ábrázolhatunk egyegy eseményt. Legalább kéthárom versszakot énekeljünk el valamelyik lelkesítő hívő énekből, majd röviden és lényegre törően imádkozzunk. Aki imádkozik, ne foglaljon bele az imájába mindent, ami az eszébe jut, hanem próbálja Isten iránti háláját a lehető legegyszerűbb szavakkal kifejezni, és köszönetet mondani az áldásokért.
Az áhítatok megszervezéséhez fontos, hogy felkeltsük és megerősítsük a Biblia tanulmányozásának szeretetét. A reggeli és esti istentisztelet legyen a nap legkedvesebb és leghasznosabb időszaka! Gondoskodjunk róla, hogy ezeket a drága perceket ne zavarják kellemetlen gondolatok. Értsük meg, a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat! Az áhítatok legyenek rövidek, élénkek, változatosak, és mindenkor alkalmazkodjanak a körülményekhez! Mindenki vegyen részt a Biblia olvasásában! Tanulják meg Isten törvényét, és azután gyakran ismételjék át! A gyermekek érdeklődését növeli, ha megengedik nekik, hogy néha ők válasszák ki a felolvasandó szöveget. Kérdezzétek őket a felolvasott bibliaversekkel kapcsolatban, és engedjétek őket is kérdezni, ha valamit nem értenek. Néhány szóval magyarázzátok meg a szakasz jelentését. Az áhítatot nem szabad hosszúra nyújtani. A kicsik is vegyenek részt az imában, és csatlakozzanak az énekléshez, még ha csak egyetlen szakasz éneklésével is. – Gyermeknevelés, 521–522. o.

 

Jézushoz vezető út, „Az ima: magasztos kiváltságunk” című fejezet, (93. o.)

„Ha félelmünkre és kétségeinkre hallgatunk, vagy ha minden titokba bele akarunk látni, mielőtt igaz hitünk lenne, nehézségeink mind nagyobbak lesznek. Ha gyengeségünk és alárendeltségünk érzetében jövünk Istenhez, akinek tudása végtelen, aki összes teremtményét ismeri, s szava és akarata által kormányoz mindeneket, s feltárjuk hitben és alázatosságban mindazt, ami a szívünket nyomja, akkor meghallgatja jajkiáltásainkat és megenyhíti szívünket” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 72. o.).

Ne feledd! A Biblia olyan embereket mutat be nekünk, akik lelkes és állhatatos imaéletet folytattak, de olyan szereplőkről is beszámol, akikről ez nem mondható el. Ahogy lapozgatjuk a Szentírást, mindig találunk valakit benne, akivel azonosulni tudunk, függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel. Számos ígéretet is felfedezünk a lapjain, amely bátorít és irányít minket imaéletünk során. Célunknak a lelki növekedést kell tekintenünk. Szemünket az Úr Jézusra, legfőbb Példaképünkre, hitünk Szerzőjére és Beteljesítőjére kell szegeznünk.

Naponkénti tanulmányozásra:

2Krónikák 15

2Krónikák 16

2Krónikák 17

2Krónikák 18

2Krónikák 19

2Krónikák 20

2Krónikák 21;

Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 13. fejezet, a „Gyermekekre különösen ártalmas ételek” alcímtől a fejezet végéig

 

1. Miért bontott szövetséget Benhadád Baásával?

2. Mit tett Jósafát uralkodásának harmadik évében?

3. Mit üzent Jósafát a bíráknak?

4. Ki ölte meg fegyverrel az összes testvérét?

5. Mit tesz a serkentő hatású táplálék?

Általános áttekintés

Az imádság az emberiség egyetemes igénye, de sokszor úgy tűnik, hogy Istenhez intézett könyörgéseink szertefoszlanak és megválaszolatlanok maradnak. A Zsoltárok könyve az ember reményén és vágyán alapuló imádságok figyelemre méltó gyűjteménye. A 62. zsoltárban szereplő ima például az ember Isten válaszára váró hallgatásával, „nyugalmával” kezdődik (62:2, 6), majd a következő bátorítással folytatódik: „Bízzatok Őbenne mindenkor, ti népek; és öntsétek ki előtte szíveteket!” (62:9). Végül a zsoltár azzal az ígérettel zárul, hogy Isten válaszolni fog az imára (Zsolt 62:11).
A múlt héten az imádság teológiáját tanulmányoztuk és annak lelki jelentőségén elmélkedtünk. Ezen a héten az imádság valóságos tapasztalatát fogjuk megvizsgálni, azt, hogy milyen szerepet játszott az ima a különböző bibliai szereplők életében. Tanulmányunk e heti részében azok tapasztalatát vesszük górcső alá, akiknek Isten meghallgatta és megválaszolta az imáit.

Magyarázat

Három bibliai személyt választottunk ki azzal a céllal, hogy imádkozásra ösztönözzön bennünket. Az első szereplő Anna (1Sám 1:6–17), akit a bánat késztetett imára, de végül öröm lett az osztályrésze (1Sám 2:1–11). A második személy Illés, akinek drámai hangvételű imádsága, majd hallgatása hatalmas bizonyságtétel volt azok számára, akik tanúi voltak Isten és Baál Kármelhegyi összecsapásának (1Kir 18; 19:18). A harmadik szereplő Dániel, aki könyörgő és reményteljes imádsággal fohászkodik az Úrhoz (Dán 9:3–19).

A keserűség és öröm imái (1Sám 1:6–2:11) 

Anna története egy jámbor emberről és annak lenyűgöző családfájáról szóló beszámolóval kezdődik (1Sám 1:1, 3). A szöveg megemlíti Éli főpap két fiát is, aki a silói sátorban tartózkodik (1Sám 1:3). Éli maga a sátor bejáratánál ül egy széken (1Sám 1:9). A történet váratlan főszereplője viszont Anna, aki meddő lévén, képtelen gyermeket szülni (1Sám 1:6). A bibliai szöveg szerint kétszer imádkozik (1Sám 1:10–11; 2:1–10). Először „lelkében elkeseredve” (1Sám 1:10): fájdalmában arra kéri az Urat, hogy válaszoljon a könyörgésére. Második fohásza viszont öröm és hálaima válaszul arra, hogy a kegyes Isten beavatkozott az életébe. A szóban forgó bibliai leírást mélyen áthatja az imádság témája: imádkozásra utaló kifejezés hét ízben jelenik meg ebben az igei szakaszban (1Sám 1:10, 12, 17, 20, 26, 27; 2:1).

Anna „lelkében megkeseredve” imádkozik. Anna első imája reménytelenségéből fakad. Boldogtalan, nem eszik, és fájdalmában sír. Gyermeket szeretne, de a vágya nem teljesül, mert az Úr bezárta méhét. Meddősége miatt saját otthonában is gúny tárgyává válik. Minden évben, amikor felment az Úr házába, Annát riválisa gúnyszavakkal illette (1Sám 1:7). A helyzetet csak tovább rontja, hogy Éli főpap is megveti őt az imája miatt, azt hiszi ugyanis, hogy részeg, mivel imádkozás közben csak az ajka mozog, hangtalanul (1Sám 1:13). Anna keserűsége azonban hirtelen reménnyé változik, aminek eredményeként újra elkezd enni, és tovatűnik a szomorúsága (1Sám 1:18).
Sámuel csodálatos születésének története Sára, Rebeka és Ráchel személyét idézi fel: „Az Úr megemlékezék róla, és történt idő múltával, hogy terhes lőn Anna, és szüle fiat” (1Sám 1:19–20; vö. 1Móz 21:1; 30:22).
Anna örömteli imája. Anna története egy második, ezúttal örömteli imádsággal ér véget. Anna ekkor már nem boldogtalan, nem érzi többé magányosnak magát. Az Úr házában imádkozik férjével és gyermekével, akit imádságának beteljesüléseként Éli főpap elé visz (1Sám 1:26–27). Anna második imádsága az öröm imádsága, ellentétben első könyörgésével, amikor még boldogtalan volt és panaszkodott. Most viszont örül és dicséri az Urat. Ez az egy időben profetikus és messiási imádság Mária dicsőítő imáját idézi fel (Lk 1:46–55).

A nyilvános imák és a csend: Illés (1Kir 18–19:18) 

Izraelben több mint három éve nem esett eső. Illés próféta ekkor megmérettetésre hívja ki Akháb királyt (1Kir 18:19). Az Illés próféta és a Baál prófétái közti összecsapás a Kármelhegyen zajlik. Illés azt javasolja, hogy a Baál papjai hívják meg az istenüket, hogy bocsásson tüzet az általuk épített oltáron elhelyezett áldozatra. Ugyanígy Illés is megkéri az Urat, hogy tegye ugyanezt az általa épített oltáron lévő áldozattal (1Kir 18:24).
Baál prófétáinak imádsága megválaszolatlan marad. Baál prófétái imádkoznak. Többször is segítségért kiáltanak istenükhöz – „Baál, hallgass meg minket!” –, de teljesen eredménytelenül. Az oltárra vetik magukat, kiáltanak, késekkel és borotvákkal vagdalják magukat. Mindhiába: nem kapnak választ (1Kir 18:26, 29).
 
Elizeus imádsága meghallgatásra talál. Elizeus vizet önt az Istennek felajánlott áldozatra és magára az oltárra, majd imádkozik (1Kir 18:33–35). Válaszul tűz száll alá az égből, és elpusztítja az áldozatot, annak ellenére, hogy az át volt itatva vízzel. Illés semmilyen hangot sem hall válaszként az imájára. A tűz kiáradása az egyetlen jel, hogy Isten meghallgatta imáját.
Illés megkéri a királyt, hogy keljen fel, és egyék, igyék, mert eső közeledik (1Kir 18:41). Ezután hét alkalommal küldi ki a szolgáját, hogy ellenőrizze, vannake jelei az esőnek. Amikor végre beborul az ég, olyan erős eső zúdul a vidékre, hogy Illésnek kísérnie kell a királyt, nehogy megállítsák az útján. Illés ezúttal sem hallja Isten hangját, mely kinyilatkoztatná akaratát; az eső a bizonyítéka annak, hogy Isten meghallgatta imáját.
Annak ellenére, hogy tűz szállt alá az égből, és nyilvánvalóvá vált Isten jelenléte, Jézabel – akinek Akháb beszámolt Isten Kármelhegyi csodájáról – továbbra sem hajlandó elismerni Isten szuverén hatalmát. Üldözni kezdi Elizeust, aki életében először félti az életét. Elizeus imádkozik Istenhez, és keserűen panaszkodik amiatt, hogy rajta kívül mindenki elhagyta az Urat (1Kir 19:10; vö. 1Kir 18:22). Jézabel halálos fenyegetései miatti félelme következtében keserűsége tovább fokozódik (1Kir 19:3).
Egy gyengéd, halk suttogás. Illés elmenekül Jézabel elől, és egy barlangban lel menedéket. A történetnek ezen a pontján hallható először Isten, aki azonban ironikus hangnemben szólal meg: „Mit csinálsz itt, Illés?” (1Kir 19:9). A próféta – csüggedtségét igazolandó – azt állítja, hogy ő az egyetlen, aki Izraelben hűséges maradt az Úrhoz (1Kir 19:10). Isten nem reagál erre a kijelentésre, s amikor végül válaszol Illésnek, hangja nem az erős és hatalmas szél, a földrengés vagy a tűz, hanem „egy halk és szelíd hang” formájában nyilatkozik meg (1Kir 19:11–12). A héber qol demamah daqah héber kifejezés szó szerinti jelentése „gyöngéd hallgatás hangja”. Csak ekkor érti meg Illés, hogy Isten jelenlétében van (1Kir 19:13). A tűz és az eső rendkívüli hangja Isten hatalmát szemlélteti. Isten hallgatásának hangja azonban túlszárnyalja ezeket a hallható jelenségeket: jelenlétének legnyilvánvalóbb megnyilvánulása ez, az isteni kinyilatkoztatás hangos hirdetése.

Egy kitartó, reményteljes imádság (Dán 9:3–19) 

Dániel imája nem csupán irodalmi alkotás vagy teológiai értekezés, hanem az egyszerre távoli és közeli Istennel való szoros kapcsolat kifejezése. Dániel személyes Isteneként szólítja meg az Urat, ami a közelségét sugallja. Az ’adonai („Uram”) cím, amely Isten közelségét fejezi ki, a leggyakrabban előforduló isteni titulus az imádságban (Dán 9:4, 7, 9, 15–17, 19 [háromszor]). Isten távolságát a másik neve, a ha'elohim („Isten”) fejezi ki. Amint azonban láthatjuk, a menny Urát „nagy és félelmetes” Istenként leíró Dániel (Dán 9:4) egyben személyes Istenének is tekinti Őt: „És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez”. A hűséges Isten (Dán 9:4) és a bűnös, hűtlen ember (Dán 9:5–6) közti ellentét – az ember bűnének súlyos volta és az Úrhoz való közeledés szükségessége révén – az Isten és az ember közti távolságot sugallja.
Dániel imája a 19. versben egy könyörgéssel zárul: ’adonai, „Uram”. A név háromszor ismétlődik, és minden alkalommal egyegy ige kíséri. Az ismétlés célja Isten figyelmének felkeltése: „Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes!” (Dán 9:19). Dániel imája Isten népének üdvösségét célozza. Türelmetlenül vágyik az isteni válasz után:
„Cselekedd meg, ne késedelmezzél!” Ez a buzgó ima, amelyre a 70 hét próféciája ad választ (Dán 9:24–27), Krisztus első eljöveteléhez vezet el. Ugyanez a kitartó vágy visszhangzik az angyal kérdésében is: „Meddig tart e látomás?” (Dán 8:13). A kérdésre a 2300 este és reggel látomása ad választ, amely az Úr Jézus második eljövetelét megelőző eszkatológiai ítéletnaphoz vezet el (Dán 8:14).

Alkalmazás

Tanács a tanító számára: Ebben a gyakorlati részben a szombatiskolai csoport a Jézus által a Máté 6:9–13 szakaszban javasolt mintaimádságra összpontosít. Kérj meg valakit, hogy olvassa fel ezt az igei részt! Kérd meg a csoport tagjait, hogy merítsenek gyakorlati tanácsokat vagy elveket a Miatyánkból, az alábbiak szerint, a következő szombaton pedig számoljanak be arról, hogy miként gazdagította imádságos életüket ezeknek az elveknek az alkalmazása.
1.    elv – „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”: Amikor imádkozol, tudatosítsd magadban, hogy Isten a te Atyád, aki jóllehet a mennyben lakozik, mégis közel van hozzád!
2.    elv – „Jöjjön el a Te országod!”: Imádkozás közben úgy gondolj Isten eljövendő országára, mint a béke, az igazság és a szeretet honára! Vetítsd ki ezt a reménységet az emberekkel való kapcsolataidra, munkamódszereidre, valamint étkezési és kikapcsolódási szokásaidra!
3.    elv – „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is!”: Alkalmazd ezt az imaelvet életed döntéseire! Minden vágyadat helyezd Isten oltárára! A menny előízét sejtető alázatos magatartás jellemezze kapcsolataidat! Mások igényei élvezzenek elsőbbséget az életedben! Tiszteld és értékelt embertársaidat!
4.    elv – „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!”: Vegyél részt humanitárius projektekben, segíts másokon, élj embertársaid áldására! Légy mértékletes, amikor táplálkozol, és adj hálát Istennek mindenért, amit Tőle kaptál! Óvakodj attól, hogy az étvágyad rabja légy!
5.    elv – „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!”: Kérd meg Istent, hogy bocsásson meg valakinek, aki vétkezett ellened, majd kérj Tőle erőt, hogy te is meg tudj neki bocsátani! Látogasd és hívd meg őt vacsorára! (Nem feltétlenül szükséges elmondanod, hogy megbocsátottál neki, viszont ha a Szentlélek egyértelműen erre buzdít, akkor tedd meg! A lényeg, hogy tanúsíts iránta szeretetet és jóságot, és úgy beszélgess vele, hogy szívedben nyoma sincs az ellenérzéseknek.)
6.    elv – „És ne vígy minket a kísértésbe!”: Kérj erőt Istentől, hogy ellen tudj állni a kísértéseknek! Ne kóstolj, ne érints és ne nézz olyan dolgokat, amelyek eltávolíthatnak Istentől!
7.    elv – „Szabadíts meg a gonosztól!”: Kérd Istent, hogy szabadítson meg a gyengeségeidtől és a rosszra való hajlamodtól! Kérj Tőle erőt a győzelemhez!