Hit általi MEGIGAZULÁS

Készen állsz arra, hogy mélyen elgondolkodj valamin? Ezen a héten arról fogunk tanulni, mit ért a Biblia hit általi megigazulás alatt. Ez egy csodálatos téma! És ahhoz, hogy jól megértsük, képzeletben vissza kell utaznunk az időben a Sátán bukása előtti korba.

Elemzés: Képzeld azt, hogy egy angyal vagy! Megteszel mindent, amit Isten mond. Végtelenül élvezed az életet. Az elégedettséged forrása pedig az a tudat, hogy örömöt szerzel szerető Teremtődnek. Isten útja az egyetlen módja annak, hogy boldogok legyünk, és az egyetlen, amely életre vezet. Honnan tudhatod, hogy ez igaz? Honnan tudod, hogy nincs más módja a boldogságnak vagy az életnek? Rengeteg bizonyítékod van arra, hogy Isten szeret. De honnan tudhatod biztosan, hogy nem rejt el egy jobb utat előled? Légy óvatos ezekkel a gondolatokkal! Az angyalok életmódja az egyetlen ésszerű életmód. Minden bizonyíték arra mutat, hogy Isten hihetetlenül bölcs, hihetetlenül szerető és rendkívül megfontolt. Nincs okunk arra, hogy kételkedjünk bölcsességében. Mindazonáltal csak kétféleképpen tudhatjuk meg, hogy Isten útja a legjobb út. Ennek egyik módja az, ha bízunk a Szavában és hitből élünk. A másik az, ha más utakkal kísérletezünk, és megfigyeljük, hogy leleplezik-e Isten bölcsességének és szeretetének bármely hiányosságát. De micsoda kockázattal jár ez a kísérlet! Ha Isten útja az egyetlen helyes út, akkor egy ilyen kísérlet a halálba vezet.
A megigazulás egyenlő a helyes cselekvéssel. A jó megismerésének útja az angyalok számára is a bizalom Isten szavában, így a megigazulás is mindig hit által történt. „Miért van ez így?” – kérdezhetnéd. Gondolkodj el! Ki a megmondhatója annak, hogy egy bizonyos út az örök élethez vezet-e? Csak az, aki a jövőbe lát. Csak egy ilyen lény tudja biztosan megmondani, melyik út vezet az élethez, és melyik végződik halállal. És az egyetlen, aki látja a jövőt, az Isten.
A helyes élet és a megigazulás útja így mindig is az Isten Igéjébe vetett bizalmon alapult. Ez a hit. Az fog hitben élni, aki látja, hogy a Biblia bizonyítja Isten szeretetét, hatalmát és azt, hogy ismeri a jövő eseményeit.
Ezek nagy gondolatok, és lehet, hogy nehéz követni őket. De látod? Az angyaloknak vagy ésszerűen hinniük kellett Istenben, vagy ostoba és veszélyes kockázatokat kellett vállalniuk. Milyen ironikus, hogy Sátán ma és a régi időkben egyaránt azt hiteti el az emberekkel, hogy Isten korlátozza a szabadságukat, mert megmondja nekik, merre menjenek! Másképp viszont honnan tudhatnánk a helyes utat?

A helyes út és az igazság megtanulásának egyetlen módja az, ha bízunk Isten Szavában. Ez a hit.

Minden igaz élet magva a Megváltó iránti hűség. – Krisztus példázatai, 97. old.

Ádámnak és Évának volt választási lehetősége. Ehettek az élet fájáról, vagy elkerülhették azt. Ehettek a jó és a rossz tudásának fájáról, de ki is hagyhatták volna ezt a „menüt”.
A Biblia azt tanítja, hogy a tudás fáján termő gyümölcs jó ételnek tűnt. Úgy nézett ki, mint amelytől bölcsebbekké lehettek. De Isten közölte velük, hogy az egy veszélyes fa, és gyümölcsének fogyasztása halálhoz vezet. Megparancsolta nekik, hogy ne egyenek belőle.
1Móz 2:17 „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.”
1Móz 3:6 „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért.”
Bibliapróba: Honnan tudhatta Ádám és Éva, hogy Isten igazat mond?
A kígyó pontosan ezt a kérdést tette fel:
1Móz 3:4-5 „És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”
Ádám és Éva esetében is ugyanaz volt a helyzet, mint az angyalok esetében. A valódi kérdés a következő volt: Bízunk-e Isten Szavában, vagy más lehetőségekkel kísérletezünk, amelyek jobb eredményhez vezethetnek?
Ha igazságosabban akarjuk feltenni ezt a kérdést, akkor így fogalmaznánk: Észrevesszük-e Isten hatalmának, bölcsességének és szeretetének bőséges bizonyítékát, illetve a próféciákban található bizonyítékokat arra, hogy Isten nyitott könyvként látja a jövőt? Mivel Isten annyi mindent tett azért, hogy segítsen és megáldjon minket, bízunk Igéjében, vagy figyelmen kívül hagyjuk az összes bizonyítékot, és ostoba találgatásainkkal kockára teszünk mindent?
Tehát a megigazulás – a helyes cselekvés – hit által adatott Ádámnak és Évának az Édenkertben. És a hit általi élet számukra is természetes volt.
Ám miután a végzetes és lázadó kísérletet választották, a hit általi megigazulás, ahogyan ők ismerték, történelemmé vált számukra. Ádám és Éva helytelenül cselekedtek, és halálra ítéltettek.
Elgondolkodhatsz azon, hogy miért ítélték pusztulásra őket egyetlen bűn miatt. Többet tudsz erről, mit gondolnád. A téged körülvevő világ gonoszsága arról tanúskodik, hogy az az egy bűn veszélyesebb, ártalmasabb volt, és messzehatóbb következményekkel járt, mint azt bárki sejthette volna. Csak Isten tekinthetett a jövőbe és tudhatta, hogy egyetlen bűn ilyen szörnyű következményekkel és ilyen nagy felelősséggel jár.
De Ádám és Éva is tudhatta volna – nem látásból, hanem hitből. Nem volt szükségük a kísérletezésre.
Ami hihetetlenül csodálatos, végletekig bátorító és a legnagyobb örömre ad okot, az az, hogy a megigazulás még mindig hit által történik.
Isten olyan tervet rendelt el, amely lehetővé teszi, hogy visszaálljon az emberben a bűn miatt elveszített ártatlanság. A hit általi megigazulást azonban át kellett alakítani ahhoz, hogy az olyan emberek javára válhasson, mint Ádám, Éva és a gyermekeik. Úgy kellett megtervezni, hogy olyasvalakin is segíthessen, aki már vétkezett.
Ezzel a kérdéssel a következő tanulmányban foglalkozunk.

Ábel igaz volt. Ő a legkorábbi olyan szereplő, akiről a bibliai történelemből az derül ki, hogy gyakorolta a hitét. De vétkezett. Szóval, ha az egyetlen út az örök élet felé az, hogy mindig és örökké pontosan azt tesszük, amit Isten mond, akkor hogyan maradhatott életben Ábel?
Zsid 11:4 „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.”
Ábel azt tette, amit Ádámnak is tennie kellett volna: hitből élt, minden szóval, amely Isten szájából származik. Ő pedig azt mondta Ábelnek, hogy tegyen meg valami olyat, ami nagyon kegyetlennek tűnt. Fel kellett áldoznia egy bárányt.
Kain is áldozatot mutatott be, ő gyümölcsöt ajánlott fel. Nem pontosan azt tette, amit Isten mondott. Nem Isten Igéje szerint élt, tehát nem volt hite.
A bárányáldozat a megváltási terv zsenialitását mutatta be. Isten hajlandó elvenni és egy helyettesre helyezni az emberek bűneit. Azok, akik Isten szavaitól és áldozatától függnek, megbocsátást nyernek és megtisztulnak. Úgy tartják őket számon, mintha sohasem vétkeztek volna.
Így a megigazulás ismét hit által megy végbe. Azok, akik minden igével élnek, amely Isten szájából származik, ajándékba kapják az életet. Nem lennének méltóak erre. Nem tudnák kiérdemelni. Isten nagy irgalmában mégis úgy bánik velük, mintha szentek lennének. Meghallgatja imáikat, angyalokat küld a segítségükre, és helyet készít számukra a mennyben. Ez egy csodálatos fejlemény volt, és minden bizonnyal zavarta Sátánt, amikor értesült róla.
Mi tehát a hit általi megigazulás? Isten Igéje szerint és ennek következményeképpen örökké élni. Jézus ajándékának köszönhetően a hit általi megigazulás még a bűnös emberek számára is elérhető. Bár vétkeztünk, ha Jézus áldozatára hagyatkozunk (ahogyan azt Ábel a bárányáldozattal illusztrálta), és pontosan azt tesszük, amit Isten mond (ahogyan Ábel tette), akkor Isten tökéletesen megigazít minket, és lehetőséget ad arra, hogy úgy éljünk, mintha sohasem vétkeztünk volna.
De mi történik akkor, ha nem értjük, hogyan működik ez? A megigazulás sohasem függött attól, hogy képesek vagyunk-e megérteni, miért mondja Isten azt, amit mond. Csak azon múlik, hogy hiszünk-e Neki – még akkor is, ha nem értjük. Amennyiben minden szavával élünk, annak ellenére, hogy nem látjuk, akkor elfogad minket. Azon az úton járunk, amely az élethez vezet.
Erősítés: „Az angyal így szólt: »Higgyetek Istenben!« Láttam, hogy némelyek túlságosan erőlködtek a hit megszerzésében. A hit oly egyszerű, hogy elnézünk fölötte. Sátán igyekezett megtéveszteni Isten őszinte gyermekeit, és némelyeket rávett, hogy tekintsenek önmagukra, és keressék a saját érdemeiket. Láttam, hogy szemüket önmaguk helyett Jézus érdemeire kell vetniük. Tőle függő és méltatlan gyermekeiként rá kell bízniuk magukat kegyelmére, hogy hit által nyerjenek tőle táplálékot és erőt.” (Szemelvények E. G. White írásaiból, 3. köt., 145. old.)

A megigazulás attól függ, hogy hiszünk-e Istenben – még akkor is, ha nem értjük Őt.

I. RÉSZ
1. Milyen bizonyítékaid vannak arra vonatkozóan, hogy Isten szeret, és hogy a te érdekedet tartja szem előtt? Ha nem jut ilyen eszedbe, olvasd el a Jézushoz vezető út című könyv első fejezetét! Segít megválaszolni a kérdést?

2. Mit mondanál egy olyan személynek, aki úgy gondolja, hogy az Istennek való engedelmesség nagymértékben korlátozza az ember szabadságát?

II. RÉSZ
3. Ha a tudás fája mérgezőnek tűnt volna, jó próbája lett volna a hitnek?

Miért nem?

4. Gondolj vissza azokra az időkre, amikor más lehetőségekkel kísérleteztél az Istennek való engedelmesség helyett! Hogyan jöttél rá, hogy Isten bölcsebb nálad, és hogy követelményeit a mi érdekeinket szem előtt tartva gondolta ki?

III. RÉSZ
5. Melyek azok a dolgok, amelyeket megtesz értünk Isten, és amelyek arról tanúskodnak, hogy úgy bánik velünk, mintha sohasem vétkeztünk volna? Mt 5:48-48

6. Megváltozhatunk-e anélkül, hogy megértenénk, miért vagy pontosan hogyan működik a megváltási terv?

Hogyan?

7. Előfordult-e már veled, hogy „túlságosan erőlködtél a hit megszerzésében”?

Milyen módokon teheted egyszerűbbé a hited gyakorlását?

A felébredt falu

Hanh* laikus lelkipásztor és házi gyülekezete komolyan vették Isah Young lelkész felhívását, hogy böjtöljenek és imádkozzanak Vietnam elérhetetlen területeiért. Elkezdtek böjtölni és imádkozni egy olyan 150 mérföldre található faluért, ahol egyetlen keresztény sem élt. Mivel ez volt a házi gyülekezetbe járó egyik házaspár szülőhelye is, kifejezetten az ott élő rokonaikért imádkoztak.

Yen* végstádiumú gyomorrákban szenvedett. Orvosi ellátásért érkezett az említett faluból a városba. Unokaöccse és felesége meghívta Hanh házi gyülekezetébe, ahova el is látogatott. Ott hallott Jézus Krisztusról, valamint kapott egy Bibliát. Készséggel elfogadta Őt Megváltójának. Mivel a rák utolsó szakaszában járt, az orvosok nem nyújtottak segítséget neki, egyetlen reménye a Gyógyító Mesterben volt, az újonnan megtalált szerelmében. A betegség lehetetlenné tette, hogy magában tartsa az ételt, de az Isten Igéje iránti kielégíthetetlen vágy életben tartotta. A városban töltött két hét után vissza kellett térnie a családjához. Körülbelül egy hónappal később Yen sógornője felhívta Hanh-t azzal a szomorú hírrel, hogy Yen hamarosan meg fog halni. A házi gyülekezet csoportja azonnal összegyűlt imádkozni, ahogyan sokszor tették, amikor Yen velük volt, és azután is, hogy hazatért; de ezúttal két órán keresztül intenzíven imádkoztak, és a 30. zsoltárban írottakat igényelték Yen életére nézve. Így érveltek Istennek: „Ha engeded, hogy ez a hölgy meghaljon, ki fogja dicsőíteni a nevedet abban a faluban?” Imájuk végén békét és bizonyosságot éreztek, hogy Isten meg fogja gyógyítani Yent. Másnap, egy újabb ilyen imádságos alkalmat követően, Hanh telefonált, hogy érdeklődjön Yen egészségi állapota felől. Megtudta, hogy a nő nincs eszméleténél, és már alig él. Miközben Yen sógornőjével beszélgetett, őszintén megkérdezte tőle: „Szereted Yent? Ha igen, hallgass rám! Egy barátja vagyok a városból. Imádkoztunk azért, hogy Isten gyógyítsa meg őt. Ő az egyetlen, Aki segíthet rajta. Kérlek, vedd elő Yen könyvét, amelynek Biblia a címe, keresd meg a 30. zsoltárt, térdelj le Yen mellé, és olvasd fel a szöveget úgy, hogy belefoglalod Yen nevét!” Csend volt a vonal túlsó végén. „Isten képes meggyógyítani és helyreállítani őt” – folytatta Hanh. Amikor letette a telefont, nem volt biztos benne, hogy Yen sógornője, aki nem volt keresztény, megteszi, amit kér, de a csoport továbbra is imádkozott, abban bízva, hogy Isten megsegíti Yent. Amikor néhány nappal később Hanh és Yen unokaöccse a feleségeikkel együtt meglátogatták, a teljesen meggyógyult Yen örömkiáltásai fogadták őket, a sógornőjével és a házigazdával együtt, aki nem volt keresztény. Mindannyian dicsérték az Urat. „Rövid idővel azután, hogy hívtál, Yen megszűnt lélegezni” – magyarázta a sógornője. „Miután megfürdettem, és fel akartam öltöztetni a temetésre, eszembe jutott, amit mondtál. Nem maradt más reményem a terveden kívül, és bevált! Miután megtettem, amit mondtál, imádkoztam, és belefoglaltam Yen nevét a 30. zsoltár verseibe. A takarók, amelyekkel leterítettem Yen testét, megmozdultak. Csodálattal és félelemmel néztem, ahogy erőteljesen lerúgja magáról őket. Aztán felült. Már két hete nem ült fel! Ennivalót kért, én pedig gyorsan adtam neki rizslevest és két szál hosszú cukornádat, amelyeknek elfogyasztotta a tartalmát. Ezúttal megmaradt benne az étel. Sokan eljöttek vigasztalni a családot, de üres koporsót találtak, és láthatták az élő és teljesen egészséges Yent.” Hanh és a csoportja Yennel együtt megragadták az alkalmat, hogy tanúságot tegyenek és beszéljenek a falu lakóinak az Élet Uráról és a Bibliában található erőteljes szavairól. Több mint ötvenen fogadták el Jézust a falu lakói közül, és a többi környékbeli faluba is eljutott az örök élet ajándékának jó híre. Kérjetek többet imáitokban Isten erejéből: Drága mennyei Atyánk, dicsérünk csodálatos hatalmadért, amely tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Add, hogy éljék át sokan a közösségemben, Délkelet-Ázsiában és szerte a világon a Krisztusban megújult élet csodáját! 

* A történetben szereplők neveit megváltoztattuk Isten munkásainak biztonsága érdekében.

Megváltó

Krisztus a bűnös helyettese és kezese. Engedelmeskedett a törvénynek a bűnös helyett, hogy az higgyen benne, és a Jézus Krisztusban való teljes férfiúságig fejlődjön minden tekintetben, hogy végül teljessé legyen benne. Krisztus megbékélt a bűnnel, elviselve annak minden gyalázatát, becstelenségét és büntetését. Ugyanakkor a bűnt hordozva örök igazságot hozott, hogy a hívő tiszta lehessen Isten előtt.

Eljön az idő, amikor majd elhangzik a kérdés: „Ki vádolja Isten választottait?”, és a válasz a következő lesz: „Krisztus, aki meghalt és feltámadt.” Nála van az igazság szeplőtelen palástja, melyet a menny szövőszéke szőtt, és amelyből a bűnös emberiség egyetlen szálat sem mondhat a magáénak. Az Atya jobbján ül, készen arra, hogy hívő gyermekeit az igazság tökéletes köntösébe öltöztesse. Mindazok, akiket megmentenek Isten országa számára, semmivel sem dicsekedhetnek majd; a dicséret és a dicsőség mind visszaáramlik az üdvösséget adó Istenhez. Sokan vannak, akik azt állítják magukról, hogy Isten gyermekei, reményeiket mégis más dolgoktól teszik függővé, nem pedig egyedül Krisztus vérétől. Amikor arra buzdítják őket, hogy hitüket teljes mértékben Krisztusra mint tökéletes Megváltóra helyezzék, sokan mondják, hogy olyasvalamiben hisznek, amit ők maguk képesek megtenni. Azt mondják: „Sok dolgot kell még elrendeznem, mielőtt alkalmas lehetnék arra, hogy Krisztushoz jöjjek.” Másvalaki azt gondolja: „Amennyiben mindent megtettem, amit csak tudtam, akkor Jézus segíteni fog nekem.” Azt képzelik, hogy nagy erőfeszítéseket kell tenniük a saját lelkük megmentése érdekében, és Jézus majd kivágja a hiányos részt, megadva a végső lökést a megmenekülésükhöz. Ezek a szegény lelkek addig nem fognak megerősödni Istenben, amíg el nem fogadják Krisztust teljes Megváltójukként. Semmit sem tudnak tenni az üdvösségükért. Az izraelitáknak meg kellett hinteniük az ajtófélfákat egy feláldozott bárány vérével, hogy megmeneküljenek a pusztulástól, amikor a halál angyala áthaladt az országon. De ha a hit és engedelmesség eme egyszerű cselekedete helyett elbarikádozták volna az ajtót, és minden óvintézkedést végrehajtottak volna azért, hogy távol tartsák a pusztító angyalt, fájdalmaik hiábavalóak lettek volna, hitetlenségüket bizonyították volna. Elég volt a vér az ajtófélfán, és a ház üdvössége biztosítva volt. Így van ez az üdvösségért végzett munka esetében is: Jézus Krisztus vére az, amely megtisztít minden bűntől. A bűnösnek nem az a feladata, hogy békét kössön Istennel, hanem, hogy elfogadja Krisztust mint az ő személyes békéjét és igazságát. Így az ember eggyé válik Krisztussal és Istennel. A szívet semmilyen más módon nem lehet megszentelni, csak a Krisztusba vetett hit által. Sokan mégis úgy gondolják, hogy a bűnbánat egyfajta felkészülés, amelyet az embereknek maguknak kell megteremteniük, mielőtt Krisztushoz fordulhatnának. Azt hiszik, nekik maguknak kell lépéseket tenniük ahhoz, hogy Krisztussal a közvetítőjükként találkozhassanak félúton. Igaz, hogy a bűnbocsánatot bűnbánatnak kell megelőznie, de a bűnösnek Krisztushoz kell jönnie, mielőtt megtapasztalná a bűnbánatot. Krisztus erénye az, amely megerősíti és megvilágosítja a lelket, hogy a bűnbánat istenfélő és elfogadható legyen. Péter egyértelművé tette ezt, amikor kijelentette Jézusról: „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.”
A bűnbánat éppúgy Jézus ajándéka, mint a bűnbocsánat. A bűnbánat nem tapasztalható meg Krisztus nélkül, mert Ő a szerzője, és mert csak a bűnbánatra hivatkozva kérhetünk kegyelmet. A Szentlélek munkája vezeti el az embereket a megtérésre. Krisztustól származik a bűnbánat kegyelme, és ugyanúgy, ahogyan a bűnbocsánat ajándékát, a bűnbánatot is csak Krisztus engesztelő vére által lehet elnyerni. Isten először bűnbánókká teszi azokat, akiknek megbocsát.
„Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött.” Krisztus drága árat fizetett azokért a lakóhelyekért, amelyeket a benne hívőknek készít a mennyben. Azoknak, akik ezekben a palotákban laknak majd, Krisztus igazsága és a Szentlélek munkája által kell felkészülniük a mennyei társadalomra. A mennyországra való felkészülésnek a próbaidőben kell megvalósulnia, és most kell alávetni az emberi szívet Isten Lelke munkájának, hogy az em
beri lélek kapcsolatba kerüljön a mennyel, és megtanulja örömét lelni az örök világ valóságaiban.
Krisztus igazsága – amelyet a hívő léleknek tulajdonítanak –, lesz az a cím, amely által biztosíttatik majd a belépése a mennybe. Isten Lelkének hatására a hívő jelleme átalakul, ízlése kifinomul, ítélete megszentelődik, és teljessé válik Krisztusban. Az a szeretet, amely Krisztus halálában megnyilvánult iránta, hálával telt szeretetet ébreszt benne, és az őszinte imára válaszul a hívő kegyelemről kegyelemre, dicsőségről dicsőségre halad, mígnem Krisztusra tekintve elváltozik ugyanazon ábrázattá. – The Youth’s Instructor, 1894. december 6.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Keresd meg a „helyettes” és a „kezes” szavakat egy szótárban! Majd írd újra az első bekezdést egyszerű szavakkal, kifejezve, hogy mit tett érted személyesen Jézus! (Használj olyan szavakat, mint az „én” és az „enyém”!)

2. Milyen két ajándékot szeretne adni nekünk Jézus? (ApCsel 5:30-32)

3. Kinek a munkája vezet minket bűnbánatra?

4. Hogyan nyerhetjük el a Szentlélek ajándékát? (Lk 11:9-13; Jn 15:7)

5. Mikor és hogyan készülünk fel arra, hogy örömünket tudjuk lelni a mennyei társadalomban?

6. Sorolj fel legalább négy olyan változást, amely a Szentlélek hatására megy végbe bennünk!

7. Mikor kell alávetnünk magunkat a Szentlélek szívünkben végzett munkájának? (Zsid 3:7-15)

8. Hogyan változunk el Jézus ábrázatára?

9. Milyen tevékenységeket (legyenek ezek akár jók is) kell abbahagynod ahhoz, hogy több időt szánhass az Úr irántad tanúsított szeretetén való elmélkedésre?

Nem véletlen: amerikai mókusok

Szinte hihetetlen, hogy a legkisebb amerikai mókus, melynek súlya alig nyom többet egy unciánál (ez kb. egy szelet kenyér súlyának felel meg), vagy a legnagyobb keleti amerikai mókus, ami „nehézsúlyúnak” számít a többi amerikai mókus között, ilyen Isten adta intelligenciával rendelkezzen.

Az amerikai mókusok tudják, hogyan tüntessék el a földbe fúrt odújuk bejáratát, hogy az ellenség ne vegye észre. Hogyan sikerül ez nekik? Először is, Teremtőjük különleges pofazacskókkal vértezte fel őket – nem véletlenül. Ezek normál méretük háromszorosára nyújthatók. Így amikor ezek az apró emlősök egy új alagutat ásnak ki, vagy új oldalsó bejáratot ásnak otthonuknak, van annyi eszük, hogy az általuk ásott földet a pofazacskójukba tömik. Ezután magukkal viszik, és valahol az otthonuk bejáratától távol helyezik el, így senki sem gyaníthatja az odú valódi helyét. Egyetlen hétköznapi ragadozó sem fogja észrevenni a nyílást. Az amerikai mókus a többi mókus kisebb változata, és hozzájuk hasonlóan bozontos a farka. De egy percig se aggódj amiatt, hogy esetleg összetévesztenéd a többi mókussal. Az amerikai mókusnak mindig vannak csíkok az arcán – a többinek nincs. Nem véletlen, hogy az amerikai mókus testén csíkok vannak. Ezek a kontrasztos sötét és világos csíkok megnehezítik a ragadozók számára, hogy a talajon lévő árnyékok és napfényfoltok között észrevegyék őket – ez pedig határozott védelmet nyújt számukra. És mindez csendes bizonyítéka a Mester gondos tervezésének. Egy másik különbség az amerikai mókus és a többi mókus között az, hogy a mókusok közvetlen környezetük teljes területén rejtenek el diókat, míg az amerikai mókus egyetlen kényelmes odúban tárolja összes kincsét. Egy aktív amerikai mókus esetében megfigyelték, hogy csupán három nap alatt egy egész véka élelmet halmozott fel! Az amerikai mókusok Tervezője jó döntést hozott – szintén nem véletlenül – arra nézve is, amit ezek az emlősök tárolni szoktak. Ha összehasonlítanánk az otthonukat a miénkkel, azt láthatnánk, hogy két-három láb hosszú alagútjaik egy ember otthonának több szintjéhez hasonlíthatók. Az amerikai mókusok a legalacsonyabb „szinten” tárolják a diót, a különféle magokat és a gabonát, ahhoz hasonlóan, ahogyan mi, emberek is a pincében tároljuk az élelmiszerkészletünket a tél idején. De – és ez egy elképesztő, nem véletlen gyakorlati bölcsesség az aprócska elméjükben – sohasem tesznek kísérletet arra, hogy friss gyümölcsöt vagy élelmet helyezzenek a „raktárba”. Ha egy amerikai mókus olyan ételt talál, amely gyorsan romlik, azonnal elfogyasztja, és egyszer sem helyezi el az alagút alsó „kamrájában”. Földalatti otthonuk minden „kamrája” külön célt szolgál: az egyik a szemét tárolására, egy másik illemhelyként, egy harmadik az alvásra. Olyan anyagokat találhatunk ezekben a „helyiségekben”, mint például levelek és tollak, amelyek puha ágyat alkotnak. Öröm nézni ezeket a csillogó szemű, tiszta kis lényeket. A mozgalmas életük, a munka, amelyet az otthonukon végeznek, a föld alatt, szunyókálással töltött hónapokra való felkészülés, majd a pár hetente történő felébredés, amikor lakomát csapnak az elraktározott kincsükből, mielőtt folytatnák a téli álmukat, igazán csodálatos. És mindez Teremtőjük állandóan éber tekintete alatt történik.

Az Úr bizonyára örömmel vigyáz ezekre a bájos kis mókusokra, amelyeket Ő tervezett. De, ami még ennél is több, a Szentírásban az áll, hogy örömmel vigyáz az emberekre is, akiket annyira szeretett, hogy egy lett közülük – azért, hogy megmenthesse őket. És ez bizony rólunk szól!