A kegyelem KÖZPONTI JELLEGE

A középpontok fontosak. A mi Naprendszerünk középpontjában a Nap van, amely a teljes Naprendszer tömegének mintegy 99,9%-át teszi ki. Sok számítógép egy központi processzorral működik, amely az egészet irányítja. A pénzérmék közepére már az ókori római pénzektől kezdve egy fontos személy portréját nyomták.

A szentélynek is volt egy középpontja. A szentek szentjében egyetlen bútordarab állt, a szövetség ládája, melyben Isten törvénye volt. Különleges, aranyozott fedelét a kegyelem királyi székének nevezték, melyen két aranyból formázott kérub állt kitárt szárnyakkal, lefelé irányuló tekintettel. Ott, a kérubok között, ragyogott Isten látható dicsősége, a sekina. Ebben a leckében arról tanulunk, hogy milyen helyet foglal el, milyen szerepet tölt be Isten megváltási tervében a kegyelem. Amint a kegyelem királyi székének helye is mutatja, a kegyelem a középpontja Isten minden, a földön végzett cselekedetének. Bár nem sokat gondolunk erre, „napról napra részesedünk Isten kegyelmének ajándékaiban”. (Jézushoz vezető út, 102. old.) Ezek az áldások, kegyelmi ajándékok sokféleképpen megnyilvánulhatnak, de amikor Isten kegyelmére gondolunk, a legtöbbször a megbocsátás jut eszünkbe. „Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.” (4Móz 14:19) „Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!” (Zsolt 51:3) Nem téves, ha a megbocsátást Isten kegyelme fő megnyilvánulásának tekintjük. Mivel „a bűn zsoldja a halál” (Róm 6:23), Isten megbocsátása nélkül mindannyian elpusztulnánk. „Minden nap, minden órában Isten megbocsátó kegyelmétől függünk.” (5T, 170. old.) Azonban a megbocsátás, mint minden más, amit általában áldásnak tekintünk, nem az egyedüli módja Isten kegyelme megnyilvánulásának. Isten ítélete is kegyelmes. Milyen értelemben nevezhetjük kegyelemnek Isten ítéletét? Először is, az ítéletet gyakran összetévesztik a kegyelemmel. Gondoljunk például Jónás történetére. Isten engedhette volna, hogy belefulladjon a Földközi-tengerbe, és küldhetett volna valaki mást Ninivébe. De nem tette. Ehelyett odaküldött egy hatalmas halat, amely lenyelte, majd később partra vetette a prófétát. Ez ítélet volt Jónás számára, de kegyelmes. Jónás életben maradt, és azután már hajlandó volt megtenni, amit Isten kért tőle. Más alkalmakkor Isten ítélete a gonoszokon egyáltalán nem nevezhető kegyelmesnek. Sodoma lakói olyan hosszú ideig elutasították Isten kegyelmes hívogatását a bűnbánatra, hogy végül a kegyelem megszűnt irányukba, és városukat mennyből jövő tűz emésztette meg. Akik az özönvíz előtt, Noé idejében éltek a földön, szintén visszautasították Isten kegyelmes hívogatását a bárkába, így odavesztek a vízözönben. Tehát Sodoma lakói és az özönvíz előtti emberek számára nem volt több kegyelem. Mégis, amikor összefüggésükben nézzük a dolgokat, ezek az ítéletek is kegyelmesnek mondhatóak. „Isten irgalmas volt a világhoz, amikor kiirtotta Noé gonosz kortársait. Kegyelemből pusztította el Sodoma romlott lakóit is. Sátán megtévesztő befolyására a gonosztevők rokonszenvet és csodálatot váltanak ki az emberekből, és így másokat is szüntelenül lázadásra indítanak. Így volt ez Káin és Noé korában, Ábrahám és Lót idejében. Így van ez napjainkban is. Isten a világegyetem iránti irgalomból pusztítja el végül kegyelmének elutasítóit.” (A Nagy Küzdelem, 543. old.) Mennyire igaz ez a mondat, amely 26 alkalommal jelenik meg a 136. Zsoltárban: „Mert örökkévaló az ő kegyelme!”

Érdekelt-e valaha egy bizonyos téma? Talán szerettél volna többet megtudni a családfádról vagy a számítógépek működéséről, talán kutatni szeretted volna a tudomány számos titkának egyikét.

Tudod, hogy van egy téma, ami különösen érdekli a szent angyalokat? Ezt a szentek szentjében található két angyal elhelyezésének és testhelyzetének figyelmes tanulmányozásából tudjuk. „Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.” (2Móz 25:18)
Ezt a két arany angyalszobrot úgy készítették el, hogy mindig arccal lefelé nézzenek. Mivel aranyból voltak, természetesen soha nem mozdultak meg, nem lélegeztek. Jelképes értelmük azonban nem titok. „A földi templom kérubjai tisztelettel fordultak a kegyelem királyi széke felé, így jelképezve a mennyei sereg érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak az irgalomnak a titka, amelybe angyalok vágyakoznak betekinteni: hogy Isten akkor is igaz, ha megigazítja a megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott emberiséggel; hogy Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlanul sok embert emelt ki a pusztulás örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan ruhájába, hogy a megváltottak örökre Isten közelében és a soha el nem bukott angyalok társaságában lehessenek.” (A Nagy Küzdelem, 415. old.)
Most valami nagyon fontos esemény van folyamatban, amely rálátást biztosít az angyaloknak Isten kegyelmének különleges megnyilvánulására. Ez a vizsgálati ítélet, melyet Dániel látomásban láthatott. Ezt írta: „Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz, tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg.” (Dán 7:9-10)
A könyvek megnyitása nem bizalmas tevékenység, mindenki láthatja. Angyalok milliói voltak jelen az eseménynél. És mit figyeltek? A kegyelmet. Amikor Jézus kimond egy nevet az Atya előtt, azt az angyalok is hallják. (lásd: Jel 3:5)
Gondoljatok bele! Ezek a nevek, melyekről Jézus bizonyságot tesz Isten és az angyalok előtt, a bűnösök nevei, akik csak az örök halált érdemelték volna, de Isten kegyelmének köszönhetően most megváltottak, és örökké élhetnek Istennel és a bűntelen angyalokkal. Milyen csodálatos tettet vitt véghez Isten kegyelme! Az angyalok álmélkodnak, de nemcsak Isten kegyelmén, hanem minden más cselekedeten, amelyet ez a kegyelem véghezvitt.
Amikor közelebbről tanulmányozzuk a témát, mi is ugyanolyan nagy érdeklődéssel figyeljük, mint az angyalok.

Isten gyermeke nem járul a kegyelem királyi székéhez, mielőtt a nagy Ügyvéddel találkozna. Első bűnbánó kérésére Krisztus megbocsát neki és magáévá fogadja, esedezve érte az Atya előtt. – 6T, 364. old.

Ha a szentélyszolgálat idején éltél volna, soha nem láthattad volna a kegyelem királyi székét. Ha lévitaként templomi szolgálatot végeztél volna, akkor sem nézhettél volna rá soha a szövetség ládájára. De mindent tudtál volna róla. Gyakran magad elé képzelted volna. Minden, ami a templomban történt, arra irányította volna figyelmedet.
Csak egyetlen személy, a főpap láthatta a kegyelem királyi székét, és ő is csak évente egyszer, a nagy engesztelési napon. Azon a napon számos fontos dolog történt, de íme, mi történt a szentek szentjében: „Azután vegyen a tuloknak véréből és hintsen ujjával a fedél felső színére napkelet felé; a fedél előtt pedig hétszer hintsen ujjával a vérből. És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belől, és úgy cselekedjék annak vérével, amint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé.” (3Móz 16:14-15)
A vér természetesen Jézus vérét jelképezte, aki egy nap meghal a világ bűneiért. Az odahintett vér semmit nem mondott. Nem Ábel vére volt, amely Káin vétkét beszélte el. Nem, ennél sokkal nagyobb jelentősége volt. „Hanem járultatok (…) az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.” (Zsid 12:22-24)
Mit mondott? Hogy Isten kegyelmes. Hogy Ő annyira szeret, hogy elküldte Fiát, Jézust, hogy meghaljon bűneinkért, és mindenki más bűnéért az egész világon, hogy az örök életet választhassuk.
A kegyelem királyi székének helye is ugyanerről tanúskodik. A szövetség ládáján, Isten és az Ő törvénye között helyezkedett el. Ne felejtsük el, hogy Isten látható jelenléte, a sekina a kegyelem királyi széke (a frigyláda fedele) fölött jelent meg, míg a Tízparancsolat benn volt a ládában, a fedél alatt.
„A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, amelyet adok néked. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.” (2Móz 25:21-22)
Hogyan lehet akkor találkozni a szent Istennel? Ezért jelent meg a kegyelem királyi széke fölött. Kegyelmezni akar nekünk. „Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.” (Zsid 8:12) „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1:7)

I. RÉSZ
1. „Napról napra részesedünk Isten kegyelmének ajándékaiban.” Sorolj fel néhány kegyelmi ajándékot, amelyet most élvezel.

2. Említs néhány bibliai történetet, amelyek Isten kegyelemmel vegyes ítéletéről szólnak.

3. Isten bizonyos ítéletei nem kegyelmesek. Magyarázd meg, hogy szélesebb összefüggésben miért nevezhetőek mégis annak.

4. Olvasd el a Zsolt 103., majd elmélkedj arról, hogyan mutatja be Isten az Ő kegyelmét.

II. RÉSZ
5. Jó dolog különböző témák felől érdeklődni. Mit mond nekünk az angyalok érdeklődése Isten kegyelme felől ennek a témának a fontosságáról?

6. Olvassátok el Zsid 9:5, majd Róm 3:23-26 verseit. Mit tanulhatunk ezekből a Jézus áldozatában megnyilvánuló kegyelem fontosságáról?

III. RÉSZ
7. Mi a kegyelem királyi széke (a frigyláda fedele) helyének jelentősége?

8. Keressétek meg egy bibliai konkordanciában a „kegyelem” szót. Olvassatok el néhány ezzel kapcsolatos bibliaverset, majd írjátok le, mit tanultatok ezekből Isten kegyelméről.

További tanulmányozásra: Gondolatok a Hegyibeszédről, 21–24. old., Krisztus példázatai, 243–251. old.

Három és fél évig prédikáltam az elsőnapi adventistáknak, de saját munkámból tartottam fenn magam. Amikor elfogadtam az igazságot, mintegy 35 dollárom volt. Komoly erőfeszítéseket tettem, hogy fejlesszem a vállalkozást, amiben addig sikeres voltam.

Mivel sokat utaztam üzleti ügyben, mindig késztetést éreztem, hogy megosszam másokkal a felfedezett igazságot. De minden erőfeszítésem ellenére az üzlet nem haladt előre. Volt eset, amikor az egy heti fizetésem alig volt elegendő a szállásra és az élelemre. Ez az állapot lassan tartalékaimat is felemésztette, így már arra sem maradt pénzem, hogy elmenjek Rochesterből. Végül december közepére már csak egyetlen ezüst háromcentesem maradt. Úgy tűnt, komor felhők lógnak a következő szombati összejövetel fölött. Imádkoztunk a felhő eltávolításáért, és közben White testvérnő látomást kapott, melyben számomra volt üzenete: „Az ok, amiért ez a felhő itt időzik az, hogy Loughborough testvér ellenáll a kötelességvégzés késztetésének. Isten azt szeretné, ha teljes mértékben átadná magát az üzenet prédikálásának.” Egyszerűen nem láttam át, hogyan valósíthatnám meg ezt. Hazaérve azt mondtam az Úrnak, hogy ha megnyit egy utat, elindulok rajta, de nem történt semmi. Végül a bizonyságtételre támaszkodva ezt mondtam: „Engedelmeskedem Uram, és Te megnyitod előttem az utat.” Hirtelen minden szorongásom és kételyem elszállt, és boldogan nyugodtan bele abba, hogy az Úr majd gondoskodik rólam. A következő hétfő reggel a feleségem, aki nem tudta, milyen gyengén állunk anyagilag, pénzt kért, hogy gyufát és cérnát vásároljon. Kivettem a pénzt a zsebemből, és átnyújtottam neki: „Mary, itt egy háromcentes. Ez minden pénzem. Vegyél egy centre gyufát, egy centre a többi szükséges dolgot, és hozzál vissza egy centet, hogy ne legyünk teljesen pénz nélkül. Próbálkoztam, minden erőmmel azon voltam, hogy fenntartsam a vállalkozást, de nem sikerült.” Könnyes szemmel kérdezte: „John, most mihez kezdünk?” „Hetekig biztos voltam benne, hogy a vállalkozás azért nem halad, mert az Úr nem segít, mivel elhanyagoltam feladatomat. A feladatom az, hogy teljes mértékben átadjam magam az igazság prédikálásának” – válaszoltam. „De ha te elmész prédikálni, miből élünk meg?” – ellenkezett. „Amint elhatároztam, hogy engedelmeskedek az elhívásnak, éreztem, hogy az Úr megnyitja előttem az utat. Nem tudom, hogyan, de ez meg fog történni” – válaszoltam. Visszavonult a szobájába sírni és imádkozni, legalábbis azt gondolom, mert a következő egy órában nem láttam. Ezután elment vásárolni, és én nagyon sajnáltam, amiért szomorúságot okoztam neki. Mintegy fél órával később erős kopogtatást hallottam az ajtón. Egy úriember volt. Bemutatkozott, majd így folytatta: „Gyenge egészségi állapotom miatt Ohioba költözöm, és szeretnék elvinni magammal valami kisebb vállalkozást, munkát, amellyel jövedelmem kiegészíthetem. Garbutt úr ajánlotta, hogy te el tudsz adni nekem szabadalmaztatott ablakzárakat. Szeretnék egy 80 dollárnyi értékű készletet, amiért holnap eljövök és kifizetem.” Most már nem kellett mást tennem, mint elmennem a fél mérföldnyire levő gyárba és összeállítanom a rendelést. Ők majd elszállítják a zárakat, amelyekért megkapom a 26 dollár fizetséget, ami sokat jelentett azokban a napokban. Amikor a feleségem hazaért, énekelve talált. „Boldognak látszol” – mondta. „Igen! Ameddig az üzletben voltál, látogatóm jött. Az Úr megnyitotta az utat, hogy prédikáljam az üzenetet.” Amikor elmondtam neki a történteket, egészen másfajta könnyek öntötték el a szemét, visszavonult szobájába sírni és imádkozni. Nem sokkal később ugyanolyan boldogan tért vissza, mint én, és nekifogott előkészíteni mindent munkám végzéséhez. Megkaptuk a pénzt, amivel tűzifát és élelmiszert vásároltam, valamint minden olyan szükséges dolgot, amelyek segítségével elkezdhettem a munkát.

Még egy kevés ideig veletek van a világosság.” Ezt mondta a Megváltó a zsidóknak, akik minden arra irányuló erőfeszítésének ellenálltak, hogy visszatükrözzék az Igazság Napját. Ezt a figyelmeztetést idézzük nektek is, akik valljátok, hogy hiszitek az igazságot. „Még egy kevés ideig veletek van a világosság.” Vegyétek figyelembe az emberi élet rövidségét, az idő gyors múlását. Arany alkalmak és lehetőségek vannak elérhető közelségben. Isten bőséges kegyelme csak kérésetekre vár, hogy rátok áraszthassa gazdagságát. A Megváltó várja, hogy szabadon elboríthasson ingyen áldásaival. A kérdés csak ez: elfogadjátok? Az áldások elő vannak készítve, a világosság számtalan módon árad, de elveszíti értékét azok számára, akik nem élnek vele, nem fogadják el, nem válaszolnak rá, vagy elfogadják, de nem adják tovább másoknak. A te életed, lelked, erőd, képességeid, akaraterőd és tested mind rád bízott kincsek, melyeket fejleszteni kell az Úrnak életed során. El kell foglalnod kijelölt helyed az Úr hadseregében, hogy véghezvidd tervét saját és mások lelkének megmentésére. Ezt úgy teheted meg, ha értelmes keresztény életet élsz és őszinte erőfeszítésekkel Krisztus iskolájában megtanulod az Ő útját, céljait, majd aláveted akaratodat és utaid az Ő akaratának. Hát nem mindenki, aki Isten gyermekének vallja magát, veszi figyelembe a nagy Tanító szavait? Azok nem titokzatosak vagy nehezen érthetőek. Amikor a tanítványok úgy gondolták, hogy nem értik azokat, egyértelművé vált, hogy nincsenek egységben Krisztussal, ahogy a szőlővesszők az élő tőkével. Nem volt valódi tisztánlátásuk. Félreértették Krisztus szavait. Ami az igazi hívők számára világos volt, botránykővé vált azok számára, akik nem rendelkeztek megfelelő lelki ítélőképességgel. Megsértődtek, mert olyan szavakat mondott nekik, amelyet természetük nem tudott megérteni és befogadni, ezért visszautasították, hogy továbbra is Jézussal járjanak. Vajon nincsenek a hívők között olyanok, akik szeretik a világot, és érzéseiket annyira lefoglalják az igazságnak nem engedelmeskedő rokonok és barátok, hogy egészen összezavarodnak, és Sátán kísértéseinek köszönhetően az ő oldalon, és nem az Úr oldalán foglalnak állást? Isten szeretete a bukott ember iránt határtalan és összehasonlíthatatlan. Krisztus mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” Ezek voltak a szavak, amelyekben néhányan a tanítványok közül megbotránkoztak, de Jézus eltávolított mindent, ami botránykő lehetett, és így válaszolt nekik: „Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol elébb vala?! A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” Isten igéje él a szívben és ez fejleszti lelki képességeinket. Szeretnénk tudatosítani azokban, akik vallják, hogy hiszik az igazságot, hogy ez alkalommal figyelniük kell a Hű Tanúbizonyság tanácsára, aki képviseli lelki elesettségüket és határozott hangon hívja őket, hogy térjenek meg és forduljanak vissza első szeretetükhöz. Mi az első szeretet? Ki Ő? Ő a világ Megváltója, és mindig annak kell maradnia. A keresztények életének különböznie kell a világiakétól. A világi élet gyatra minőségű, nem a lelkieket teszi az első helyre. Akiben megvan Isten szeretete, abban élet van, annak a reménység a legfontosabb, de nem ebben a világban, hanem Krisztusban, aki mindennek a középpontja. Jézus szerette az embert, és mindent megtett, hogy a drága vére árán megváltott lelkek újjászülethessenek, új életet nyerjenek Belőle, ahogy a szőlővesszők a szőlőtőből. „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Akik hisznek Krisztusban, Tőle nyernek motiváló erőt és erős jellemet. „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.” „Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai?” „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” Helyzetünk, feladatunk világos. Krisztus kijelentését nem lehet félreérteni: „Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.” – The Youth’s Instructor, 1895. január 10.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Milyen figyelmeztetések szólnak azokhoz, akik vallják, hogy az igazságban hisznek?

2. Mit kell mindannyiunknak figyelembe vennünk?

3. Mi vár kérésünkre?

4. Kik számára veszít értékéből az igazság fénye?

5. Sorolj fel néhány dolgot, amellyel sáfárkodnunk kell azt az Úrnak.

6. Hogyan teljesítsük Isten tervét saját és mások lelkének megmentésére?

7. Miért gondolta Jézus néhány tanítványa azt, hogy szavai nehezen érthetőek?

8. Miért zavarodik össze néhány hívő és foglal állást Sátán oldalán?

9. Mi az, ami összehasonlíthatatlan?

10. Mit kell tenniük azoknak, akik az igazság hívőinek vallják magukat?

11. Ki él gyatra minőségű életet?

Kinek van élete?

Lub-dub, lub-dub.” Szív: normális sebesség és ritmus. „Rendben, végy egy mély lélegzetet a kedvemért.” Marlene mellett állok és sztetoszkópomat izzadó mellkasára nyomom hallgatva az élet belülről jövő hangjait.

Szúnyogok és csípős rovarok repkednek az arcom és nyakam körül. Elhajtom őket, és próbálom meghallgatni a páciensem tüdejét az amúgy is hangos gyerekzsivajban. Elszigetelt falucskájukban már nagyon régóta nem járt orvos, asszisztens vagy evangelizátor. Mindenki várja, hogy megvizsgálják. „Marlene, a tüdőd tiszta, a szíved erős” – biztosítom. Miután elmagyarázom neki, hogy növelje napi folyadékbevitelét, átnyújtok neki egy kis tasakban vitaminokat és ibuprofent. Miközben távozni készül, megkérdezem, imádkozhatok-e érte és családjáért. Azonnal mosoly jelenik meg sötét, napégette arcán. Kinyújtja a kezét és megfogja az enyémet. Elkezdi mesélni, hogy álmában látta, hogy találkozik egy orvossal, aki többet ad neki fizikai gyógyulásnál. Könnyek csorognak le arcán, amint sorolni kezdi, mi mindenért imádkozzak. Kéz a kézben meghajtjuk fejünket és kérjük a hatalmas Istent, hogy áldja meg ezt az egyszerű hölgyet. Szolgálatunkban megpróbáljuk Jézus példáját és utasításait követni. „Végezzetek orvosi missziómunkát! Így hozzáfértek az emberek szívéhez és előkészítitek az utat az igazság határozottabb hirdetésére. Felismeritek, hogy fizikai szenvedésüket enyhítve alkalmatok nyílik lelki szükségleteiket is kielégíteni. (…) A testért és a lélekért végzett istenfélő szolgálat egysége az evangélium valódi magyarázása.” (Evangelism, 514. old.) Ajtónk naponta nyitva áll az orvosi misszió előtt. A várostól mintegy 35 percnyi távolságban helyezkedik el, egy nagyon szegény negyedben, az Amazonas folyó vége felé. Egy barátommal házról házra járva meglátogattuk a szomszédokat, megtanultuk a nevüket és elmondtuk, hogy ha orvosi segítségre van szükségünk, mi bármikor elérhető közelségben vagyunk. Először senki nem jött el, majd később egy-egy szomszéd. Először egy kétéves kisgyereket hoztak, szétroncsolt ujjal. Másodiknak egy férfi jelentkezett, rájacsípéssel. Végül megjelent egy külső motorral felszerelt kis kenu a házunkkal egyvonalban, tizennégy utassal. Hallottak az orvosi szolgálatról és kíváncsiak voltak, hogy nyitva van-e a rendelő. Gyorsan a nyakamba vettem a sztetoszkópom és kinyitottam a rendelőt. Számos barátságot kötöttünk a szíveket is megnyitó orvosi missziónak köszönhetően. Neked milyen képességeid vannak? Miben vagy tehetséges? Bármi legyen is az, használd fel mások megsegítésére. Olyan sok ember szenved mindenféle betegségtől, legyen az fizikai, érzelmi vagy lelki. Időnként egy meleg mosoly, egy kedves szó többet jelent a gyógyszernél. Ha összeköttetésben maradsz Istennel és minden nap ápolod Vele kapcsolatodat, meglátod, hogyan használ fel téged mások szolgálatára a közösségben.

Brad Mills az Amazon Lifesavers (’Amazonas-i életmentők’) projekt koordinátora, és az Outpost Centers International (OCI) tagja. Szolgálatáról többet is megtudhattok az 1-423-236-5600 telefonszámon, vagy a www.amazonlifesavers.org honlapon.