Pál letartóztatása

Pál apostol számtalan gyülekezetet alapított sokfelé, és azt szerette volna, ha mind erős, fejlődő keresztények közösségévé válik. Ennek természetesen sokféle módja van, de Pál tudta, hogy a tized és az önkéntes adományok befizetése elengedhetetlen minden keresztény számára. Nagylelkűség nélkül egy keresztény nem fejlődhet. Harmadik missziós útja során Pál nagy erőfeszítéseket tett, hogy a gondjaira bízott gyülekezetek tagjait különleges áldozatokra ösztönözze. A Jeruzsálemben élő rászoruló hívők megsegítésére szánta ezt a gyűjtést. Róm 15:26
Nagy munka volt a különböző gyülekezetekből beérkező adományok felügyelete. A korinthusiakhoz írt első levelében Pál arra kérte az ottani hívőket, tegyék félre és készítsék elő az erre szánt összegeket, hogy amikor majd arra jár, átvehesse. 1Kor 16:1-2
A sok gyülekezet között, melyek hozzájárultak a gyűjtéshez, a macedóniai keresztények különösen szívesen adakoztak. Olvassuk el, hogyan jellemezte adakozó lelkületüket! 2Kor 8:1-4
A macedóniai keresztényeket nem kellett rábeszélni az adakozásra. Ellenkezőleg, önként és boldogan éltek a lehetőséggel, hogy mások megsegítése érdekében megvonják maguktól még a szükséges dolgokat is. Amikor Pál azt mondta nekik, hogy nem kell olyan sokat adniuk, könyörögtek neki, hogy mindenképpen vigye el az összes adományukat. Pál nagyon nagy összeget vitt magával, miután az összes gyülekezettől begyűjtötte az adományokat. Mivel nem akarta, hogy bárkinek is kétsége legyen afelől, mit tesz a sok pénzzel, elhívta a gyülekezetek vezetőit, tartsanak vele Jeruzsálembe (1Kor 16:3-4). Ez volt az egyik oka, hogy olyan sokan utaztak Pállal Korinthusból Jeruzsálembe (ApCsel 20:4). 

Alkalmazás: Önként és szívesen adsz pénzt Isten munkájára? Miért is ne döntenél úgy, hogy követed a macedóniaiak példáját? Olvassuk el: Péld 11:24; Lk 6:38 

Pogányok és zsidók (ApCsel 21:17-19)

Amint Jeruzsálembe érkezett, Pál találkozott a gyülekezet vezetőivel. Társaival együtt átadták a pénzt, amit a pogány-keresztények küldtek testvéreiknek, a jeruzsálemi hívőknek. Nagyon nagy adomány volt, sokkal nagyobb, mint amire a jeruzsálemi vének számítottak volna. Pál sokat dolgozott érte, és a pogány- keresztények nagy áldozatot hoztak, hogy a rászorulókon segíthessenek. A véneket megindította ez a testvérei szeretet, amit a pogány hívők mutattak feléjük. Pál azonban tudta, hogy egyesek nem értékelik igazán ezt az ajándékot. Annak idején, amikor Pál a pogányok között kezdett dolgozni, egyes jeruzsálemi keresztények nem támogatták teljes szívvel a munkáját. Aggódtak, mert Pál nem követelte meg a pogányból lett keresztényektől, hogy az összes zsidó szabályt és rendelkezést megtartsák. Bár ők nem dolgoztak a pogányok között, úgy gondolták, nekik kell Pált a munkában irányítaniuk. A jeruzsálemi tanács már megvitatta ezt a kérdést, és úgy találták, nem lenne bölcs dolog a pogány keresztényektől megkövetelni a zsidó rendelkezések betartását (ApCsel 15:5-31). Később azonban, amikor a pogányból lett keresztények száma rohamosan gyarapodott, néhány jeruzsálemi zsidó-keresztény vezető ismét hangsúlyozni kezdte a zsidó rendelkezések megtartásának fontosságát. Még azt is kilátásba helyezték, hogy megvonják Páltól a támogatásukat, ha nem úgy dolgozik, ahogyan szerintük kellene! Mit csinált Pál a pénzadomány átadása után? ApCsel 21:19 A vének végighallgatták Pál teljes beszámolóját és „dicsőíték az Urat.” 20. v. Rádöbbentek, hogy helytelen hozzáállásukkal akadályozták Isten munkáját. Micsoda lehetőséget kaptak tévedésük beismerésére, és hogy támogassák Pált a pogányok között végzett munkájában! 

Egy rossz terv (ApCsel 21:20-26)

Amikor Pál befejezte beszámolóját arról, hogyan munkálkodott általa az Úr a pogányok között, a gyülekezet vezetői dicsőítették Istent a történtekért. Ám amit azután mondtak, abból kiviláglott, hogy szerintük még mindig a zsidó rendelkezések és törvények megtartása a legfontosabb. Mire szólították fel Pált? ApCsel 21:20-24 Nem Isten mondta a véneknek, hogy erre utasítsák az apostolt, hanem a félelem mondatta velük. A Szanhedrintől féltek, hogy bebörtönzik vagy halálra ítélik őket, ha nem tartják meg a zsidó szabályokat és rendelkezéseket. Isten sem kérte Pált, hogy engedelmeskedjen a véneknek. Mégsem hibáztathatjuk, amiért úgy döntött, követi utasításukat. 26. v. Mivel nagyon vágyott a zsidó és a pogány-keresztények egységére, kész volt minden tőle telhetőt megtenni, amivel azt elősegíthette. A vének azt remélték, ha Pál követi az utasításukat, elhallgattathatják azokat, akik szerint Pál nem tartja be a zsidó rendelkezéseket. Biztosították, hogy még mindig támogatják a tanács évekkel azelőtti döntését. Tetteik azonban ellentmondtak szavaiknak, s ebből kiviláglott, hogy valójában nem értenek egyet a tanács döntésével. Arra sem gondoltak, mennyire veszélyes Pálnak a templomba mennie. Éppen pünkösd ünnepe volt (ApCsel 20:16), és zsidók nagy tömege gyűlt össze Jeruzsálemben. Köztük sokan azok is, akik más városokban elkeseredetten ellenezték Pál munkáját. Semmire sem vágytak jobban, mint halálra ítélni az apostolt. Egyik gyülekezeti vén se láthatta előre szerencsétlen tervük borzalmas következményeit. Ahelyett, hogy csökkentené a zsidók és pogányok közötti ellentéteket, inkább még rosszabbra fordítja a helyzetet. Ráadásul Pál letartóztatásához vezet, és az egyház elveszíti egyik legerősebb vezetőjét. 

Alkalmazás: Ismerhetjük előre egyetlen rossz döntésünk vagy javaslatunk minden rossz következményét? Nem, bizony. Mennyire fontos mindig Isten vezetését kérni és kizárólag azt tenni, amit Ő mond! Olvassuk el: Péld 3:5-6 

Letartóztatás a templomban (ApCsel 21:27 – ApCsel 22:23)

Pál napokon át járt ki s be a templomba anélkül, hogy észrevették volna. Egy nap azonban néhány ázsiai zsidó segítségért kiáltozva szaladt hozzá. Mit kiáltoztak? ApCsel 21:28-29 Vádjaik teljesen alaptalanok voltak. Pál egyetlen pogányt sem vitt be a templomba. De mit sem számított, hogy Pál vádlói hazudtak, hamarosan az egész város felzúdult. Kivonszolták Pált a templomból, és meg akarták ölni, amikor valami megállította őket. Mi történt? 31-32. v. A katonák nem tudták, mi a zendülés oka, csak azt látták, hogy mindenki Pál ellen acsarkodik. Az ezredes megkérdezte, mi a probléma, de a nagy kavarodásban nem kapott egyértelmű választ. A csőcselék oly elkeseredetten tört Pál életére, hogy a katonáknak kellett őt biztonságba helyezni. Pál mindvégig nyugodt maradt. Nem félt. El akarta mondani az embereknek az igazat arról, hogy mit csinált. Miközben az erődbe akarták kísérni, engedélyt kért az ezredestől, hogy beszélhessen a tömeghez. 37-39. v. Amikor a nép végre elcsendesedett, Pál saját élettörténetével tett tanúbizonyságot nekik. Elmondta, hogy Tarsusból származó zsidó, és Jeruzsálemben tanult a nagy Gamáliel rabbinál. Beszámolt, milyen buzgón lépett fel a zsidó vallás védelmében, még a korai keresztények üldözéséről is szólt. Majd elmesélte a damaszkuszi úton történteket és a megtérését. Mindenki feszülten figyelt egészen addig, amikor Pál arról beszélt, hogyan küldte őt Isten a pogányok közé. Ekkor a tömeg haragja még magasabbra csapott, mint azelőtt. 

„Bízzál Pál” (ApCsel 22:24 – ApCsel 23:11)

A római katonák őrizetbe vették Pált. Az ezredes a végére akart járni, miért okozott ez az ember ekkora felfordulást, ezért elrendelte a megkorbácsolását. Pál azonban mondott valami, amitől rögtön meggondolta magát. ApCsel 22:25-29
Másnap az ezredes a Szanhedrin elé állította Pált. Nagyon szerette volna megtudni, mi is a vád ellene. Pál végignézett zsidó főtanácson és látta, hogy egy részük farizeus, akik hisznek a feltámadásban, a többiek pedig szadduceusok, akik nem. Ettől támadt egy ötlete. Mit mondott ezután? ApCsel 23:6 
A farizeusok és a szadduceusok között azonnal heves vita támadt. Mit mondtak a farizeusok? 9. v. Ott, a tanácsteremben nagy dulakodás kezdődött a két csoport tagjai között. A farizeusok Pál védelmére keltek, míg a szadduceusok a közelébe akartak férkőzni, hogy megölhessék. Az ezredes attól tartott, hogy ott, helyben „darabokra szaggatják” Pált, ezért katonákkal a várba kísértette az apostolt. Pál biztonságban került, de nagyon elszomorodott. Hibát követett volna el, hogy Jeruzsálembe jött? Miért történt ez a sok baj, amikor ő csak a keresztény egyház egységét szeretné elérni? Véget ért talán Jézusért végzett munkája? És milyen hatással volt mindez a pogány római tisztekre? Épp az előbb látták, amint a magát a nép vezetőinek tartó Szanhedrin- tagok szörnyű küzdelemben egymásnak estek az ünnepélyes tanácsülés kellős közepén. Mit gondolhatnak most Istenről? Mindezek a gondolatok nagyon elcsüggesztették Pált. Sírva imádkozott Istenhez. Isten azonban nem feledkezett meg róla. Mit tett Pálért még azon az éjszakán? 

Alkalmazás: Törődik velünk Isten, amikor szomorúak vagyunk vagy elcsüggedünk? Ó, igen! Minden bizonnyal! Olvassuk el. Ézs 41:10-13 

Nagyobb biztonságban a pogányok között (ApCsel 23:12–35)

A zsidóknak eddig meghiúsultak Pál megölésére törő terveik, de nem adták fel. Másnap reggel több mint negyven zsidó férfi jött össze, akik megesküdtek, hogy se nem esznek, se nem isznak, míg Pált meg nem ölték. Mire szólították fel az ezredest és a tanács tagjait? ApCsel 23:14-15 Nem tudták, hogy Pál unokaöccse is értesült terveikről. A fiatalember gyorsan az erődbe sietett, ahol Pált fogva tartották, és beszámolt neki mindenről. Mit tett ezután Pál? 17-21. v. Az ifjú elbocsátása után az ezredes hívatta két századosát és utasította őket, hogy készítsenek föl kétszáz katonát, kétszáz parittyást és hetven lovast, akik az éjszaka harmadik órájában (este 9 órakor) induljanak el Pállal. Így Pál 470 katona kíséretében hagyta el Jeruzsálemet, és reggelre már mérföldekre jártak. Az ezredes azt tervezte, biztonságban kijuttatja Pált Jeruzsálemből, és a 96 kilométerre fekvő Cézáreába kísérteti Félixhez, a római kormányzóhoz. Jeruzsálem népe gyakran látott római katonai csapatokat vonulni, ezért még csak fel sem figyeltek rájuk, mikor a várost elhagyták. Éjszaka volt, így senki sem láthatta, hogy Pál az, akit a római katonák kísérnek a városból kifelé. Félúton Cézárea felé, Antipatrisban a négyszáz katona visszafordult Jeruzsálembe, a hetven lovas pedig folytatta útját Pállal. Cézáreába érve átadták Félix kormányzónak. A jeruzsálemi ezredes levelét is átadták, amiben elmagyarázta Félixnek a helyzetet. Mi állt a levélben? 25-30. v. A levél elolvasása után Félix megígérte, hogy kivizsgálja Pál ügyét, amint a vádolói is megérkeznek.