Megigazítás ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Létezik egy kérdés, amely zavarba ejti az angyalokat, feldühíti a muszlimokat, nyugtalanítja a tudósokat, és amelyet az üdvözültek egy örökkévalóságon át tanulmányozni fognak: „Hogyan lehet Isten igazságos, mialatt úgy bánik velem, ahogyan Jézus érdemelné, és az ártatlan Jézust bünteti meg az én bűneimért?” Beszéljünk egy keveset az igazságszolgáltatásról. Amikor a tízéves Chad véletlenül betörte szülei hálószobájának ablakát egy golflabdával, ki kellett fizetnie az okozott kárt. Egyetlen bevétele a heti 4 dollár zsebpénze volt, így azt mindaddig visszatartották tőle, amíg ki nem fizették az ablakot. Ez eltartott egy ideig, mert egy drága, háromrétegű ablakról volt szó, amit kifejezetten a hideg alaszkai éghajlatra terveztek, ahol Chad élt. Az igazságszolgáltatás olyan büntetést jelent, amely éppen megfelel az elkövetett bűncselekmény súlyosságának, sem nem túl szigorú, sem nem túl elnéző. Így a helyes. Ha Chad golflabdája egy fának ütközik, és nem az ablaknak, az igazságszolgáltatás nem követelt volna tőle semmit. Olvasd el a 2Mózes 22:1, 4-et! Mit mondott Isten, mi az igazságos büntetése annak, aki ellopott egy bárányt, majd levágta vagy eladta? Milyen büntetés járt volna, amennyiben a bárány még életben és a tolvaj birtokában lett volna? Mit mond Isten, mi a bűn méltó büntetése?

Krisztussal úgy bántak, ahogy
mi megérdemelnénk, hogy mi
olyan bánásmódban részesüljünk,
amilyet Ő kapott.
– Jézus élete, 25. old.

Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nincs. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét. – Jézus élete, 25. old.

Róm 6:23 „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”
Miért igazságos, hogy a bűnös meghaljon? A bűn halált eredményez (lásd Jakab 1:15). Szörnyű kárt okoz, és ez elszámoltathatóvá teszi a bűn elkövetőjét.
De ki tudhatja, mihez vezet a bűn? Ki láthatja a jövőt, és tudhatja, milyen pusztító? Ádám és Éva nem láthatták. De egyetlen bűnük annyi nyomorúságot okozott, hogy könnyen beláthatjuk: annak elkövetése halálra méltóvá tette őket.
Többet tudhattak volna – hit által.
Az igazságszolgáltatás olyasvalami, amit egyedül Isten tud elvégezni. Egyedül Ő tudja, hogy mit érdemel igazán meg valaki, és mi helyes.
Ennél többről van szó. Gondolj csak bele! Tegyük fel, hogy neked és a barátodnak van külön-külön 20 dollárotok a zsebetekben, és mindketten tartoztok Tominak 20 dollárral. Mit gondolna Tomi, ha a barátod felajánlaná, hogy kifizeti helyetted az adósságodat? Már eleve tartozik Tominak azzal a pénzzel, ami a zsebében van! Bizonyos értelemben az már Tomié, így a barátod nem használhatja fel a saját adósságán kívül más adósság kifizetésére anélkül, hogy megfosztaná Tomit attól, amivel tartozik neki.
Ezért nem tudunk fizetni egy barát bűneiért. Már Istené az életünk, a teremtés kötelez minket az engedelmességre. Ha minden kötelességünket teljesítjük, Isten még mindig nem tartozik nekünk semmivel. Még az angyalok is – teremtett lényekként – tartoznak a Teremtőnek a szolgálatukkal. Tehát még egy szent kérub sem fizethet a bűneinkért.
De más a helyzet Jézussal.
Ő nem teremtett lény, nem tartozik az Atyának az életéért. Amikor Atyja akaratát cselekedte, többet tett a kötelességénél. Olyan volt, mintha munkabérért dolgozna. A személy, akinek dolgozol, pénzzel tartozik neked. Ily módon Jézus, Atyját szolgálva, kincseket tudott gyűjteni nekünk. Ezért kaphatjuk ajándékba Jézus igazságát. Ő a tulajdonosa. Tulajdonosként pedig azt tehet a tulajdonával, amit csak akar.
Jézus ezt a gondolatot fejezte ki a 11 órás munkásokról szóló példázatban.
Mt 20:15 „Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok?”
A válasz: „Igen, szabad”. Ugye, örülsz, hogy Jézus megosztja velünk igazságának kincsét? A következőkben azt fogjuk felfedezni, hogyan veheti magára a bűneinket.

Ha Marci kölcsönadja neked a kisteherautóját, és arra kér, hogy vezess óvatosan, ki a felelős azért, ha meggondolatlanul vezetsz, és esetleg tönkre teszel egy másik autót is? Erre a kérdésre nem egyszerű válaszolni.
Egyrészt te vagy a felelős. Te döntötted el, hogy úgy fogsz cselekedni, ahogyan cselekedtél. Ki kellene fizetned mindkét autó javítását, és bármely, a balesetből származó orvosi számlát. Amennyiben valaki életét vesztené a balesetben, vádat kellene emelni ellened emberölés miatt. Igen, börtönbe kerülhetsz, ha a halálát okoztad valakinek, amennyiben ez azért történt, mert nagyon figyelmetlen voltál.
Másrészt Marci döntött arról, hogy ki vezetheti az autóját. Nem kényszerítették arra, hogy kölcsönadja neked. Jól tette volna, ha előbb megismert volna, mielőtt megengedi, hogy elvidd. Bizonyos szempontból Marci vállalhatja a felelősséget az általad okozott balesetért, még akkor is, ha ez nem az ő hibájából történt. Ha egy ötéves gyereket engedett volna a kormányhoz, akkor azért teljesen ő lenne a felelős. Az ő hibája lenne, ha olyasvalakinek adja a kulcsot, aki nem tud vezetni.
Ezzel a példával a Teremtő és a világ bűnei közötti viszonyt szemléltettük. Sátán azt állítja, hogy Krisztus felelős a bűneinkért, és azzal érvel, hogy a teremtett lények nem képesek engedelmeskedni Neki.
De az angyalok már nem hisznek Sátánnak. Jézus bebizonyította emberi és mégis tökéletes életével, hogy Isten erőt ad az embernek az engedelmességhez. Ez azt jelenti, hogy nem lehet semmilyen mentségünk, amikor vétkezünk.
Ennek ellenére Jézus életet ajándékozott nekünk. És Neki joga van fizetni a mi gonosz döntéseinkért, ahogyan a jármű tulajdonosának is joga van fizetni a gondatlan sofőr által okozott károkért.
Ha Marci kifizeti a kárt, amit az autójával okoztál, akkor sokkal tartozol neki. Így állnak a dolgok köztünk és az Úr Jézus között is. Kifizette az adósságunkat. A Teremtőnkként joga volt ehhez. De egyáltalán nem érdemeltük meg ezt a segítséget. A bűn a mi hibánk és az előttünk élő embereké. Nem érdemeltünk mást a halálon kívül.
De Isten bölcs és jó. És amikor kijelenti, hogy „igazságos”, és megbocsát („megigazít” minket), akkor a legbölcsebb dolog, amit tehetünk az, ha hálásak vagyunk, hiszünk a Szavában és elfogadjuk azt.
Éppen ezt állítja ma is.
Róm 3:26 „Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.”
Olvasd el Zsidó 2:3-at! Mivel Jézus vállalta át a bűneinket, annak ellenére, hogy nem érdemeltük meg a segítségét, számítanunk kell arra, hogy felelősséggel tartozunk azért, ha úgy kezeljük csodálatos ajándékát, mintha az nem lenne valami különleges, mintha nem is tartoznánk semmivel érte. Ez elszomorítja Isten Szentlelkét, és az igazságosság sokkal szigorúbb büntetés kiszabását és végrehajtását igényli egy ilyen esetben.
Meg kell tanulnunk megfelelően értékelni az áldozatot, amelyet tartozásaink törlesztéséért hoztak.

Természetes módon szeretetet érzünk az iránt, Aki megbocsát nekünk valami nagyon rosszat. Minél rosszabbul érzi magát egy gyermek, amikor összetör valamilyen tárgyat, annál derűsebb lesz a mosolya, amikor megtudja, hogy megbocsátottak neki.
Jézus is beszélt erről. Egy farizeus, akit Jézus meggyógyított, azt kívánta, bárcsak távozna egy bizonyos hölgy a házából. Jézus ennek az embernek a vendégeként tartózkodott abban a házban. De az asszony Krisztus lábai előtt térdelt, és ismert bűnösként túl nagy figyelmet keltett.
Nyilván ismered azt a történetet, amelyben Mária a hajával és a parfümjével mosta meg Jézus lábait. (Lásd János 12:3) Amikor Jézus az ideges házigazdához szólt, szeretetről, megbecsülésről és megbocsátásról beszélt.
Lk 7:40-43 „És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.”
Azután Jézus benyújtotta a fájdalmas kérvényt.
Lk 7: 45-48 „Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Hogyan lehetünk ugyanúgy tudatában a bűneinknek, mint ez a nő? Miért van az, hogy tévedéseink nem törik össze a szívünket? Látod, milyen szerepe van a bűntudatnak Jézus iránti szeretetünkben? Szinte azt kívánod, bárcsak nagyobb bűntudatod lenne az általad elkövetett rossz dolgok miatt? Ez lehetséges.
Ez a Tízparancsolat funkciója. Ha megfelelő módon gondolunk rá, feléleszti bennünk a bűntudat érzését. (Ez a jelentése a Róma 7:8,9-ben szereplő nehéz szakasznak.) Leleplezi hamis és képmutató voltunkat. Olyannak látjuk magunkat, amilyenek vagyunk. Csodálkozunk, hogy Isten meg tud bocsátani egy olyan aljas embernek, amilyenek mi vagyunk. És amikor kijelenti, hogy megbocsát nekünk, és azt el is hisszük, áhítattal állunk a megbocsátás előtt. Áhítattal vagyunk Isten iránt. Ezt jelenti a „félelem” az alábbi igeversben:
Zsolt 130:4 „Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!”
Ez a fajta áhítat megváltoztatja az embert. Arról, hogy ez miképp történik, a következő tanulmányban fogunk többet megtudni.

I. RÉSZ
1. Miért igazságos büntetés a halál a bűnre – még a „kis” bűnre is?

2. Miért nem tudott egyetlen angyal sem fizetni a bűneinkért? Isten és az angyalok egyaránt nagyon szeretnek minket, és mindannyian hajlandóak lettek volna meghalni értünk. (Lásd Pátriárkák és próféták, 64. old.)
Mi az, ami alkalmatlanná tenné az angyalok áldozatát arra, hogy mi megváltást nyerjünk?

3. Mi teszi Jézus áldozatát tökéletesen alkalmassá arra, hogy megmenthessen minket?

4. Teremtett lényként mi kötelez minket arra, hogy engedelmeskedjünk Isten törvényének?

II. RÉSZ
5. Honnan tudhatjuk, hogy a bűn nem Isten hibája?

6. Mit tesz mégis Isten azért, hogy megoldódjék a bűn problémája? Lásd: Pátriárkák és próféták, 63–70. old.; Jézus élete, 758–764. old.; A nagy küzdelem, 492–504. old.

III. RÉSZ
7. Jézus szerint kiben van a legnagyobb szeretet?

8. Hogyan tudnánk jobban szeretni Istent?

9. A múlt héten megtudtuk, hogy a bűntudat a depresszió egyik fő oka. Ez abban az esetben igaz, ha a bűntudatot nem kezelik megfelelően. Milyen értelemben és milyen körülmények között lehet jó dolog a bűntudat?

Üldözve

Milyen messzire mennél el azért, hogy kiállj a meggyőződéseid mellett? Mennyit vagy hajlandó szenvedni Jézusért? Thanh Vinh* vietnami laikus lelkipásztor megosztja egy tapasztalatát, amikor próbára tették a hitét.

A szívem hevesen verni kezdett, amikor meghallottam az erőteljes kopogtatást és több rendőr sürgető hangját, amely betöltötte a szobát. Amikor rövid időre szemkontaktust létesítettem az újonnan megtért család tagjaival, akiknél épp látogatóban voltam, reméltem, hogy a pillantásommal sikerül csendben annak a bizonyosságát üzennem, hogy Isten velünk lesz. Küldtem egy gyors imát a menny felé: „Istenem, adj bátorságot nekem! Kérlek, védj meg minket!”

A rendőrség közben berontott, és azonnal faggatni kezdett engem és a helyi laikus lelkészt, hogy miért vagyunk ott. Lassan eltávolodtam a szemetesládától, amelybe épp azelőtt dobtuk ki a buddhista oltárt, és imádkoztam, hogy ne jusson eszükbe belenézni. Ahogy a kihallgatás egyre intenzívebbé vált, tudat alatt a zsebembe mélyesztettem a kezem. Hirtelen a kezemben éreztem azoknak a gyülekezeti tagoknak a névvel és lakcímmel ellátott listáját, akiket meg akartunk látogatni. Gyomoridegem lett, mihelyt arra gondoltam, mi történhetne Krisztus ezen értékes gyermekeivel, ha a lista a rendőrség kezébe kerülne. A gondolataim felpörögtek, próbáltam kieszelni egy tervet, és csak másodperceim voltak arra, hogy némán és buzgón az Úrhoz kiáltsak: „Segíts, Uram!” A kikérdezés néhány percre abbamaradt, míg a rendőrség erősítést kért. Azonnal észrevettem, hogy Isten utat nyitott a menekülésre. Kiszaladtam a hátsó ajtón, anélkül, hogy visszanéztem vagy lelassítottam volna. A kisvárossal határos dzsungel felé tartottam. Mihelyt a fák közé értem, elkezdtem apró darabokra tépni a listát. Egy pillanatra megálltam, hogy elássam a dzsungel földjében. Gyorsan felpattantam, és tovább szaladtam a dzsungel sűrű bozótja felé. Hallottam a csengőt, amely figyelmeztette a falubelieket, hogy csatlakozzanak a kereséshez. Majdnem olyan gyorsan szaladtam, mint egy űzött tigris. Fojtott hangokat hallottam, amelyek a közelből származhattak. A hangok felerősödtek, és éreztem, hogy az izmaim lüktetni kezdenek a fájdalomtól és a fáradtságtól. A 91. Zsoltár szavai kavarogtak bennem: „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem; ő benne bízom!” Rájöttem, hogy a tömeg utolért, de nem mertem hátranézni. Hirtelen egy nagy deszkával teljes erővel megütötték a hátamat, amitől átható fájdalom futott végig a testemen. A földre rogytam, és a karjaimba temettem a fejem, miközben a fiatal férfiak gyorsan körbevettek, mint valami éhes vadállatok. Szitkozódtak, vertek, rugdostak, majd a rendőrségre hurcoltak – de közben béke töltött el. Máté 5:11 jutott eszembe: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.” A Szentlélek édes jelenléte megvigasztalt a fájdalom közepette. Amikor megérkeztünk a rendőrségre, elkezdődtek a kihallgatások. Kerestek valamit, ami miatt elítélhetnek. Továbbküldtek a parancsnokhoz. További kihallgatásokat követően úgy döntöttek, hogy nekem és a ház tulajdonosának pénzbírságot kell fizetnünk, és szabadon engedtek. Csodának fogtuk fel az események ilyen alakulását, és lehetőségként arra, hogy folytassuk az új hívek látogatását, és másokkal is megosszuk az evangéliumot. Hálás vagyok Istennek, valahányszor visszagondolok erre a tapasztalatra. Életem minden megpróbáltatása, amelyben kereszténnyé válásom után volt részem, felkészített arra, hogy Isten munkása legyek a hazámban, Vietnamban, és megtanított arra, hogy kiálljak Jézus mellett, bármi is legyen az ára.

Imádkozz erőért: Drága mennyei Atyánk, add, hogy a Te erőd által ellene tudjak állni a kísértéseknek, és győztes legyek a megpróbáltatások közepette. Taníts meg arra, hogy kiálljak Melletted, és őrizd meg a délkelet- ázsiai üldözött hívők hűségét. 

* Isten munkásainak biztonsága érdekében a neveket megváltoztattuk.

A tökéletes minta

Az Éden, Ádám és Éva otthona, tisztaságuk és ártatlanságuk idején a Teremtő kezéből származó, gyönyörű kert volt. De ez a szeretett pár megszegte Isten parancsát, és elűzték őket a számukra előkészített, kedves otthonból.

Bűnüket és annak szomorú következményeit a mi hasznunkra jegyezték le, hogy figyelmeztetésül szolgáljanak azok számára, akik utánuk fognak élni. Gondviselő Istenünk jellemmintákat hagyott örökségül nekünk a Szentírásban, amelyek az erkölcstelenséget és az erényt, a bűnt és az igazságosságot illusztrálják. Az ihletett emberek azért írták meg ezeket a történeteket, hogy mi, egészében látva a jó emberek jellemét, követhessük őket a jóban, és elkerülhessük a tévedéseiket. Betekintést nyerhetünk a múltba, és felfedezhetjük azokat a hibákat, amelyek foltot ejtettek az egyébként szép és kiegyensúlyozott jellemeken, de sohase mentegessük magunkban a bűnt vagy a tévedést a szent lapokra feljegyzett kudarcok miatt. Ádám és Éva, valamint mások, akik régen éltek, nem rendelkeztek azzal a fénnyel, amely nekünk ma rendelkezésünkre áll, de tapasztalataik nekünk is hasznunkra válnak. Előnyben van részünk abból a szempontból is, hogy a kiválóság valamennyi mércéje előttünk áll Krisztus életének és jellemének formájában. Felkelt felettünk az Igazság Napja, és sugarainak fényében megláthatjuk a bűn valódi arcát. Isten Igéjének tanításaiból és a benne szereplő példákból tudjuk, mennyire sértő a bűn, és melyek lesznek annak biztos következményei, ez pedig olyan felelősséget ró ránk, amilyennel az első szüleink nem tartoztak. Jézus otthagyta királyi ruháját és trónját, majd a mi világunkba lépett, hogy jóvá tegye Ádám gyalázatos kudarcát. Itt élt a földön, ahol Ádám elesett, tízszer nagyobb erejű kísértéseket állt ki, és mégis teljesen alávetette magát Atyja akaratának. A gúnyolódó zsidóktól azt kérdezte: „Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani?” Ádám és Éva bizonyítottan bűnös volt. Engedtek a kísértésnek, és vétkeik következtében a világot hosszú időkre elöntötte a nyomorúság. Ezzel ellentétben állítja elénk a Biblia Jézus életét, aki tiszta és bűntelen győztesként érkezett a harcmezőről Sátán általi megkísértését követően. Ezt a győzelmet nem önmaga, hanem megromlott fiai és leányai számára érte el. Kedves fiatal barátaim, korán meg kell tanulnotok a tiszta és igaz lelkű bibliai jellemek erényei szerint élni. Míg a tévelygők példájából megtudhatod, milyen jellemvonásokra és magatartásra tekint nemtetszéssel az Úr, szívedben megőrizheted valamennyi korszak igaz emberei jámborságának és jó cselekedeteinek emlékét, és úgy dönthetsz, hogy ugyanazt az utat követed, amely áldássá tette az igazak életét embertársaik számára. De mindenekelőtt törekedj a tökéletes Minta másolására! Jézus önmegtagadó életet élt. Az Ő példája nem tartalmaz semmi olyasmit, amitől őrizkedned kellene. Mindennapi feladata volt a gyászolók vigasztalása, a szenvedők fájdalmainak enyhítése, és mindazok megáldása és megsegítése, akik Hozzá folyamodtak. Ő ma is ugyanaz a könyörületes Megváltó, aki 1800 évvel ezelőtt élt, és egyetlen bűnét megbánó bűnöst sem fog visszautasítani. Hozzáférésed van erejéhez és bölcsességéhez. Vérének érdemei által legyőzhetsz minden lelki ellenséget, és orvosolhatsz minden jellemhibát. „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” Ha Őt szemléled, az Ő hasonlatosságára fogsz elváltozni.
Hogyan döntesz, melyik példát fogod követni – első szüleink Istennel szembeni engedetlenségét vagy drága Megváltónk példáját? A bűn és az engedelmesség eredménye egyaránt előtted áll. Ádám elveszítette az Édent – nemcsak önmagára, hanem a teljes emberi fajra nézve is, és ebbe te és én is beletartozunk. De Jézus által az Éden még az eredeti szépségét is meghaladó állapotba fog helyreállni. Az előtted álló jutalom az örök élet Isten országában – ugye, hogy érdemes törekedned az elérésére? „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” A zsoltáros kijelenti: „teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”
– The Youth’s Instructor, 1884. augusztus 6.

De mindenekelőtt törekedj a
tökéletes Minta másolására. Jézus
önmegtagadó életet élt. Az Ő példája
nem tartalmaz semmi olyasmit,
amitől őrizkedned kellene.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Miért ihlette Isten a szerzőket arra, hogy az emberek jó és rossz döntéseinek történetét egyaránt belefoglalják a Bibliába?

2. Mi nem lehet semmi szín alatt mentség a bűnre?

3. Melyik két szempontból vagyunk előnyösebb helyzetben Ádámnál és Évánál?

4. Olvasd el ApCsel 17:29-31-et! Magyarázd el, miért van nagyobb felelősségünk, mint az előttünk élőknek!

5. Mit választott Jézus azért, hogy megmenthesse az embereket?

6. Nevezz meg két olyan személyt a Szentírásból, akiknek a tévedései figyelmeztetésül szolgálnak számunkra!

Mit tanulhatunk a tapasztalataikból?

Nevezz meg két olyan személyt a Szentírásból, akiknek a döntései követendő példákként szolgálnak számunkra!

Mit tanulhatunk a tapasztalataikból?

7. Miért biztonságos mindig Jézus példáját követni?

8. Gondolj komolyan bele: kinek a példáját követted az elmúlt héten?

Ugye, még most megkéred Jézust, hogy segítsen követned az Ő tökéletes példáját?

9. Mi a jutalma azoknak, akik Jézust követik?

Nem véletlen: lovak

A becslések szerint ezen a világon 60 millió ló (páratlanujjú patás) él, és nem véletlenül nekik a legnagyobb a szemük az ismert emlősök közül. Az általuk érzékelt látóterület meghaladja a 350 fokot – méghozzá anélkül, hogy megmozdítanák a fejüket.

Mindössze két folt van, amelyet a ló nem lát – az egyik közvetlenül előtte, a másik pedig közvetlenül mögötte található. Ezért, ha a ló akár egy picikét is elfordítja a fejét, látja a teljes környezetét. Azért ilyen széles a ló látószöge, mert a Tervező a feje oldalára helyezte a szemét. Tudta, hogy mivel a lovak zsákmányállatok lesznek, szükségük lesz arra, hogy mindig tudatában legyenek a ragadozók jelenlétének, és képesnek kell lenniük egy szívverésnyi idő alatt reagálni a veszélyre. Amellett, hogy a látás segédeszköz a ló számára a veszély észleléséhez, nem véletlenül tudja 180°-ban elfordítani mindkét fülét, amelyek így állandóan készenlétben állnak az esetleges veszélyforrást jelentő hangok azonosítására. Mivel elsődleges beépített válaszreakciója a menekülés, nem véletlenül születik a ló a – gyors – futáshoz szükséges felszereléssel. Szintén nem véletlen, hogy a ló jó egyensúlyérzékkel rendelkezik, hiszen szüksége van rá a biztonságos meneküléshez. Számos tényezőnek köszönhetően, amelyek között megemlíthetjük a testrészek elhelyezkedésének érzékelését (az ún. propriocepciót), a ló mindig tudja, hol vannak az egyes végtagjai. Ráadásul patái a tapintás révén kifinomult tudatosságot kölcsönöznek a lábainak – nem véletlenül készültek ugyanabból az anyagból, mint az emberi kéz- és lábkörmök, amelyek így hozzájárulnak az alattuk található tárgyak pontos érzékeléséhez. Ennek köszönhetően a lónak szinte bármilyen terepen biztos lehet a járása. Ezekkel a veleszületett képességekkel egy újszülött csikó már legelső alkalommal is talpon állva néz körül a világban, teszi ezt olyan egyensúllyal, amely képes futó üzemmódba kapcsolni a születést követő egy órán belül. A kancák, nem véletlenül, és különösen a vadonban, gyakran éjjel ellenek – ezt Teremtőjük ütemezi ilyen időpontra, hogy a kancát és a csikót a lehető legnagyobb biztonságba helyezze a sötétség védelmének maximális leple alatt. Amikor a lovaknak pihenésre van szükségük, biztosan és egyenesen állnak olyan testhelyzetben, amely nem véletlenül egy speciálisan kialakított, a lábcsontok és az ízületek körül található ínrendszernek köszönhető. A kutatók azonban megfigyelték, hogy a lónak bizonyos számú nap elteltével szüksége van arra, hogy fekvő testhelyzetben aludjon néhány órát ahhoz, hogy elérje a legmélyebb REM-fázist az alvás során. Érdekes módon az egyedül tartott ló nem alszik jól. Ösztönösen érzi annak a szükségét, hogy készenlétben álljon veszély esetére, ezért csak akkor fekszik le, ha más lovak is tartózkodnak a közelében. A kimerült magányos ló végül egyszerűen összeesik. Viszont ha az érzékeny ló mély köteléket alakít ki egy emberrel, akkor nemcsak a gazdája nyújtotta védelem érzésében pihen nyugodtan, de még az ember hangulatait is tükrözi. Micsoda áldást jelenthet az ember eme gyönyörű állat számára! És milyen hálásak lehetünk azért, hogy Teremtőnk folyamatosan vigyáz ránk – az Ő védelme alatt biztonságban vagyunk, bármi is történne.