Kutatva az Írásokat
Text de memorat
„Ezek pedig nemes lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint, kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozván az írásokat, hogy úgy vannak-é ezek.” Apostolok cselekedetei 17:11
Vajon meg kell tartanunk a ceremóniális törvényeket? (ApCsel 14:27 – 15:2)
Miután első misszió körútjukról visszatértek Antiókhiába, Pál és Barnabás beszámoltak a gyülekezetnek mindarról, ami velük történt, és arról, mennyire megáldotta Isten a pogányok között végzett munkájukat. Sokan örömmel fogadták, amit Isten tett, de a zsidó keresztények aggódtak. Pál nem várta el a pogányból lett keresztényektől, hogy zsidóvá váljanak, sem azt, hogy a szertartási törvényeket megtartsák. A zsidóból lett keresztények látták, hogy hamarosan több pogány származású keresztény lesz az egyházban, mint zsidó származású, és féltek, hogy emiatt a keresztény egyház elveszíti zsidó jellegét. Ekkoriban zsidó keresztények érkeztek Júdeából Antiókhiába, és ellentmondásos nézeteket kezdtek tanítani. Az egyik ilyen tantételük az volt, hogy a megváltás érdekében a hívőknek meg kell tartaniuk az összes zsidó ceremoniális törvényt is. Azzal érveltek, hogy Isten egyértelműen előírta a zsidóknak, hogyan imádják Őt, és nem változtatta meg az erre vonatkozó utasításait. Nem vették figyelembe, hogy az egész templomi szolgálat Jézust jelképezte és Őrá mutatott előre. Most, hogy Jézus már eljött, nem volt többé szükség azokra a szertartásokra. ApCsel 15:1 Pál és Barnabás tudták, hogy ezen júdeai emberek tanítása helytelen, és azonnal felléptek ellenük. Ám míg a pogány keresztények egyetértettek velük, a zsidó keresztények inkább a júdeaiakkal voltak egy véleményen. A két csoport vitája annyira súlyossá vált, hogy úgy tűnt, az antiókhiai gyülekezet kettészakad. Ezt elkerülendő megegyeztek, hogy az apostolok és az egyházi vezetők összeülnek Jeruzsálemben, hogy a kérdést megvitassák. 2. v. A tanácskozás döntését fogják végső döntésként elfogadni, addig nem is folytatják a vitát.
Miután első misszió körútjukról visszatértek Antiókhiába, Pál és Barnabás beszámoltak a gyülekezetnek mindarról, ami velük történt, és arról, mennyire megáldotta Isten a pogányok között végzett munkájukat. Sokan örömmel fogadták, amit Isten tett, de a zsidó keresztények aggódtak. Pál nem várta el a pogányból lett keresztényektől, hogy zsidóvá váljanak, sem azt, hogy a szertartási törvényeket megtartsák. A zsidóból lett keresztények látták, hogy hamarosan több pogány származású keresztény lesz az egyházban, mint zsidó származású, és féltek, hogy emiatt a keresztény egyház elveszíti zsidó jellegét. Ekkoriban zsidó keresztények érkeztek Júdeából Antiókhiába, és ellentmondásos nézeteket kezdtek tanítani. Az egyik ilyen tantételük az volt, hogy a megváltás érdekében a hívőknek meg kell tartaniuk az összes zsidó ceremoniális törvényt is. Azzal érveltek, hogy Isten egyértelműen előírta a zsidóknak, hogyan imádják Őt, és nem változtatta meg az erre vonatkozó utasításait. Nem vették figyelembe, hogy az egész templomi szolgálat Jézust jelképezte és Őrá mutatott előre. Most, hogy Jézus már eljött, nem volt többé szükség azokra a szertartásokra. ApCsel 15:1 Pál és Barnabás tudták, hogy ezen júdeai emberek tanítása helytelen, és azonnal felléptek ellenük. Ám míg a pogány keresztények egyetértettek velük, a zsidó keresztények inkább a júdeaiakkal voltak egy véleményen. A két csoport vitája annyira súlyossá vált, hogy úgy tűnt, az antiókhiai gyülekezet kettészakad. Ezt elkerülendő megegyeztek, hogy az apostolok és az egyházi vezetők összeülnek Jeruzsálemben, hogy a kérdést megvitassák. 2. v. A tanácskozás döntését fogják végső döntésként elfogadni, addig nem is folytatják a vitát.
Alkalmazás: Te hajlandó vagy elfogadni a vezetőség döntését, ha valakivel nézeteltérésed van? Olvassuk el: Péld 12:15 !
Zsidók és pogányok (ApCsel 15:3-35; Gal 2:11-14)
Az antiókhiai gyülekezetet megosztotta a kérdés, hogy vajon meg kell-e tartani a zsidó ceremoniális törvényeket, vagy sem. Mivel maguk közt képtelenek voltak megegyezésre jutni, úgy döntöttek, elküldik Pált és Barnabást másokkal együtt Jeruzsálembe egy tanácskozásra. Heves vita bontakozott ki a jeruzsálemi gyűlésen. Nem csupán a szertartások megtartásának kérdéséről volt ugyanis szó. Aggodalmak merültek fel a zsidók és a pogányok kulturális különbségei miatt is. Elég összetett probléma volt. A Szentlélek azonban már kijelentette a megoldást és felszólalásra indította Pétert. Péter elismételte a Kornélius megtérésével kapcsolatos tapasztalatát, és azt, mennyire meglepődött, hogy a Szentlélek egyformán szállt alá a ceremoniális törvényeket megtartó zsidókra és a pogányokra, akik pedig nem tartották meg azokat. Azzal érvelt, hogy a Szentlélek már megmutatta, hogy ezentúl nem szükséges a szertartásokat megtartaniuk. ApCsel 15:7-11 Péter beszéde után Pál és Barnabás számoltak be arról, milyen munkát végzett Isten általuk a pogányok között első missziós útjuk során. Végül Jakab állt fel és bejelentette a tanács döntését. Mi volt az? 19. v. Már csak az volt a kérdés, hogyan hozzák ezt a döntést a gyülekezetek tudomására? Hogyan oldották meg? 25-29. v. A kérdés rendeződött. A pogány keresztényeknek nem kell megtartaniuk a zsidó ceremoniális törvényeket. Nem sokkal később Péter Antiókhiában járva együtt evett a pogány keresztényekkel. Ezzel mutatta be, hogy elfogadja őket. Ám amikor olyanok érkeztek, akik szerint minden kereszténynek meg kell tartania a ceremoniális törvényt, akkor Péter nem evett együtt a pogányokkal, és Barnabással együtt sokan követték példáját. (Gal 2:11-13) Ezt a viselkedést látva Pál felismerte, milyen szörnyű hibát követ el Péter. Nyilvánosan megfeddte, aki belátta hibáját, és gyorsan meg is vallotta azt.
Az antiókhiai gyülekezetet megosztotta a kérdés, hogy vajon meg kell-e tartani a zsidó ceremoniális törvényeket, vagy sem. Mivel maguk közt képtelenek voltak megegyezésre jutni, úgy döntöttek, elküldik Pált és Barnabást másokkal együtt Jeruzsálembe egy tanácskozásra. Heves vita bontakozott ki a jeruzsálemi gyűlésen. Nem csupán a szertartások megtartásának kérdéséről volt ugyanis szó. Aggodalmak merültek fel a zsidók és a pogányok kulturális különbségei miatt is. Elég összetett probléma volt. A Szentlélek azonban már kijelentette a megoldást és felszólalásra indította Pétert. Péter elismételte a Kornélius megtérésével kapcsolatos tapasztalatát, és azt, mennyire meglepődött, hogy a Szentlélek egyformán szállt alá a ceremoniális törvényeket megtartó zsidókra és a pogányokra, akik pedig nem tartották meg azokat. Azzal érvelt, hogy a Szentlélek már megmutatta, hogy ezentúl nem szükséges a szertartásokat megtartaniuk. ApCsel 15:7-11 Péter beszéde után Pál és Barnabás számoltak be arról, milyen munkát végzett Isten általuk a pogányok között első missziós útjuk során. Végül Jakab állt fel és bejelentette a tanács döntését. Mi volt az? 19. v. Már csak az volt a kérdés, hogyan hozzák ezt a döntést a gyülekezetek tudomására? Hogyan oldották meg? 25-29. v. A kérdés rendeződött. A pogány keresztényeknek nem kell megtartaniuk a zsidó ceremoniális törvényeket. Nem sokkal később Péter Antiókhiában járva együtt evett a pogány keresztényekkel. Ezzel mutatta be, hogy elfogadja őket. Ám amikor olyanok érkeztek, akik szerint minden kereszténynek meg kell tartania a ceremoniális törvényt, akkor Péter nem evett együtt a pogányokkal, és Barnabással együtt sokan követték példáját. (Gal 2:11-13) Ezt a viselkedést látva Pál felismerte, milyen szörnyű hibát követ el Péter. Nyilvánosan megfeddte, aki belátta hibáját, és gyorsan meg is vallotta azt.
Alkalmazás: Egyesek azt állítják, hogy Péter volt az első a tévedhetetlenek (akik soha nem hibáznak) hosszú sorában, de ez nem igaz. Péter ugyanolyan esendő volt, mint a többi apostol, vagy bárki más.
Timótheus (ApCsel 15:36 – 16:3)
Pál egy ideig Antiókhiában munkálkodott, majd úgy döntött, ideje másodszor is missziós útra indulniuk és meglátogatniuk az előző útjuk idején alapított gyülekezeteket. Barnabás is egyetértett vele, és Márkot is magukkal szerette volna vinni. Pál viszont ellenezte ezt. Úgy vélte, Márk megbízhatatlan. Mi történt ezután? ApCsel 15:39-40 Pál Silással észak felé indult, útközben erősítve a gyülekezeteket. Végül, több mint 300 kilométer gyaloglás után Listrába érkeztek, ahol előző látogatása idején megkövezték. Listrában Pál ismét találkozott a Timótheus nevű fiatalemberrel, aki akkor tért meg, amikor Pált annak idején a városon kívül megkövezték. Azóta is egyre jobban érezte a lelkében, hogy Isten őt is az evangélium hirdetésének teljes idejű szolgálatára szólítja. Szerette Pált, és nagyon szeretett volna vele dolgozni. Pál meglátta a Timótheusban rejlő lehetőségeket, még ha a fiatalember nem is volt különösebben tehetséges. Komoly volt, szívesen tanult és nem félt az üldözéstől. Édesanyja és nagymamája jól nevelte Timótheust. 2Tim 1:5 Egészen kicsi korától tanították az írások ismeretére, és annak ellenére, hogy pogány városban éltek, tiszta és egyszerű jellemet alakítottak ki benne. 2Tim 3:14-17 Bár Timótheus még nagyon fiatal volt, Pál úgy látta, készen áll az evangéliumhirdetés szolgálatára. Ezért Silással együtt Timótheus is Pállal tartotta második missziós útra. Hogyan érzett Pál Timóteus iránt? 1Tim 1:2
Pál egy ideig Antiókhiában munkálkodott, majd úgy döntött, ideje másodszor is missziós útra indulniuk és meglátogatniuk az előző útjuk idején alapított gyülekezeteket. Barnabás is egyetértett vele, és Márkot is magukkal szerette volna vinni. Pál viszont ellenezte ezt. Úgy vélte, Márk megbízhatatlan. Mi történt ezután? ApCsel 15:39-40 Pál Silással észak felé indult, útközben erősítve a gyülekezeteket. Végül, több mint 300 kilométer gyaloglás után Listrába érkeztek, ahol előző látogatása idején megkövezték. Listrában Pál ismét találkozott a Timótheus nevű fiatalemberrel, aki akkor tért meg, amikor Pált annak idején a városon kívül megkövezték. Azóta is egyre jobban érezte a lelkében, hogy Isten őt is az evangélium hirdetésének teljes idejű szolgálatára szólítja. Szerette Pált, és nagyon szeretett volna vele dolgozni. Pál meglátta a Timótheusban rejlő lehetőségeket, még ha a fiatalember nem is volt különösebben tehetséges. Komoly volt, szívesen tanult és nem félt az üldözéstől. Édesanyja és nagymamája jól nevelte Timótheust. 2Tim 1:5 Egészen kicsi korától tanították az írások ismeretére, és annak ellenére, hogy pogány városban éltek, tiszta és egyszerű jellemet alakítottak ki benne. 2Tim 3:14-17 Bár Timótheus még nagyon fiatal volt, Pál úgy látta, készen áll az evangéliumhirdetés szolgálatára. Ezért Silással együtt Timótheus is Pállal tartotta második missziós útra. Hogyan érzett Pál Timóteus iránt? 1Tim 1:2
Alkalmazás: Te is szívesen tanulsz? Szívesen szembenézel az üldözéssel? Minden nap tanulmányozod a Bibliát és követed, amit mond? Ezek tették Timótheust is alkalmassá élete munkájára. Szeretnél készen állni, bármire is hívjon el Isten?
A börtönben énekelve (ApCsel 16:4–25)
Timótheus csatlakozott Pálhoz és Siláshoz, és napról napra többet tanult, miközben sok-sok kilométert gyalogoltak együtt a gyülekezeteket látogatva. A Szentlélek segítségével számtalan embert vezettek megtérésre. Mintegy 650 km gyaloglás után északnyugat felé a Kis-Ázsia nyugati végében fekvő Troás városába érkeztek. Ott Pál egy éjszaka álmot látott. Kit látott benne? ApCsel 16:9 Ez sürgős hívás volt, ezért Pálék azonnal útra keltek, és áthajóztak az Égei-tenger északi részén a több mint 200 km-re, a Macedón térségben fekvő Neápolis városába. Onnan még 16 km-t gyalogoltak északnyugat felé, a terület fővárosába, Filippibe. Úgy tűnik, hogy Lukács, Az apostolok cselekedeteiről szóló könyv szerzője, Troásban csatlakozott hozzájuk, mert a 10. versben már többes szám első személyben számol be az útjukról. Filippiben valószínűleg nem volt zsinagóga, hiszen szombatnapon Pál és társai a folyóparton imádkozásra összegyűlt asszonyokhoz csatlakoztak. Az egyik asszonyt Lídiának hívták. Mit tett Lídia? 14-15. v. Volt egy megszállott nő Filippiben, aki követni kezdte Pált és társait. Mit mondott róluk? 16-17. v. Ez nem tett jót Pál szolgálatának, mert sokan azt hihették, hogy őt is ugyanaz a gonosz hatalom uralja, mint a szolgálólányt. Mit tett Pál ez ellen? 18. v. A leány gazdái nagy haragra gerjedtek, mert így már nem tudták pénzkeresetre felhasználni. Meg akartak szabadulni Páltól és Silástól, ezért hazugságokat terjesztettek róluk és nagy felbolydulást keltettek. Pált és Silást megverték, börtönbe vetették, és a lábukat kalodába zárva nagy fájdalmakat okoztak nekik. Hogyan reagáltak erre? 25. v.
Timótheus csatlakozott Pálhoz és Siláshoz, és napról napra többet tanult, miközben sok-sok kilométert gyalogoltak együtt a gyülekezeteket látogatva. A Szentlélek segítségével számtalan embert vezettek megtérésre. Mintegy 650 km gyaloglás után északnyugat felé a Kis-Ázsia nyugati végében fekvő Troás városába érkeztek. Ott Pál egy éjszaka álmot látott. Kit látott benne? ApCsel 16:9 Ez sürgős hívás volt, ezért Pálék azonnal útra keltek, és áthajóztak az Égei-tenger északi részén a több mint 200 km-re, a Macedón térségben fekvő Neápolis városába. Onnan még 16 km-t gyalogoltak északnyugat felé, a terület fővárosába, Filippibe. Úgy tűnik, hogy Lukács, Az apostolok cselekedeteiről szóló könyv szerzője, Troásban csatlakozott hozzájuk, mert a 10. versben már többes szám első személyben számol be az útjukról. Filippiben valószínűleg nem volt zsinagóga, hiszen szombatnapon Pál és társai a folyóparton imádkozásra összegyűlt asszonyokhoz csatlakoztak. Az egyik asszonyt Lídiának hívták. Mit tett Lídia? 14-15. v. Volt egy megszállott nő Filippiben, aki követni kezdte Pált és társait. Mit mondott róluk? 16-17. v. Ez nem tett jót Pál szolgálatának, mert sokan azt hihették, hogy őt is ugyanaz a gonosz hatalom uralja, mint a szolgálólányt. Mit tett Pál ez ellen? 18. v. A leány gazdái nagy haragra gerjedtek, mert így már nem tudták pénzkeresetre felhasználni. Meg akartak szabadulni Páltól és Silástól, ezért hazugságokat terjesztettek róluk és nagy felbolydulást keltettek. Pált és Silást megverték, börtönbe vetették, és a lábukat kalodába zárva nagy fájdalmakat okoztak nekik. Hogyan reagáltak erre? 25. v.
Alkalmazás: Pálnak és Silásnak valószínűleg nem volt azonnal kedve énekelni és imádkozni, de ezzel bátorították magukat. Te is dönthetsz úgy, hogy a csüggedés elkerülésére ezt teszed.
Kutatták az írásokat (ApCsel 16:26 – 17:14)
Pált és Silást börtönbe vetették, de csüggedés helyett imádkoztak és Istent dicsőítve énekeltek. Mi történt ezután? ApCsel 16:26 A börtönőr nagyon megrémült. Biztos volt benne, hogy kivégzik, ha Pál és Silás megszökött. Éppen öngyilkos akart lenni, amikor Pál megszólította és megnyugtatta, ne aggódjon, senki sem szökött meg. Mit csinált ezután a börtönőr? 29-30. v. Azonnal elmondták neki és családjának a Jézusról szóló jó hírt. Még el sem érkezett a reggel, amikor mindnyájan meg akartak keresztelkedni, és Pál meg is keresztelte őket. Mi történt reggel? 35-40. v. Filippit elhagyva Pál és Silás mintegy 150 km-t utazott délnyugat felé Thessalonikába. Pál szombatonként a zsinagógában prédikált az Ószövetség próféciáiból bizonyítva, hogy Jézus a Messiás. Bemutatta, hogy az egész szentélyszolgálat Jézusra mutatott előre, és meggyőző erővel beszélt Jézus szolgálatáról a mennyei szentélyben, valamint második eljöveteléről is. A hallottak hatására sokan hittek Jézusban, ám mint mindig, néhány zsidó itt is ellenállt. Ezért akadályozni kezdték Pál és Silás munkáját. Mit tettek? ApCsel 17:5-8 Követték Jézus utasítását, hogy kerüljék el az üldözést (Mt 10:23), így éjszaka távoztak. A Thessalonikától mintegy 80 km-re, délnyugatra fekvő Béreába mentek. Nem sokat mond a Biblia Bérea lakóiról, de egy nagyon fontos dolgot megtudunk róluk. 11. v. A thessalonikai zsidók sajnos hamarosan követték Pált és Silást, és Béreában is felzúdulást szítottak ellenük. Pált, biztonságát féltve, néhány thessalonikai hívő elvitte a több mint 200 km-re délkeletre fekvő Athénba. Timótheus Béreában maradt az új gyülekezetnek segíteni.
Pált és Silást börtönbe vetették, de csüggedés helyett imádkoztak és Istent dicsőítve énekeltek. Mi történt ezután? ApCsel 16:26 A börtönőr nagyon megrémült. Biztos volt benne, hogy kivégzik, ha Pál és Silás megszökött. Éppen öngyilkos akart lenni, amikor Pál megszólította és megnyugtatta, ne aggódjon, senki sem szökött meg. Mit csinált ezután a börtönőr? 29-30. v. Azonnal elmondták neki és családjának a Jézusról szóló jó hírt. Még el sem érkezett a reggel, amikor mindnyájan meg akartak keresztelkedni, és Pál meg is keresztelte őket. Mi történt reggel? 35-40. v. Filippit elhagyva Pál és Silás mintegy 150 km-t utazott délnyugat felé Thessalonikába. Pál szombatonként a zsinagógában prédikált az Ószövetség próféciáiból bizonyítva, hogy Jézus a Messiás. Bemutatta, hogy az egész szentélyszolgálat Jézusra mutatott előre, és meggyőző erővel beszélt Jézus szolgálatáról a mennyei szentélyben, valamint második eljöveteléről is. A hallottak hatására sokan hittek Jézusban, ám mint mindig, néhány zsidó itt is ellenállt. Ezért akadályozni kezdték Pál és Silás munkáját. Mit tettek? ApCsel 17:5-8 Követték Jézus utasítását, hogy kerüljék el az üldözést (Mt 10:23), így éjszaka távoztak. A Thessalonikától mintegy 80 km-re, délnyugatra fekvő Béreába mentek. Nem sokat mond a Biblia Bérea lakóiról, de egy nagyon fontos dolgot megtudunk róluk. 11. v. A thessalonikai zsidók sajnos hamarosan követték Pált és Silást, és Béreában is felzúdulást szítottak ellenük. Pált, biztonságát féltve, néhány thessalonikai hívő elvitte a több mint 200 km-re délkeletre fekvő Athénba. Timótheus Béreában maradt az új gyülekezetnek segíteni.
Alkalmazás: Lelkesen fogadod Isten igéjét és naponta kutatod az Írásokat? 11. v.; Zsolt 119:9-11
Túl bölcsek, hogy szükségük lenne Jézusra (ApCsel 17:15–34)
Néhány thessalonikai hívő sietve kimenekítette Pált Béreából, és hajóval Athénba vitték. Aztán visszatértek Béreába az üzenettel, hogy Silás és Timótheus is azonnal menjen Athénba. Athén volt az akkori világ kulturális központja, a bölcsesség, az építészet és a bálványimádás fellegvára. Gyönyörű templomok és szentélyek álltak mindenfelé. Silásra és Timótheusra várva Pál Jézusról beszélt a népnek, és figyelmüket a menny igaz Istene felé igyekezett fordítani. ApCsel 17:16-17 Az athéniak először kigúnyolták Pált. Néhányan szószátyárnak nevezték, mert azt hitték, nem tudja, miről beszél. Ám nem kellett nekik sok idő a véleményük megváltoztatásához. Pál világosan értette gondolatmenetüket, és amikor vitatkozni próbáltak vele, rá kellett jönniük, hogy sokkal intelligensebb náluk. Aztán emlékeztették Pált, hogy Szókratészt, a híres filozófust, aki 450 évvel azelőtt élt Athénban, azért ítélték halálra, mert új isteneket próbált bevezetni. Pál azonban nem félt, és amikor látták, mennyire ragaszkodik hozzá, hogy Istenéről beszéljen, úgy döntöttek, lehetőséget adnak neki erre. Athén legfontosabb helyére, a Mars-dombra (az Aeropagus- ra) hívták meg Pált beszélni. Általában itt gyűltek össze Athén legjelentősebb polgárai a vallás fontos kérdéseinek megvitatására. Mindenki feszülten figyelt, amikor Pál beszélni kezdett. Mit mondott? 22-25. v. Mindenki figyelmesen hallgatott egészen addig, amíg a feltámadásról nem szólt. Néhányuk szerint ez őrültség és a gyűlés hirtelen félbeszakadt. Pál athéni szolgálata ezzel véget ért. De hiába vesztegette vajon ott az időt? Nem. Athén egyik legismertebb polgára többekkel együtt hűséges hívővé lett.
Néhány thessalonikai hívő sietve kimenekítette Pált Béreából, és hajóval Athénba vitték. Aztán visszatértek Béreába az üzenettel, hogy Silás és Timótheus is azonnal menjen Athénba. Athén volt az akkori világ kulturális központja, a bölcsesség, az építészet és a bálványimádás fellegvára. Gyönyörű templomok és szentélyek álltak mindenfelé. Silásra és Timótheusra várva Pál Jézusról beszélt a népnek, és figyelmüket a menny igaz Istene felé igyekezett fordítani. ApCsel 17:16-17 Az athéniak először kigúnyolták Pált. Néhányan szószátyárnak nevezték, mert azt hitték, nem tudja, miről beszél. Ám nem kellett nekik sok idő a véleményük megváltoztatásához. Pál világosan értette gondolatmenetüket, és amikor vitatkozni próbáltak vele, rá kellett jönniük, hogy sokkal intelligensebb náluk. Aztán emlékeztették Pált, hogy Szókratészt, a híres filozófust, aki 450 évvel azelőtt élt Athénban, azért ítélték halálra, mert új isteneket próbált bevezetni. Pál azonban nem félt, és amikor látták, mennyire ragaszkodik hozzá, hogy Istenéről beszéljen, úgy döntöttek, lehetőséget adnak neki erre. Athén legfontosabb helyére, a Mars-dombra (az Aeropagus- ra) hívták meg Pált beszélni. Általában itt gyűltek össze Athén legjelentősebb polgárai a vallás fontos kérdéseinek megvitatására. Mindenki feszülten figyelt, amikor Pál beszélni kezdett. Mit mondott? 22-25. v. Mindenki figyelmesen hallgatott egészen addig, amíg a feltámadásról nem szólt. Néhányuk szerint ez őrültség és a gyűlés hirtelen félbeszakadt. Pál athéni szolgálata ezzel véget ért. De hiába vesztegette vajon ott az időt? Nem. Athén egyik legismertebb polgára többekkel együtt hűséges hívővé lett.
Alkalmazás: Az athéni polgárok nem fogadták el az evangéliumot, mert úgy gondolták, már elég jók és nincsen szükségük Jézusra. Te tudod, hogy szükséged van Jézusra? Ő csak azokon tud segíteni, akik tisztában vannak vele, hogy segítségre van szükségük. Ézs 57:15; Ézs 66:1-2
Studiul 9, 23 February - 1 March
