---

¹ Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
² Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
³ A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
⁴ Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
⁵ Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
⁶ Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
⁷ de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!
⁸ A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
⁹ Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,
¹⁰ de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
¹¹ Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.
¹² A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
¹³ Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
¹⁴ Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.
¹⁵ Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
¹⁶ Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
¹⁷ Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
¹⁸ Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
¹⁹ ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
²⁰ Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
²¹ Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
²² De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
²³ Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!
²⁴ Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
²⁵ Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
²⁶ és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?
²⁷ Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
²⁸ Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
²⁹ Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
³⁰ De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
³¹ A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
³² Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
³³ Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.
³⁴ Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!
³⁵ Jézus könnyekre fakadt.
³⁶ A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
³⁷ Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
³⁸ Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
³⁹ Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
⁴⁰ Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
⁴¹ Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
⁴² Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
⁴³ Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
⁴⁴ És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
⁴⁵ Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
⁴⁶ Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
⁴⁷ Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
⁴⁸ Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.
⁴⁹ Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit.
⁵⁰ Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
⁵¹ Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
⁵² és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
⁵³ Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
⁵⁴ Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.
⁵⁵ Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak.
⁵⁶ Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?
⁵⁷ A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.