1Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után.
2És amikor a föld összes növényét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, Ur am! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?
3Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! – mondta az Úr.
4Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az Úr, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni,
5ezt mondtam: Ó, Uram, Ur am, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?
6Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr.
7Ezt mutatta nekem látomásban az Úr: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében.
8Ezt kérdezte tőlem az Úr: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki.
10Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit!
11Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről.
12Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj!
13Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!
14Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.
15De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!
16Most azért halld meg az Úr igéjét! Te ezt mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról!
17Ezért így szól az Úr: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőzsinórral, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!