---

¹ Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is!
² Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.
³ Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.
⁴ Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.
⁵ Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.
⁶ Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek.
⁷ Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát?
⁸ Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra.
⁹ Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek.
¹⁰ Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni.
¹¹ Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!
¹² De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi.
¹³ Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.
¹⁴ Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.
¹⁵ Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.
¹⁶ Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
¹⁷ Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével.
¹⁸ Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok.
¹⁹ Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket:
²⁰ mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket.
²¹ Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.
²² Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is.
²³ Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.
²⁴ Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést,
²⁵ háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain.
²⁶ Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között,
²⁷ fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
²⁸ Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.
²⁹ Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is?
³⁰ Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni.
³¹ Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.
³² Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem.
³³ Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.