Haladás Kánaán felé
Text de memorat
Józsué 1:9 – „Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az ÚR, a te Istened mindenben, amiben jársz.”
Mózes akkor írta meg első könyvét a Jób könyvét, amikor Jetró juhait őrizte. Következő három könyve azután íródott, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot.
Mózes ötödik könyve az izraelitáknak szóló utolsó szavait tartalmazza. Emlékeztette őket az elmúlt negyven év történéseire és megismételte Isten törvényeit, amelyeket nemzetük kormányzására adott.
A Szihon és Óg királytól elhódított területeket Rúben és Gád törzse, valamint Manassé törzsének fele kapta. A törzs másik fele és a többi kilenc törzs a Jordánon való átkelés és Kánaán meghódítása után kapja majd meg földterületeit (4Móz 34:1-3; 13-15).
A léviták, akik az összes törzs papjai és lelki vezetői voltak, 48 különleges várost kapnak majd lakóhelyül. Azok közül hatot menedékvárosnak fognak hívni, három-három lesz a folyó mindkét partján.
Mik voltak azok a menedékvárosok? Olyan városok, ahová futva bemenekülhetett az, aki véletlenül megölt valakit. Két vagy több szemtanúnak el kellett mondania a népnek, amit láttak, és a nép eldöntötte, hogy az illető bűnös vagy vétlen.
Ha a vádlott bűnös volt, meg kellett halnia. Ha a halál baleset miatt következett be, a vádlott védve volt a bosszúállóktól, de csak akkor, ha a városban maradt a főpap haláláig.
Azok a városok Jézust jelképezték. 5Móz 33:27; Zsolt 81:2 Mindnyájan bűnösök vagyunk és megérdemeljük a halált. De Jézus elvette a bűneinket és meghalt helyettünk. Ha megbánjuk és Hozzá futunk, megbocsát nekünk, és biztonságban leszünk egészen addig, amíg „Őbenne” maradunk. Mivel Főpapunk örökké él, Jézus betakar minket az Ő tökéletes életével, mintha soha nem követtünk volna el bűnt. Ha „Őbenne” maradunk, mi is örökké élhetünk. Milyen csodálatos!
Mózes terveket készített Kánaán meghódítására és egy új vezető kiválasztására. Természetesen Isten volt az igazi vezetőjük, de szükségük volt valakire, aki elmondja nekik, mit akar tőlük az Úr. Mózes arra kérte Istent, hogy legyen szíves jelölje ki a megfelelő embert. Kit választott? 4Móz 27:15-19
Mózes bizonyára megkönnyebbült, hogy hűséges segítője, Józsué lesz a következő vezető. Azt mondta neki és a népnek, hogy legyenek erősek és nagyon bátrak, mert semmitől sem kellett félniük, amíg bíznak Istenben és engedelmeskednek Neki. 5Móz 31:6-7
Istennek már volt egy különleges módszere arra, hogy akaratát a néppel közölje. Ugye emlékszünk az „urim”-ra és a „tummim”-ra, amit a főpap a mellvértjén (a hósenen) viselt? (2Móz 28:30) Amikor Isten azt mondta: „igen”, a jobboldali kő felragyogott. Ha a Isten „nem”-et mondott, a baloldali kő fénye elhomályosult.
Így amikor a vezetők Eleázárt, a főpapot kérdezték, mit kíván tőlük Isten, nem volt semmi kétség, hogy az Ő terveit követik. Az Úr időnként személyesen is beszélt velük. Búcsúbeszédében Mózes emlékeztette őket, milyen csodálatosan vezette őket Isten. Annak ellenére, hogy oly sokszor engedetlenek voltak és nem bíztak Benne, Ő mindig szerette őket. Törvényeket és szabályokat adott nekik, amik a világ legjobb nemzetévé tehetik őket.
Mózes elismételte nekik a Tízparancsolatot, amit Isten mondott el a szüleiknek negyven évvel azelőtt a Sínai-hegynél.
Figyelmeztette őket, milyen szörnyű dolgok történhetnek velük, ha nem engedelmeskednek neki. Engedetlenségükkel Isten áldásai helyett nagyon sok bajt hozhatnak saját fejükre. Velünk is ez a helyzet.
Miért olyan fontos számunkra, hogy Isten figyelmeztetéseire és áldásaira emlékezzünk?
Mózes munkája véget ért. Az utolsó napon, amit a néppel töltött, elmondta nekik, mennyire szerette volna bevezetni őket Kánaánba. De nem tehette a bűne miatt, amikor megütötte a sziklát, pedig csak szólnia kellett volna hozzá. 5Móz 3:23-27
Az izraeliták végignézték, ahogy kedves, türelmes vezetőjük elhagyja őket. Egyedül és csöndben ment fel a Nébó-hegyére (Piszgának is hívják), ahogy Isten utasította.
Az emberek szíve szomorúsággal és bűntudattal volt tele, amint Mózest nézték, amíg csak el nem tűnt a szemük elől. Tudták, hogy saját vétke, a kő megütése miatt éri a büntetés, de azt is tudták, hogy folyamatos panaszkodásuk és vádolásuk hatással volt arra, hogy elveszítette a türelmét.
Mózes lelkében is sok emlék tolult fel, amint végiggondolta hosszú életét, és azt, milyen hűségesen gondoskodott róla mindvégig Isten. Még mindig szomorú volt engedetlensége miatt, és kérte Isten bocsánatát a Jézust képviselő szikla képének megrontásáért.
A kérdésével: – „Hát ebből a kősziklából fakasszunk nektek vizet?” – okot adhatott a népnek, hogy azt higgyék, ő és nem Isten a vezetőjük (4Móz 20:7-12). De Isten ismét biztosította megbocsátásáról.
A Nébó-hegy tetejéről Mózes messzire ellátott. Megtekinthette az ígéret földjét. Isten csodálatos dolgot tett: megmutatta szolgájának a jövőt egészen Jézus első eljöveteléig, sőt a második eljöveteléig is.
Látta az angyalok vezérelte csillagot Betlehem fölött, a csecsemő Jézust a jászolban, a pásztorokat és bölcseket. Látta, hogy Jézus tökéletes életet élt itt a Sátán milyen szörnyen kísértette. Sírt látván, hogy az emberek milyen kegyetlenül bántak Vele. Látta kereszthalálát is.
Utána azonban látta felemelkedni a mennybe magát is látta az angyalok felhőjében, akik azért jöttek, hogy feltámadása után visszavigyék Jézust a mennybe! Micsoda borzongató öröm!
A Nébó-hegyen Isten látomást adott Mózesnek az ígéret földjéről és a jövőről. Miután látta Jézus feltámadását és visszatérését a mennybe, azt is látta, ahogy az evangélium mindenfelé elterjed. Látta, hogy Sátán egyre keményebben dolgozik, hogy megnyerje a háborút, de azt is látta, ahogy Jézus egymás után nyeri a csatákat.
Végignézte a jövőt egészen Jézus második eljöveteléig, amikor magával viszi népét a mennybe. Végül látta a gonosz embereket, Sátán és angyalai pusztulását is, és látta világunk újjáteremtését. Mennyire örült, hogy engedelmeskedett Istennek és az izraelitákat vezette ahelyett, hogy király lett volna Egyiptomban!
A látomás elenyészett és Mózes, mint egy fáradt, megelégedett katona nyugodtan lefeküdt és álomba szenderült. Az Úr és angyalai eltemették. 5Móz 34:5-7
Mózes azonban nem maradt túl sokáig a sírjában. Az Úr feltámasztotta. Sátán és angyalai is ott voltak. Előtte még soha senki nem támadt fel, és Sátán mérges volt. „Mózes az én foglyom!” – mondta. „Magának akarta a dicsőséget, ami egyedül Istent illeti! Ez ugyanaz, amiért engem kitiltottál a mennyből!”
Az Úr emlékeztethette volna Sátánt, hogy ő nem bánta meg a mennyben elkövetett bűnét, mint Mózes, ehelyett azonban az Atya Istenre hagyta a választ. Júdás 9
Gondoljunk csak bele! Mózes most a mennyben várja a napot, amelyen csatlakozunk hozzá a valódi ígéret földjén!
Mit éreztek az izraeliták, amikor rádöbbentek, hogy Mózes többé nem lesz velük? 5Móz 34:8
Nem maradtak azonban magukra. A felhőoszlop ott volt a szent sátor fölött nappal és tűzoszlopként éjjel. A hűséges Józsué, akit az Úr választott következő vezetőjüknek, szintén velük volt a táborban.
Ugye örülsz, hogy Isten feltámasztja mindazokat, akik hűségesek voltak hozzá?
Melyik könyv következik Bibliában Mózes ötödik könyve után? Ez a könyv természetesen az izraeliták következő vezetőjéről kapta nevét, és Kánaán földjének elfoglalásáról szól.
Józsué volt Mózes első számú segítsége az elmúlt években. De annak ellenére, hogy erős volt és bátor, most aggódott. Mózes bátorította, de a nagy vezető most már nem volt ott. Mennyire értékelhette az Úr és a nép erős támogatását! Olvassuk el, mit mondott Isten Józsuénak a következő igeversekben: Józs 1:1-3; 5-9
Az évnek abban az időszakában a Jordán folyó áradt, nagyon széles volt. Józsué nem tudta, hogyan kelhetnének át rajta, de mivel Isten mondta neki, hogy azt tegyék, tudta, hogy Ő majd talál módot rá. Milyen üzenetet küldött az egész tábornak? 10-11. v.
Mindenki kíváncsi lehetett, mi fog történni. Mit üzentek vissza Józsuénak? 16-18. v.
Jerikó városa csak néhány mérföldre volt a Jordán túlsó partján. Hatalmas város volt erős kőfalakkal és kapukkal. Jelentősége volt annak, hogy az izraelitáknak először ezt kellett meghódítaniuk. Józsué úgy döntött, hogy előre küld két fiatal kémet, titokban nézzék meg a várost és lakóit.
Jerikó lakói nagyon féltek, és amikor tudomást szereztek a kémekről, azonnal keresni kezdték őket. A kémek egy Ráháb nevű asszony házában tartózkodtak.
Hogyan mentette meg őket az asszony, amikor nála is keresték a kémeket? Józs 2:1-6
Ráháb pogány volt és nem tudta, hogy a hazugság rossz dolog. Sötétedéskor segített nekik biztonságban távozni. Előtte azonban még elmondta nekik, mennyire fél mindenki a városban. Könyörgött nekik, hogy kíméljék meg az ő és családja életét, amikor elfoglalják a várost.
A kémek megígérték neki, hogy így lesz, ha az egész család ott lesz a házban, és ha senkinek se beszél róluk. Olvassuk el a lenyűgöző történetet a 8-24. versekben!
Miért tudott Isten Józsuénak segíteni? Önmagában bízott, vagy Istenre hagyatkozott?
Mikor a két izraelita kém biztonságban visszatért a táborba, elmesélték Józsuénak, mennyire fél Jerikó lakossága. Józsué úgy döntött, hogy a Jordán folyóhoz közelebb vezeti a népet. Ott három nap múlva megtudták, mit kell tenniük.
A Jordán folyó vize ebben az évszakban nagyon erős volt a sodrása. Az átkelésnél a papok mentek elöl a frigyládával, és a nép kb. 800 méter távolságból követte őket.
Abban a pillanatban, amikor a papok beléptek a vízbe, a nép csodát látott. A víz hirtelen megállt, míg a másik oldalon tovább folyt széles, száraz folyómedret hagyva maga után. A papok továbbmentek a folyóágy közepéig és ott álltak, amíg az emberek ezrei átkeltek a nyugati partra.
Két és fél törzs már megkapta a maga földjét a Jordán keleti partján, de megígérték, hogy segítenek a nyugati földek elfoglalásában. Így negyvenezer harcosuk is átkelt a folyón.
Mielőtt a papok elhagyták volna a folyómedret, minden törzsből odament egy ember és egy-egy nagy kődarabot vitt magával Gilgálba, a táborba.
Józsué emlékül állította azokat a köveket, hogy emlékeztessék az eljövendő generációkat arra, hogy Izrael Istene most is olyan hatalmas, mint amikor a Vörös-tengert kettéválasztotta negyven évvel azelőtt.
Amint a frigyládát hordozó papok átértek a nyugati partra, a víz sietve visszatért medrébe és ismét úgy folyt, mint előtte.
A nap eseményei után a nép még inkább elismerte Józsuét. Tudták, hogy Isten jó vezetőt választott. Olvassunk erről és arról is, mit éreztek az ott élő pogány királyok az aznap történtekkel kapcsolatban. Józs 4:14; 5:1
Az izraeliták 12 követ vittek magukkal a folyóból emlékeztetőül. Nekünk is találnunk kell módot arra, hogy Isten segítségére emlékezzünk, és beszélnünk kell róla másoknak!
5Mózes; Józsué 1-4; Pátriárkák és próféták, 462-486, 515-517. old.
Válaszolj a kérdésekre, és töltsd ki a táblázatot. A középső betűk összeolvasásából megkapod a választ a következő kérdésre:
Amit Mózes elismételt az izraelitáknak, mielőtt meghalt: ______
1. Hova igyekeztek az izraeliták?
2. Kik kapnak 48 várost lakóhelyül?
3. Hol mondta el Isten a törvényt Mózesnek?
4. Mi a Nébó-hegy másik neve?
5. Hogy vezette Isten a népet nappal?
6. Kik mentek elől a frigyládával?
7. Melyik városba mentek a kémek?
8. Kik temették el Mózest?
9. Melyik folyón kellett átkelniük?
10. Mit adott Isten Mózesnek a Nébó-hegyen?
11. Mózes után ki volt az izraeliták vezetője?
12. Mi történt amikor a papok a vízbe léptek?
13. Hol volt az izraeliták tábora?
14. Mi volt a papoknál?
15. Hány követ vittek magukkal emlékeztetőül az izraeliták?
Studiul 2, 5-11 iulie
