A spiritizmus leleplezése

E heti tanulmányunk: Prédikátor 9:7; Ézsaiás 8:19-20; Máté 10:28; 24:23-27; János 11:11-14, 21-25; 2Thesszalonika 2:9-12; Jelenések 16:13-14; A nagy küzdelem 31–34. fejezete

Évtizedekkel ezelőtt kezdtek beszélni a halálközeli élményekről, arról, hogy akik meghaltak, majd újraélesztették őket, állítólag fantasztikus dolgokat láttak, amíg „halottak” voltak. Milliók hite szerint ezek az esetek bizonyítják, hogy a halottak valójában nem is halottak. Ez az alapvető spiritiszta hiedelem Sátán egyik legelterjedtebb és legsikeresebb csalása. Valójában a spiritizmus az Édenből indult, amikor a kígyó azt hazudta Ádámnak és Évának, hogy „Bizony nem haltok meg” (1Móz 3:4). Ez a gondolat áll a 19. század nagy hamis vallási mozgalmának a hátterében is, ugyanis a Fox nővérek azt állították – noha később bevallották a csalást –, hogy a holtak lelkeitől választ kapnak a kérdéseikre. A föld végső küzdelmében Sátán milliókat fog megtéveszteni spiritiszta jelenségekkel. A jelenések könyve szerint ez lesz az egyik módja, ahogyan megpróbálja uralma alá vonni az egész világot. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy bemutassuk: Sátán végidei megtévesztései ellen az az egyedüli biztos védelmünk, ha személyes kapcsolatot ápolunk Krisztussal, és szilárdan meggyökereződünk a Biblia tanításaiban, így a halállal kapcsolatos tanításban, bármilyen következtetésre próbáljon is vezetni a szemünk vagy a fülünk.

Június 8. – Az Egyházterületek különleges projektjeinek támogatása (adományok)
 

EGW idézet

A halottakkal való kapcsolatban, a velük való érintkezés lehetőségében való hitet mind a mai napig megtartották még az úgynevezett keresztény országokban is. A spiritizmus neve alatt széles körben elterjedt az olyan lényekkel való érintkezés gyakorlata, akikről állítják, hogy a meghaltak szellemei. A spiritiszták azok rokonszenvét nyerik el, akik elvesztették a szeretteiket. Lelki, szellemi lények néha megjelennek egyes embereknek elhalt barátaik alakjában, és olyan eseményekről számolnak be nekik, amelyek egykor kapcsolatban voltak velük földi életük folyamán, és olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket akkor is megtettek, amikor még éltek. Ezen az úton arra a hitre vezetik az embereket, hogy az ő elhunyt barátaik valójában angyalok, akik felettük lebegnek, és velük is érintkeznek. Azokat, akiket így az elhunytak szellemeinek feltételeznek, bizonyos bálványimádásban részesítenek, és azok szavainak nagyobb súlya van, mint Isten szavának. – Pátriárkák és próféták, 684. o.

Tagadhatatlan tény, hogy a halálkor megkapható halhatatlan boldogság reménye sok embert arra késztetett, hogy mellőzze a feltámadás bibliai tanítását. Ezt az irányzatot dr. Adam Clarke így észrevételezte: „Úgy tűnik, hogy a feltámadás tanának az őskeresztények sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint napjaink keresztényei. Ez hogy lehet? Az apostolok állandóan ismételgették ezt a tant, és Isten gyermekeit ezzel szorgalomra, engedelmességre és jókedvre lelkesítették. De korunkbeli utódaik csak ritkán említik! Hirdették ezt az apostolok, és hitték az őskeresztények. Mi is ezt prédikáljuk, és így hiszik a hallgatóink is. […]
Pedig amikor Jézus távozni készült tanítványai köréből, nem azt mondta nekik, hogy nemsokára ők fognak hozzá menni. „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek – mondta. – És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket.” (Jn 14:2– 3) Pál pedig… az Úr eljövetelére hívja fel hittestvérei figyelmét, amikor majd a sír béklyói lehullanak, és azok, „akik meghaltak volt Krisztusban”, feltámadnak örök életre. – A nagy küzdelem, 547–548. o.

Krisztus magáénak vall mindenkit, aki hitt az ő nevében. A halandó testben lakó Lélek éltető ereje minden hívő lelket összeköt Jézus Krisztussal. A Jézusban hívők: szentek az ő szívének, mert életük el van rejtve Krisztussal Istenben. Az életadó parancsa így szól majd: „Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa 26:19)
Az életadó az első feltámadáskor elő fogja hívni megvásárolt tulajdonát. Addig a dicsőséges óráig, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik, és az óriási sereg előjön az örök győzelemre, Isten drágakőként és biztonságban őriz minden alvó szentet, akiket név szerint ismer. A Megváltó bennük lakozó hatalma által, és mert az isteni természet részeseivé lettek, Isten előhívja őket a halottak közül. – Szemelvények Ellen
G. White írásaiból, 2. köt., 271. o.
 

A lélek természetes halhatatlanságának fogalmán alapszik az a mítosz, hogy a halál csupán a létezés új szakaszába való belépés. Ez a pogány gondolat már korán beszivárgott az egyházba, amikor eltávolodtak a bibliai alapoktól, hogy a rómaiak szélesebb rétegei számára próbálják elfogadhatóbbá tenni a hitet. „A lélek halhatatlanságának elmélete volt az egyike azoknak a hamis tanoknak, amelyeket Róma a pogányságból vett át, és beépített a keresztény vallásba” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 471. o.).

1. „És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennán” (Mt 10:28, ÚRK). Mit árul el már egyedül ez a vers is a lélek állítólagos halhatatlanságáról?

 

Az Úr megtiltotta népének, hogy az okkultizmus bármilyen formájába bekapcsolódjanak. Nem lehetett közöttük „se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző” (5Móz 18:11, ÚRK), ezeket meg kellett kövezni (3Móz 20:27). A büntetés elképesztően kíméletlennek tűnik, de az volt a célja, hogy megvédje Izraelt a hamis istenek imádatától. A boszorkányság démoni eredetű, félrevezető gyakorlatokra csábítja az embereket, az Istennel való kapcsolat hamis érzését kelti, de nem adhatja meg azt, amire a legnagyobb szüksége van a szívnek. A spiritizmus Sátán tervének központi eleme, ami által foglyul akarja ejteni a világot. Kegyelme és hatalma által Jézus azonban szabaddá teszi a gonoszság láncai által megkötözötteket.

2. Olvassuk el Jób 7:7-9, Préd 9:5 és Ézs 8:19-20 verseit! Milyen tanítást kapunk e bibliai szakaszokból a halálról és a halottakkal való kommunikálásról? 

Egyáltalán nem bibliai eredetű az a hit, miszerint a halottak azonnal a mennybe mennek, de a vasárnapünnepléshez hasonlóan ez is igen régi eredetű, már annyira meggyökereződött, hogy az emberek nagyon nehezen tudnak ettől elszakadni. Van néhány bibliaszöveg, amit az összefüggésükből kiragadva idéznek, így próbálják igazolni a hitüket. A hamis tanítás hatása alatt azonban védtelenné válnak Sátán csalásaival szemben, és különösképpen így lesz ez a végső megpróbáltatás idején.

Mit tapasztaltál, amikor más keresztényekkel beszélgettél a holtak állapotáról? Milyen megközelítés bizonyult eredményesnek?

EGW idézet

A titokzatos kopogtatások, amelyekkel a legújabb kori spiritizmus megkezdődött, nem emberi csalás vagy ravaszság következményei voltak, hanem a gonosz angyalok közvetlen munkálkodásai, akik így vezették be egyik legeredményesebb lélekromboló csalásukat. Sokan esnek tőrbe, mivel azt hiszik, hogy csupán emberi ámítás a spiritizmus. Amikor azonban szembekerülnek azokkal a megnyilatkozásokkal, amelyeket csak természetfelettieknek tekinthetnek, akkor ezek a jelenségek megcsalják, és arra bírják őket, hogy úgy értelmezzék, mint „Istennek nagy erejét”.
Ezek az egyének figyelmen kívül hagyják a Szentírásnak a csodákra vonatkozó bizonyságtételét, amelyeket Sátán és ügynökei művelnek. Sátán segítségével tudták utánozni a fáraó varázslói Isten munkáját. János apostol az utolsó napokban megnyilatkozó csodatevő erő leírásakor kijelenti: „És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre az emberek láttára. És elhiteti a föld lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki…” (Jel 13:13–14) Itt nem csak csalásról van szó. Az embereket megtévesztik azokkal a csodákkal, amelyeknek cselekvésére Sátán ügynökeinek hatalmuk van, és nem azokkal, amelyeknek keresztülvitelét hamisan állítják. – A megváltás története, 394–395. o.

Így szól Ésaiás próféta: „Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-e a nép? Az élőkért a holtaktól kell-e tudakozni? A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Ésa 8:19–20) Ha az emberek elfogadták volna az igazságot, amelyet a Szentírás oly világosan eléjük tárt, hogy „a halottak semmit sem tudnak”, akkor felismernék a spiritizmus állításaiban és megnyilatkozásaiban Sátán hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal való munkálkodását. – A megváltás története, 397. o.

Tisztában kell lenni a holtak állapotával; mert az ördögi lelkek majd gyakran megjelennek nekik szeretett barátaik és rokonaik alakjában, és bibliaellenes tanokat akarnak elhitetni. Mindent megtesznek, hogy részvétet ébresszenek maguk iránt, és szavaik bizonyítására csodákat is tesznek. Isten népe legyen rá felkészülve, hogy ellenállhasson a Biblia igazságával ezeknek a lelkeknek: hogy a halottak semmit sem tudnak, és hogy azok, akik így megjelennek: ördögi lelkek.
Vizsgáljuk meg jól reménységünk alapját, mert mindig készen kell állnunk, hogy arról számot adjunk: a Szentírásból. Ezek a csalások mindig jobban és jobban elterjednek, nekünk szemtől szembe kell állni velük. Ha nem készülünk fel kellőképpen, akkor minket is megtévesztenek és legyőznek. Ám ha részünkről mindent megteszünk, hogy kellőképpen felkészüljünk az előttünk álló küzdelemre, akkor Isten is megteszi az ő részét, és az ő mindenható karja megvéd bennünket. Az Úr inkább elküldené a dicsőség összes angyalát, hogy bástyát vonjanak fel a hűséges lelkek körül, mintsem, hogy megengedje, hogy Sátán hazug csodáival félrevezesse őket. – Tapasztalatok és látomások, 262. o.
 

3. Miről szólnak 1Kir 2:10, 11:43, , Zsolt 6:6 és 115:17 versei?

Az Ószövetség nem tanítja azt, hogy a lélek halhatatlan volna. Arról sem olvashatunk benne, hogy haláluk után a hűségesek örök mennyei boldogságba szállnak, a hűtlenek pedig pokolra jutnak, ahol örökké égnek. Az Ószövetség azt tanítja, hogy a halál alvás. Királyok első könyvében olvassuk a kifejezést, hogy „elaludt… az ő atyáival”, ami a királyok halálára utal. A Zsoltárok a halál alvását említik (Zsolt 13:4; vö. 90:5), Jób pedig a halál kapcsán jegyzi meg, hogy aki meghalt, nem ébred fel az alvásból (Jób 14:12). A zsoltáros hozzáteszi: „Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek” (Zsolt 17:15, ÚRK).
Az asszír seregek vereségéről, a katonák haláláról ezt írja a zsoltáros: „álmukat alusszák” (Zsolt 76:6). Nem biblikus, egyértelműen a pogányságból ered az a gondolat, miszerint a holtak testetlen lelke itt kering, és meg tudja szólítani az élőket.
Ha nem értjük meg az igazságot a halálról, védtelenné válunk Sátán csalásaival szemben. „Sokan fogják szembe találni magukat szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb húrokat fogják pengetni, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ördögi lelkek azok, akik így megjelennek” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 480. o.).
 

4. A holtak állapotával kapcsolatban még mit tudunk meg Jób 19:25-26 és Dán 12:2 verseiből?

A halál a feltámadásig tartó alvás. A meghaltak lelkei nem keringenek körülöttünk, nem tudnak az élőkhöz szólni. A pogányok hittek a szellemek világában, az izraeliták azonban megértették, hogy a halál alvás a feltámadás hajnaláig.
Miközben gyászoljuk a halottakat, így gondoljunk azokra, akik Krisztusban haltak meg: haláluk pillanatában lezárul a szemük, majd bármennyi idő telik is el Jézus visszajöveteléig, a második advent lesz a következő, amiről tudni fognak. Feltámadásukkor talán az lesz az első gondolatuk, hogy Jézus valóban nagyon hamar visszajött!
 

EGW idézet

A Szentírásban nem találunk olyan kijelentést, hogy az igazak a jutalmukat, a gonoszok pedig a halálukkor kapják meg a büntetésüket. A pátriárkáktól és a prófétáktól nem maradt fenn ilyen kijelentés. Krisztus és az apostolai még csak nem is céloztak erre. A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak nem mennek azonnal a mennybe. Azt olvassuk róluk, hogy alszanak a feltámadásig (1Thessz 4:14; Jób 14:10–12). Azon a napon, amikor elszakad az ezüstkötél, és összetörik az aranypalack (Préd 12:8), az ember nem tervez többé. Akik alászállnak a sírba, csendességben vannak. Többé nem tudnak semmit arról, ami a nap alatt történik (Jób 14:21). Áldott pihenés ez a megfáradt igazaknak! Az idő, akár hosszú, akár rövid, számukra egy pillanat csupán. Alszanak, és a mennyei harsonák hangjára dicső halhatatlanságra ébrednek… Amikor Isten előhívja mély álmukból e halottakat, ott veszik fel gondolatuk fonalát, ahol elejtették. Utoljára a halállal tusakodtak; utoljára arra gondoltak, hogy a sír fogságába esnek. Amikor előjönnek a sírból, első boldog gondolatuk e győzelmes kiáltásban fejeződik ki: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) – A nagy küzdelem, 549. o.

Jézus Krisztus eggyé lett az emberiséggel, hogy az emberiség is eggyé lehessen vele lélekben és az életében is. Megváltónkkal szövetséget kötve és engedelmeskedve Istennek elnyerjük Jézus életét. Krisztus így szól a bűnbánókhoz: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Krisztus a halált álomnak tekinti, és úgy beszél róla, mintha csekély jelentősége volna. Így szól: „Aki csak él, és hisz énbennem, nem hal meg örökre.” (Jn 11:26) A hívő számára kevéssé fontos a halál, Krisztussal meghalni csak alvást jelent. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Jézust a halálból, feltámasztja majd a gyülekezetét is – mint az ő menyasszonyát –, és megdicsőíti Krisztussal minden fejedelemség és hatalmasság felett, s minden név fölött, nemcsak ebben a világban, hanem a mennyei udvarokban is. Az elhunyt szentek győzelme dicsőséges lesz a feltámadás hajnalán. – Az én életem ma, 295. o.

Azt a hangot, amely a keresztről ezt kiáltotta: „Elvégeztetett!” (Jn 19:30), a halottak is meghallották. Ez a hang átütötte a sírok falait, és megparancsolta az alvóknak, hogy keljenek fel. Így lesz majd, mikor Krisztus hangja felharsan az égből. Ez a hang behatol majd a sírokba, kinyitja a sírboltokat, és a Krisztusban meghaltak feltámadnak. Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult fel. Második eljövetelekor azonban minden drága halottunk meghallja majd az ő hangját, és előjönnek a dicsőséges és halhatatlan életre. – Jézus élete, 787. o.
 

5. Olvassuk el Jn 11:11-14, 21-25 , 1Kor 15:51-54,  1Thessz 4:15-17 és 2Tim 1:10 verseit! Hogyan utaltak a halálra az Újtestamentum írói?

Az Óés az Újszövetség is az alvás szimbólumával fejezi ki a halált. Az Igében az „alvás” szó legalább ötvenháromszor vonatkozik a halálra. A Biblia írói egyöntetűen azt a nézetet vallották, hogy a halál után nincs tudatos létezés, nincs halhatatlan lélek, ami elhagyná a testet. Az Újszövetségben látszik még egy dimenzió, amire természetesen az Ószövetségben is találunk utalást: ez pedig a dicsőséges feltámadás Krisztus viszszatérésekor.
Az evangéliumok kiemelik, hogy egyedül Krisztusban van örök élet. A pokol összes démona sem foszthatja meg a hívőket az örök élet bizonyosságától. Krisztus legyőzte a halált a kereszten. A sír nem tarthatja majd tovább fogságban áldozatait. Krisztus feltámadása a garancia arra, hogy egy nap, a visszatérésekor majd mindannyian kikelnek a sírból.
Figyeljük meg Pál szavait: „Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát” (1Kor 15:16-18). Hogyan lehetne ezt értelmezni, ha a halottak máris a mennyei boldogságban lennének? Mit ért azon Pál, hogy „elvesztek”, ha már a mennyben vannak?
Pál szavai éppen arra mutatnak rá, hogy Krisztus feltámadása az alapja a mi feltámadásunknak, és a feltámadás nélkül „hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok”, mert a halottak a földben maradnának, elvesznének.
Ezek a versek tökéletesen illeszkednek más bibliai szakaszokhoz, amelyek a Jézus visszatérésekor bekövetkező feltámadás reménységét közvetítik. Rámutatnak a „romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1Pt 1:4). Azonban ha a halottak már a mennyben vannak, vajon miért mondja Péter, hogy az örökségünk „a mennyekben van fenntartva számunkra”? Világos, hogy az újtestamentumi hívők várták Krisztus visszatérését és a holtak feltámadását, és ez a reménység ösztönözte őket hűségre az élet megpróbáltatásai között.
 

Miért olyan erős a keresztény hitben a feltámadás reménye? Mi lenne, ha a kereszt után nem lenne feltámadás? Miben reménykedhetnénk akkor? Miért különösen fontos része a hitünknek a feltámadás?

EGW idézet

Amikor azután felbontották és elolvasták Pál levelét, amely a halottak tényleges állapotáról ad felvilágosítást, az egész gyülekezet örült és megvigasztalódott. Hiszen Pál levele kimutatta előttük, hogy Krisztus eljövetelekor az élők sem látják meg előbb Jézust, mint azok, akik már Jézusban elaludtak. Az alvók meghallják az arkangyal szózatát és az Úr riadóját, és akik Krisztusban meghaltak, feltámadnak, még mielőtt az élők halhatatlanságot nyernének. „Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.”
Alig tudjuk elképzelni azt az örömöt és reménységet, amit ez a biztosíték a fiatal thesszalonikai gyülekezetnek nyújtott. Mindannyian hitték és értékelték Pálnak mint evangéliumi atyjuknak levelét, és szívük viszonozta nagy szeretetét. Igaz, hogy már előbb is beszélt nekik ezekről a dolgokról, azonban abban az időben egyes tanok megértése, amelyek teljesen újnak és rendkívülinek tűntek előttük, foglalták le őket. Nem csodálkozhatunk tehát, ha egyes pontok lényege nem vésődött be egész világosan emlékezetükbe. De mivel vágyakoztak az igazi világosság után, így Pálnak ez a levele újabb reménységet és erőt adott nekik, és egyúttal növelte is a Krisztusba vetett hitüket. Mélyebb szeretetre indította az iránt, aki halála által életet és halhatatlanságot szerzett az emberiségnek. – Az apostolok története, 258–259. o.

Meggyőző erővel fejtette ki az apostol a feltámadás felmérhetetlen igazságát. Így vázolta a jelentőségét: „Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt, az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak fel nem támadnak, Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak.” (1Kor 15:13–20) – Az apostolok története, 320. o.

„Azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak Jézus által ővele együtt” – írta Pál. A levélnek ezt a részét sokan úgy magyarázzák, mintha Krisztus a halottakat magával hozná a mennyből. Pál ellenben úgy értette, hogy miként Krisztus is feltámadt halottaiból, az Úr az elaludt szenteket is előhívja sírjaikból, és magával viszi fel a mennybe. Mily csodálatos vigasz! Mily dicső reménység! És nem csupán a theszszalonikai gyülekezet részére, hanem minden idők minden kereszténye számára. – Az apostolok története, 259. o.
 

6. Olvassuk el Mt 24:5, 11, 24, 2Thessz 2:7-9, Jel 13:13-14 és 16:13-14 verseit! Milyen csalásokra számíthatnak az emberek az utolsó napokban?

Közvetlenül Jézus visszatérése előtt az ördög „jeleket és csodákat” tesz, látványos csodatettekkel akarja megtéveszteni a tömegeket. Ángel Rodríguez a démoni lelkek félrevezető hatalmáról szólva jegyzi meg:
„Meggyőző erejük nem üzenetük tartalmában, hanem a »jeleknek« nevezett természetfeletti megnyilvánulások erejében rejlik. Jeleket tesznek (poieó), az emberek érzelmeire, nem pedig az értelmükre, a megítélésükre hatnak. Ördögi lelkek teszik ezeket a jeleket, ami mutatja a három démon (a sárkány, a fenevad és a hamis próféta) spiritiszta jellegű üzenetének egyesítő erejét, ami nem Istentől ered, nem Ő a forrása. A kozmikus küzdelem vége közeledtével a démoni erő példátlan módon lép az emberi történelem színpadára. A lélek halhatatlanságának nem biblikus tanítása képezi a spiritizmus alapját, ami csaknem az egész világot foglyul ejti majd” (The Closing of the Cosmic Conflict: Role of the Three Angels’ Messages. Kiadatlan kézirat, 6. o.).
 

7. Miért veszélyes kizárólag az érzelmekre hallgatni? A hitünkben milyen pozitív és negatív szerepe van az érzelmeknek? Hogyan képes Sátán a gondolkodásunkat megkerülve az érzelmeinkre hatni?

„Sátán régóta készül arra, hogy erejét megfeszítve megtévessze a világot… Lassan-lassan készítette el legnagyobb csalásának útját a spiritizmus kialakításával. Szándékait még nem valósította meg teljesen, de meg fogja valósítani a végső időben… Ez a csalás az egész világot magával fogja sodorni, kivéve azokat, akiket Isten hatalma őriz az Igébe vetett hit által. Az embereket nemsokára elfogja valami végzetes biztonságérzet, és csak akkor ébrednek fel, amikor Isten kiönti haragját” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 481. o.). Egyedüli biztonságunk Jézusban és Igéjében van!
Könnyen elképzelhető, hogyan ragadják magukkal a holtak állapotát nem helyesen értő emberek millióit, sőt milliárdjait olyan megtévesztések, mint hogy a halottak tovább élnek.
 

Aki megérti, hogy a halál alvás, milyen elterjedt megtévesztésekkel szemben élvez védelmet?

EGW idézet

Az új kor spiritizmusának ugyanez az alapja, és ezért valójában nem más, mint a démonok imádásának új köntösbe öltöztetése, amelyet Isten régen elítélt és megtiltott. A Szentírás előre megmondta: „[...] az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén” (1Tim 4:1). Pál a Thessalonikabeliekhez írt második levelében Sátán különleges munkájára mutat rá a spiritizmusban, mint közvetlenül Krisztus második adventje előtti eseményre. Krisztus második eljöveteléről beszélve kijelenti, hogy ennek az erőnek „[...] eljövetele Sátán ereje által van a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival” (2Thessz 2:9).
Péter, amikor leírja mindazokat a veszedelmeket, amelyekkel az egyháznak szembe kell néznie az utolsó időben, azt mondja, hogy amint voltak hamis próféták, akik Izraelt bűnbe vitték, úgy lesznek majd hamis tanítók is: „[...] akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni…” (2Pt 2:1). Az apostol itt a spiritiszta tanítók jellegzetes tanításai közül az egyik legfontosabbat mutatja ki, hogy nem ismerik el Krisztust Isten Fiának… A spiritizmus azzal, hogy megtagadja Krisztust, megtagadja az Atyát is, és a Biblia ezt az Antikrisztus megnyilvánulásának jelenti ki. – Pátriárkák és próféták, 686. o.

Ránk is vonatkoznak a Péterhez intézett szavak: „Ímé, Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” (Lk 22:31–32) Hála Istennek, Ő nem hagy magunkra. Aki „úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16), nem hagy magunkra az Isten és az ember ellenségével vívott csatában. „Adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lk 10:19)
Éljetek Krisztussal összeköttetésben, Ő majd szilárdan megtart titeket szent kezével, amely soha nem enged el. Ismerjétek meg és higgyétek el az Isten irántunk való szeretetét, akkor biztonságban lesztek, akkor éltek. Ez a szeretet olyan erőd, amelyet Sátán semmiféle ámítása, semmilyen rohama nem tud bevenni. „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz és bátorságos lesz.” (Péld 18:10) – Gondolatok a hegyibeszédről, 119. o.

Azok, akik ellenzik a spiritizmus tanításait, nemcsak embereket támadnak, hanem Sátánt és angyalait is. Harcba szállnak a fejedelemségek, hatalmasságok és a magasságban levő gonosz szellemek ellen. Sátán egy tapodtat sem enged, kivéve, ha a mennyei küldöttek hatalma visszaszorítja. Isten népének Jézushoz hasonlóan szembe kell szállnia vele e szavakkal: „Meg van írva!” Sátán most is idézni tudja a Szentírást, mint Jézus napjaiban, és megrontja tanításait, hogy támogassák csalásait. De a Biblia egyszerű állításai hatalmas fegyvert szolgáltatnak minden küzdelemben. – A megváltás története, 397. o.

Üdvösségünk reménye Krisztusban gyökerezik. Véráztatta kezével int, hogy fogadjuk el ingyen felkínált áldozatát, amiért végtelen nagy árat fizetett. Krisztus hamarosan visszatér, hogy magához vegye övéit. Tit 2:13 a második adventet úgy nevezi, hogy „áldott reménység” (ÚRK).
Sátán célja, hogy elvegye a reményünket. Csodákat és jeleket mutat, mindent megtesz, amivel elfordíthatja az embereket a Biblia igazságától és a Krisztusban nyerhető megváltástól. „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12)! A végső küzdelemben Sátán mindent megtesz, amit csak tud, hogy megakadályozza az embereket Isten parancsolatainak teljesítésében, és eltérítse őket a Jézus hitétől. Ezért kell óvakodni minden olyan tanítástól – még ha csodák és jelek kísérik is –, amelyek eltávolíthatnak bennünket a maradék e két jellemzőjétől.
 

8. Mit tudunk meg Mt 24:23-27, 2Kor 11:13-14 és 2Thessz 2:9-12 szakaszaiból Sátán megtévesztő erejéről és módszereiről?

Az idők végén Sátán bemutatja majd az utolsó csalását: „Nemsokára félelmes természetfölötti jelenségek lesznek az égen a csodákat művelő démonok hatalmának jeleként. Az ördögi lelkek bejárják az egész világot. Elmennek a föld királyaihoz, hogy rávegyék őket a csalásra és arra, hogy Sátánnak segítsenek a menny ellen vívott utolsó csatájában. Közreműködésükkel Sátán uralkodókat és alattvalókat egyaránt elámít. Magukat Krisztusnak színlelő emberek jelennek meg, és a világ Megváltóját megillető címre és imádatra tartanak igényt. Csodákat tesznek, gyógyítanak, és azt állítják, hogy olyan kinyilatkoztatásokat kaptak a mennyből, amelyek ellentmondanak a Szentírás bizonyságtételének. A csalás nagy drámájának tetőfokán Sátán meg fogja személyesíteni Krisztust. Az egyház régóta hirdeti, hogy reményei a Megváltó adventjével fognak beteljesülni. A nagy csaló ekkor azt a látszatot fogja kelteni, hogy Krisztus eljött. Sátán a föld különböző részein káprázatos, csillogó, fenséges lényként jelenik meg az embereknek. Hasonlítani fog ahhoz a képhez, amit János a Jelenések könyvében Isten Fiáról festett (Jel 1:13-15)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 533. o.).

Miért különösen fontos ismerni az igazságot Krisztus visszatérésével és a holtak állapotával kapcsolatban, ha nem akarjuk, hogy Sátán félrevezessen?

EGW idézet

Némely szegény lélek, akiket megbűvölt a spiritizmus tanítóinak ékeszszólása, és akik behódoltak hatásának, később rájöttek szörnyű jellegére, már elvetnék, és elmenekülnének tőle, de nem tudnak, mert Sátán a hatalmában tartja, és nem hajlandó szabadon bocsátani őket… Az egyetlen mód, amellyel a szegény lelkek legyőzhetik Sátánt, ha felismerik a különbséget a tiszta bibliai igazság és a kitalálások között. Mikor elismerik az igazság követelményeit, oda állnak, ahol segíteni lehet rajtuk.
Kérlelniük kell a mélyen vallásos életet élőket, akik hisznek Isten ígéreteiben, hogy könyörögjenek értük a hatalmas szabadítóhoz. Küzdelmük késhegyig menő lesz. Sátán utánpótlást küld az ezeket ellenőrző gonosz angyaloknak, de ha Isten szentjei mély alázattal böjtölnek és imádkoznak, könyörgésük diadalmaskodni fog. Jézus szent angyalokat fog megbízni, hogy álljanak ellen Sátánnak, és ők visszaverik az ördögöt, megtörik e nyomorultakon gyakorolt hatalmát. – Bizonyságtételek,1. köt., 343. o.

A múlt élményei meg fognak ismétlődni. Sátán babonái a jövőben más alakot öltenek magukra. Tévedéseket fognak terjeszteni kellemes és behízelgő módon. Sátán a világosság öltözékébe burkolt hamis elméleteket hirdet majd Isten népének. Így próbálja félrevezetni, ha lehet, magukat a választottakat is. A lehető legcsábítóbb ráhatásokat veti majd latba; megbűvöli az emberek értelmét. […]
Tervének megvalósításához alkalmazni fogja az értelem más értelmek fölötti hatalmát. Az a legszomorúbb gondolat, hogy Sátán megtévesztő hatása alatt az emberek megtartják a kegyesség látszatát, de az Istennel való igazi összeköttetés nélkül. […] Ezt tanácsolom nektek: Vigyázzatok magatokra, mert Sátán a világosság angyalaként van jelen a keresztény munkások minden összejövetelén. Gyülekezeteinkben is magának igyekszik megnyerni a tagokat. Felszólítottak, hogy figyelmeztessem Isten népét: „Ne tévelyegjetek, Isten nem hagy gúnyt űzni magából!” (Gal 6:7) – Bizonyságtételek,
8. köt., 293–294. o.

Sátán nem hamisíthatja meg Krisztus adventjét. A Megváltó figyelmeztette népét a csalásra, és világosan megjövendölte, milyen lesz a második eljövetele… „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egészen napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt 24:27) Ezt az eljövetelt nem lehet utánozni. Erről mindenki tudni fog. Az egész világ látni fogja. […]
Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni? Fog-e ragaszkodni a Bibliához – és csakis a Bibliához – ebben a válságban? Sátán mindent megtesz, amire lehetősége van, hogy az a nap készületlenül érje őket. Ügyeikből akadályt kovácsol számukra; földi kincsekből csapdát állít nekik; nehéz, kimerítő terheket helyez rájuk, hogy az élet gondjaival túlterhelt szívüket a megpróbáltatás napja tolvajként lepje meg. – A nagy küzdelem, 625. o.

Ellen G. White: Gondolatok a hegyibeszédről, 139–140. o.: „Bírálat helyett mutass jó példát!” című fejezet.

Nemrégiben megjelent egy könyv, amelyben az író abból indul ki, hogy a halottak a létezés valamiféle tudatos állapotában vannak, és többek között a „halálközeli élményeket” hozza fel „bizonyítékul”. Egy példa: „Egy másik lánynak a szívműtéte alatt halálközeli élménye volt. Elmondta, hogy a túlvilágon találkozott a bátyjával, ami meglepte, mert nem volt bátyja. Gyógyulása után beszélt erről az apjának, aki akkor mondta el neki, hogy valóban volt egy bátyja, de meghalt még a lány születése előtt” (Lee Strobel: The Case for Heaven. Grand Rapids, MI, 2021, Zondervan Books, 69. o.). Strobel azonban igyekszik az azonnali túlvilági életet összhangba hozni a világos bibliai tanítással, miszerint a keresztények csak Krisztus visszatérésekor nyerik el végső jutalmukat.
„Sokan fogják szembe találni magukat szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb húrokat fogják pengetni, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ördögi lelkek azok, akik így megjelennek.
Sátán csak akkor érheti el célját, ha az ember önként enged kísértéseinek. Akik igazán igyekeznek megismerni az igazságot, és lelküket az engedelmesség útján megtisztítani, minden erejükkel készülve a harcra, azok az igazság Istenében biztos oltalomra lelnek” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 480. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: Hóseás 2–8; Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, „Az otthon befolyása” c. fejezet

 

1.    Mivel jegyezte el magának az Úr az Ő népét?

2.    Melyek azok a dolgok, amelyek elveszik az ember eszét?

3.    Milyen Efraim és Júda szeretete?     

4.    Hogyan emeltek királyt, és hogyan választottak fejedelmet a zsidók?

5.    Minek a helye kell, hogy legyen az otthonunk?

Általános áttekintés

A spiritualizmus/spiritizmus az ördög tervének része, mely által hirdeti az elméletet, miszerint istenek vagyunk, és képesek vagyunk Isten nélkül élni. Ez az az eszköz, aminek köszönhetően megpróbálja bebiztosítani magát, hogy az emberiség az ő oldalán áll a nagy küzdelemben. Aki a spiritualizmus/spiritizmus bármely formáját támogatja, az Sátán táborát gyarapítja. A spiritizmus hirdetéséhez az ördög megváltoztatta a halál meghatározását és az ember természetére vonatkozó bibliai tanítást. E hamis doktrínák szerint örökké élünk, elpusztíthatatlanok vagyunk, és létezésünk a halál után is folytatódik. Ez a csalás kitárja az ajtót az előtt a veszélyes tévtanítás előtt, miszerint a halálunk után kommunikálhatunk az élőkkel, de még az angyalokkal is.
Az európai felvilágosodás hadat üzent a középkori spiritualizmus minden formájának, beleértve a halottakkal való kommunikációt is, csakhogy nem járt sikerrel. A bibliai prófécia szerint az utolsó napokban a spiritualizmus/spiritizmus teljes erővel támadást fog intézni az emberiség ellen, felkészítve a világot arra, hogy a nagy küzdelemben Sátán oldalára álljon. Isten azért hívta el az Ő népét, hogy figyelmeztesse az embereket a spiritualizmus igazi természetére és szándékaira, illetve feltárja előttük a Biblia tanítását az ember természetére, a halottak állapotára és a világnak felajánlott egyedüli reménységre vonatkozóan. Ez a reménység nem a halhatatlan lélek téves fogalmán alapszik, hanem Jézus Krisztus feltámadásának és a vele való örök életnek a bizonyosságán.

A tanulmány témái

1.    A spiritizmus lényege és valódi szándéka a nagy küzdelem kontextusában: becsapni az embereket, rávenni, hogy közvetlenül démoni erőkkel lépjenek kapcsolatba.
2.    A Biblia azt tanítja, hogy az emberek egységes, oszthatatlan lények; továbbá az első halál ideiglenes álom, és a második halál a teljes megsemmisülés, amely egyúttal a pokol bibliai ábrázolása is.
3.    Az igazi reménység, amit Isten Igéje nyújt, az az egységes emberi lény feltámadása és egy örök kapcsolat Istennel.

Magyarázat

Meghatározások és történelmi kontextus

A modern spiritualizmus az a filozofikus és/vagy vallásos meggyőződés, miszerint a halál nem jelenti az emberi létezés végét, mivel az elhunyt szelleme éteri, anyagtalan, örök és halhatatlan lélekként tovább él. A halál után ezek a lelkek vagy szellemek tovább fejlődnek, újabb és újabb léti és ismereti dimenziókba lépnek. Az emberek, akik még élnek, és van testük, kapcsolatba léphetnek az eltávozott lelkekkel, segítségüket, vezetésüket kérhetik. Ezek a kapcsolatok képzett személy – médium (aki előhívja a holtakat) – segítségével valósulhatnak meg, de személyes kontaktus révén is, tanulmányozást és gyakorlást követően.
A spiritizmus az általános vélemény szerint 1848. március 31-én született meg a New York állambeli Hydesville-ben, amikor is a Fox-nővérek azt állították, egy szellem kopogás útján kommunikál velük. 1888ban az egyik nővér bevallotta, hogy az egész szemfényvesztés volt, egy év múlva azonban visszavonta vallomását. A csalás körüli hatalmas botrány ellenére a spiritizmus elterjedt Észak-Amerikában. A XIX. század végén néhány milliónyi középés felsőközép-osztálybeli amerikai tartotta magát spiritualistának.
Időközben, 1850-től kezdődően Hippolyte Léon Denizard Rivail francia professzor Allan Kardec álnéven a spiritizmust népszerűsítette. Állítása szerint az emberek a halhatatlan lelkek reinkarnációi, akik transzcendentális világban élnek. Míg a spiritizmus az örök lélek reinkarnációját hirdeti, addig a spiritualizmus a lélek reinkarnáció nélküli örök életében hisz. Minden spiritiszta spiritualista is egyben, viszont nem minden spiritualista spiritiszta is. A két mozgalom alapja ugyanaz a meggyőződés: a lélek halhatatlansága és a holtak lelkével való kommunikáció lehetősége. A XIX. század második felében egyre több magasan képzett európai karolta fel a spiritualizmust vagy a spiritizmust, hozzájárulva ezzel a modern nyugati okkultizmus fejlődéséhez. Társaságokat, egyesületeket alapítottak, és rengeteg könyvet, folyóiratot publikáltak az ezotériáról és a mágiáról.

A lélek halhatatlansága 

A modern nyugati spiritualisták nem állítják, hogy új lenne a lélek halhatatlanságába vetett hitük, ellenkezőleg, elismerik, hogy ősidők óta létezik. És valóban, a lélek halhatatlanságának fogalma Éva édenkerti megkísértéséig nyúlik vissza. A későbbiekben ez a hamis teológia az egész világon elterjedt, egész kultúrákat hódított meg, igazi vallásokat hozott létre, mint a sámánizmus, a sintozimus, hinduizmus, buddhizmus, vudu és egyéb helyi jelentőségű pogány vallás.
A lélek halhatatlansága a görög filozófia – főként a püthagoreusok, az arisztotelizmus, a középső platonizmus és a neoplatonizmus hívei bölcseletének – alapját képezte. A manicheizmus és a gnoszticizmus is ugyanebből a világszemléletből táplálkozott. Tragikus módon a görög filozófiával való szinkretizmus révén a kereszténységet is átitatta a lélek halhatatlanságának tana. Ezért van az, hogy noha számos keresztény felekezet napjainkban elítéli a spiritizmust, továbbra is hisz a lélek halhatatlanságának tanában, s így rendkívüli módon ki van téve a spiritizmus és az okkultizmus támadásainak. A Római Katolikus és az Ortodox Egyházak például kifejlesztették a szentek kultuszát, hisznek abban, hogy a szentek hallják az imákat, válaszolnak rájuk, óvják és vezetik mindazokat, akik hozzájuk imádkoznak. A reformátorok elvetették a szentek kultuszát, de a lélek halhatatlanságának tanát a protestáns egyházak többsége továbbra is tanítja, aminek következtében ki vannak téve a spiritualista befolyásoknak.
Két fontos dolgot kell itt megjegyeznünk:
1.    A modern spiritizmus pontosan akkor és ott jelent meg, amikor és ahol a millerita adventizmus: az 1840-es években, az Egyesült Államok észak-keleti részén. Így próbálta meg Sátán megelőzni és hiteltelenné tenni Isten munkáját, Krisztus visszajövetelének és a hármas angyali üzenetnek a hirdetését. Isten a prófétaság ajándéka által megerősített maradék egyház által hirdette ezeket az üzeneteket. Az Adventista Egyház egyik alaptanítása a lélek halhatatlansága pogány tanításának az elutasítása. Felszólította a világot, hogy térjen vissza a Bibliának az emberről mint egységes lényről szóló tanításához, és ne abban reménykedjen, hogy a halál után halhatatlan lélekként tovább élhet, hanem abban, hogy van örök élet, és van feltámadás, amire Jézus második eljövetelekor kerül sor.
2.    A felvilágosodás, az európai újkor a tudományra, a tudományos nevelésre és a műszaki fejlődésre fektette a hangsúlyt, és hadat üzent a babonáknak, mágiának, varázslásnak és mindennek, ami a természetfelettivel volt kapcsolatban. A modernizmus talán egyedüli „sikere” ebben a tekintetben az volt, hogy aláaknázta a nyugati társadalmakban a keresztény Istenbe vetett hitet. Egyébként sosem sikerült kiűznie a nyugati ember világnézetéből a természetfelettit. Az eredmény az lett, hogy a Nyugat elvilágiasodott, istentagadó lett, a spiritualizmus viszont maradt: a XIX. század második felében szárnyra kelt a spiritizmus, az okkultizmus, a varázslás és a mágia. A XX. század végén a modernizmusnak meg kellett küzdenie a fennmaradásért, amikor a posztmodern gyermekek táborát könyvek, animációk és filmek formájában elárasztották a természetfeletti erőkről, mágiáról, varázslásról és a halottakkal való kommunikációról szóló okkult mesék.
A „halál közeli élmények” egy másik megnyilvánulása ugyanennek az elvnek, amelyben számos keresztény annak bizonyítékát látja, hogy a halottak azonnal tovább élnek a létezés egy másik birodalmában.

A spiritualizmus és a nagy küzdelem 

Mi a spiritualizmus szerepe az ördög nagy küzdelemben alkalmazott stratégiájában? Sátán meg akarja erősíteni, illetve magyarázni a csalását, amely kirobbantotta a nagy küzdelmet, azaz: Isten nem az egyedüli isten: mindannyian istenek vagyunk; önálló élet van bennünk; lényünknek van egy összetevője – a lelkünk –, amely spirituális (immateriális, éteri), elpusztíthatatlan, halhatatlan és örök; erkölcsi szempontból füg-
getlenek vagyunk.
Az emberiség bukása végtelen szenvedést, pusztítást és halált hozott magával, tapasztalati úton is bizonyítva, hogy az ördög hazudott. Ebben a helyzetben az emberek joggal kételkednének Sátán kijelentésében, miszerint Isten elleni lázadása nem vezet halálhoz, hanem a létezés egy új – isteni – dimenzióját nyitja meg. A spiritualizmus és különböző megnyilvánulási formái Sátán próbálkozása a halál definíciójának megváltoztatására, illetve annak kijelentésére, hogy csak a test hal meg, a lélek egy felsőbb rendű életformába vándorol át. Az ördög arra használja fel a spiritualizmust, hogy magához és démonjaihoz vonzza az embereket, és személyesen is találkozhasson velük. A Biblia világosan tanítja: a spiritualista jelenségek mögött – mint a bálványimádás esetében – ördögök állnak (1Kor 10:20). Ezek a találkozások veszélyesek, és nemcsak azért, mert megtévesztőek (Jn 8:44), és „tisztátalanságot” gerjesztenek (Mk 5:2), hanem azért is, mert sokszor démoni megszállottsághoz vezetnek. Különböző okok miatt, stratégiájuk részeként, a démonok nem szállhatnak meg mindenkit, nem ellenőrizhetnek mindenkit ugyanazzal a módszerrel. Mindenesetre szüntelenül arra törekszenek, hogy változatos csapdákat fektessenek le, és minél több embert ejtsenek rabul, akik így az ő táborukban sorakoznak fel Isten ellen a nagy küzdelemben. Péter apostol figyelmeztet: „Józanok legyetek, vigyázzatok! Mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár, keresvén, kit elnyeljen” (1Pt 5:8).

Krisztus ereje

Az ördög erőfeszítései ellenére, maga a tény, hogy Jézus démonok által megszállt embereket gyógyított meg (ld. Lk 8:26–33; Mt 12:45), azt bizonyítja, hogy hatalma van kimenteni az embert Sátán befolyása alól. A hetednapi adventisták Krisztus győzelmét hirdetik, és nemcsak a nagy küzdelem végi győzelmét: Krisztus itt is, most is győztesként áll mellettünk. Saint Louis-ban (Missouri állam, USA), 2005-ben, a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciája megszavazta azt a hitelvet, amely pontosan ezt az igazságot fejezi ki:
„Jézus kereszthalála által győzedelmeskedett a gonosz erői felett. Ő, aki földi szolgálata során legyőzte a démoni lelkeket, megtörte hatalmukat és biztossá tette végső megsemmisülésüket. Jézus győzelme nekünk is győzelmet ad a gonosz erők felett, amelyek még most is arra törekszenek, hogy irányítsanak minket, miközben Vele járunk békességben, örömben és szeretetének bizonyosságában. Most már a Szentlélek lakozik bennünk, és felhatalmaz minket. Jézus mint Megváltónk és Urunk mellett szüntelen elkötelezve, szabaddá tétettünk múltbeli tetteink terhétől. Többé már nem a sötétségben élünk, félve a gonosz erőktől, a tudatlanságtól és korábbi életünk értelmetlen voltától. Ebben az új szabadságban, amit Jézusban nyertünk, arra hívattunk el, hogy növekedjünk jellemének hasonlatosságában azáltal, hogy naponta ápoljuk a Vele való bensőséges kapcsolatunkat az imádság és az Ige tanulmányozása által, elmélkedve tanításai és gondviselése felett, valamint az Őt dicsőítő éneklés, a közös istentisztelet és az egyház missziójában való közreműködésünk által. Miközben a körülöttünk lévők szerető szolgálatára szenteljük magunkat, és bizonyságot teszünk az Ő megváltói munkájáról, Szentlelke általi állandó jelenlétével minden percünket és minden feladatunkat lelki tapasztalattá alakítja át” (A Hetednapi Adventista Egyház hitelvei, 11. hitelv, Növekedés Krisztusban).
Kezdetben ennek az alapelvnek a megfogalmazását az afrikai és ázsiai helyzet követelte meg, ahol a keresztényeknek általában nem volt egyértelmű – sőt, a hetednapi adventistáknak sem –, hogy a Szentírás ellenzi ezeket az okkult praktikákat. És hogyha meg is értették, hogy a Biblia szigorúan a spiritualista gyakorlatoktól való távolmaradást tanácsolja, haboztak azonnal szakítani ezekkel a tanításokkal, mivel féltek a lelkek bosszújától. A spiritualizmus, spiritizmus és okkultizmus egyetemes valóság, nemcsak Afrikában és Ázsiában, hanem az egész világon ismert jelenség. 11. hitelvünk tehát az egész világnak szól. Függetlenül a társadalmi, kulturális környezettől, amelyben élünk, mindannyiunknak ugyanarra az evangéliumi üzenetre van szükségünk: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből” (Jn 10:27–29).

Alkalmazás

1.    Mit hisznek a kultúrkörünkben élők az ember természetéről és a halálról? Hogyan oszthatod meg velük az igazságot a halálról, ahogyan azt Isten Igéje bemutatja nekünk?
2.    Mit hisznek a körülöttünk élők a pokolról? Mit tehetünk mi, személyesen, valamint gyülekezetként a pokolról vallott adventista meggyőződés hirdetéséért a társadalomban?