Az ifjú Jézus

A Biblia őszintén elismeri, hogy a bűn időnként bizonyos mértékű átmeneti örömöt nyújt a bűnösnek, az engedelmesség pedig időnként pillanatnyi megpróbáltatásokat okoz az igaznak. „A kötelesség fájdalmai és a bűn örömei azok a kötelékek, amelyekkel Sátán csapdájába keríti az embereket.” – Üzenet az ifjúságnak, 74. old. Fiatalként Jézusnak hatalmas kísértésekkel kellett szembenéznie akkor, amikor nem csatlakozott másokhoz a bűnben. Fiatalok és felnőttek egyaránt megpróbálták elhitetni Jézussal, hogy a társadalmilag elfogadott bűn kellemes, emellett „ártalmatlan, ártatlan, sőt még az egészség szempontjából is fontos” (Üzenet az ifjúságnak, 367. old.) „Úgy formálta a gondolkodásmódját, hogy képes legyen felismerni a kísértő hangját. Nem tért ki a kötelessége alól azért, hogy bárkinek is elnyerje a tetszését. Nem adta fel az elveit az emberi dicséretért, vagy azért, hogy elkerülje a szemrehányást, valamint azok irigységét és gyűlöletét, akik ellenségei voltak az igazságnak.” – The Youth’s Instructor, 1872. április 1. Míg ismerősei átmeneti megelégedést találtak a názáreti fiatalok mulatságai kínálta mulandó örömökben, Jézus nem vett részt gonosz cselekedeteikben és hajlandó volt elviselni az átmeneti fájdalmat, szemrehányást és gyűlöletet, amely a Biblia utasításait követők jussa. Egyes népszerű pszichológiai elméletek azt állítják, hogy Jézusnak ártott a bántalmazás és az elutasítás, de valójában… „Olyan türelme volt, amit semmi sem tudott megrendíteni, és igaz voltát semmi sem feketíthette be… Különösen gyengéd és kifejezett kedves volt.” – The Youth’s Instructor, 1872. április 1. Bár Jézus már fiatalkorában is bölcs volt, ez megfelelt a korának. Szellemi képességei a mi esetünkhöz hasonlóan együtt növekedtek az életkorával, és ahogy idősödött, egyre bölcsebb lett. Istennek az volt a terve, hogy a Krisztus előtt álló nehézségek bölcsességre tanítsák, és így is történt.

„A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.” Lk 2:40

Jézus mostohatestvérekkel együtt nőtt fel. Keményen dolgozott mostohaapjával Názáret városában. Unokatestvére, Keresztelő János egészen más környezetben élt. Egyetlen gyermek volt, és viszonylag elszigetelten nevelkedett. Figyeld meg, mit mond a Biblia a fiatalkoráról:

„A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izráelnek.” Lk 1:80

Ahogy Isten Jézussal kapcsolatos tervei eltértek a Keresztelő Jánossal kapcsolatos tervétől, veled kapcsolatos terve is eltér a bárki másra vonatkozó tervétől. A te életedre nézve is van egy terve. Bármi legyen is a háttered vagy a körülményeid, Jézushoz és Keresztelő Jánoshoz hasonlóan te is lelkileg erőssé és bölccsé válhatsz. Bár Jézus és János más környezetből jöttek, hasonló tapasztalataik voltak. Mindketten szegénységben nőttek fel, és keményen dolgoztak az élelemért. Mindketten élvezték a szabad levegőt és az ég ajándékát, a napsütést. Ez volt az egyik oka annak, hogy mindketten erős elmével rendelkeztek és Istennel való szoros kapcsolatban nőttek fel. „Krisztus példája azt mutatja, hogy az értelem erejéhez és a magas erkölcsi teljesítményhez józan alkat szükséges, amely érzékeny Isten Lelkének befolyására.” – The Youth’s Instructor, 1872. április 1. Jézus példája azt mutatja, hogy a mai fiatalok fizikai erejüket munkával, szellemi erejüket tanulással, lelki erejüket pedig imádsággal és a másokért végzett szolgálattal fejleszthetik. Az ilyen kiegyensúlyozott növekedéssel érhetjük el a leggyorsabb fejlődést. Ez Isten vágya minden fiatal számára. Ahogy a következő részben látni fogjuk, nagy boldogságot eredményez.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Olvasd el Zsid 11:24, 25 verseit! Gondolj legalább két olyan emberre a Bibliából, akik vétkeztek, és ez átmeneti örömöt jelentett nekik! 

2. Olvasd el 2 Kor 4:8-10, 17 és 2 Tim 3:12 verseit! Gondolj legalább két olyan emberre a Bibliából, akik helyesen cselekedtek, és átmeneti szenvedésben volt részük! 

Bár a bűnben vannak múló örömök, súlyos és tartós fájdalommal jár. A helyes cselekvés néha pillanatnyi fájdalmat okoz, de végül mindig nagy és maradandó örömöt eredményez. Miután Sába királynője meglátogatta Salamont, megjegyezte, milyen nagy örömöt okozott a király szolgáinak az, hogy hallgattak bölcs tanácsaira. (Lásd 1Kir 10:8) Nekünk is részünk lehet ebben a boldogságban és megoszthatjuk azt másokkal, ha mi is meghallgatjuk Salamon bölcsességét és aszerint cselekszünk. Bár Salamon már rég meghalt, elolvashatjuk, amit írt. Amikor a Bibliát olvassuk, olyasvalakinek a bölcsességét hallhatjuk, aki nagyobb Salamonnál. Valóban boldogok vagyunk! A Biblia utasításaiból megtudjuk, hogyan lehetünk igazán boldogok. Először is, a megfelelő módon és a megfelelő forrásnál kell keresni. Egyesek azt hiszik, hogy bűnös örömökben és a megtévesztő világi dolgokban találják meg. Néhányan feláldozzák fizikai és erkölcsi kötelezettségeiket a boldogságért, de végül lelküket és testüket egyaránt elveszítik. Mások a természetellenes étvágy csillapításában keresik a boldogságot, és vágyaik kielégítését kívánatosabbnak találják az egészségnél és az életnél. „Krisztus élete rámutat a boldogság valódi forrására és arra, hogyan kell azt elérni. Élete megmutatja az egyetlen és egyenes utat a mennybe. Engedjük, hogy a bölcsesség hangja kijelölje az utat! »Az ő utai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség.«” – The Youth’s Instructor, 1872. április 1. Igen, Jézus életében látni lehetett ezt a gyönyörűséget és békét. Végső soron a bölcs élet a legkellemesebb. Elejétől a végéig olyan út, amely belső békével jár. A belső béke még azt is lehetővé teszi, hogy élvezd azokat a tevékenységeket, amelyekben a stimulációfüggők nem találnak örömöt. Például örömöt találsz abban, ha kiveheted a részed a házimunkából. „Krisztus szent küldetése és az Úrral való magasztos kapcsolata (melyeknek teljesen tudatában volt) ellenére sem állt felette a gyakorlati kötelességek teljesítésének. Ő volt a világ Teremtője, mégis felismerte a szüleivel szembeni kötelességét, ezért húsvét után visszatért velük Jeruzsálemből és alávetette magát az akaratuknak.” – The Youth’s Instructor, 1873. február 1. Ilyennek ismerik az istenfélő fiatalokat. A kötelességek vidám elvégzése az érettség egyértelmű jele. Az apró munkák miatti panaszkodás pedig az éretlenségé. Jézus energikusan végezte otthoni feladatait, tudván, hogy akkor is jutalmat kap, ha senki sem veszi észre az igyekezetét. Pál írt a rabszolgáknak, és elmagyarázta, hogy ők is ugyanúgy jutalmat fognak kapni szorgalmukért.

„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.” Kol 3:23, 24

Úgy dolgozzunk tehát és úgy szolgáljuk Jézust, ahogyan Ő szolgált értünk. Legyünk olyan fiatalok, akik úgy élnek, ahogyan Jézus élt fiatalkorában.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

3. Számíthatsz-e jutalomra, amikor olyan otthoni teendőket végzel el, mint a főzés vagy a takarítás? Ha igen, mikor, kitől és miért? Mt 19:27-20:16; Mk 9:41; 10:28-31; Lk 17:7-10; Jel 22:12-14

4. Melyek a boldogság keresésének téves módjai? Sorolj fel néhányat! 

Amikor a fiatal Jézus felnézett az égre és annak folyton változó csodáit figyelte, megcsodálta a naplemente pompás, kaleidoszkópra emlékeztető színeit, az éjszakai égboltot lágyan megvilágító csillagokat és a reggeli nap legkorábbi sugarait, amelyek bearanyozták a hegyeket. Folyamatosan látta Isten kezének munkáját a természetben és felfedezte a leckéket, melyeket abba helyezett. Számára az egek valóban hirdették Isten dicsőségét, az égbolt megmutatta kezének munkáját. (Lásd Zsolt 19:1) Ha fel kellene sorolnunk Jézus hobbijait, meg kell említenünk a gyalogtúrát is. Jézus szeretett túrázni. A természet Teremtőjeként annak szerelmese volt. Élvezte a természet látványát és hangjait. „A világ Megváltója fel-alá járt a dombokon és a hegyeken. Örömét lelte a természet gyönyörű tájaiban. Örült a gyönyörű virágoktól izzó mezőknek, hallgatta az ég madarainak énekét és egyesítette a hangját velük vidám, dicsőítő énekeikben. A ligetek és a hegyek képezték azokat a helyeket, ahová visszavonult imádkozni, és gyakran egész éjszakákat töltött az Atyával való közösségben. Názáret magasztos hegyeiről a földre tekintett, amely ezer éve várt az eljövetelére, és most nem fogadta be Őt.” – The Youth’s Instructor, 1873. február 1. Jézus és János egyaránt a természetből merítettek leckéket a reményről és a hitről, melyekkel világosabbá tették Isten Szavát. János például a mérges sivatagi viperával jellemezte az istentelen vallástanítók veszélyességét. Mit tanult Jézus a természetben töltött időből? Példabeszédeinek tanulmányozásával megtanulhatunk néhányat az általa felfedezett természeti leckékből. Jézus például a liliomtól tanulta meg az egyszerű öltözködés fontosságát.

„Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” Mt 6:28, 29

János ugyanezt a leckét tanulta meg a természettől, és egyszerűen öltözködött.

„Mikor pedig elmentek a János követei, [Jézus] kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? (…) puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.” Lk 7:24, 25

Jézushoz és Jánoshoz hasonlóan mi is tanulhatunk a természet leckéiből, ha hozzájuk hasonlóan keressük azokat. Segíteni fognak nekünk, hogy megértsük a lelki igazságokat és másoknak is el tudjuk magyarázni azokat.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

5. Sorolj fel néhányat a hobbijaid közül! Lehetséges, hogy ezeket a tevékenységeket Jézus is végezte fiatalkorában? 

6. Hogyan segíthet a természet tanulmányozása engedelmeskedned a 2Pt 3:18 versében található parancsnak? 

A hit fejezetei

A következő izgalmas jelentést egy diák írta, aki a Fülöp-szigeteki Mountain View Főiskolába járt. A Gospel Outreach támogatásával tanárként szolgált egy távoli missziós iskolában. Szomjas és fáradt voltam. A társam, aki talán még nálam is jobban kimerült, lemaradt tőlem. És még további 32 km-t kellett megtennünk az iskoláig. Egy folyó keresztezte az utunkat, ezért egy farönkre helyeztem a csomagomat, és leültem, hogy megvárjam. A kommunista lázadó katonákra gondoltam, akik ezen a környéken járják a vidéket. Csak mi ketten voltunk ebben a sűrű erdőben, és reméltem, hogy nem találkozunk velük. „Hé, haver!” Kavargó gondolataim csendjét megtörte a társam hangja. Ő is letette a csomagját, és mellém ült a farönkre. Később, amikor átkeltünk a folyón, megláttunk egy idegent. Fáradtnak tűnt, de úgy figyelte minden mozdulatunkat, mint egy tigris. „Jó napot, testvér!” – köszöntem. „Katonák?” – kérdezte. „Nem, mi misszionáriusok vagyunk.” „Ó, értem, tanárok” – mondta. „Hazamegyünk a missziós iskolánkba” – válaszoltam. Elmosolyodott. „Volna rám egy kis idejük?” – kérdezte. „Lenne néhány kérdésem.” Visszafordultunk a farönkhöz és leültünk. Az idegen a lázadók vezéreként mutatta be magát. Elmondta, hány embert ölt meg. „De kik önök?” – kérdezte. „Tudom, hogy tanárok, akik ingyenes oktatással szolgálnak a népünknek, ezért nagyra értékeljük és tiszteljük önöket. De kik önök valójában? Mit keresnek itt, a hegyekben? Annyira mások, mint mi. Életüket kockáztatva tanítják az embereinket.” „Uram, kérlek, adj szavakat a számba, beszélj helyettem ezzel a lázadó vezetővel, és tégy szereteted tanújává” – fohászkodtam magamban. „Hisszük, hogy ez a világ a végéhez közeledik” – kezdtem. „Azt is hisszük, hogy ez a háború, amiben harcol, nem fog véget érni, amíg Jézus vissza nem jön. Egyre rosszabb lesz, még ennél is szörnyűbb dolgok fognak történni. Ezek annak a jelei, hogy a világnak hamarosan vége lesz.” A lázadók vezére bólintott. „Azért vagyunk itt a hegyekben, hogy szóljunk hazai testvéreinknek Jézus közeli visszajöveteléről és a jövőbeli életről, amikor majd minden konfliktus véget ér. A tanítás csak egy része a küldetésünknek. Az embereknek olvasniuk kell ahhoz, hogy tanulmányozhassák a közelgő eseményekkel kapcsolatos igazságot.” A férfi további kérdéseket tett fel, de úgy tűnt, hogy siet – talán egy fontos küldetés miatt volt ott. „És mi a helyzet önnel, testvér?” – kérdeztem, mielőtt távozott. „Érti, amit az imént mondtunk?” „Kérem, imádkozzanak értem” – válaszolta. „Több világosságot kell keresnem.” Mielőtt elváltunk, figyelmeztetett minket: „Menjenek a másik úton! Ez az ösvény, amelyen elindultak, most veszélyes terület.” Másnap hallottunk a lázadók és a katonaság ütközetéről, ami az említett területen zajlott. Ha nem figyelmeztetett volna minket, kereszttűzbe kerültünk volna. Egy hónappal később öt gyülekezeti közösség tartózkodott azon a területen, ahol a falu gyülekezeti épülete található. Egy lelkész megkeresztelte az új tagokat. Meglepetésünkre újra találkoztunk az erdőben látott idegennel. „Barátaim!” – újságolta el csillogó szemekkel. „Hetednapi adventista vagyok!” „Hogyan történhetett ez?” – kérdeztem. „A dzsungelben való találkozásunknak köszönhető” – válaszolta. „Többre éheztem az általatok megosztott igazságból, és megmenekültem. Még egyszer köszönöm.” „Hála Istennek!” – mondtam. „Lehet, hogy meghaltunk volna a kereszttűzben aznap az erdőben, ha nem mondta volna, hogy menjünk a másik ösvényen. Isten kegyelméből mindhárman megmenekültünk.”

Történelmi kapcsolat

Krisztus annak ellenére megőrizte jellemének tökéletességét hogy kedvezőtlen hatások kereszttüzében és nehéz körülmények között élt. Názáretben töltött első harminc életévében nem történt semmi természetfeletti dolog, amivel magára vonta volna az emberek figyelmét… Élete különbözött a gyermekek megszokott életétől. Erkölcsös jellemének ereje és szilárdsága folyamatosan arra késztette, hogy hű legyen a kötelességtudatához és ragaszkodjon az elveihez, amelyektől semmi nem tudta elszakítani. A pénz vagy élvezetek, a taps vagy a szidás nem tudták rávenni arra, hogy helytelenül cselekedjen. Elég erős volt ahhoz, hogy ellenálljon a kísértéseknek, elég bölcs ahhoz, hogy felfedezze a rosszat, és elég szilárd ahhoz, hogy hű maradjon a meggyőződéséhez. A gonosz és elvtelen emberek megpróbáltak hízelegni neki és bűnös örömökbe bevonni, de erkölcsi ereje erős volt ahhoz, hogy ellenálljon Sátán kísértéseinek. Képes volt felismerni a kísértő hangját. Nem tért ki a kötelességei alól azért, hogy bárkinek is elnyerje a tetszését. Nem adta fel az elveit az emberi dicséretért vagy azért, hogy elkerülje a szemrehányást, valamint azok irigységét és gyűlöletét, akik ellenségei voltak az igazságnak. Krisztus egyszerű és tiszta életet élt. Olyan türelme volt, amit semmi sem tudott megrendíteni, és igaz voltát semmi sem feketíthette be. Mindig készen állt mások szolgálatára és arra, hogy könnyítsen szülei terhein. Bár sok bölcsességgel rendelkezett, ez gyermeki bölcsesség volt és a korával együtt fejlődött. Különös gyengédséggel és kifejezett kedvességgel rendelkezett. Jelleme csupa szépség és makulátlan tökéletesség volt. A következőket jegyzik fel róla: „A kis gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.” Fontos és hasznos tanulságokat vonhatunk le Krisztus életéből. Micsoda példák ezek a szülők számára gyermekeik nevelését illetően! És milyen csodálatos mintát találunk benne minden gyermek és fiatal számára! Ha a gyermekek erős alkatúak lennének, természetes módon élnének. Az engedelmesség útja felemeltetett azáltal, hogy a Mennyei Uralkodó a földre jött, leereszkedett, kisgyermekké vált, és olyan egyszerű és természetes módon élt, ahogyan a gyermekek élnek. Alávetette magát a korlátoknak és a nélkülözésnek, példát adva az ifjúságnak a hűséges igyekezetről. Saját életével mutatta be nekik, hogy test és lélek összhangban van a természeti törvényekkel. Krisztus példája azt mutatja, hogy az értelem erejéhez és a magas erkölcsi teljesítményhez erős alkat szükséges, amely érzékeny Isten Lelkének befolyására. Bár a gyermekek egy bukott világban élnek, nem szükségszerű, hogy az erkölcstelenség megfertőzze őket. Boldogok lehetnek, és Krisztus érdemei révén elérhetik a mennyországot. De a boldogságot a megfelelő módon és a megfelelő forrásnál kell keresni. Egyesek azt hiszik, hogy a bűnös örömökben és a megtévesztő világi dolgokban találják meg. Néhányan feláldozzák fizikai és erkölcsi kötelezettségeiket a boldogságért, de végül lelküket és testüket egyaránt elveszítik. Mások a természetellenes étvágy csillapításában keresik a boldogságot, és vágyaik kielégítését kívánatosabbnak találják az egészségnél és az életnél. Sokan szenvednek az érzéki szenvedélyek rabságában, és feláldozzák fizikai erejüket, intellektusukat és erkölcsi erejüket a vágy kielégítésére. Idő előtt sírba viszik magukat, és az ítéletkor majd öngyilkossággal fogják vádolni őket. Vajon ez az a kívánatos boldogság, amely az engedetlenség és a fizikai és erkölcsi törvények áthágásának útján keresendő? Krisztus élete rámutat a boldogság valódi forrására és arra, hogyan kell azt elérni. Élete megmutatja az egyetlen és egyenes utat a mennybe. Engedjük, hogy a bölcsesség hangja kijelölje az utat! „Az ő útjai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség.” Minden oldalról kísértések veszik körül a fiatalokat, hogy lépéseiket a pusztulás útjára irányítsák. A gyermekek nevelésének szomorú hiányossága gyengévé és védtelenné teszi őket, jellemük ingatag, intellektuális és erkölcsi erejük erőtlen lesz, így a fiatalok egyáltalán nem követik Krisztus életét, és olyanokká lesznek, mint a szélben remegő nádszál. Nincs erős alkatuk vagy erkölcsi erejük, mert engednek a kísértéseknek. A bűnös kényeztetés beszennyezi tisztaságukat, és így a viselkedésük is megromlik. Türelmetlenek, nem gyakorolnak önuralmat, és azzal áltatják magukat, hogy ha a saját akaratuk szerint cselekszenek, akkor boldogok lesznek.

A szülői fegyelmezés elégtelen. Legtöbbször nem nevelik önuralomra, szorgalomra és engedelmességre a gyermekeket. Jellemük felszínes. Kötelességeik helyett a hajlamaikat követik. Felszabadulnak a felelősség és a másokról való gondoskodás megbízatása alól, és így értéktelenül nőnek fel. Ha a gyermekek és a fiatalok meg akarják találni a legmagasabb földi javukat, akkor azt a hűséges engedelmesség útján kell keresniük. Az erős alkatot, amely a legnagyobb földi jutalom, csak a természetellenes étvágy megtagadásával lehet megszerezni. Ha valóban boldogok lennének, akkor jókedvűen keresnék a szolgálat lehetőségeit, hűségesen elvégeznék a munka rájuk háruló részét, szívüket és életüket pedig a tökéletes mintához igazítanák. Lelkük épségének megőrzésére irányuló erőfeszítéseik során Isten erőt ad nekik, Lelke és kegyelme pedig megerősíti az értelmüket. Amikor erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az elméjüket hasznosságra neveljék, mások áldását szolgálják ahelyett, hogy önmaguk örömére törekednének. Erkölcsi kötelességeik erős kötelékei megvédik őket, és nem lesznek hajlandók utat engedni a szív gonosz hajlamainak. Akkor valóban boldogok lesznek. Érezni fogják, hogy bejárásuk van a mennyországba, és képesek lesznek élvezni a jelenlegi életet, már itt megízlelve az eljövendő mennyországot. – The Youth’s Instructor, 1872. április 1.

1. Készíts egy listát a cikkben szereplő szavakról és kifejezésekről, amelyek Jézus fiatalkori jellemét mutatják be! 

Mit tenne Jézus, ha a gonoszok hízelegnének neki és bűnre csábítanák?

Miért fontos, hogy erős alkattal (egészséges testtel) rendelkezzünk? 

Természetüknél fogva szívesen engedelmeskednek a gyermekek?  

Mi az egyetlen módja annak, hogy a gyermekek boldogok legyenek?

Milyen következményekkel jár, ha vidáman teljesítjük a kötelességeinket?

A teremtés alapjai

A gyakran fényképezett hegyi kecske olyan magasságban és hidegben is képes boldogulni, ahol már fák sem nőnek. Istenadta, nem véletlen felépítése a hasadt patákat is magába foglalja, amikkel jól tud egyensúlyozni. A bennük található rugalmas belső párnák elősegítik a sziklákon való könnyebb közlekedést, zömök teste és vastag szőre pedig védelmet biztosít számára a hideggel szemben. Ereje és figyelemre méltó mozgékonysága olyan fizikai tulajdonságok tökéletes kombinációját eredményezi, amely képessé teszi arra, hogy felfusson egy meredek hegyi lejtőn és akár 3 m magasan átugorja a szakadékokat. Nyilvánvaló, hogy a hegyi kecske szilárd lábakon áll és nem fél a veszélyes helyektől, ahol a ragadozók közül egyik sem tud életben maradni. A házi kecskék világszerte segítségére vannak az embereknek. A szarvasmarha általában nem tud megélni sok fű nélkül, de a kecskék nem függenek annyira a legelőtől. Úgy tűnik, a Teremtő nem véletlenül ajándékozta meg az embereket a kecskével, mert szinte bárhol boldogulnak. Bármilyen bokorban, gyomnövényben vagy fűben képesek táplálékot találni maguknak. A kecskék elragadó és gyakran szeretetreméltó házi kedvencek, ha az ember meg tudja fékezni őket és alkalmazkodásra tudja tanítani őket, hiszen válogatás nélkül, sokféle táplálékot elfogyasztanak. Szinte bármit megkóstolnak, de nagyon intelligensek és gyorsan tanulnak. A kecsketartók úgy emlegetik ezeket az állatokat, mint akiknek „memória-kioldógombjaik” vannak, mivel megfigyelték, hogy a felnőtt kecskék szaglás és kóstolás alapján meg tudják állapítani, hogy valami ehető-e vagy sem. Amennyiben nem az, a bölcs és érett kecskék nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ez szintén a Teremtőjük adta, nem véletlen programozás. Egy fiatalabb kecske esetében már tovább tart a tanulás – akárcsak az emberi család fiatalabb tagjai esetében. Máté 25. fejezetében Jézus az ítéletről beszélt. Akkor majd két csoportra fogják osztani az embereket, akárcsak a kecskéket és a juhokat. Az önző természetű embereknek a bal oldalon lesz a helyük, míg az önzetlen emberek számára, akik szívesen szolgálnak másoknak, a jobb oldali hely lesz fenntartva, ahol áldásokban részesülnek és üdvözlik majd őket a mennyben. Különbözik-e a kecskék természete a többi lény természetétől? Íme egy lehetséges indok: a kutatások kimutatták, hogy a kecskék bármely más állatnál (a macskák kivételével) hamarabb visszavadulnak, amikor magukra hagyják őket. Ez a hasonlat egy szeretetteljes figyelmeztetés mindazok számára, akik Krisztust választották. Amellett is döntenünk kell, hogy a közelében maradunk. Az új, önzetlen természet, amelyet Szentlelke által ad, megvédi azokat, akik Őt választják. Megakadályozza azt, hogy önző természetük visszataszítsa őket a bűn és az Úrtól való elszakítottság világába. A kecskének mindezek nem jutnak a tudomására, nincs választási lehetősége. Nekünk viszont van! A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.