Lucrăm la o versiune îmbunătățită a site-ului myBible. O poți încerca acum →

Istennek szentelve

Text de memorat

Példabeszédek 20:11 – „Cselekedeteiről ismerhető meg még a gyermek is, hogy tiszta-e, és hogy igaz-e cselekedete.”

Ha elmentünk volna a Silóban álló templomba az egyik évenként rendszeresen megtartott ünnepre, Éli főpapot láthattuk volna a bejárat mellett ülni. Egy asszonyt figyelt, aki – számára úgy tűnt – szeszesitalt ivott. Mikor azonban megdorgálta, rájött, hogy tévedett. Az asszony neve Anna volt. Sírva öntötte ki Istennek szíve fájdalmát – egy fiúgyermekért könyörgött. Férje, Elkána, második feleséget is vett, és a család az egyik éves ünnepségre látogatott Silóba. Ahogy minden évben lenni szokott, Anna szíve Peninna, Elkána második felesége miatt fájt. Ez tette szerencsétlenné. Elkána jobban szerette Annát, de mivel gyermektelen maradt, elvette Peninnát is ahelyett, hogy Istenben bízott volna. Peninna megszülte a gyermekeket, akikre Elkána vágyott, de tudta, hogy férje Annát még mindig jobban szereti. Emiatt olyan féltékeny lett, hogy minden tőle telhetőt megtett Anna gyötrésére: érezze alábbvalónak magát, amiért nincsenek gyermekei! Az éves ünnepségen Elkána mindig kétszer annyi élelmet adott Annának, mint bárki másnak a családban. Mivel azonban annyira szomorú volt, Anna nem tudott enni. Elkána mindent megtett, hogy megvigasztalja. Ezen az ünnepségen történt, hogy Anna sírt, és kiöntötte szívét az Úrnak. Milyen különleges ígéretet tett neki? 1Sám 1:10-11 Éli azt hitte, hogy az asszony részeg. Milyen áldást mondott azonban rá, amikor rájött, hogy tévedett? 17. v. Anna boldog volt, amikor hazatértek. Biztos volt benne, hogy Isten válaszolni fog az imájára. Válaszolt is. A drága gyermek, akire annyira vágyott, megszületett. Sámuelnek nevezte el, ami annyit jelent, hogy Isten meghallgatott. Kihez ment Anna segítségért? Mi is bármikor kérhetünk segítséget Istentől.

A következő néhány esztendőben Anna otthon maradt. Sámuelre vigyázott, amíg a család többi tagja az éves ünnepségekre ment. Nevelte és képezte őt, hogy Isten munkásává legyen. Anna bizonyára tudta, hogy Éli fiainak milyen rossz a híre a templomban végzett gonosz tetteik miatt. Isten őszinte imádói oda vitték az áldozataikat, hogy megkapják áldásait. De sem a szent sátor, sem az áldozatok rendje nem úgy működött, ahogyan azt Isten elrendelte. Mikor a nép istentiszteletre ment, Éli fiai olyan gonosz dolgokat műveltek, amilyeneket a pogányok szoktak a saját templomaikban. Sok izraelita már nem akarta a templomba vinni az áldozatait. Ismerték Isten különleges utasításait arról, mit kell tenni az áldozat vérével, húsával és zsírjával, de Éli fiai megszegték ezeket a törvényeket. Még meg is fenyegették azokat, akik emlékeztették őket arra, hogy nem tartják a szabályokat (1Sám 2:12-16). Mivel Éli nem nevelte a fiait engedelmességre, nem tisztelték apjukat és a szent sátor szolgálatát. Ahogy az idő haladt, az izraeliták egyre többet panaszkodtak a sok rossz dolog miatt, amit Éli fiai tettek. Amikor Éli megpróbálta tapintatosan elmondani nekik, hogy meg kell változniuk, egyáltalán nem figyeltek rá, és a dolgok még rosszabbra fordultak. Engedelmességre kellett volna bírnia őket, vagy megfosztani őket papi tisztségüktől. Anna bizonyára komolyan imádkozott, miközben Sámuelnek tanította, hogy mi a jó és mi a rossz. Születése óta gondosan tanította fiát az engedelmességre, és soha nem felejtette el, hogy a gyermek Istené. Sámuel 3-5 éves lehetett, amikor Anna elválasztotta. Bár még nagyon fiatal volt, édesanyja tudta, hogy ideje beteljesíteni ígéretét. Így hát készített neki egy kicsi fehér köntöst: olyant, mint amit a papok viseltek, és bőkezű áldozati ajándékkal együtt férjével Silóba vitték a fiúcskát. 1Sám 1:24-25 Mennyire fontos, hogy megtanuljunk tisztán, nemes lelkűek és őszinték lenni! Mint Sámuelnek, nekünk is meg kell tanulnunk tisztelni Istent és áldássá válni mások számára.

Annak ellenére, hogy kisfia még nagyon fiatal volt, Anna megtartotta fogadalmát, hogy Istennek szenteli őt. Férjével együtt elvitték Sámuelt az otthonuktól kb. 20 kilométerre lévő Silóba, hogy ott a templomban szolgáljon. Éli valószínűleg nem is emlékezett, hogy mi történt, amikor először találkozott Annával a templomnál, de az asszony emlékeztette rá. Ahogy elnézte a kicsi Sámuelt és látta, milyen jól nevelt, megértette, milyen istenfélő az édesanyja. 1Sám 1:26-28 Micsoda különbség volt Anna és Éli között! Bizonyára elszégyellte magát, hogy az ő fiai milyen gonoszok lettek, mert rájuk hagyott mindent. Tiszteletteljes és alázatos volt, amikor Anna felajánlását látta, és felismerte, hogy az asszony milyen nagy áldozatot hoz Istenért. Leborult és alázatosan magasztalta Istent. Isten indította Annát a gyönyörű imára, amellyel dicsőítette Őt és hálát adott neki. Majd a szeretetteljes búcsúzkodás után Anna és Elkána hazamentek. A kicsi Sámuel Élinél maradt. Anna bizonyára minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen neki felkészülni arra, hogy Isten különleges segítője legyen. És Sámuel pontosan az lett. Otthon Anna minden nap imádkozott, hogy Isten óvja meg gyermekét és segítsen neki tisztának és nemes lelkűnek lenni. Isten válaszolt imádságaira. Éli úgy szerette Sámuelt, mintha a saját fia lett volna. A saját két fia nem tisztelte őt, mert nem tanította meg őket engedelmeskedni. Semmi kétség, Sámuel készséges engedelmessége és tiszteletteljes szeretete vigaszt nyújtott neki! Sámuel nem töltött időt Éli fiaival és nem utánozta tetteiket. Tudta, hogy Éli szomorú, mert nem engedelmeskednek Istennek. Ez Sámuelt is elszomorította. Éli boldogan látta, hogy a fiatal Sámuel helyes döntéseket hoz. Ha a szüleink engedékenyek, könnyen rossz szokásokat alakíthatunk ki, ahogyan Éli fiai tették. Ezzel Sátán oldalán fogunk állni a harcban. Milyen szörnyű gondolat! Köszönd meg Jézusnak és köszönd meg a szüleidnek, ha arra tanítanak, hogy megértsd Isten törvényeit és engedelmeskedj nekik! Működj együtt a szüleiddel! Kövesd Isten törvényét és engedelmeskedj neki, mint Sámuel.

Sámuel születése után Isten több gyermekkel megáldotta Annát. A kisfiú nagyon várhatta évenkénti látogatásaikat, amikor játszhatott öccseivel és húgaival! Anna minden évben vitt neki egy nagyobb méretű köntöst. Anna segítőkészségre tanította Sámuelt, és Éli kisebb munkákat adott neki, amiket el tudott végezni. Néhányuk nem volt nagy öröm, de mivel Sámuel a lehető legszívesebben végezte el őket, Éli egyre nagyobb felelősséget bízott rá. A főpap tudta, hogy Sámuel kiválasztott. Ahogy növekedett, olyan feladatokra tanította meg, amelyeket a papok csak huszonöt éves koruk után szoktak végezni. Mit mond róla a Biblia? 1Sám 2:26 Éli fiai nem változtattak gonosz útjaikon. Azzal, hogy meghagyta őket papi tisztségükben, Éli jobban megbecsülte őket, mint Istent. Végül eljött hozzá egy próféta, és elmondta neki, hogy a fiai egyazon napon fognak meghalni. Ez nem történt meg azonnal. Éli idős volt már és kezdett megvakulni. Isten adott még egy utolsó figyelmeztetést. Bűneik olyan súlyosak voltak, hogy az Úr nem tudott személyesen beszélni velük, hanem gyermek Sámuelt választotta ki figyelmeztető üzenete átadására. Sámuel még soha nem hallotta Isten hangját. Ezért amikor egyik este, lefekvés után hallotta, hogy valaki a nevén szólítja, nem jött rá, hogy Isten szól hozzá. Mit tett azonnal? Újra és újra hallotta azt a hangot és ismét Éli ágyához szaladt. Mit mondott neki Éli? 6. v. Amikor a hang harmadszor is szólt, Éli már biztos volt benne, hogy Isten hangja az. Mit mondott Sámuelnek, hogyan válaszoljon? 8-9. v. Sámuel ismét hallotta a hangot. Mit felelt rá? 10. v. Miért Sámuelhez szólt Isten Éli vagy a fiai helyett? Milyen döntéseket hozott Sámuel? Azt mutatja a te életed, hogy jó döntéseket hozol? Azt szeretnéd tenni?

Isten utolsó figyelmeztető üzenetét küldte Élinek. Elmondta neki, mi fog történni, amiért nem tanította meg a fiait engedelmeskedni. Ezúttal Isten Sámuel által küldte az üzenetet, bár ő még csak kisgyermek volt. Mikor Isten negyedszer is szólt Sámuelhez, a kisfiú hangja valószínűleg egy kicsit remegett. Mit mondott neki Isten? 1Sám 3:11-15 Reggel Sámuel szokás szerint végezte munkáját a templomban, de szomorú volt. Amit Isten Éli és családja sorsáról mondott, olyan szörnyű volt, hogy mindenkit elborzasztott volna, aki hallja. Semmi kétség, Sámuel félt átadni az üzenetet Élinek! Amikor reggel Éli hívta Sámuelt, elmondta neki, amit Isten mondott. Hogyan válaszolt Éli? 18. v. Éli tudta, hogy minden igaz, amit Isten mondott. Tudta, hogy ő és fiai is megérdemlik engedetlenségük szörnyű következményeit. Engedetlenek és tiszteletlenek voltak Istennel szemben. Ahelyett, hogy Istent vádolta volna, Éli alázatosan elismerte felelősségét. Gyermekkorukban mindent ráhagyott a fiaira, azt gondolván, hogy majd idősebb korukra megváltoznak. Ám általában nem ez történik. Péld 22:6 Egész Izrael tudomást szerzett arról, hogy Sámuel által az Úr maga küld nekik üzeneteket. Éli főpap és egyben bíró is volt. Úgy vallotta meg bűnét, hogy közben a fiait megbüntette. Egész Izraelnek elmondta a figyelmeztetéseket, amiket kapott. Évek teltek el, mialatt Éli eltávolíthatta volna fiait a papi tisztségből, de nem tette. Családjának gonosz befolyása miatt sok izraelita világias és engedetlen lett, és a környező népek is egyre messzebbre merészkedtek a bűnözésben és a bálványimádásban. Közel volt már Éli és fiai megbüntetésének a napja. Miért olyan fontos a jó döntések meghozatala most, amíg még fiatal vagy? Könnyebb lesz idősebb korodban megváltozni? Milyen hatással van az életed másokra?

Az izraeliták Isten megkérdezése nélkül üzentek hadat a filiszteusoknak. Hamarosan mindkét hadsereg készen állt a csatára. Mi történt, és mit akartak tenni az izraeliták? 1Sám 4:2-3 Ostoba döntés volt. Hogyan is gondolhatták, hogy a frigyláda jelenléte segíthet nekik, amikor megszegték Isten törvényeit? Követek siettek a kb. 32 km-re fekvő Silóba. Éli fiai, Hofni és Fineás Isten megkérdezése nélkül egyeztek bele, hogy a frigyládával együtt a táborba menjenek. Mit csinált az izraelita hadsereg, amikor a frigyláda a táborba érkezett? 5. v. Mivel a filiszteusok azt hitték, hogy a frigyláda a tényleges Isten, akit az izraeliták imádnak, nagyon megijedtek. Még emlékeztek a hatalmas dolgokra, amiket Isten tett az izraelitákért a múltban. Hogyan győzhetnének ilyen hatalmas erő ellen? 6-8. v. A filiszteus vezetők bátor harcra buzdították katonáikat, és ők úgy is tettek. A nap végére megölték Éli két fiát és harmincezer izraelita katonát. És ami a legrosszabb, zsákmányul ejtették a frigyládát, amiben Isten saját kezűleg írott Tízparancsolata volt. Ez szinte elképzelhetetlen! Silóban Éli az út mentén ülve várta a csatamezőről érkező híreket. Aggódott a frigyládáért, amit fiai odaszállítottak. Olvassuk el, mi történt, amikor a szörnyű hírek eljutottak hozzá?! 12-18. v. Fineás felesége gyermeket várt. A tragikus hírek hallatán azonnal megindult a szülés, és egy kisfiúnak adott életet. Ikábódnak nevezte el a gyermeket, ami azt jelenti, hogy „dicsőség nélküli”. Majd a bánattól és a megrázkódtatástól meghalt. Utolsó szavai a következők voltak: „Odavan Izrael dicsősége, mert Isten ládáját elragadták tőle.” Ó, mennyire szeretett volna Isten segíteni Izraelnek. De nem tudott, mert nem bánták meg bűneiket. Péld 28:9

1Sámuel 1-4; Pátriárkák és próféták, 569–585. old.

Fejtsd meg a rejtvényt! (keresztrejtvény, A–L oszlopok, 1–10. sorok) Most egészítsd ki a következő mondatot, a kódok felhasználásával: F5 C4 F8 G8 B6 A1 E7 H9 A7 B6 B7 C9 Ki mondta? Mindenik idézet Sámuel első könyvéből való. 1. Sámuel apja.
2. Sámuel anyja.
3. A város, ahova évente felmentek az ünnepre.
4. A főpap neve.
5. Miért könyörgött Anna Istenhez?
6. Hány gyereke született még Annának Sámuelen kívül?
7. Hol aludt Sámuel amikor Élinek szolgált?
8. Hányszor szólította meg Isten Sámuelt?
9. Kik ellen harcoltak akkor az izraeliták?
10. Hogy hívták Fineás fiát?
11. A szent dolgokkal mindig __ __ __ __ __ __ __ __ __ __ __ __ kell bánnunk.
12. ______ mondta: „Miért sírsz?” (1:8)
13. ______ mondta: „Az Úrnak ajánlom őt.” (1:11)
14. ______ mondta: „Eredj el békességgel.” (1:17)
15. ______ mondta: „Ezért a fiúért könyörögtem.” (1:27)
16. ______ mondta: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (2:31)
17. ______ mondta: „Isten ládáját elzsákmányolták.” (4:17)