ARANYSZÖVEG
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)
A HÉT SZAVA-GONDVISELÉS: Isten vezetése és gondoskodása, jövőbeli szükségleteink bölcs előkészítése. Láthatjuk Isten gondviselését az életünkben, amikor nem tudjuk, mire van szükségünk, vagy hogyan lesznek a szükségleteink betöltve. Például: Isten gondviselése az, ha egy szomszéd megosztja velünk a zöldségeit, amikor nem tud róla, hogy már majdnem az összes ételünk elfogyott.
A tanulmány alapja: 1Mózes 43-50; Pátriárkák és próféták, 227-240. o.
A gabonászsákok hamar kiürültek. A szörnyű éhínség, ami miatt a testvérek Egyiptomba mentek élelemért, csak még rosszabb lett, mióta hazaértek. Ahogy fogyott a gabona, a testvérek tudták, hogy már nem tudják elkerülni a nagyobb problémát: el kell vinniük Benjámint Egyiptomba, hogy kiszabadítsák a testvérüket, Simeont a börtönből. „Vásároljatok megint egy kis élelmet!" - kérte tőlük az apjuk, Jákób. (1Mózes 43:2) Újra elmondták neki, hogy Benjámin nélkül nem mehetnek vissza. Az apjuk beleegyezik most, hogy ilyen reménytelen a helyzet? Júda, aki réges-régen azt javasolta, hogy adják el az öccsüket, most a saját életét tette kockára az egész család érdekében. Elviszi Benjámint, és vállalja érte a teljes felelősséget. „Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét." (1 Mózes 43:9) Egy nehéz beszélgetés után végül Jákób beleegyezett. Ajándékokat pakoltak fel a szamarakra a kormányzónak, és elbúcsúztak. Ezután Jákób könnyes szemmel imádkozott a fiaiért, mielőtt elindultak. „Adja a Mindenható Isten, hogy irgalmas legyen hozzátok az az ember, és visszaengedje veletek a másik testvéreteket és Benjámint." (1Mózes 43:14) Ez a gyönyörű ima bátorította a testvéreket, miközben Egyiptom felé haladtak. Igazán nem akartak még egyszer a szigorú egyiptomi kormányzó szeme elé kerülni. Isten azonban meghallgatta Jákób imáját. Isten vezette a testvéreket, és valami csodálatos dolgot készített elő nekik Egyiptomban, sokkal csodálatosabb dolgot, mint amiről valaha álmodtak. Néha nem akarunk valami nehéz dolgot megtenni, de Isten velünk van és amikor megtesszük, akkor bölcsen előkészíti, hogy jó dolgok történjenek.
GONDOLKOZZ... MAJD BESZÉLJÉTEK MEG!
IMA: Kérd Istent, segítsen, hogy megtedd a nehéz dolgokat, amiket nem igazán akarsz megtenni.
TEVÉKENYSÉG: Olvasd el Filippi 4:19 versét, az aranyszöveget! Írd le és tedd ki olyan helyre, ahol minden nap láthatod! Húzd alá azokat a szavakat, amik bátorítanak téged!
József szíve nagyot dobbant. A testvérei megint előtte álltak. Most azonban eggyel többen voltak. Benjámin is eljött! József türtőztette magát és nem szaladt oda öccséhez, hogy átölelje. Inkább odafordult házának felügyelőjéhez, legbizalmasabb segítőjéhez, és elrendelte, hogy ezeket az embereket vigyék a házába, ebédre! Ezután sarkon fordult és elviharzott. József sietve bement a szobájába, hogy kisírja magát. Itt van Benjámin, az öccse!
Testvérei azonban kővé dermedtek a félelem miatt. Elmondták a felügyelőnek aggodalmaikat. Miért féltek? Olvassuk el 1Mózes 43:18.
A felügyelő kedvesen válaszolt. „Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba." (1Mózes 43:23) Ezután kihozta testvérüket, Simeont, és elvezette őket József előkelő otthonába.
Amikor meglátták Józsefet, a kormányzót, a testvérek mélyen meghajoltak, földre borultak előtte! József szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Pont mint álmában a gabonakalászok és a ragyogó csillagok. Az Istentől kapott különleges álmok valóra válnak! József ámulva nézte, ahogy a testvérei lassan felálltak. Isten sok évvel ezelőtt Egyiptomba helyezte őt, hogy most el tudja látni a családját. Ez Isten gondviselése volt.
De vajon a testvérei tényleg megváltoztak? Újra próbára teszi őket. A szolgáinak meghagyta, hogy Benjáminnak ötször annyi ételt adjanak, mint a többieknek. Az ő tányérjára több, még több, és egyre több ételt halmoztak! József figyelt és hallgatott. A testvérei féltékenyek és rosszindulatúak lesznek? Egyetlen irigy pillantást sem látott, egyetlen mérges szó sem hagyta el az ajkukat. A testvérek mind vidáman ettek együtt. József egyre szélesebb mosollyal nézte őket.
HITBELI BESZÉLGETÉSEK: Mondj el egy olyan helyzetet, amikor láttad Isten vezetését az életedben!
IMA: Köszönd meg Isten gondviselését és gondoskodását az életedben!
TEVÉKENYSÉG: Van valaki az iskoládban, aki örülne, ha finomabb tízórait ehetne, mint amit általában szokott hozni? Ezen a héten egyik nap ajánld fel, hogy megosztod vele a tiédet! Tervezd úgy, hogy kettőt viszel!
GONDOLKOZZ... MAJD BESZÉLJÉTEK MEG!
József már majdnem meg volt győződve róla, hogy a testvérei tényleg megváltoztak, de elhatározta, hogy még egyszer próbára teszi őket. Mit tett? Olvassuk el! 1Mózes 44:1,2. Ahogy a reggeli nap fénye felbukkant a horizonton, a jóllakott testvérek gabonával teletöltött zsákjaikkal elindultak Egyiptomból. Együtt nevetgéltek és vidáman beszélgettek. Micsoda megkönnyebbülés, hogy hazavihetik Benjámint az apjukhoz épen és egészségben. Boldogságuk azonban nem tartott sokáig. Hirtelen patkódobogást hallottak a hátuk mögött. József felügyelője sietve megelőzte, majd gyorsan megállította őket. Leugrott a földre, és azzal vádolta őket, hogy ellopták József serlegét. Mérgesen kérdezte: „Miért fizettetek rosszal a jóért?... Gonosz dolgot cselekedtetek!" (1Mózes 44:4, 5) Átkutatta a zsákjaikat, és megtalálta József ezüst serlegét. A testvérek megdöbbenve megszaggatták ruháikat, hogy kifejezzék fájdalmukat, majd visszaindultak Egyiptomba. Nehéz útjuk volt, mert „szívének aggódása lesújtja az embert". (Példabeszédek 12:24, ÚRK) Büntetésként József, a kormányzó követelte, hogy Benjámin legyen a rabszolgája, a többiek pedig szabadon elmehetnek. Ekkor Júda közbelépett. Isten gyönyörű csodát tett a szívében, a kegyetlenséget együttérzéssé változtatta. Könyörgött, hogy Benjámin helyébe léphessen. Így Benjámin hazamehet, hiszen apjuk, Jákób hogyan tudná feldolgozni még egy szívének kedves fiának elvesztését?
IMA: Köszönd meg Istennek, hogy aggodalmaidat áldássá tudja változtatni.
TEVÉKENYSÉG: Öltözz fel úgy, ahogy elképzeled, milyen lehetett Júda! Tégy úgy, mintha te lennél Júda, és közben olvasd el 1Mózes 44:18-34 verseiből a családodnak az ő beszédét! Beszéljétek meg, milyen önzetlenné vált Júda! (Megjegyzés: Választhatod azt is, hogy ma gyakorlod, a szombat esti áhítaton pedig előadod.)
MISSZIÓS KIHÍVÁS: A barátodnak, akit meghívtál a szombatiskolára, adj valamit, hogy folyamatosan tanulhasson Jézusról.
GONDOLKOZZ... MAJD BESZÉLJÉTEK MEG!
Mindentudó Istenünk kezdettől fogva látja a véget. Bízhatunk Benne, hogy aggodalmainkat és a nehéz helyzeteket áldássá változtatja.
Júda gyönyörű beszéde után József nem tudta tovább elrejteni testvérei elől az igazságot. Kétség nélkül tudta, valóban megbánták, hogy kegyetlenül bántak vele, és Isten megváltoztatta kemény szívüket. Sírva mondta a testvéreinek: „Én vagyok József! Él-e még az én apám?" (1Mózes 45:3) A testvérek kővé dermedtek a csodálkozástól! Lehetséges, hogy Egyiptom nagyhatalmú kormányzója az ő öccsük? Ekkor rémület jelent meg az arcukon. Ő a testvérük, akit beledobtak a verembe. Ő a testvérük, akit eladtak a kereskedőknek. József egy szempillantás alatt észrevette, hogy mit éreznek, ezért azt mondta: „Jöjjetek már közelebb hozzám!... Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten." (1Mózes 45:4-8) A testvérek alig mertek hinni a fülüknek. József megbocsát nekik! Nemcsak megbocsát, hanem azt is elmondja, hogy Isten az ő kegyetlenségüket csodálatos módon hatástalanította és felhasználta, hogy megmentse őket az éhínségtől. Milyen gyönyörű kép ez Isten gondviseléséről! Isten József nehézségeit áldássá változtatta, és olyan szívet adott neki, hogy meglássa és elfogadja Isten vezetését az életében.
GONDOLKOZZ... MAJD BESZÉLJÉTEK MEG!
TEVÉKENYSÉG: Írd le egy papírra, hogy valaki hogyan bántott meg! Kérj egy felnőttet, segítsen elégetni a papírt, majd fújd el a hamut! Gondolkodj el azon, mennyire hasonlít ez Isten megbocsátására! IMA: Kérd Istent, adjon neked olyan megbocsátó szívet, mint Józsefé!
A testvérek tágra nyílt szemmel bámultak Józsefre. József, az öccsük, akit eladtak, megbocsát nekik! József könnyes szemmel kitárta feléjük a kezét. Még több jó hírt mondott nekik. Olvassuk el! 1Mózes 45:9-12.
József Benjáminhoz szaladt és szorosan átkarolta. Ezután megölelte mindegyik bátyját. A testvérek bevallották bűnüket és bocsánatot kértek. A bűntudat és sajnálkozás hosszú éveinek vége szakadt. Arcuk örömtől sugárzott! A fáraó találkozott a testvérekkel, és kérte, hogy vigyenek szekereket és ételt a hazaútra. Még ő is izgatottan várta, hogy József családja újra együtt lehessen. József gyönyörű ruhákat adott nekik, az édesapjának pedig ajándékokat küldött. Ezután gyorsan elküldte őket útjukra. Minél előbb elindulnak, annál hamarabb láthatja újra az édesapját. A testvérek hazasiettek az izgalmas hírrel. Édesapjuk, Jákób először nem tudta elhinni, amit hallott. Szeretett fia, József életben van? Akkor látta a szekerek hosszú sorát és a felmálházott állatokat. Ez meggyőzte és így kiáltott fel: „Ennyi elég! Csakhogy él még József, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok." (1Mózes 45:28) Mielőtt elindult Egyiptomba, a testvérek mindent bevallottak apjuknak, Jákóbnak. Ő megbocsátott nekik és megáldotta bűnbánó fiait, mert látta, hogy a jó felülbírálta a bűnüket. A bűntudat terhe újra lehullott róluk. Ezután a hatalmas szekérkaraván elindult Egyiptom felé. Milyen két gyönyörű dolog történt útközben? Olvassuk el! 1Mózes 46:1-4. Micsoda öröm volt Istent dicsőíteni a gondviselésért, és teljesen hinni Isten vezetésében és védelmében! Jákób és családja úgy tekinthettek a jövő felé, hogy szívük megtelt bátorsággal és ígéretekkel, amelyekbe kapaszkodhattak. Mi is dicsőíthetjük lenyűgöző Istenünket, amikor látjuk áldásait, és akkor is, amikor még várunk arra, hogy megláthassuk őket. Magabiztosan bízhatjuk Rá a jövőnket, mert tudjuk, hogy Ő ellát bennünket mindennel, amire szükségünk van.
TUDTAD?
Beérseba Kánaán déli határánál helyezkedik el, ahol a múltban Ábrahám és Izsák oltárt építettek, hogy Istent imádják. Szent helynek tartották, ezért Jákób számára természetes volt, hogy útközben megáll itt, és Istent imádja.
GONDOLKOZZ... MAJD BESZÉLJÉTEK MEG!
IMA: Dicsőítsd Istent az életedben megtapasztalt gondviseléséért! Majd köszönd meg, hogy gondviselése áldásodra lesz a jövőben is
Ahogy a szekérkaraván elért Egyiptomba, József leugrott a hintójáról és futott, hogy találkozzon drága édesapjával. Jákób nyakába borult és sokáig sírt. Az idős Jákób örömkönnyek között, mosolyogva mondta: „Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz." (1Mózes 46:30) Jákób annyira örült, hogy láthatja Józsefet, a szíve pedig annyira megtelt békességgel, hogy úgy érezte, az élete így teljes. De Jákób nem halt meg azonnal. Isten még tizenhét békés évet adott neki rég elvesztett fiával és a többi gyermekével, akik újra együtt lehettek. Látta, hogy az egész családja gyarapodik Egyiptomban, és hitte, hogy Isten ígérete teljesedik: „Én vagyok a Mindenható Isten (...)! Nép származik tőled, sőt népek sokasága." (1Mózes 35:11) Isten felhasználta József életét, annak hullámhegyeit és hullámvölgyeit, hogy ígéretét életben tartsa. Gondviselése által ezrek menekültek meg az éhhaláltól, és egy egész nép megtudta, hogy a menny Istene valóságos és megbízható. Élete sötét napjaiban József nem láthatta a történet boldog végkimenetelét. Mégis végig bízott Istenben, és a nehézségek áldássá váltak. Józsefhez hasonlóan neked is lehetnek nehézségeid, és nem látod a történeted boldog végét. Mégis bízz Benne, Ő gondoskodni fog szükségleteidről! Mindig emlékezz erre az igére: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban." (Filippi 4:19)
GONDOLKOZZ... MAJD BESZÉLJÉTEK MEG!
TAPASZTALATOK MEGOSZTÁSA ÉS DICSŐÍTÉS
Énekeljetek egy éneket! Utána gondolkodjatok és beszélgessetek egy olyan helyzetről, amikor valami nehézség jóra fordult a családotok életében!
Közösen kössétek össze a nehézségeket József életében az áldásokkal!
CSALÁDI NAPLÓ
IMA
Olvasd el a 92. Zsoltár 2. versét! Imádkozzatok családi körben, köszönjetek meg Istennek valamit, ami kitűnik számotokra József történetéből!
Úgy tűnt, nyugodt és ígéretes napnak néznek elébe, ezért hárman elindultak vitorláshajóval egy kisvárosból, Fairhavenből a Buzzards-öböl partjáról (Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok). Ellen Harmon, a testvére, Sarah, és egy barátjuk, Mr. Gurney izgatottan várták, hogy meglátogathassanak egy családot a közeli West-szigeten. Az Atlanti-óceánt elérve azonban megváltozott a hangulatuk, mivel az ég kezdett gyorsan megváltozni. Félelmetes vihar tört ki, süvítő széllel, villámlással, mennydörgéssel és heves esőzéssel. Úgy tűnt, mintha az idő megszűnt volna létezni, ahogy kétségbeesetten próbáltak a fedélzeten maradni. Rémülten látták, hogy már esteledik. Elsüllyednek ezeken a vad vizeken? Lehetetlen volt irányítani a hajót ebben a viharban!
Ellen erősen kapaszkodva letérdelt és Istenhez kiáltott, hogy szabadítsa meg őket, közben a hullámok beterítették a hajó oldalát, ők pedig bőrig áztak. Ekkor a vihar kellős közepén Isten egy látomást adott Ellennek. Látta, hogy biztonságban megmenekülnek és hogy Isten előbb szárítaná ki az óceán minden csepp vizét, minthogy engedje őket vízbe fulladni, mert Ellen Istenért végzett munkája még épp csak elkezdődött. Békesség és öröm váltotta fel a félelem helyét a kis vitorlás fedélzetén. Együtt énekeltek és Istent dicsőítették, miközben cikáztak körülöttük a villámok.
Közben Mr. Gurney nagyon nehezen tudta irányítani a hajót. Kidobta a horgonyt, de az csak úszott vízben, közben a hajó ide-oda hánykolódott a hullámokon, amerre a szél vitte. Fogalmuk sem volt, hol vannak, mert olyan sötét volt, hogy a hajó egyik végéből nem látták a másik végét. Aztán végül a horgony megakadt az óceán fenekén, ebből tudták, hogy közel vannak a szárazföldhöz.