Egészségesen élni a beteg világban

A betegség nemcsak a testet bénítja le, hanem az elmében is pusztítást végez. Sokkal könnyebb elcsüggedni vagy elszomorodni, amikor megbetegszünk. Volt már, hogy egy egész héten keresztül betegeskedtünk? Hogyan éreztük magunkat a hét végén? Mi van akkor, amikor két hétig nem vagyunk jól? A koronavírus világjárványa során a megfertőződött betegek lesújtó testi tünetekről, többek között magas lázról, azt követően hideglelésről, heves izomfájdalomról, szűnni nem akaró köhögésről, légszomjról, torokfájdalomról, erős fejfájásról és fáradtságról számoltak be. Az egyik fertőzött így fogalmazott: „Úgy éreztem, hogy megfulladok.” Egy másik hozzátette: „Rettenetesek voltak az éjszakák. Megemelkedett a lázam, mintha tűzben égtem volna, majd hirtelen rázni kezdett a hideg. A legrosszabb mégis az volt, hogy az elszigeteltségben olyan egyedül éreztem magam.” A világjárvány egyik legnehezebb velejárója az, hogy mivel a vírus igen könnyen fertőz, a beteg embereknek sokszor egyedül kell szenvedni. A szeretteik csak nagy nehézségek árán tudnak kellőképpen gondoskodni róluk.
Tragikus módon sokan távol a családjuktól, magányos kórházi szobákban haltak meg. Hihetetlenül nehéz két héten keresztül elszenvedni a koronavírus súlyosabb tüneteit, de mi lenne, ha már tizenkét éve betegeskednénk? Mi lenne, ha állandóan fájdalmak gyötörnének, és szinte számkivetettként éveken át távol kellene lennünk a családunktól? Márk evangéliuma egy olyan nő történetét jegyzi fel, aki már tizenkét hosszú éve szenvedett.

„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt…” (Mk 5:25, RÚF) – olvassuk az Igében. Állandóan vérzett. A ruháján foltot hagyott a szünte len vérfolyás. Elfáradt, kimerült, lesoványodott és legyengült. A legroszszabb mégis az volt, hogy senki nem ölelhette meg. Már nem örülhetett annak, hogy egy gyerek hirtelen az ölébe ugrik és átkarolja. Elcsüggedt, levert és kétségbeesett volt. Szeretett volna jól lenni, gyógyulásra vágyott. Orvosságot keresett, de semmi nem használt.
Márk evangéliuma a következő keserű szavakkal folytatja a történetét: „sok orvostól sokat szenvedett” (Mk 5:26). Pontosan azok okoztak neki még több kárt, akiknek segíteniük kellett volna rajta. A javasolt gyógyszerek csak rontottak a helyzetén. A nehezen megkeresett pénzét hatástalan gyógyszerekre költötte.
Nemcsak elkeseredett, hanem reményvesztett is lett. Nem egyszerűen elcsüggedt, teljesen kétségbeesett. Sötétség borult a lelkére. Hiába költötte az pénzét ilyen-olyan orvosokra, csak tovább romlott a helyzete. Majd találkozott Jézussal, a Nagy Orvossal. A Megváltót hatalmas tömeg vette körül. Minden oldalról szorongatták, miközben lassan haladt a keskeny, köves úton. A szegény nő pedig azon tűnődött, vajon elég közel kerülhet-e hozzá ahhoz, hogy gyógyulásért könyöröghessen neki. A Mester másokat meggyógyított már, vajon rajta is tudna segíteni? Márk evangéliuma ezekkel a szavakkal írj le a nő kétségbeesését: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok” (Mk 5:28, RÚF).
Lukács evangéliuma is megörökíti ezt a történetet, ráadásul még pontosabban. Az evangélista orvosként érdekes részletekre mutat rá. Lk 8:43 versében meséli el a szegény szenvedő nő történetét, és megjegyzi, hogy egyik orvos „sem tudta meggyógyítani” (RÚF). Ebben az igeszakaszban az eredeti nyelven a „gyógyítás” szó a „kezelés” szóból ered. Nem találtak számára megfelelő kezelést. Semmi nem vált be abból, amit kipróbált. Jézus volt az utolsó reménye arra, hogy jobban legyen. Amennyiben Ő sem tud segíteni rajta, arra lesz kárhoztatva, hogy egész életében fájdalmakkal küszködjön és folyamatosan betegeskedjen. Átfurakodott a tömegen, mert hitte, hogy meggyógyul a betegségéből, ha csak megérinti Krisztus ruháját. Egyedül arra vágyott, hogy valami gyógyírt találjon. Minden megtakarítását arra fordította, hogy megtalálja a csodaszert. Ugyanígy vannak ma is sokan, akik valamilyen betegséggel küzdenek. Kétségbeesetten igyekeznek találni valamit, amitől meggyógyulhatnának.
Minden beteg arra vágyik, hogy valami kigyógyítsa a betegségéből és végre megkönnyebbülhessen. Bármi áron gyógyszert akarnak, legyen az kapszula vagy akármilyen más gyógymód, ami megszünteti a gondjukat. A modern orvostudomány a betegség megállapítására és a gyógyításra összpontosít, Jézus viszont ennél többet, sokkal többet akar elérni! A nő végül kinyújtotta a kezét két ember között, és egy pillanatra megérintette Jézus ruhájának a szegélyét. Abban az érintésben összpontosult egész életének a hite. A Mester pedig képes volt megkülönböztetni a hit érintését a tömeg nyomásától. Gyógyító erő áradt belőle a nő testébe, akinek megszűnt a betegsége, csodálatos módon meggyógyult.
Jézus ezek után a következő, emlékezetes kijelentést tette: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” (Lk 8:48, RÚF). Számára a nő nem egy névtelen arc volt a tömegben, nem csupán egy statisztikai adat. Ő Isten gyermeke. Lányának szólította. Ezekkel a szavakkal bátorította: „hited megtartott téged, menj el békességgel!”
A szót, amit a magyar fordítás itt úgy közöl, hogy „megtartott”, száznál is többször használja az Újszövetség, a leggyakrabban azonban „megváltásnak” fordítva. Jézus kijelentette, hogy a nő ismét teljes életet nyert. A hitével megragadta Jézus isteni hatalmát. A kegyelmes Megváltó szeretettel irgalmazott az elkeseredett, reményt vesztett nőnek, meggyógyította, aki ettől testileg, szellemileg, érzelmileg és lelkileg is helyrejött. Ez Jézus munkája. A teljes gyógyulásunkat akarja, mert értékesek vagyunk a szemében. Arra vágyik, hogy a lehető legteljesebb életet élhessük már a betegség, a szenvedés és a halál világában is.
Jézus életcélja a helyreállítás
Jézusnak az a célja, hogy az evangéliummal helyreállítsa Isten képmását az emberekben. Ennek a folyamatnak részét képezi a testi, szellemi, érzelmi és lelki gyógyítás is. Megmutatja Jn 10:10 versében, hogy mi a terve mindannyiunkra nézve: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (RÚF). Az ördög tönkre akarja tenni az egészségünket, Jézus pedig szeretné visszaadni. Sátán azt akarja, hogy elcsüggedjünk, Krisztus viszont bátorít bennünket. A gonosz le akar minket rombolni, Isten azonban fel akar építeni. Az ördög arra törekszik, hogy megbetegedjünk, Jézus pedig egészségesnek kíván minket látni. Krisztust az egész lényünk érdekli. Arra vágyik, hogy testileg egészségesen, szellemileg éberen, érzelmileg kiegyensúlyozottan éljünk és lelkileg is rendben legyünk. Ez különösen igaz közeli visszajövetele fényében. Hatalmas válság előtt áll a világ. Máté evangéliuma 24. fejezetében és Lukács evangéliuma 21. fejezetében a visszajövetele előtti időre nézve maga Jézus is katasztrofális állapotokat jövendölt meg a földdel kapcsolatban. A felkészületlenek szemében ezek az események majd mindent elsöprő áradatként szakadnak a világra. Pál apostol a következő szavakkal támasztja alá, hogy az örökkévalóság szempontjából mennyire fontos a teljeskörű egészségünk: „A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessz 5:23, RÚF). Itt a „lélek” szónak a hozzáállásunkhoz vagy az érzelmeinkhez van köze. Még ma is szoktuk azt mondani például, hogy „igazán kedves lélek”, vagy hogy „haragvó lélek”. Mit értünk ez alatt? Az ember hozzáállását vagy érzelmi oldalát. A „lélek” szó ebben az igeszakaszban az ember lelki természetére vonatkozik, ami vágyakozik Isten és az örökkévalóság után. Ebben a szakaszban a „test” természetesen a fizikai lényünkre utal. Jézus azt szeretné, hogy Szentlelke hatalma által minden részünk megszentelődjön. Pál apostol ismét kihangsúlyozza ezt a gondolatot a Római levélben: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm 12:1-2; a szerzőtől származó kiemelés). Felfigyeltünk arra, hogy az apostol számára az egész lényünk hangsúlyos? Szól az istentiszteletünkről, a testünkről és az elménkről. Okos istentiszteletnek számít az, ha gondot viselünk a testünkről. Elvégre a Teremtő alkotott minket, Őt tiszteljük azzal, ha törődünk a testünkkel.
Isten a teremtéskor a tökéletes egészséghez szükséges összes alkotóelemmel körbevette Ádámot és Évát. A tiszta, csörgedező patakok és a sebes folyók édesvízzel látták őket el. Teljes értékű tápanyagokat tartalmazott az a természetes étrend, amit Isten bocsátott a rendelkezésükre. Miközben ősszüleink a napsütésben és a friss levegőn mozogtak, testük megmaradt olyan egészségi állapotban, amilyennek az Úr teremtette meg őket. Az este hűsítő párát hozott, és ők minden egyes nap Isten szeretetében és gondviselésében pihentek meg. A hetedik napon, szombaton, a bizalom még mélyebb szintjére léptek, e különleges napon, amit Ő szentelt meg, azaz különített el azért, hogy azon imádják a Teremtőt.
Az első emberpár stressztől, aggodalomtól és betegségtől mentes világban élt. Béke és boldogság kéz a kézben járt a földön. Ádám és Éva szíve megtelt Isten és egymás iránti szeretettel. Istennek az a terve, hogy mi is rátaláljunk az édeni elvekre, azok irányítsák az életünket. A teremtés nem csupán Isten több évezreddel ezelőtti tette volt, ma is annak mintája szerint kell élnünk. Az Urat nem csupán a lelki jólétünk foglalkoztatja, hanem a testi és az érzelmi egészségünk is. Szoros a kapcsolat a testi és a lelki jólétünk között. János apostol tömören foglalja ezt össze: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (3Jn 2).
A tudomány is alátámasztja az ember összetettségét
Az elmúlt huszonöt év során újfent jelentős érdeklődés mutatkozott az emberi gondoskodás teljes embert szem előtt tartó felfogásának. Az Egészségügyi Világszervezet 1948 óta úgy határozza meg az egészséget, mint az ember teljes testi, szellemi és társadalmi jólétét, azóta pedig már felismerték egy negyedik elem, a lelkiség szerepét is, ami ma az egészség fontos tényezőjének számít. 2010 óta több mint kétezer kutatást folytattak azzal kapcsolatban, hogy milyen hatása van a vallásnak az egészségre. Egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá azt, amit a Biblia tanít az egészségről. A helytelen életmódbeli szokások következtében nagymértékben terjednek a degeneratív betegségek. A szívbetegségek, az agyvérzés és a rák állnak az idő előtti halált okozó betegségek listájának az élén. Mire utal az egészséggel kapcsolatos tudományos kutatások többsége? Minek az irányába mutatnak a tanulmányok? A hitünknek három meghatározott területen lehet óriási hatása az egészségünkre nézve.
1. HITTEL JOBB DÖNTÉSEKET HOZUNK AZ EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN. Kevesebben dohányoznak, fogyasztanak alkoholt vagy ártalmas kábítószereket a vallásos és Isten iránt komolyabban elkötelezett emberek közül. Többet mozognak, egészségesebben étkeznek, és figyelnek arra, hogy eleget pihenjenek. Sokkal jobb életmódbeli döntéseket hoznak azok, akik hiszik, hogy Isten alkotta meg őket és a testük a Szentlélek temploma. Pál apostol 1Kor 10:31 versében foglalt szavai vezetik őket: „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (RÚF). A hívő emberek tudatosan, jobban figyelnek az egészségükre, egészségesebb életformát választanak.
Eltűnődhetünk azon, hogy melyek ezek az egészséggel kapcsolatos döntések, és mit tehetünk az egészségünk érdekében. Nemrég a Harvard Egyetem átfogó kutatást végzett, hogy megtudják, milyen életmódbeli szokások segíthetik elő a hosszú életet. A következőket állapították meg: öt egészséges szokás gyakorlásával tíz évet is adhatunk az életünkhöz. Ezek azok az egyszerű tényezők, amelyek segítenek, hogy tovább élhessünk: az egészséges étrend, a rendszeres testmozgás, egészséges testsúly, a túlzott alkohol fogyasztásától, valamint a dohányzástól való tartózkodás. Egy, a Harvard Egyetem T. H. Chan Közegészségügyi Kara által nemrégen közzétett tanulmány szerint (Harvard Egyetem kutatása, 2019. április), ha felnőttkorban megtartjuk ezeket a szokásokat, akár egy évtizeddel is növelhetjük az életkilátásainkat. Kutatók azt is megfigyelték, hogy az elmúlt harminc év adatai szerint a legegészségesebb életmódot folytató amerikaiaknál 82%-kal kisebb a szív- és érrendszeri betegség miatti halálozás várható valószínűsége, miközben 65%-kal csökken az esélye a rákos megbetegedés okozta halálnak, összevetve az esélyeiket a legkevésbé egészségesen élő honfitársaikkal.
Vessünk egy pillantást ezekre az egészséges szokásokra! A koronavírussal – és az összes többi vírussal – szemben a legtöbb, amit mi magunk is megtehetünk, hogy erősítjük az immunrendszerünket. Az immunrendszer a sejtek és fehérjék összetett hálózata, védi a testünket a fertőzésekkel és a betegségekkel szemben. Erős immunrendszerrel nemcsak kisebb a megbetegedés esélye, de a tüneteink is enyhébbek lehetnek, illetve rövidebb ideig fogunk gyengélkedni, ha mégis elkapunk valamit. Arra nincs garancia, hogy sosem betegszünk majd meg, az immunrendszer erősítésének viszont többféle módja is van.
a. Étkezzünk egészségesen! Kulcsfontosságú a táplálkozás mind a megelőzés, mind a kezelés támogatása miatt. A gyümölcsök és a zöldségek, amint a magvak is, csökkentik a gyulladást és javítják a vérerek működését. A növényi ételek tele vannak egészséges, védelmező hatású növényi hatóanyagokkal, amelyek semlegesítik a fertőzések és egyéb betegségek miatti helytelen sejtműködést. Csillapítják a gyulladást és erősítik a vérerek falának egészségét, hogy megfelelő legyen a vérellátás. Az állati fehérjék gyulladáskeltő anyagokat tartalmaznak, amelyek gyengítik a testünk immunrendszerét. A növényi ételek, köztük a babfélék, hüvelyesek, saláták és egyéb zöldségek olyan építőelemeket tartalmaznak, amelyek a vérerek megfelelő működését elősegítő hatóanyagokat termelnek. A legjobb, ha a tányérunkon kellően sok színben található étel, ezzel biztosítjuk, hogy az összes jótékony tápanyag az étrendünk része legyen mind megelőzésként, mind a kezelés kiegészítéseként, ha mégis megbetegednénk. Ugyanakkor kerülni kell a cukrot, mivel az akadályozza a fehérvérsejtek hatékony működését, ami pedig nélkülözhetetlen a testünkbe került idegen anyagokkal szembeni küzdelemben.
b. Igyunk sok vizet! A víz védi a szervezetünket a kiszáradástól és segíti a sejtek optimális működését. Ez az immunrendszerünk erősítése érdekében döntően fontos elem. Igyunk tehát sok vizet! Mennyit? Legalább nyolc (két deciliteres) pohárral naponta. Úgy is meggyőződhetünk róla, hogy eleget iszunk-e, ha naponta legalább egyszer víztisztán áttetsző a vizeletünk. Fogyasszunk elegendő folyadékot este 6 óra előtt, hogy éjjel megszakítás nélkül tudjunk aludni, ne zavarja semmi a pihenésünket!
c. Legyünk eleget a friss levegőn, és mozogjunk! A testmozgás kérdése is fontos, így azt ajánljuk, hogy amikor csak lehet, tartózkodjunk a szabadban! Egészségesebbek és tovább élnek azok, akik hetente legalább ötször, minimum harminc percet sétálnak alkalmanként, mint akik nem mozognak. Az edzés kifejezetten segít, mert véd a betegségektől. Menjünk ki mindennap a friss levegőre, lélegezzünk mélyeket, és sétáljunk egyenes testtartással! Ha városi környezetben élünk, keressünk egy bokros, fás parkot, és ott gyalogoljunk! A zsúfolt városok forgalmas utcáin araszoló járművek kipufogógázát beszívni egészségtelen. A fáknak, növényeknek életadó tulajdonságaik vannak, erősítik az egészségünket. Lélegezzünk mélyeket természetes, kültéri, napos környezetben! A napfény természetes D-vitamin forrás. Mérsékelt mennyiségben, amitől még nem ég le a bőrünk, erősítjük vele az immunrendszerünket a betegségekkel szemben. Már az is segít, ha naponta 15 percet vagyunk a napon!
d. Pihenjünk eleget! Az egészség egyik Isten által elrendelt elve a pihenés. Betegség esetén akkor gyógyulunk a leggyorsabban, ha pihenünk. Amikor már úgy gondoljuk, hogy meggyógyultunk, akkor is segít, ha óvatosságból még pár napig többet pihenünk. Ez különösen fontos a koronavírus esetében, mert nem tudni pontosan, hogy mikor következik be a gyógyulás. Az orrunkból akár négy hétig is távozhatnak a vírus genetikai örökítőanyagai. A pihenés fontos részét képezi minden jó tervnek az egészségmegőrzéssel kapcsolatban. Isten éppen azért adta a szombatot a pihenés napjaként, hogy kiszakadhassunk az élet nyugtalanító dolgainak a szorításából.
e. Kerüljük a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a kábítószereket és az élénkítőszereket! A dohányzás okozta halálozást lehet a legkönnyebben megelőzni, mégis minden évben százezrek életét követeli. Jelentős kockázati tényező a szívbetegségek, tüdőbetegségek, a kettes típusú cukorbetegség és egy sor más életmódbetegség esetében. Legyengíti az immunrendszert, hozzájárul a fogíny megbetegedéséhez, növeli a terméketlenség kockázatát, és vérrögök képződését segíti elő. Az alkohol nagymértékben járul hozzá a korai halálozáshoz, többféle rák-, szívbetegség és vesekárosodás kialakulásához vezet. Mint a dohányzás, ez is komoly függőséget okoz. A túlzott mértékű alkoholfogyasztás depresszióhoz vezet, illetve különféle testi sérülések forrása lehet, például közúti baleseteké is. A The Lancet [A szike] című neves egészségügyi folyóiratban közölt friss brit kutatás azzal a következtetéssel zárul, hogy „világos és egyértelmű tehát: az alkohol kolosszális mértékű globális egészségügyi problémát jelent.” Az Egyesült Királyság tisztifőorvosa úgy találta, hogy „az alkoholfogyasztás terén nincs biztonságos mérték”.
Az alkohollal az az egyik fő baj, hogy az agy homloklebenyére fejt ki hatást, ahol a lelkiismeret, az értelem és az ítélőképesség központja található. Hat a döntéshozatali folyamatainkra. A Szentlélek a homloklebenyünkön keresztül lép kapcsolatba velünk, amikor arra késztet, hogy helyes döntéseket hozzunk az életmódunkkal kapcsolatban, segít jobban megérteni Isten Igéjét és bátorít igazságának követésére. Az alkohol akadályozza ezt a folyamatot, és így kevésbé leszünk fogékonyak Isten kinyilatkoztatott akaratának megértésére.
Nem feltétlenül kerülhetjük el a betegségeket, de segíthetünk, hogy az immunrendszerünk jobb állapotban legyen a betegségekkel való küzdelemben. Erősíthetjük az immunrendszerünket, hogy szembe tudjon szállni a betegségekkel.
2. HITTEL OPTIMISTÁBB ÉS POZITÍVABB LEHET A SZEMLÉLETÜNK. A pozitív hozzáállás segít, mert csökkenti a stresszt és a magas vérnyomást. Békésebbek és nyugodtabbak leszünk. A Rochesteri Egyetem Egészségügyi Hírlevele a következőről számol be: „Vizsgálták azt a feltételezést, hogy az optimizmustól egészségesebbek leszünk-e. A kutatók több mint nyolcvan tanulmány adatait hasonlították össze, hogy közös nevezőt találjanak bennük. Az eredmények szerint a derűlátás hatása elképesztő a testi egészségre nézve. A kutatásban a teljes élettartamot, a betegségből való felgyógyulást, a szív egészségét, az immunitást, a rákos betegségeknek, illetve a terhességeknek a kimenetelét, a fájdalom elviselésének képességét és egyéb egészségügyi kérdéseket vizsgáltak. Úgy tűnik, hogy az optimistább szemléletűek jobb állapotban voltak és kedvezőbb eredményeket mutattak, mint azok, akik általában inkább rosszra számítottak. Azt a következtetést vonhatjuk le ebből, hogy a pozitív életszemlélet hozzájárul a testi jólétünkhöz, attól függetlenül, hogy éppen milyen betegséggel küzdünk.”
A hit révén mélyül a bizalmunk Istenben, amitől még optimistább és pozitívabb lesz az életszemléletünk, mivel tudjuk, hogy Isten az, aki gondot visel rólunk és mindig a javunkat akarja. Jelenlétének a tudata mind fizikai, mind érzelmi téren gyógyító hatással bír az életünkre.
3. HÍVŐ EMBEREK RENDSZERESEBBEN JÁRNAK TEMPLOMBA/GYÜLEKEZETBE. A JÓLÉTÜKHÖZ HOZZÁJÁRUL A KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁS ÉS A KÖZÖSSÉGHEZ VALÓ TARTOZÁS ÉRZÉSE IS.
A kaliforniai Berkeley Egyetem 2002-ben beszámolt egy harmincegy éven át folytatott kutatásról, amelyben hatezerötszáz felnőttet figyeltek meg a kaliforniai Alamedában. Az átfogó beszámolóban a következőt jegyezték meg: „A vallásos szertartásokon rendszeresen résztvevők esetében jelentősen kisebb a halál kockázata azokhoz képest, akik ritkábban vagy sosem vesznek részt istentiszteleteken, ha az életkort, az életmódbeli és egyéb kockázati tényezőket is figyelembe veszünk.”
A Texasi Egyetem tanulmánya szerint a templomba járó emberek akár hét évvel tovább élhetnek, mint azok, akik nem járnak istentiszteletre. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a várható élettartam azzal arányban növekszik, minél több gyülekezeti alkalmon vesz részt az ember. Nyolcvankét év a várható élettartam azoknál, akik hetente járnak istentiszteletre. Ez hetvenkilenc évre csökken azok esetén, akik ennél kevesebbszer mennek gyülekezetbe, a templomba nem járóknál viszont ugyanez csak hetvenöt év (The Sunday Mail, 1999. szeptember 26. 55. o.).

Isten igéje alátámasztja az előző tanulmányokból ismertetett adatokat. Zsid 10:23-25 szakaszában az áll, hogy előnyei vannak az istentiszteleten való részvételnek. „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (RÚF).
Elemezzük röviden ezt az Istentől jövő tanácsot, majd vessük össze az eddig vizsgált kutatásokkal! Ez a bibliai szakasz bátorítja a keresztényeket, hogy „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el”, továbbá:
1. „Ügyeljünk” egymásra! Más szóval, próbáljuk megérteni egymás életkörülményeit! Érezzünk együtt másokkal! Ahogy Pál apostol fogalmaz a Galáciai levélben: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Gal 6:2, RÚF). „Ha valaki magába zárkózik, akkor nagyon kicsi szobában találja magát” – szokták mondani. Milyen igaz! A hívői közösség segít abban, hogy képesek legyünk önzetlenül fordulni egymás felé. A kölcsönös figyelem jót tesz annak, aki segít a másiknak, mint ahogy annak is, aki az önzetlen közeledést elfogadja.
2. „Szeretetre” buzdítsunk! Azaz, ösztönözzük, lelkesítsük és emeljük fel egymást! Ezekre teremt lehetőséget az, ha együtt vagyunk az istentiszteleten, közösen tanulmányozzuk Isten Igéjét és imádkozunk!
3. „Bátorítsuk egymást”! Nincs ahhoz fogható, mint amikor egy-egy szóval bátorítjuk egymást lelkiekben! A gyülekezetnek mindenekelőtt a bátorítás és a reménység forrásának kell lennie! Mit érzünk akkor, amikor valaki elismerően szól rólunk? Felvidít és örömöt szerez nekünk. Élet árad az efféle derűs és egészséges gondolatokból.
Hogyan változhatunk jó irányban?
Talán valaki épp azon tűnődik: „Hogyan tehetném jobbá az életemet a döntéseimmel? Honnan meríthetnék erőt a megfelelő és egészséges szokások kialakításához? Már megpróbáltam korábban, de kudarcot vallottam.” Az a titka a dolognak, hogy gyenge akaratunkat egyesítenünk kell Krisztus mindenható erejével. Lehet, hogy mi gyengék vagyunk, de Ő erős. Törékenyek lehetünk, Ő viszont Mindenható. Az egész a saját elhatározásunkkal kezdődik. Minden változás egy döntéssel indul. Akadályt állítunk a siker útjába, ha mentségeket keresünk a viselkedésünkre. Ezt bizonyítja az a figyelemre méltó kísérlet, amit egy tengerbiológus végzett. Egy kutatási kísérlet során a biológus egy hatalmas tartályba helyezett egy cápát, majd csalétekként több kishalat is beengedett oda. A cápa gyorsan körbeúszta a tartályt, rátámadt a kisebb halakra, és megette őket, ahogy az várható volt.
A tengerbiológus ezután egy erős, átlátszó üvegtáblát helyezett a tartályba, két külön részre osztva azt, majd a cápát az üveg egyik oldalára zárta, a kisebb halakat pedig a másikra.
A ragadozó ismét gyorsan támadásba lendült. Ez alkalommal viszont nekiütődött az elválasztó üvegnek, és lepattant arról. Néhány percenként kitartóan próbálkozott, minden siker nélkül, miközben a csalinak szánt halak sértetlenül úszkáltak a másik részben. Egy óra múltán a cápa végül feladta a küzdelmet. A következő hetekben a kísérletet több tucatszor megismételték. Az állat minden alkalommal egyre kevésbé volt agresszív, egyre ritkábban próbált rátámadni a kishalakra, majd egy idő után belefáradt abba, hogy mindig az üvegbe ütközik, és felhagyott a támadással.
A kutató ezek után kiemelte az elválasztó üveget, de a cápa nem kezdett támadásba. Megtanulta, hogy elválasztó fal van közte és a halak között, így a kishalak oda úsztak, ahová csak akartak, nem esett bántódásuk. Velünk is megeshet, hogy ha csalódunk és kudarcot vallunk, érzelmileg feladjuk és felhagyunk a próbálkozással. A történetben szereplő cápához hasonlóan elhisszük, hogy mindig sikertelenek leszünk, mivel valamikor a múltban így jártunk. Más szóval, továbbra is az akadályt látjuk a lelki szemeinkkel, még akkor is, amikor már nincs „valós” akadály előttünk, ami meggátolná, hogy ott legyünk, ahol lenni szeretnénk.
Amikor eldöntjük, hogy változtatni fogunk, Krisztus azonnal a segítségünkre kel, átszakítja a gátakat és megadja a feladathoz szükséges erőt. Azonban sokszor a saját kifogásaink nem engedik, hogy tapasztaljuk is az erejét. Időnként gátakat építünk a fejünkben. Minden okot felsorolunk, ami nehézzé teszi a változást. A lehetetlenre figyelünk, Isten viszont a lehetőségek Istene. Ő az, aki utat készít ott, ahol korábban nem volt, aki a lehetetlent lehetővé teszi. Pál apostol így imádkozik Ef 3:20-21 szakaszában: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen” (RÚF). Mi mindere képes Isten? „…mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk!”
Lehet, hogy nem értjük, pontosan hogyan is következhet be a változás, egyet viszont tudhatunk: Isten képes rá.
Talán az elménkkel nem tudjuk felfogni, hogyan formálhat minket új emberré, azt viszont tudjuk, hogy Isten képes rá.
Nem feltétlenül érezzük, hogyan erősítheti meg a gyenge akaratunkat, azt viszont tudjuk: Isten képes rá.
Nem tűnhet lehetségesnek, Isten mégis képes rá.
Talán nem tűnik észszerűnek, Isten mégis képes rá.
Nem tűnhet valószínűnek, Isten mégis képes rá.
Amikor a Szentlélek arra késztet minket, hogy a Teremtő törvényeivel összehangban éljünk és az életmódunkkal Őt dicsőítjük, akkor azzal együtt meg is adja az erőt nekünk a vágyaink elérésére. Alkotónk megteremti bennünk azt az új életet, amit élni szeretnénk, ha átadjuk magunkat neki.