Ébredj ember, hangzik folyton az őrnek hangja fent a tornyon, az éjfél már elérkezett! Sion népe, ébredj, kelj fel, ím zeng a szózat, téged kérlel: Hol, merre vagytok ti szüzek? Jön vőlegényetek, a mécsest töltsétek, alleluja, az Úr eljő, itt az idő és vár az égi mennyegző!
Sion hallja mindezt ébren, a szíve ujjong örömében és siet, hogy Őt fogadja. Mert jön Krisztus, kürtök zúgnak, a földön élők porba hullnak: Ím felkent az Ő csillaga. Jöjj égi trónodról, az Úrnak jobbjáról, üdv, hozsánna, add, láthassunk, hogy vigadjunk és véled együtt lakhassunk!
Ember, angyal ékes nyelvén nagy dicső voltod énekelvén, hadd pengjen hárfa, cimbalom. Tizenkét gyöngykapu tárja az utunk égi angyal karba. Szent trónod elé Jézusom, ím szem még nem látott és fül még nem hallott ily örömet. A szív örvend, s nálad ott fent majd örök alleluját zeng!