Az erős Isten, uraknak Ura, szól és e földet mind előhívja, támadatról és nap enyészetről, nagy szépséggel a sion hegyéről eljő az Isten Ő fényességében, semmit el nem hallgat itéletében.
Emésztő tűz mégyen Ő előtte, nagy forgó szélvész lészen körüle; Szólítja az eget és a földet, hogy megítélje minden Ő népét, mondván: gyűjtsétek ide a híveket, kik áldozattal vették kötésemet!
Az egek hirdetik igazságát az Istennek, mert ítél igazat. Én népem, hallgasd meg, szólok neked, mert bizonyságot teszek ellened, Én tenéked erős Istened vagyok, áldozatiddal keveset gondolok.
Szükségben Tőlem segítséget kérj, Én megsegítlek, hogy engem dicsérj! A gonosznak mond Isten: de mire vészed törvényem a te nyelvedre? Kötésem szájjal vallod, de gyűlölöd intésemet és igémet megveted.
És mikoron te látod a lopót, együtt futsz véle, dolgát javallod; A paráznákkal örömest mulatsz, rossz társaságnak gyakran helyet adsz; Szájaddal szólasz nagy sok gonoszságot, nyelveddel szerzesz sok háborúságot.
Leülsz és atyádfiát megszólod, az anyád fiát is rágalmazod; Ezt míveled, de én csak hallgatok. Azt véled, én is csak olyan vagyok. Mint szintén te, de téged előveszlek és szemlátomást bűnödről megfeddlek.
Ezt mostan eszetekbe vegyétek. Kik az Istenről elfelejtkeztek, hogy mentség nélkül el ne rántsalak! Az becsül engem, aki hálát ad; Mond Isten: az ilyen ember jár jó úton és segedelmem néki jelen vagyon.