A jöttöd miként várjam, s hogyan fogadjalak, hogy dicsőséged lássam, s szívembe zárjalak? Ó! Jézus, gyújts e szívben most szent szövétneket, hogy keressem és értsem Te szent tetszésedet.
A Sion hintett néked zöld pálmaágakat, s én dicsérlek most Téged mondván zsoltárokat. A szívem örvendezve csak Téged dicsőít és buzgón zengedezve hirdeti Tetteid.
Ó! mit is tettél értem, mint szerzél örömet! A testem és a lelkem kínok-közt szenvedett; Bár áldott országodból én rég kiűzettem, Te örök jóvoltodból azt visszanyerhettem.
Én rút fogságban voltam, Te megszabadítál és voltam gyalázatban, Te felmagasztaltál; És égi dicsőségre Te magad emeltél, az örök üdvösségre kegyesen segítél.
Az örök fényességből e földre mi hozott? A szerelmed, mely mennyből engemet meglátott. Mert láttad e világot, s a tenger szenvedést; Otthagyván mennyországot Te hoztál derűt, fényt.
Ezt jól szívedbe véssed, kit bánat ért vagy gyász, ha lelki szenvedésed, sok bűnöd megaláz; Ó! ne félj, közel van már a Te segítséged, mert Jézus földre szállván hozza békességed.
Már éjjel, nappal nem kell azon bánkódnotok, hogy pislákoló hittel miként fogadjátok; Mert jön a fehér felhőn az élő szeretet, hogy megszűnjék a földön a bűn s a gonosz tett.
Ó! ne féljetek tőle, bár sok a bűnötök, hisz elfedezte őket hű Üdvözítőtök. A megtért bűnösöknek Ő hoz üdvösséget, a benne reménylőknek Ő ad örökséget.
Te ne félj ellenségtől, se mérges nyilától, a szabadítás eljön az egek Urától; Mert jön már Jézus, jön már és győzve, hogy győzzön és zúg és zeng a zsoltár s béke lesz a földön.
Az Úr ítélni jő el Ő szent haragjában, de híveihez keggyel, öröm olajával. Ó! jöjj el dicsőségünk, a lelkünk óhajtoz; Hisz Te vagy örökségünk, ó! emelj magadhoz!