Világjárványok, ragályok és a prófécia

Világunk pandémia méretű válságot tapasztalt. Sebesen terjedő vírus pusztított országot ország után, villámgyors iramban. A koronavírus megváltoztatta a megszokott életünket. A COVID-19 egy vírustörzs eddig ismeretlen tagja. A kutatók jelenleg versenyt futnak az idővel, hogy tudományosan tesztelt és elfogadott oltást fejlesszenek ki a gyorsan terjedő kór ellen. A fertőzés tombolásának a tetőfokán lezárták a nemzetközi határokat. Az iskolákban felfüggesztették az oktatást. A cégek felszólították alkalmazottaikat, hogy otthonról dolgozzanak. Éttermeket zártak be. Mozik, vidámparkok és más szórakozóhelyek is bezárták kapuikat. Sporteseményeket és egyéb nagyobb rendezvényeket mondtak le. Az embereket figyelmeztették, hogy kerüljék a tíz főnél nagyobb létszámú összejöveteleket. A média állandó témájává vált a „távolságtartás”. Az állami hatóságok egész városokat helyeztek karantén alá. Egyes országokban óriási megterhelés nehezedett az egészségügyi rendszerre. Nagy zuhanást tapasztaltak a nemzetközi tőzsdén. A munkanélküliségi ráta az egekbe szökött.
Hónapokig a koronavírus uralta a híreket. A nemzetközi és a helyi hírforrások egész nap erről tájékoztattak, ez a téma szerepelt az újságok címlapján naponta. A közegészségügyi hatóságok képviselőitől folyamatos tájékoztatást és jelentéseket kaptunk a fejleményekről. Az egész világ a parányi, könnyen fertőző vírussal foglalkozott. Időnként ugyanakkor több kérdésünk maradt, mint amennyi választ kaptunk, és ezek közül sok a vallás körébe tartozik. A szívünk mélyén válaszokat kerestünk.
Válasz a nehéz kérdésekre
Hol van Isten mindeközben? Vajon a COVID-19 az Ő ítélete, vagy csupán egy elszabadult vírus ámokfutása? Mit mond a Biblia a ragályos betegségekről, illetőleg a világjárványokról? Vajon ez a világ végét jelzi? Dereng valami remény a horizonton a személyes életünkre, a családunkra, a gyerekeinkre és a világunkra nézve?
Hadd nyugtassam meg a kedves Olvasót, hogy a betegség nem Istentől ered. Nem tőle indul a szenvedés, sem a baj. A Biblia első fejezetében, a teremtés hetének a végén az Úr az egész földön végignézett, majd kijelentette, hogy „igen jó” (1Móz 1:31). Tökéletes világot teremtett, amelyben nyoma sem volt betegségeknek. Nem voltak káros vírusok és baktériumok. Nem létezett szenvedés, sem halál. A betegség nem szerepelt Isten eredeti tervei között. Ő azt akarta, hogy a földet boldog, egészséges és szent emberek töltsék be.
A bűn betolakodó, ami egy angyal, Lucifer révén hatolt a világba. Évezredekkel ezelőtt a káprázatos, Isten által tökéletesnek teremtett lény fellázadt az Ő uralma ellen. Ez a bukott angyal áll a világ összes szenve dése mögött. Isten szabad akarattal ruházta fel a teremtményeit, amelynek az elvétele a szeretet lehetőségének megszüntetését jelentené, sze retet nélkül viszont nincs sok értelme az életnek, anélkül nem lehetünk igazán boldogok. Lucifer azonban a szeretet helyett az önzés útját választotta.
Ugyanez a bukott angyal tévesztette meg Ádámot és Évát, pontosan úgy, ahogyan az angyalok egyharmadával is tette. A Biblia azt mondja az ördögről, hogy „hazug és hazugság atyja” (Jn 8:44), az utolsó könyve, A jelenések könyve pedig leírja, hogy „az egész föld kerekségét elhiteti” (Jel 12:9). Sátán első hazugsága az volt, hogy Isten nem is mondta komolyan azt, amit kijelentett, és Éva nyugodtan ehet a jó és a gonosz tudásának fájáról. Ezért állította: „Dehogy haltok meg!” (1Móz 3:4, RÚF*). Azt sugallta, hogy komoly következmények nélkül hághatják át Isten szabályait.

A gonosz azzal tévesztette meg Évát, hogy ha eszik a fáról, akkor a létezés magasabb fokára lép. Állította, hogy Isten kényúr, ellentmondást nem tűrő zsarnok, aki nem a teremtményei javát akarja.
Kinyílt az ajtó,
aminek örökre zárva kellett volna maradnia
Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, kitárták a betegség és a szenvedés ajtaját, amit Isten örökre zárva akart tartani. A bűn tulajdonképpen elfordulás Istentől (lásd Ézs 59:1-2). Tőle elszakadva az élet igazi forrásától, az egészség forrásától válunk el. Az Úr ellen fellázadt, megromlott világban élünk. Krisztus azért jött, hogy eleget tegyen az áthágott törvény követelményeinek, helyreállítsa az emberben Isten képmását, és bemutassa, milyen is valójában az Úr. A Biblia kijelenti Lk 19:10 versében: „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (RÚF). Mivel „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”, és mert „a bűn zsoldja a halál” (Róm 3:23;6:23, RÚF), Krisztus eljött, hogy megmentse az elveszett világot. Az életével és a halálával demonstrálta, hogy mennyire figyel ránk az Atya. Jézusnak az Újszövetségben feljegyzett összes csodája arról szól, hogy Isten törődik velünk, amikor szenvedünk. Jézus bemutatta, hogy őszintén szeret bennünket – megnyitotta a vakok szemét, visszaadta a süketek hallását, meggyógyította a sorvadt karokat és életre keltette a halott testeket. Kereszthalálával örökre megcáfolta Sátán hazugságát, és bizonyította, hogy inkább vállalja a felelősséget, a szégyent és a bűn átkát, semhogy akár egyet is veszni hagyjon közülünk (lásd 2Kor 5:21; Gal 3:13). Jézus eljövetelének még az is célja volt, hogy példát adjon a kiteljesedett életre. Bemutatta, hogy nem Isten áll a betegségek és a szenvedés mögött, Ő a bővelkedő élet Istene!
A jó és a rossz közötti küzdelemben egy angyal fellázadt Isten ellen, szembefordulva az Alkotóval a föld feletti uralom megszerzéséért. A betegség, a szenvedés és a szívfájdalom ennek a küzdelemnek a következménye, Sátán pedig mindezt arra használja fel, hogy lerontsa az Úr tekintélyét. Milliókkal hiteti el, hogy Isten nem a mi jólétünket tartja szem előtt. Az Úr azonban már bizonyította a szenvedés világában, hogy szeret bennünket és gondoskodik rólunk. „…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20, RÚF) – mondta.
Mit mond a Biblia a járványokról?
A Biblia egyik angol fordításában nyolcvanegyszer fordul elő a „járvány” szó vagy valamelyik változata. Betegség hirtelen bekövetkező és pusztító kitörését jelöli, ami általában egy egész közösségre kiterjed. Legalább három, egymástól eltérő értelemben használja a Szentírás ezt a szót. Időnként olyan betegségekre utal vele, amelyek azért ütik fel a fejüket, mert a bűn világában élünk. Vegyük például Jób történetét! Vajon Jób bűne okozta a betegséget, ami tetőtől talpig az egész testét sújtotta? Ő lett volna a felelős a jószágaira, a családjára, az otthonára és a közösségére szakadó pusztulásért? Természetesen nem. A Szentírás a következőt állítja az esetével kapcsolatban: „A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig” (Jób 2:7, RÚF). Isten miért engedte Sátánnak, hogy ilyen szörnyű fekéllyel vagy betegséggel sújtsa Jóbot? Olyan világban élünk, amely eltért az egészség és a teljesség eredeti, isteni tervétől. A kórokozók, a vírusok és a bacilusok világa ez, amelyben járványok és ragályos betegségek egész közösségeket tesznek tönkre és egész országokat érintenek. Isten nem mindig lép közbe, hogy megakadályozza Sátán támadásait, de az összes bajban velünk van, erősít, bátorít és támogat. Gyakran akkor keressük a legőszintébben az Urat és vágyódunk még mélyebben a menny után, amikor a legnagyobb nehézségeken megyünk keresztül.
A „járvány” szó alkalmazásának van egy másik módja is a Bibliában. Előfordul, hogy a betegség Isten ítélete a gonoszok fölött. Az ószövetségi próféták szerint az Úr alkalmanként ezek által terelgette bűnbánatra lázadó népet. Jeremiás és Ezékiel próféták huszonötször használták a kifejezést az Úr ítéleteivel összefüggésben. Furcsának tarthatjuk ezt a gondolatot, de emlékezzünk csak Egyiptomra! A tíz csapás pusztán természeti katasztrófa lett volna, vagy Isten ítélete, amivel megszabadította népét az ókori Egyiptomból? Szeretetéből az Úr sorozatosan figyelmeztette az egyiptomiakat. Kegyelmében több figyelmeztető üzenetet is küldött, hogy elkerülhessék a közelgő csapást, ők azonban szántszándékkal ellenálltak szeretetteljes kérlelésének, ezért érte Isten ítélete a földjüket. A szeretet gyengéden, de időnként mennydörgésszerűen is szólhat, hogy felhívja a figyelmünket. Istennek az a végső szándéka az életünk eseményeivel, hogy közelebb vonjon minket önmagához.
A szóban forgó kifejezés egy harmadik esetben is használatos. Isten néha visszavonja védelmező erejét. Előfordul, hogy eltávolodik és teret enged a bűn természetes következményének. Emlékszünk arra az esetre, amikor az izraelitákat mérges kígyók marták meg a pusztában? Sokan meghaltak a kígyóméregtől. Az Úr csupán visszavonta a jelenlétét, hogy az emberek megtapasztalják bűnös döntéseik következményét, és bűnbánattal visszatérjenek az Ő akaratához. A járványok pusztítása Isten felhívása lehet arra, hogy vegyük még komolyabban a Krisztus iránti elkötelezettséget, még őszintébben bánjuk meg a bűnünket, és adjuk át neki teljes mértékben az életünket.
János apostol további betekintést enged Isten védelmező hatalmába. Az utolsó napokban érkező csapásokról a következőt jelenti ki: „Ezután láttam, hogy négy angyal állt a föld négy sarkán, és féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akinek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit” (Jel 7:1-3, RÚF). A Biblia prófétai nyelvezetében a szél a pusztítást jelképezi. Gondoljunk egy tornádó, hurrikán vagy ciklon romboló erejére! A jelenések könyve úgy ábrázolja Isten angyalait, mint akik még visszatartják a rontást, ami közvetlenül Jézus visszajövetele előtt következik be. A mindenütt tapasztalható éhínségek, földrengések, tüzek, árvizek és járványok az elkövetkező dolgok előízei. Az angyalok visszatartják a romboló erők teljességét, míg a Szentlélek mindenütt kérleli az embereket, hogy teljesen szánják oda magukat Jézusnak.

Isten előre felkészíti a népét a végső válságra, ami majd a világra következik. Jézus kér, hogy teljes mértékben kötelezzük el magunkat mellette, kapaszkodjunk Igéjébe és töltekezzünk be szeretetével, nehogy eltántoríthassanak bennünket a gonoszság ördögei és démoni cselszövéseik. Nem fogunk meginogni, mert Ő mozdíthatatlan, a szemünk pedig rá szegeződik.
A természeti csapások növekvő száma
Jézus felsorolta, hogy milyen természeti csapások, illetve járványok pusztítanak majd a földön a második eljövetelének jelei között. Hadd hívjam fel a figyelmet két szélsőségre, amit kerülnünk kell! Az egyik a fanatizmus, ami azt kiáltja: „Itt a koronavírus, Jézus biztosan a következő héten [vagy a következő hónapban, évben] eljön!” Egyeseket magukkal ragadnak a képzeletszőtte, szenzációhajhász idő-határozó elméletek, amelyek nincsenek benne a Bibliában. A másik véglet az, hogy semmibe vesszük a vírust, természetes jelenségnek ítéljük, ami hamarosan elmúlik, semmi köze az utolsó idők jeleihez. Csakhogy Jézus határozottan nem ezeket mondja. Máté evangéliuma 24. fejezetében a végidők jeleit tárgyalva kijelenti: „Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete” (Mt 24:7-8, RÚF). A végidő jellemzéseként felsorolja a háborúkat, a háborúk hírét, nemzetek felemelkedését és országok egymás elleni támadását. A 24. fejezetben olyan természeti csapásokat említ meg a több mint húsz végidei jel között, mint a földrengés, az éhínség és a járvány. Lukács evangéliuma is beszél ezekről a jelekről. Lukács orvos volt, aki igen pontosan közölte Jézus végidei eseményekről szóló leírását. Lukács evangéliuma 21. fejezetében Jézus nyíltan kijelenti: „mindenfelé nagy földren gések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen” (Lk 21:11, RÚF). Megjövendölte, hogy a természet drámai jelekkel mutat majd a visszajövetelére.
Különösnek tűnhet, hogy ma beszélünk az éhínségről, amikor igen sokan túlsúllyal küzdenek, csakhogy minden egyes évben milliók halnak éhen. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének becslése szerint körülbelül nyolcszázhetven millióan szenvednek krónikus alultápláltságtól. Ez körülbelül minden nyolcadik embert érint a bolygónkon, vagyis a világ lakosságának 13%-át. Naponta több mint húszezer ember hal meg alultápláltság miatt, azaz majdnem hét és fél millióan minden egyes évben.
Jézus mondta, hogy éhínségek, földrengések és járványok jönnek majd. Évente több mint ötvenötezerre növekedett a Richter-skála szerinti 3-as erősségű földrengések száma. Mindeközben szökőárak, földcsu szamlások, lavinák, tornádók és vulkánkitörések döntöttek rekordokat hevességükben és pusztító hatásukban, több mint 24 milliárd dollárra tehető a kár, amit évente okoznak. Mintha az egész természet kiáltana: „Urunk, itt az ideje, hogy visszajöjj és megszabadíts minket!”
A 2004-es szumátrai földrengés és az azt követő indonéziai szökőár – a majdnem harminc méter magas hullámaival – több mint kétszázhuszonötezer életet követelt, és még több ezren megsérültek. A 2008. május 12-én a kínai Szecsuan tartományt sújtó földrengésben közel hetvenezren haltak meg, és tizennyolcezren eltűntek. Haitit 2010. január 12-én érte egy hatalmas földrengés. A helyi kormány adatai szerint legalább kétszázhúszezren haltak meg, és több mint hárommillió embert érintett súlyosan a katasztrófa. 2011. március 11-én egy 9-es erősségű földrengés olyan szökőárt okozott, ami elérte Japánt, és majdnem húszezer ember életét oltotta ki. Az elmúlt ötven évben a földrengések száma az egekbe szökött. Jézus a járványok robbanásszerű terjedését is előre jelezte.
A járványok, fertőző betegségek kitörései egész országokat érintenek. A termésünket elpusztító különös betegségek, a környezetünket szennyező elemek, illetőleg a levegőnket és a vizünket károsító ártalmas szerek is ide tartoznak.
Miért fújjuk be a növényeket halálos vegyszerekkel, rovarírtó szerekkel? Mert ha nem tennénk, fertőzések vagy férgek pusztítanák el azokat. Alig találunk bármit a bevásárlóközpontban, amit nem kezeltek rovarírtóval. A világ mezőgazdaságában évente közel hárommilliárd tonna mérgező anyagot használnak fel. Ezek a vegyszerek beszívódnak a földbe, belekerülnek a víz körforgásába és a tengerekbe. Szörnyű a hatása a környezetre és az egészségünkre az olthatatlan pénzsóvárgásnak, ami miatt műtrágyával kezelik a földet, hogy gyorsan beérjen a termés, siettetik az érés folyamatát, hogy minél hamarabb a piacra kerülhessen az áru.
Egy tudóscsoport kiadott egy nyilatkozatot „Figyelmeztetés az emberiségnek” címmel, amelyben a következőt írták: „Már csak néhány évtized maradt hátra.” Ezt most nem egy lelkész mondja a szószékről, hanem tudósok egy csoportja. „Egy vagy talán csak pár évtized maradt, amíg még elejét vehetjük azoknak a fenyegetéseknek, amelyekkel most nézünk szembe, különben elszalasztjuk a lehetőséget, és az emberiség kilátásai felmérhetetlenül leromlanak.” Globális felmelegedésről, üvegházhatásról beszélnek. Említik a közlekedési eszközöket és az ipar mérgező széndioxid-kibocsátását, ami az atmoszférát szennyezi, a sarki jég olvadását és az óceánok vízszintjének az emelkedését okozza. Nem farkast kiáltanak, tényleg komoly veszély fenyeget.
A járványok újabb formáját jelentik az új fertőzések, amelyek világszerte felütik a fejüket. Gondolkodtunk már ezekről? Honnan jönnek? Mielőtt még a tudomány megoldást találna az egyikre vagy elkészülne az oltás ellene, máris egy újabb jelenik meg. Emlékezzünk vissza azokra a betegségekre, amelyek az elmúlt években milliók életét követelték! Volt már kergemarhakór, madárinfluenza, HIV/AIDS, Lyme-kór, Marburg-vírus, Nyugat-nílusi láz, SARS, Ebola-vírus, most pedig a koronavírus.
Mindez Krisztus visszatérésének a jele lenne?
Most akkor a világon végigsöprő koronavírus Krisztus visszajövetelének a jele lenne? Nem tűnik önmagában annak. Viszont ha a teljes képet nézzük, akkor azt vesszük észre, hogy a járványok a Jézus által előre megmondott, a visszatérése előtt bekövetkező jelek közé tartoznak. Ezek az események figyelmeztetnek, hogy fogy az idő, az örökkévalóság küszöbén élünk. Körvonalazódnak a Dániel és A jelenések könyve próféciái által előre jelzett végső események.

Mit várhatunk a jövőtől Krisztus prófétai szavának fényében? Egyre több természeti katasztrófa lesz, gyakoribbá válnak az éhínségek, a földrengések és a járványok. A világunk érik Isten utolsó ítéletére, pont ahogy Noé idejében volt, amikor betelt a bűn pohara az erkölcstelen és erőszakos világ Isten elleni lázadásával, és az áradás hullámai elborították a világot. Isten szeretettel kérleli az eltévelyedett bolygót. Semmi nem olyan fontos neki, mint hogy annyi embert mentsen meg, amennyit csak lehet. Amikor visszavonja védelmező hatalmát, gyakoribbá válnak a természeti csapások és a halálos betegségek. Nem Ő okozza ezeket a katasztrófákat, de arra használja fel, hogy az életünk törékenységére mutatva kérleljen bennünket. Mindez térdre kényszeríti az embert, hogy keressük a biztonság egyetlen forrását, amit Krisztusban és Szavának ígéreteiben találhatunk meg. A Biblia olyan könyv, amely tele van Isten reményt árasztó ígéreteivel.
A remény mindent mássá tesz
Amikor elveszítjük a reményt, a csüggedés borús fellegei ereszkednek a fejünkre. A jövő sötétnek, a holnap pedig teljesen bizonytalannak tűnik. A reménység azonban átvezet attól, ami van, oda, ami lehet. A holnap ragyogó színekben pompázik tőle, lelkünket a sárból a mennyekig emeli.
A reménység nem valós bizonyosság nélküli hiú kívánság vagy homályos vágyakozás. A Szentírásban a remény erős, bizakodó várakozás Isten változhatatlan ígéretei alapján, azzal a bizonyossággal, hogy amit remélünk, be fog következni. Pál apostol a Római levélben azt állítja, hogy „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róm 15:4, RÚF). Az apostol élete leghevesebb megpróbáltatása előtt állt. Megkövezték, megverték, igazságtalanul elítélték és bebörtönözték, mégis azt írta a római hívőknek, akik szintén nehéz időket éltek meg, hogy „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (13. vers, RÚF). Isten a reménység Istene. Amint megragadjuk ígéretét, mely szerint gondunkat viseli, megtelünk örömmel, békességgel, és bármilyen helyzetben is legyünk éppen, bővölködni fogunk a reménységben.
Az Úr ígéretei reményt adnak a mára, a holnapra és az örökkévalóságra. Bizonyossággal szólnak hozzánk a bizonytalan világban. Bátorítanak bennünket, és azt éreztetik velünk, hogy nem vagyunk egyedül a világban. Reménységet adnak a gondokkal terhelt elménknek, aggódó lelkünknek pedig békességet.
Isten ígéretei biztosak, még ha kihívásokkal nézünk is szembe, vagy ha az életünk esetleg nem egészen úgy alakul, ahogyan elterveztük vagy vártuk. A boldogságunk nem azon az illúzión alapul, hogy velünk semmi rossz nem történhet. Nem abban a mitikus ábrándban bízunk, hogy minden nap szebb lesz az előzőnél. Időnként valóban történnek rossz dolgok jó emberekkel.
Romlott világban élünk. Betegség, szenvedés és szegénység sújtja mind az igaz, mind a rossz embereket, de van egy különbség: akik Istenben bíznak, betelnek reménnyel. A reménységünk Istenben horgonyzik, aki sosem hagy cserben (lásd Zsid 6:18), Istenben gyökerezik, aki velünk van a megpróbáltatásainkban és a nehézségeinkben. Krisztus az alapja, aki egykor emberi testben élt, aki megért bennünket és megerősít minket minden megpróbáltatásunkban (lásd Zsid 4:15). Együttérez velünk, ha sírunk, megvigasztal minket. Azért jött, hogy a szebb holnap reményét adja nekünk.
Engedjük, hogy a szívük reménységgel teljen meg már ma! Jézus egy nap visszatér, hamarosan eljön, és az összes fájdalom, megpróbáltatás, kihívás, az életünk minden nehézsége véget fog érni. Örökké együtt élhetünk vele, Megváltónkkal.