Csak vesd az igazságnak magvát, Vesd hittel, nézve a Megváltó lábnyomát. Vesd hittel, késő vagy kora lesz, Üdv annak, ki jó reményre vet.
Refrén
Sötétben vetsz-e vagy fényben teszed, Erőben vetsz-e vagy nem érezed? Aratásod ha nem diszlik lent, Úgy követ az öröklétben fent.
S habár némely mag utfélre hull, Némely meg a kősziklán elpusztul. Egynémelyet meg a tövis elölt, Némelyre mégis akad jó föld.
De jaj annak, kik most konkolyt vetnek, Ott a bíró előtt majd remegnek. Amit vetsz ember, azt aratod, Örökéltet vagy kárhozatot.