Maradj velem, már-már alkony föd el, Nő a homály, Uram, Te légy közel. Ha nincs esgély, és nyugtom nem lelem, Védtelennek gyámja, ó légy velem.
Rövid létünk elrohan, mint a hab, Víg dalt bú vált, semmi fény nem marad. Változás és romlás dúl mindenen, Te, ki nem változol, maradj velem!
Ne csak tekints, ne csak szólj, ó Uram, Hanem esdem, lakjál itt untalan. Ne mint vendég, ki percre megjelen, Örök barátomként, maradj velem!
Nem mint király, ki számadásra von, Jőjj ó keggyel, gyógyírral szárnyadon. Szüntesd a bút, enyhits keservemen. Szabadítóm jövel s maradj velem!
Jövel Uram, lezárt szemem elé, Ragyogj reám, s mutass az ég felé. Hajnal hasad, a földi árny megyen, Éljek, haljak: Uram, maradj velem!