Az est szelíd csendjében, Urunk, a tieid Egyesülnek szent szent frigyben, Mostan körötted itt. A mennybe nézve kérnek, Halld meg e hő imát, S vedd szívesen e népnek Igaz áldozatát!
Ó égjen hát a lángod, Békédet add Urunk! S megtudja a világ, hogy A tieid vagyunk. Azokat is ó áldjad, Kik most még ellenünk. És nekünk mit sem árthat, Kegydúsan élhetünk.
Életünk végét éri, De kegyelmed az nem. Világít arcod fénye, És áld kegyelmesen. A földi jók elmúlnak, Szerencse elapad, Barátaink elhullnak, Szerelmed megmarad.
És hogy ha fel is kelnek A múlt és bűnei, Te meggyógyítsz s a vétket Szereteted fedi. Segítesz lelkem kárán, Bármily veszélyben is, Kegyelmesen tekintsz ránk, Nagy küzdelemben is.