E világnak nagy zajában, Gyakran el-elfeledem, Hogy e földön nincs otthonom, Csak vándorút életem. És ilyenkor a bensőmet Egy szent érzet hatja át: Édes óhaj jő szívembe, Vágyom egy szebb, jobb hazát.
Ama honba, drága honba, Amely oly szép és örök, Gazdag fényben, teljes üdvben, Képzelet és ész fölött. Ama helyre, hol a béke, A nyugalom hona van, Hol a vágyak teljesülnek, Otthont lel a hontalan.
Eljő egyszer az az óra, És vele mind, ami jó. Amikor a hitet, vágyat, Majd felváltja a való. Eljő bizton, ah de addig Is oly édes e tudat, Hogy a drága szép hazába, Ismerem már az útat.
Élő hittel, szeretettel Lehet oda jutni el. Békességgel, türelemmel Legyen telve a kebel. Jézus az út, Ő az élet, Őt kell bírnom szívemben, Megváltómmal egyesülve, Bírom a hont új földön.