Szép honom, otthonom, drága vagy nekem, Szívem sovárg, oly vágyva-vár, Pihenni kebleden. E nagy világban idegen, Itt nincsen otthonom. Az én hazám az új földön, Szívem csak oda von. Szép honom, otthonom, drága vagy nekem, Szívem sóvárg, oly vágyva-vár, Pihenni kebleden.
Fölfelé, ég felé nézek szüntelen, Megváltóm elment oda fel, Hogy szószólóm legyen. Nehéz a harc, forró a nap, E rossz világban itt. Küzdelmem egyre súlyosabb, Az ellenség szorít. Fölfelé ég felé nézel szüntelen, Megváltóm elment oda fel, Hogy szószólóm legyen.
Ámde már nem soká tart a próba már, Atyám házában örök üdv, Nagy boldogságom vár. Mit emberi fül nem hallott, Mit még nem láta szem, Mit senki sosem álmodott, Az mind-mind ott leszen. Ámde már nem soká Tart a próba már. Atyám házában örök üdv, Nagy boldogságom vár.