Szívünk vígsággal ma betelt, mert igéret szerint felkelt Istenfélők számára az igazság fényes napja: Újtestámentomnak papja eljött, kit sok szent vára. Csillag villog, ragyog már rám, melyet Bálám láta régen, fénylik, mint szép nap az égen.
Megszáná Isten estünket, felöltözé portestünket, mely kegyesség nagy titka! Már minket győzni megszűnnek halál, pokol, ördög, bűnnek, törvénynek átkos súlya, mérge, férge nékünk nem árt, nem tehet kárt semmiképpen: Immár meggyőzettek épen.
Próféta, kinek nincs mása, eljött, hogy népét meglássa, tanítsa, bölccsé tégye; A Főpap jött, hogy áldozzon, nékünk megtisztulást hozzon, világ bűnét elvégye. Eljött s meglett a szenteknek, felkenteknek Fejedelme, Királya, nagy segedelme.
Emberré lőn Isten Fia, emberekért atyánkfia, hogy így Ő nékünk lenne Máriától, tiszta szűztől, nem földi, vagy testi tűztől, hogy minket szentté tenne. Fényes, kényes eljövése, születése nem volt néki, bár a menny királyi széki.
Légyek benned, Te énbennem, Jézus, engedj hozzád mennem, ha Te is hozzám jöttél; Adjad: légyek a Te híved, essék meg rajtam hű szíved, ha kegyelmedbe vettél, mert nincs más kincs, mely hívekkel, bús szívekkel jól tehetne, boldogságot szerezhetne.