E világot, bár ez bűnt tett, az Isten úgy szerette, hogy kibocsátani kész lett önnön Fiát érette. Emberek az Úrnak kedve nincsen halálotokban, ó! angyalok, legörbedve nézzetek e titokba.
Ím az Atya kebeléből leszáll ama Szerelmes, lesz az Ő jó tetszéséből halálig engedelmes, földi szállással váltja fel a dicsőségnek helyét, de annyi helyet alig lel, ahol lehajtsa fejét.
Úr Jézus, lelkemtől kérdem: Téged mi indíthatott, hogy értünk, kikben nincs érdem, vállalj ily szolgálatot? Nem más, hanem az irántunk benned égő szeretet, mely, bár bűnünkkel megbántunk, mégis ki nem hűlhetett.
Isten, ha a Te kebled kincsét adtad érettünk, midőn mint pártütők, Veled még ellenségeskedtünk: Adj meg már Ővele mindent, ami arra szükséges, hogy itt légyen életünk szent, s halálunk üdvösséges.
Jézus, felépítetted már a mennyeknek országát, hol, aki törvényidben jár, megleli boldogságát. Mi tenéked térdet hajtó híveid, esedezünk: Nyíljon meg nékünk az ajtó, vezess be, fogván kezünk.