Csak Te voltál oltalmunk, Ki reménységünk vagy; S Ki vészben pajzs vagy, jó Urunk, ó! örök éltet adj.
A trónod közelségében oly békés, jó a lét, mert karod óv a veszélyben, s a próbákban megvéd.
A hegyek, halmok és a föld még nem voltak sehol: De léted, Isten tündökölt és sosem változol!
Tenálad ezer hosszú év csak múló pillantás, s a múló rövid földi lét egy röpke villanás.
Csak Te voltál az oltalmunk, Ki reménységünk vagy; Ó! vezess mindig, jó Urunk és örök éltet adj!