A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret, fogadást tesznek néked itten, tisztelvén tégedet, mert kérésüket a híveknek meghallod kegyesen, azért Tehozzád az emberek jönnek mindenünnen.
Rajtam a bűn elhatalmazék, terhelvén engemet, de nagy volta kegyességednek eltörli vétkünket. Boldog, akit Te elválasztál, fogadván házadba, hogy előtted nagy buzgósággal járjon tornácodba.
Javaival a Te házadnak megelégíttetünk, szép dolgain Te templomodnak gyönyörködik szívünk. A Te csuda igazságodból megfelelsz minekünk; Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól, ó! mi segedelmünk!
Mindenek csak Tebenned bíznak e föld kerekségén, akik széjjel messze lakoznak a tengernek szélén. Te mondhatatlan hatalmaddal a magas hegyeket körülfogod, mintegy abronccsal, erősítvén őket.
Tengeri habok nagy zúgását Te megcsendesíted, a pogány nép zúgolódását ottan elenyészted. Nagy félelmükben elbágyadnak mindenek e földön, nagy voltán a Te csudáidnak, miknek számuk nincsen.
Te megvigasztalsz mindeneket reggel a napfénnyel, biztatsz minden élő rendeket csillagokkal éjjel. Áldásiddal meglátogatod az elszáradt földet, hasznos esőkkel meglágyítod, gazdagítván őket.
A Te kutaidból a vizek soha el nem fogynak, hogy a szép földi vetemények szaporodhassanak. A barázdákat megitatod a szántóföldeken, a vetést szép esővel áldod, hogy bőven teremjen.
A szép sík mezők ékeskednek sok baromcsordákkal; Villognak a szép szántóföldek sűrű gabonákkal. A hegyoldalak, mezőföldek szép búzanövéssel örvendeznek és énekelnek nagy gyönyörűséggel.