Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, szent nevedet dicsérvén magasztalni és mindenütt e világon hirdetni.
Igen reggel irgalmadat hirdetni, igazságodról éjjel gondolkodni, hegedűvel, orgonával zengetni, minden éneklő szerszámmal tisztelni.
Csudaképpen én vigasztalást veszek. Cselekedetidre hogyha tekintek, kezeidnek munkájában örvendek, Teremtőmnek, Megváltómnak éneklek.
Ha szívemben, lelkemben meggondolom, mily nagyoknak dolgaidat én látom, mélységesnek jótétedet találom, Uram, azon oly igen csodálkozom.
Te vagy Uram, én lelkemet éltetvén, ki nem örülsz bűnösnek elveszésén, de inkább örvendesz ő megtérésén, mindörökké tartó boldog életén.
Rólad, Uram, akik megemlékeznek, az igazak, kik igaz hitben lesznek, mint a pálma, úgy szintén ők zöldelnek, mint cédrusfák, ugyan meggyökereznek.
Istennek ő házába plántáltatnak, anyaszentegyházban megvirágoznak, mindenkoron néki gyümölcsöt hoznak, igaz hittel jámbor életet vallnak.
Vallást tesznek minden emberek előtt, hogy az Isten igaz mindenek fölött, hamisságot soha nem cselekedett, mint kőszikla, Ő ád nagy erősséget.