Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni, hódolattal eléállni. Itt van a középen, minden csendre térve, Őelőtte hulljon térdre. Az, aki hirdeti, s hallja itt az Igét: adja néki szívét.
Itt van Isten köztünk: Ő kit éjjel nappal, angyalsereg áld, s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek a mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, szózatunk, ha mi semmiségek áldozunk Tenéked.
Elvetjük magunktól mindazt, ami hívság, ami bűnös gyönyör, rabság. Itt van célunk, tervünk, testünk, lelkünk, éltünk, mindent Szent Kezedbe teszünk. Légy te csak egy magad Istenünk, Királyunk: Téged kell imádnunk.
Csodálatos Felség, hadd dicsérlek téged: hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján színed előtt állván bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom.
Légy mindent betöltő, Benned mozgunk, élünk, Tőled ered létezésünk. Végtelen mély tenger, csodák csoda titka: hadd merüljek habjaidba. Lelkedben s Te bennem, semmivé hagyj válnom és csak Téged látnom!
Átaljársz Te mindent; rám ragyogni engedd életadó áldott Lelked! Mint a kis virág is magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik: Hagyd Uram, vidáman fényességed látnom, s országod munkálnom!
Egyszerűvé formálj belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam lélekben és igazságban. Szívemmel mindig fel-szálhassak sasszárnyon: Csak te légy világom!
Jöjj és lakozz bennem: hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem, lelkem! Mindig közellévő: jelentsd magad nékem, ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn mindenben csakis Téged lásson, leborulva áldjon!