Ha áldott kezed műveit, e nagy világot nézem, és szerelmednek jóvoltát az életemben érzem, ó! nem tudom, hogy mit tegyek, mint dicsérjelek Tégedet, Jó Atyám, Uram Isten!
Ha nézem bármely művedet, mind dicsőséged zengi; A föld, a víz, a csillag is szent szavad teljesíti. Ki alkotá a szép napot, ki adta a sok csillagot, hogy tündököljön fényük?
A szél útját ki szabta meg, ki küld esőt a földre; Ki élteti a sok növényt, hogy felüdüljünk tőle? A te hatalmad műveli és íme, híven hirdeti a jóságodat, Isten!
A nap, az éj, a zord vihar s a tenger dicsér téged; A kis virág, a csöpp bogár hirdeti dicsőséged; A fű, a fa a zöld vetés, a büszke bérc, a vízesés, mind áldja teremtőjét!
Ki egykor embert alkotál oly csodálatos módon, Te adtál néki értelmet, hogy néked hálát mondjon. Ő minden műved legszebbje, hogy hatalmadat hirdesse a világmindenségben.
Ó! jó Atyánk, ím áldva áld, kit lelked üdvre megment; Hadd értse ezt a nagy világ, és mondjon szívből áment; Hogy tiszteljenek, féljenek, hogy imádják szent lényedet, és minden élő áldjon.