Rejts magadba sziklaszál, aki nékem megnyíltál; Az a víz, s a drága vér, melyet ontál a bűnért, gyógyír légyen lelkemnek, bűntől, s vádtól mentsen meg.
Bűnös ember nem tehet, törvényednek eleget, buzgóságom égne bár, könnyem folyna, mint az ár, el nem törli bűnömet, semmi más, csak kegyelmed!
Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok, lelkem árva, meztelen, ments meg engem, Mesterem, bűnös szívvel itt vagyok, moss meg, ó, mert meghalok!
Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, túl a sírnak éjjelén, trónodnál, ha állok én, rejts magadba sziklaszál, aki nékem megnyíltál!