Szeretni vágylak, Jézus, Téged, követni híven, boldogan; Tettel és szóval áldva Téged, egyetlen biztos oltalmam! Szeretlek, égi fénysugár, míg szívem meg nem áll!
Szeretni vágylak, Jézus, Téged, egyetlen hű barátomat; Lángoló szívvel járok véled, s követlek, jó Megváltómat! Mint vőlegényt, szeretlek én: Jézusom, légy enyém!
Sokáig jártam téves úton, míg hívó szavad rámtalált; Oly későn jöttem szent kapudhoz, irgalmad mégis bebocsát. Búsítja, bántja szívemet az, hogy csak most szeret.
Sötétben éltem, tévelyegtem és Téged elkerültelek; Éltemet balgán tékozoltam, kergetve csalfa fényeket. Te vitted véghez most magad, hogy megtaláltalak!
Köszönöm néked, jóság napja, hogy fényed rámvilágított! Áldom az égi nagy kegyelmet, hogy benned oly szabad vagyok! Hálával áldom égi szód, mely gyógyulást hozott!
Ne engedj többé tévelyegnem: Vezessél biztos utadon! Jézusom, ó! ne hagyj elesnem, megbotlanom, megállanom! Lelkemet fényed járja át, Te égi jó barát!
Szeretni vágylak, Jézus, Téged, Istenem, ékes koronám! Csak véled óhajt járni lelkem, s jutalmat érte nem kíván. Szeretlek, égi fénysugár, míg szívem meg nem áll!