Most fény tör át a tárt kapun, az üdvösségnek fénye; Az Úr keresztje lángol ott, ez Isten nagy szerelme. E tárt kapun egy drága fény, az Úr szerelme int felém; A menny, a menny, az üdvösség enyém.
E tárt kapun most átmehet a földnek minden népe; És áldást nyerhet, életet, ki vágyik üdvösségre! E tárt kapun egy drága fény, az Úr szerelme int felém; A menny, a menny, az üdvösség enyém.
Csak lépj be hát, ne tétovázz, még nyitva áll az ajtó, az irgalomnak ajtaja, ím lásd, hogy isten mily jó! E tárt kapun egy drága fény, az Úr szerelme int felém; A menny, a menny, az üdvösség enyém.
És ott teszed le terhedet, a bűnöd s minden kínod; Az Úr Istennek orcáját majd örvendezve látod. E tárt kapun egy drága fény, az Úr szerelme int felém; A menny, a menny, az üdvösség enyém.