Tiéd e szív! Ím néked átadom, én Istenem, Atyám. "A világ rossz, a szíved nékem add!" E szent igéd hallám. Most itt van élő áldozatom, és örvendek, hogy átadhatom. Tiéd e szív, tiéd e szív.
Tiéd e szív! Ó! vedd el Istenem, hisz annyit szenvedett! Fogadd el így, és tisztítsd meg szegényt; Te nem veted azt meg. Bár telve van sok vétkes vággyal, sok bűnnel és sok gonoszsággal e bűnös szív, e bűnös szív!
Tiéd e szív, mely eddig kőből volt, most gyönge por csupán. Békére vágy, most törten, vétkesen és szárnyszegetten áll. Ó! hol tehet le bűnt és vétket és hol találhat menedéket e megtört szív, e megtört szív?
Tiéd e szív! Én édes Jézusom! És benned üdvöt lel; tőled nyer jót és élte szent javát, ki rosszat érdemel. Mert benned leli békességét, a vigaszát és üdvösségét e hívő szív, e hívő szív!
Tiéd e szív! Tedd újjá, ékessé Szentlélek Istenem! Te formáld át, hogy boldog lakhelyed, a templomod legyen. Hogy mindig Isten nagy szerelme és szent reménység éljen benne, mert új e szív, mert új e szív!
Tiéd e szív! Ó! védd meg Jézusom, ha vész tör ellene. S ha majd a sír, e végső próba jő, légy akkor is vele. Hogy végső szavam ez lehessen az ünnepélyes komor percben: "Tiéd e szív, tiéd e szív!"