Az Úrnak áldott nagy kegyelme üdvözít engem, semmi más; Erre oktatja elmém, lelkem Isten szava, a Szentírás; S az igazságra megtanít: Kegyelem az, mi üdvözít!
Érdemem nem szerezhet nékem üdvösséget és életet, egyedül Jézusé az érdem, övé a hála, tisztelet; Halála hitben erősít, kegyelme által üdvözít.
Őt Isten küldte kegyelemből, s magára vette bűnömet; Mi az, mi barátoddá tette, van-e rá, szívem, érdemed? Ő jót akar és megsegít, kegyelme által üdvözít!
Kegyelem minden mindörökre, míg igazságossága tart, amit az Isten szava hirdet és vélünk kinyilatkoztat; Hitünk is ezen alapszik, a Bárány Jézus üdvözít.
Kegyelem minden, de ha vétve kegyelmét balgán megveted, hiába emeled az égre kérőn, esengőn kezedet; Mert nem óvja kegyelme azt, ki tudva bűnhöz bűnt ragaszt.
Istenünk tárva-nyitva tartja kegyelme áldott kapuját, ha gyötör vétek, bűn és bánat, e drága kapun lépjünk át; Hol nyernék olyan biztatást, mit Isten szent kegyelme ád?
Bár jól ismerem vétkes voltom, mégis tudom, Ő üdvözít, örömmel bízik Benne lelkem, mert vére engem megtisztít. S ha elnémít majd a halál, kegyelme bizton rám talál!