Nincs maradandó városunk a földön, ahol lakozunk; De szívünk, lelkünk boldog már, mert örökségünk készen vár, mert örökségünk készen vár.
Nincs maradandó városunk; Az égi honba vágyódunk, mert Sionban nincs elmúlás, csak fény van ott és ragyogás, csak fény van ott és ragyogás!
Ó! Édes, égi örök hon! Te áldott békés otthonom; A vágyak szárnyán Istenem, a szívem hozzád emelem, a szívem hozzád emelem.
Csak várj én szívem, csitulj el; A boldog nap még nem jött el, csak tegyed azt, mit Isten mond; S az újföldön lesz otthonod, S az újföldön lesz otthonod.